Áttekintés
Az 1825-ös diéta és az Akadémia alapítása a reformkor első éveihez tartozik. Széchenyi programja, Kossuth Pesti Hírlapja, a Védegylet és az 1844-es magyar államnyelv a korszak eseményei közé tartoznak.
1848. március 15., a 12 pont, az áprilisi törvények és a Batthyány-kormány az 1848-as év eseményei. 1849 tavaszi hadjárata, a Függetlenségi Nyilatkozat, Világos és az aradi vértanúk az 1849-es év eseményei.
A március 3-i felirat nem említi kifejezetten a sajtószabadságot, a törvény előtti egyenlőséget és az Erdéllyel való uniót.
Annyi bizonyos, hogy március 13-án a bécsi rendi ülés, a diákok és polgárok tüntetése, a katonai sortűz és a külvárosok felkelése együtt vezetett Metternich lemondásához, és hogy a hír másnap Pozsonyban új helyzetet teremtett.
Az Országgyűlési Könyvtár a 12 pontot a polgári demokratikus átalakulás átfogó programjának nevezi.
Összefoglalva: 1848. március 15. Pestén a Pilvaxtól a nyomdán át a városházáig és Budáig tartó nap.
Január 5-én Windisch-Grätz harc nélkül vonult be Budára és Pestre; saját, csak közvetve ismert jelentése szerint „kardcsapás nélkül” ejtette birtokába a két várost.
A május 2-án bemutatkozó kormány élén Szemere Bertalan miniszterelnök és belügyminiszter állt.
Április 6-án, nagypénteken Isaszegnél a fősereg a Windisch-Grätz vezette császári főerővel ütközött meg, és győzött.
A Közlöny tudósítása szerint Szemere Bertalan képviselő belügyminiszter és „egyszersmind a’ ministeri tanács elnöke” lett, vagyis a miniszterelnöki és a belügyminiszteri tisztséget együtt viselte.
A három front nem egyetlen összeesküvés része volt. 1848 tavaszán mindhárom nemzeti mozgalom előbb politikai követelésekkel lépett fel – a szerbek Karlócán, a románok Balázsfalván, a szlovákok Liptószentmiklóson –, és a nagyobb fegyveres összecsapások jórészt csak ezután következtek.
A mai történetírás többsége szerint a cár azért küldött nagy, önálló haderőt, mert nem akart kis segédcsapatot osztrák parancsnokság alá adni.
Az 1849. július 29. és 31. közötti napok, valamint az augusztus eleji jelentések a segesvári (fehéregyházi) ütközetről beszélnek.
Az augusztus 5-i szőregi vereség után Henryk Dembiński altábornagy – Görgey Artúr emlékirata és Julius von Haynau hadijelentése szerint – Arad helyett Temesvár felé hátrált.
A tizenhárom halálos ítéletet 1849. október 6-án reggel hat órakor, illetve Ernst jelentése szerint „hajnalban” hajtották végre Aradon.
A Pogány Móric tervezte Batthyány-örökmécsest 1926. október 6-án avatták fel; maga a mécses egy elektromos égővel megvilágított rubinkehely.
Haynau 1786. október 14-én született Kasselben, IX. Vilmos hesseni tartománygróf, a későbbi I. Vilmos választófejedelem törvénytelen fiaként.
A Bach-korszak és a passzív ellenállás a kiegyezés előtti évekhez tartozik. Deák Ferenc Húsvéti cikke a folyamat nyilvános kiindulópontja volt, nem a folyamat egésze; a koronázás és a törvény két külön lépés volt.
Az 1865. április 16-án a Pesti Naplóban megjelent írás a későbbi hagyományban „húsvéti cikk” néven maradt fenn.