MBMAGYAR BETYÁR
Reformkor, 1848, kiegyezés

6.2.1

12 pont

Reformkor, 1848, kiegyezés · 1825–1867

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

12 pont
Illusztráció

Röviden

A Landerer és Heckenast-féle nyomtatvány címe: „Mit kiván a magyar nemzet.” V. Ferdinánd 1848. április 11-én fogadta el az áprilisi törvényeket, amelyek jórészt a 12 pont törvénybe foglalása voltak. A „jórészt” szó a szó szerinti azonosságot nem állítja. A követelések tehát programként előzik a törvénycsomagot, de nem azonosak vele.

12 pont

A közkeletű kép szerint a 12 pontnak egyetlen, változatlan „eredeti” szövege van, és a záró tétel mindig „Unio Erdélylyel”. A Landerer és Heckenast-féle nyomtatvány digitalizált képén a 12. pont azonban csak ennyi: „Unio.” A pest városi plakát közléseiben viszont Erdély is szerepel. A követelések tehát nyomtatványtípusonként eltérnek.

A követelések a pesti ellenzéki körök fogalmazásából nőttek ki a március közepi napokban, mielőtt nyomtatásba kerültek. Március 15-én a Landerer és Heckenast nyomdában adták ki a kiáltványt, és a város közgyűlése kérelmül aláírta. A nyomdai röplap és a városi plakát ugyanarra a napra kelteződik, szövegük azonban pontonként eltér. A Landerer-féle kiáltvány és a közgyűlés nyomtatványa így két párhuzamos, korabeli szövegtanú.

A Landerer és Heckenast-féle nyomtatvány címe: „Mit kiván a magyar nemzet.” A mottó: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” A tizenkét pont a sajtószabadságtól az „Unio.”-ig tart, zárása pedig: „Egyenlőség, szabadság, testvériség!” A nyomtatványon a cím, a mottó, a pontok és a zárójelszó ép, olvasható alakban maradt fenn; a kelte március 15. Ez a példány a nyomdai kiáltvány rétegét rögzíti, nem a városi plakátét. A két típus külön szövegtanúként olvasható.

Az 1. pont a Landerer-nyomtatványon a sajtó szabadságát és a cenzúra eltörlését kívánja. A 2. pont felelős minisztériumot kíván Buda-Pesten. A 3. pont évenkénti országgyűlést kíván Pesten. A 4. pont törvény előtti egyenlőséget kíván polgári és vallási tekintetben. Az 5. pont nemzeti őrsereget kíván. Az öt tétel így a politikai nyilvánosság, a kormányzás és a törvény előtti egyenlőség keretét rajzolja ki. A sorrend a kiáltványé, nem későbbi átszerkesztés.

A 6. pont a közös teherviselést követeli. A 7. pont az úrbéri viszonyok megszüntetését kívánja. A 8. pont esküdtszéket és egyenlőségen alapuló képviseletet követel. A 9. pont nemzeti bankot kíván. A 10. pont szerint a katonaság esküdjék meg az alkotmányra; a magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el. A 11. pont a politikai státusfoglyok szabadon bocsátását kívánja. A társadalmi és katonai tételek így a politikai kerethez kapcsolódnak a nyomdai szövegben, a 12. pont előtt.

A 12. pont a Landerer és Heckenast-féle nyomtatványon csak ennyi: „Unio.” A pest városi és közcsendi plakát közléseiben viszont „Unio Erdélylyel” vagy „Unió Erdélyhel” áll. A két forma nem ugyanaz a szöveghatár. A nyomdai szedő Erdélyre utaló szavainak elhagyása magyarázat nélkül marad; a két alak párhuzamosan áll. A 12. pont tehát a nyomtatványtípusok között a legélesebb eltérés, és a program záró tételét érinti.

A városi szöveg más pontokon is eltér a nyomdai kiáltványtól. Az 1. pont a városi közlés szerint: „Sajtó szabadság a’ censura eltörlésével.” A 2. pont: „Felelős ministerium Buda-Pesten.” A 11. pontban „Politicai” alak szerepel. A különbségek tehát nem csupán a záró tételre szorítkoznak; a szórend és a ragozás is változik. Legalább két korabeli nyomtatványtípus olvasható, és egyik sem helyettesíti a másikat. Az „egyetlen eredeti” kép ezért nem áll meg.

