Március 15. Pest
A közkeletű kép szerint 1848. március 15. egészen a Nemzeti Múzeum lépcsőjére sűríthető: Petőfi ott szavalja a Nemzeti dalt, és ezzel kitör a forradalom. Ez közkeletű sűrítés, nem bizonyított jelenet: Petőfi március 17-i visszatekintő naplója és Jókai Mór egykorú beszámolója tagoltabb napot mutat, a múzeumi szavalatot pedig nem rögzíti biztos délelőtti tényként.
A tárgy a pesti nap útvonala és intézményi eredményei: a Pilvax, az egyetemek, a Landerer és Heckenast nyomdája, a múzeumi gyülekezés, a városháza, a helytartótanács, Táncsics kiszabadítása és az esti Nemzeti Színház. A sajtószabadság kivívásának menete és a források eltérései a lényeg. A létszámadatok becslések; a „Rajta magyar” kezdősor későbbi legenda, nem a vers első sora. A nap nem múzeumi jelenetre szűkül; a közkeletű sűrítés a részletek helyett egyetlen jelenetet kínál.
Petőfi Sándor a Nemzeti dalt 1848. március 13-án írta, eredetileg a március 19-i ifjúsági lakomára. A vers kezdősora a fennmaradt szöveg szerint: Talpra magyar, hí a haza. A későbbi legenda „Rajta magyar” első sorról és Szikra Ferenc javaslatáról szól; a fogalmazvány már „Talpra magyar”. Március 14-én este, miután az Ellenzéki Kör ülése eredménytelenül oszlott szét, Petőfi a sajtó felszabadítását jelölte meg a forradalom első lépéseként. A napló ezt a döntést március 17-én visszatekintve rögzíti, nem a tizenötödike esti bejegyzéseként.
Március 15-én reggel a Pilvaxban, az ifjak kávéházában gyülekeztek Petőfi, Jókai, Vasvári és társaik. Petőfi március 17-i visszatekintő naplója szerint Jókai felolvasta a proklamációt, Petőfi pedig elszavalta a Nemzeti dalt; mindkettőt riadó tetszéssel fogadták. Jókai Mór egykorú beszámolója ugyanezt a reggeli kezdést írja. A Pilvaxtól induló csoport a kutatás szerint kis létszámú volt; a tömeg később, az egyetemeknél és a nyomdánál nőtt.
A menet ezután az orvosi egyetemhez, majd más kari hallgatókhoz, a szemináriumi tér felé vonult. Petőfi naplója szerint újra szavalt; Jókai egykorú beszámolója szerint a pontokat ismét felolvasták. Az egyetemi csatlakozás után a tömeg a Landerer és Heckenast nyomdájához ment a Hatvani utcában. A nyomda a nap délelőtti fordulópontja; a múzeumi lépcső nem a kitörés egyetlen helyszíne a források szerint.
A nyomdában cenzúraengedély nélkül kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Petőfi naplója szerint a sajtót a nép nevében foglalták le; a küldöttek közt volt ő, Jókai, Vasvári Pál és Vidacs János. A nap központi követelése a sajtószabadság, a cenzúra eltörlése volt; ez a 12 pont első pontja a webes közlés szerint. A kinyomtatott példányokat a tömegnek osztották; a kutatás szerint az ablakokból is szórták a röplapokat.
A nyomdai jelenet egyik részlete kései emlékezésen át ismert. A kutatás Degré Alajos visszaemlékezése nyomán azt írja: Landerer Lajos forma szerint elutasította a nyomtatást, mert nem volt cenzori engedély, majd odasúgta, hogy foglaljanak le egy sajtót. Ez nem egykorú jegyzőkönyvi tényként dramatizálható jelenet, hanem kései elbeszélés. A vers nyomdai diktálása vagy újraírása a kései nyomdász-emlékek között is nyitott kérdés marad.
Délután a Nemzeti Múzeumnál gyűltek össze. Petőfi március 17-i visszatekintő naplója szerint mintegy tízezren álltak szakadó esőben; ez a költő saját becslése, nem hivatalos számlálás. Jókai egykorú beszámolója is a múzeumi gyülekezést írja. A múzeum tehát a délutáni gyűlőpont. Hogy Petőfi ott is elszavalta-e a Nemzeti dalt, azt a források nem egyértelműen döntik el; a kérdés a nap végéig nyitva marad.
A tömeg a városházára vonult. A városi tanács elfogadta és aláírta a 12 pontot. Rottenbiller Lipót alpolgármester a mozgalmat a teljes szabadság reményének hírhozójaként üdvözölte, ahogyan a kutatás a korabeli sajtóból idézi. Forradalmi választmány alakult; tagjai között voltak márciusi ifjak és liberális politikusok, köztük Petőfi, Irinyi József, Vasvári, Irányi Dániel, Klauzál Gábor, Nyáry Pál és Rottenbiller Lipót is a névsorban.
A választmány Budán a helytartótanács elé vitte a követeléseket. Petőfi naplója szerint a helytartótanács öt percnyi tanácskozás után beleegyezett a cenzúra eltörlésébe és Táncsics Mihály szabadon bocsátásába; a katonaság beavatkozásának tilalmát is rögzíti. A budai szakasz a nap intézményi eredményének része. A Budára kísérő tömeg Petőfi szerint legalább húszezer fő; ez szintén saját becslés, nem hivatalos számlálás a budai úton.