A pest városi plakát bevezetője szerint a tanács 1848. március 15-én délután 3 órakor nyitotta meg a tanácstermeket. A kívánságokat elfogadta, és a tizenkét pontot az országgyűléshez intézendő kérelemként aláírta. Pest város közönsége nevében az aláírók hivatalosan értesítették a nemzetet. A városi példány így nem csupán röplap, hanem közgyűlési elfogadás nyomtatott nyoma. A keltezés ugyanarra a napra esik, mint a Landerer-kiáltvány nyomtatásának kelte; a két típus párhuzamos.

Az Országgyűlési Könyvtárban őrzött példány jelzete 304.698:1:2:1. Mérete 39 × 22,5 cm, kétoldalas, kelte 1848. március 15. A közgyűlés elfogadó határozatával együtt keltezi a közzétételt. Ez a példány a városi elfogadás rétegét kapcsolja a nyomtatott szöveghez. A méret és a jelzet a példány azonosító adatai közé tartozik. A betűhív városi facsimile nem a Landerer-nyomtatvány helyettesítője; a két nyomtatványtípus külön olvasható, nem eggyé simítva.

Az Országgyűlési Könyvtár szerint az aláírók között szerepel Rottenbiller Leopold választmányi elnökként, továbbá Klauzál Gábor, Nyáry Pál, Egressy Samuel, Irinyi József, Staffenberger István, Molnár György, Irányi Dániel, Vasváry Pál, Petőfi Sándor, Tóth Gáspár, Gyurkovics Máté és Kacskovics Lajos. A névsor a városi elfogadás személyi keretét mutatja. A követelések így nem névtelen röplapként, hanem aláírt kérelemként léptek a nyilvánosság elé. A teljes lista a választmányi elnöktől a további aláírókig terjed.

Jókai Mór későbbi visszaemlékezése szerint a tizenkét pont összeállítása Irinyi József műve volt, aki azt a Pesti Kör elé terjesztette. Ugyanott Jókai azt írja: a pontokat „a nép által megérthető magyarázattal” alakította át. A szerzőség tehát több kézre oszlik: Irinyi összeállította, Jókai magyarázattal formálta. A rövidített hagyomány, amely szerint Irinyi „írta” a 12 pontot, ezt a kettősséget eltakarja. A visszaemlékezés 1898-ból való, nem a nyomdai lap betűhív adata.

A fogalmazás napjait a későbbi elbeszélések óvatosan őrzik. A visszaemlékezések és a 19. századi szintézisek szerint Irinyi első változata március 11. vagy 12. táján készülhetett. Ugyanezen elbeszélések szerint március 14-én este, a bécsi hír után került be a politikai foglyok szabadon bocsátása, és két korábbi pontot összevontak. Ezek a napok nem a Landerer-nyomtatvány adata; a kutatás egy része szerint a kronológia a későbbi hagyományon nyugszik. A pontos órák és a betoldás percrendje nem rögzíthető.

A követelések programja sok ponton egybeesik az országgyűlési ellenzéki programmal. A sajtószabadság és az évenkénti országgyűlés tételesen bekerült abba a körbe, amelyet a felirati javaslatból hiányoltak. A felirat teljes szövege nem a követeléssor része; a március 3-i javaslat csak keretként kapcsolódik. A követelések tehát nem kizárólag a pesti utca művei, hanem az ellenzéki program és a pesti fogalmazás találkozása. A programív és a betűhív nyomtatvány együtt olvasható.

Az Országgyűlési Könyvtár a 12 pontot a polgári demokratikus átalakulás átfogó programjának nevezi. A program a sajtótól a felelős kormányon, a közteherviselésen és az úrbéren át az unióig ível. Pest város tanácsa március 15-én, Buda közgyűlése március 16-án fogadta el a 12 pontot. A budai elfogadás a pesti nap utáni lépés, külön keltezéssel. A programjelleg így a két városi döntésben is megjelenik.

A kutatás egy része szerint a 12. pont „kanonikus” alakja az Erdélyt megnevező forma. A 19. századi szintézisek gyakran „Unio Erdélylyel” vagy „Kivánjuk az uniót Erdélylyel” alakot közölnek. A Landerer-nyomtatvány azonban „Unio.”-t mutat. A városi plakát közlései az Erdélyes formát őrzik. A két réteg nem simítható egyetlen „eredeti” szöveggé. A források eltérése a szöveghatár kérdésében a legélesebb, és a rövid „Unio.” nem olvasható vissza Erdélyes alakként.