Táncsics Mihályt, akit a napló Stancsics néven említ, kiszabadították a budai börtönből, és diadalmenetben vitték Pestre. Petőfi március 17-i naplója és Jókai egykorú beszámolója egyaránt rögzíti a kiszabadítást. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán előadását a forradalmi ünnep szakította meg. Jókai szerint Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti dalt; a Himnusz és a Szózat is elhangzott az ünnepi keretben az esti előadáson.
Jókai egykorú beszámolója szerint a nap egy csepp vér elfolyása nélkül zajlott. Petőfi március 15-én késő este naplójába írta: ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs. A sajtószabadság és a városi elfogadás a nap rögzíthető eredménye. A kutatás szerint a 12 pont első változatát Irinyi József fogalmazta. A vér nélküli lefolyás és a sajtó bilincsének lehullása két külön hangsúly.
Az Országgyűlési Könyvtár katalógusleírása szerint őriz egy 1848. március 15-i keltezésű nyomtatványt, jelzete 304.698:1:2:1. A leírás szerint a 12 pontot Pest város elfogadó határozatával együtt közli. Az aláírók között szerepel Petőfi, Irinyi, Vasvári, Irányi, Klauzál és Nyáry is, a katalógus szerint. A katalóguscímke alapján betűhív olvasat nem áll; a 12 pont cikkelyeinek webes közlése nem hasonmás, csak másodközlés a röplapról és a határozatról.
A webes közlés szerint a 12 pont első követelése a sajtószabadság és a cenzúra eltörlése; a második felelős minisztériumot kér Buda-Pesten; a tizenkettedik az Uniót Erdéllyel. A zárás: egyenlőség, szabadság, testvériség. A pontok részletes kifejtése a röplap és a proklamáció saját szövegéhez tartozik. A nap programjaként a sajtó és a felelős kormány a két leggyakrabban idézett tétel a röplapból és a proklamációból.
Miért térnek el a források a múzeumi képről? Először is, Petőfi és Jókai a délelőttöt a nyomdához kötik, a múzeumot a délutáni gyűléshez. Másodszor, a költő saját, a verskéziratra írt helyszínlistája – ahogyan a kutatás idézi – négy helyet sorol: ifjak kávéháza, orvosi egyetem, Szeminárium tér, nyomda előtt; a múzeum nincs a listán. Harmadszor, az egyetlen ismert korabeli forrás, amely a múzeumi szavalat mellett szól, Szőnyi Pál március 16-i levele, közvetett közlésben.
A múzeumi lépcsős szavalatot ezért sem biztos megtörténtként, sem bizonyított meg nem történtként nem lehet lezárni. A kutatás egy része későbbi legendának tartja; Szőnyi levelének közvetett közlése ellenkező adatot ad. A létszámok Petőfi, illetve a kutatás által idézett egykorú lap becslései; a nyomda előtt kb. ötezer, a Pilvaxtól kb. tizenöt fő. A becslések nem helyettesíthetők egyetlen biztos létszámmal a nap menetében.
A közkeletű kép gyakran a múzeumnál „tör ki” a forradalom. A nap menete szerint a cenzúra nélküli nyomtatás a délelőtt intézményi fordulata; a városháza és a helytartótanács a délutáné. Jókai egykorú hangsúlya a vér nélküli lefolyás. Petőfi naplója a sajtó bilincsének lehullását nevezi a szabadság születésének. A múzeumi gyülekezés a nap egyik állomása, nem a teljes fordulat magja a forradalom napján.
Jókai egykorú beszámolója a napot a magyar nemzet szabadságának kezdeteként nevezi meg, és a március 15-ét szívekbe írandó napnak mondja. Petőfi március 17-i naplója a Nemzeti dal március 13-i keltezését is rögzíti, és elválasztja a vers keletkezését a tizenötödiki szavalatoktól. A két névvel jelölt forrás így a menet és a hangnem közös keretét adja, anélkül hogy a múzeumi lépcsőt lezárt ténynek állítaná.
V. Ferdinánd 1848. április 11-én Pozsonyban szentesítette az áprilisi törvényeket; ez a nap következményeinek egyetlen mondatos kitekintése. A törvények részletei a törvénycsomag saját történetéhez tartoznak. A bécsi március 13. a birodalmi előzmény; a pesti útvonal és a sajtószabadság napja a keret, nem a törvénycsomag teljes története. A pesti nap következményei és az áprilisi törvénycsomag külön történeti réteg. A szentesítés Pozsonyban történt, nem a pesti útvonal végpontjaként.
Összefoglalva: 1848. március 15. Pestén a Pilvaxtól a nyomdán át a városházáig és Budáig tartó nap. Petőfi március 17-i visszatekintő naplója és Jókai egykorú beszámolója a menet és a vér nélküli lefolyás forrása. A múzeum délutáni gyűlőpont; a lépcsős szavalat forrásilag nyitott. A nap eredménye a cenzúra nélküli röplap, a városi elfogadás és Táncsics kiszabadítása a budai börtönből a források szerint.