V. Ferdinánd 1848. április 11-én fogadta el az áprilisi törvényeket, amelyek jórészt a 12 pont törvénybe foglalása voltak. A „jórészt” szó a szó szerinti azonosságot nem állítja. A követelések tehát programként előzik a törvénycsomagot, de nem azonosak vele. A törvénybe foglalás a sajtótól a felelős kormányon át az unióig ívelő programot emelte jogi keretbe, a nyomtatott pontok betűhív azonossága nélkül.

A Landerer-kiáltvány és a városi plakát tehát két korabeli nyomtatványtípus. Az egyik a tömeges röplap rétegét, a másik a közgyűlés kérelmét őrzi. A cím, a mottó és a zárójelszó a nyomdai példányon áll; az Erdélyes 12. pont a városi közlésekben. A szerzőség Jókai szerint Irinyi összeállításán és Jókai magyarázatán nyugszik. A két típus együtt adja a követelések nyomtatott forrásrétegét, a betűhív azonosság nélkül.

A szövegváltozatok azért számítanak, mert a követelések emlékezete gyakran egynemű szövegnek láttatja a nyomtatványokat. A nyomdai példány és a városi közlések ezt az egynemű képet megbontják. Az 1., a 2., a 11. és a 12. pont eltérései együtt mutatják: a követelések nyomtatott alakja nem egyetlen kanonikus lap. A programjelleg ettől még áll; a betűhív azonosság nem. A követelések iskolai emlékezete ezért a városi közléshez áll közelebb, mint a nyomdai röplaphoz.

A budai elfogadás másnapja és az áprilisi törvénycsomag „jórészt” jelzője ugyanarra a feszültségre mutat: a követelések programként gyorsan továbbéltek, miközben a nyomtatott betűk már a megjelenés napján sem voltak egyneműek. A városi kérelem Erdélyt megnevező záró tétele és a Landerer-röplap rövid „Unio.” formája ezért nem egymást kioltó, hanem egymást kiegészítő tanú. A pesti nap menetét és az áprilisi törvénycikkeket a testvér témák bontják ki; itt a nyomtatott követelések szöveghatára a tét.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mi volt a 12 pont?
A program a sajtótól a felelős kormányon, a közteherviselésen és az úrbéren át az unióig ível. Az 1. pont a Landerer-nyomtatványon a sajtó szabadságát és a cenzúra eltörlését kívánja. A 2. pont felelős minisztériumot kíván Buda-Pesten. A 3. pont évenkénti országgyűlést kíván Pesten.
Mit jelent az Unio a 12 pontban?
A 12. pont a Landerer és Heckenast-féle nyomtatványon csak ennyi: „Unio.” A pest városi és közcsendi plakát közléseiben viszont „Unio Erdélylyel” vagy „Unió Erdélyhel” áll. A két forma nem ugyanaz a szöveghatár. A két réteg nem simítható egyetlen „eredeti” szöveggé.
Ki írta a 12 pontot?
Jókai Mór későbbi visszaemlékezése szerint a tizenkét pont összeállítása Irinyi József műve volt, aki azt a Pesti Kör elé terjesztette. Ugyanott Jókai azt írja: a pontokat „a nép által megérthető magyarázattal” alakította át. A visszaemlékezés 1898-ból való, nem a nyomdai lap betűhív adata.

Források

  1. A tizenkét pont (Landerer és Heckenast nyomdájában kiadott kiáltvány).
  2. Jókai Mór: A márciusi fiatalság (visszaemlékezés, 1898).
  3. Országgyűlési Könyvtár: 1848–49-es manifesztumok, proklamációk.
  4. Budapest Főváros Levéltára: 1848. március 15. – online kiállítás és forrásválogatás.
  5. A magyar nemzet története XII. kötet, VIII. fejezet.
  6. Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz története, I. kötet.
  7. A magyar nemzet története – a márciusi napokról szóló fejezet.
  8. „Szabad a cenzúra…” II. rész.
  9. „Unio Erdélylyel”.
  10. „A márciusi ifjak”.
  11. Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc története.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak