Az áprilisi törvények
A közkeletű kép szerint az áprilisi törvények 1848. április 11-én „születtek”, és a pesti 12 ponttal azonosak. Valójában V. Ferdinánd a pozsonyi országgyűlés harmincegy törvénycikkét (I–XXXI.) Szentgyörgyhó 11-én (1848. április 11-én) szentesítette Pozsonyban; a többség elfogadása korábbi napokra esett, a 12 pont pedig más szöveg.
A törvényeket a pozsonyi 1847/48-as országgyűlés alkotta. Az Előbeszéd szerint V. Ferdinánd (I. Ferdinánd osztrák császár) a Karokat és Rendeket Pozsonyba hívta össze nádorválasztásra és törvényhozásra, és a gyűlést magyar nyelven nyitotta meg. Az összehívás napját az 1847. esztendei sz. András hó 7-ére eső pünkösd utáni huszonnegyedik vasárnapként adja meg; a szakirodalom ezt 1847. november 7-ként azonosítja. Előzményként Kossuth Lajos 1848. március 3-i felirati beszéde áll; a pesti március 15. és a 12 pont menete másutt bontakozik ki.
A Befejezés szerint a király a benyújtott törvénycikkelyeket szó szerint beiktatta, királyi megegyezéssel elfogadta és megerősítette. A formula kelte: szabad királyi Pozsony, Szentgyörgyhó tizenegyedik napja, 1848, Batthyány Lajos magyarországi ministerelnök kezéből. A törvényi szöveg a hónapot Szentgyörgyhóként írja, az „április” szót nem használja; a naptári azonosítás szerint ez 1848. április 11. A kutatás szerint a harmincegy törvénycikk többségét 1848. március 17. és április 7. között fogadták el.
A csomag nem egyetlen chartális alkotmánydokumentum, hanem harmincegy törvénycikk a történeti alkotmány keretében. Az Előbeszéd a magyar nép jogi és érdekbeli egyesítését, az ország törvényes önállását és függetlenségét, a pragmatica sanctio szerinti viszonyokat és az alkotmányos élet kifejtését említi célként. A március 15-i pesti napot és a 12 pontot az Előbeszéd nem nevezi meg. A törvényalkotás tehát pozsonyi diétai aktus, nem a pesti program szövegének átírása.
Az I. törvénycikk József nádor emlékét iktatja törvénybe. A II. törvénycikk István főherceg egyhangú nádorrá választását rögzíti, és kimondja, hogy e választás a jövőre zsinórmértékül nem szolgál. A nádori és a ministeriumi keret így külön cikkekben jelenik meg. A személyi emlékezés és a választási aktus a csomag nyitó közjogi rétegét adja, mielőtt a felelős kormány intézménye következik. A két nyitó cikk tehát a nádorság folytonosságát és a választás kivételességét rögzíti.
A III. törvénycikk szerint a király személye szent és sérthetetlen. A végrehajtó hatalmat Ő Felsége, távollétében a nádor és királyi helytartó független magyar ministerium által gyakorolja. Bármely rendelet csak akkor érvényes, ha a Buda-Pesten székelő ministerek egyike is aláírja. Minden minister felelős; a ministerium székhelye Buda-Pest. A volt kancellária, helytartótanács és kincstár ügyei, valamint a polgári, egyházi, kincstári, katonai és honvédelmi tárgyak a magyar ministeriumhoz tartoznak.
A ministerium egy elnökből és – ha az elnök maga tárcát nem vállal – nyolc ministerből áll. Ügyosztályai közt van a belügy, az országos pénzügy, a közmunka és közlekedés, a földművelés–ipar–kereskedés, a vallás és közoktatás, az igazságszolgáltatás és kegyelem, a honvédelem, valamint a király személye körül lévő minister. A III. törvénycikk a ministerek személyét nem nevezi meg. Batthyány Lajos neve a Befejezés keltezésében jelenik meg ministerelnökként, nem a III. cikk névsoraként.
A IV. törvénycikk szerint az országgyűlés jövendőben évenként, és pedig Pesten tartja üléseit. A képviselőket három évre választják. Az uralkodó prorogálhat, berekeszthet és feloszlathat, de feloszlatás után három hónapon belüli összeülést ír elő a törvény. Az évi ülés a költségvetés és a számadás előterjesztése, illetve az azokra vonatkozó határozat előtt be nem rekeszthető, és az országgyűlés fel nem oszlatható. A diéta így évenkénti, pesti keretet kap.
Az V. törvénycikk népképviseleti alapon szabályozza a követválasztást, ideiglenesen a legközelebbi pesti országgyűlésre. A korábbi választók jogát megtartja, és censussal, valamint értelmiségi kategóriákkal bővíti a választókat; a nőket kivéve, legalább húszéves kor mellett. Választható, aki választó, huszonnegyedik évét betöltötte, és a magyar törvényhozási nyelvnek megfelel. A képviselőház Erdélyt ide nem értve háromszázhetvenhét követből áll. A keret ideiglenes jellegét a törvény maga jelzi a következő pesti gyűlésre utalva.
A VI. törvénycikk Kraszna, Középszolnok és Zaránd vármegyéket, Kővár vidékét és Zilah városát a kihirdetéstől Magyarország elválaszthatatlan részeivé nyilvánítja. A VII. törvénycikk Magyarország és Erdély teljes egyesülését követeli; Erdélynek a legközelebbi közös hongyűlésen hatvankilenc szavazatot szán. A rendelkezés az erdélyi országgyűlés megegyezésétől feltételes. A kutatás szerint az erdélyi unió uralkodói szentesítése 1848. június 10-én történt; az okirat itt nem a törvényi Befejezés.
A VIII. törvénycikk kimondja, hogy minden lakos egyenlően és arányosan viseli a közterheket; az ideiglenes kulcs szerinti kivetés 1848. november 1-jén veszi kezdetét. A IX. törvénycikk a kihirdetéstől örökösen megszünteti az úrbért, a robotot, a dézmát és az úrbéri pénzbeli fizetéseket. A magán földesurak kármentesítését a „nemzeti közbecsület” alá helyezi, és megszünteti az úri törvényhatóságot. A társadalmi fordulat tehát kihirdetéssel indul; a kárpótlás részletei keretjellegűek, nem végleges számszerű rendezés.
A XII. törvénycikk az úrbéri magánúri javadalmak státusadóssággá alakítását teszi lehetővé; a megbecsülés a tényleges haszon alapján, hússzorozva a tőke. A XIII. törvénycikk szerint a papi tized örökre megszűnik; az egyházi rend kárpótlás nélkül mond le róla. A XIV. törvénycikk hitelintézet felállítására és ötszázezer forint tartalékra hatalmazza fel a ministeriumot; egy szerkesztői jegyzet szerint az intézet soha meg nem alakult, a törvénycikk soha életbe nem lépett. A XV. törvénycikk elvileg eltörli az ősiséget, és polgári törvénykönyv javaslatot kér a következő országgyűlésre.
A XVIII. törvénycikk örökre eltörli az előző vizsgálatot, visszaállítja a sajtószabadságot, és kimondja: gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti. Esküdtszékhez köti a sajtóügyeket; a napi lap biztosítéka tízezer, a ritkábbé ötezer forint. A cenzúra eltörlése tehát törvényi mondat, nem csupán jelszó. A sajtókeret a polgári nyilvánosság egyik legközvetlenebb intézményi változása a csomagban. A szabad közlés és a biztosíték együtt szabja meg a sajtó gyakorlati keretét.
A XX. törvénycikk az unitárius vallást bevetté nyilvánítja, és a bevett felekezetek egyenlőségét és viszonosságát állapítja meg; az 1844. évi 3. törvénycikk kiterjesztését a görög nem egyesültekre is rögzíti. A XXI. törvénycikk a nemzeti színt és az ország címerét „ősi jogaiba” visszaállítja; a háromszínű rózsát polgári jelképként újra felveszi, és a nemzeti lobogót középületeken, ünnepeken és magyar hajókon is előírja. A kapcsolt Részek saját színeiket és címerüket is használhatják.
A XXII. törvénycikk nemzeti őrsereget szervez: a kötelezettek vagyoni és jövedelmi küszöbhöz, valamint húsz és ötven év közötti korhoz kötöttek. A tisztválasztás kapitányig terjed; a fővezér a nádor, a kapcsolt részekben a bán. Fegyveres testületi tanácskozást a törvény tilt, és a testületet a ministerium hatósága alá helyezi. A nemzetőrség így nem önálló politikai fórum, hanem a felelős kormány alá rendelt fegyveres intézmény.
Egy későbbi előadói csoportosítás tizenkilenc alkotmányjogi, nyolc szociális-gazdasági és négy kulturális jellegű törvénycikket különít el; a címeknél a törvénytári jegyzék az irányadó. A X., XI., XVI–XVII., XIX. és a XXIII–XXXI. törvénycikkekből e helyütt csak a jegyzékbeli soruk áll; részletszabályuk másutt bontakozik ki. A mai történetírás szerint a csomagból kimaradt többek között az Ausztriával közös ügyek kodifikálása, a nemzetiségi kérdés törvényi rendezése és a zsidóemancipáció. A céhrendszer reformja szintén rendezetlen maradt.
A források azért térnek el a népszerű képtől, mert más-más aktust sűrítenek egy napba. A Befejezés Szentgyörgyhó 11-ét ír; a szakirodalom ezt április 11-ként azonosítja, és a szentesítés, illetve a bezárás napjának tekinti. A törvények „születése” tehát nem aznapi alkotás, hanem a többség márciusi–áprilisi elfogadása utáni királyi megerősítés. A 12 pont és a pesti március nem helyettesíti a pozsonyi harmincegy cikkelyt; az Előbeszéd ezeket nem említi. A hónapnév és a naptári nap együtt adandó, nem egymás helyett.
A VII. törvénycikk feltételes uniója és a júniusi szentesítés emlékeztet arra, hogy április 11. nem zárta le azonnal Erdély egyesülését. A XIV. törvénycikk hitelintézete a szerkesztői jegyzet szerint soha meg nem alakult. Az V. választójogi keret ideiglenes a legközelebbi pesti gyűlésre; a XV. az ősiség után a következő országgyűlésre utal. A „teljes, végleges alkotmány” utólagos összefoglaló; a törvények intézményeket és kereteket rögzítenek, hiányokkal együtt.
A felelős kormány személyi összetétele és mindennapi működése a következő egység tárgya; Batthyány neve itt a Befejezésből áll. A magyarországi I–XXXI. törvénycikkek nem azonosak az erdélyi 1848. évi külön cikkelyekkel. Az áprilisi törvények tehát Szentgyörgyhó 11-i (1848. április 11-i) szentesítéssel megerősített, harmincegy cikkelyből álló pozsonyi törvénycsomag a történeti alkotmány keretében – nem egyetlen hősi nap, és nem a 12 pont másolata. A közjogi mag, a társadalmi reformok és a sajtó–vallás–jelkép cikkek együtt rajzolják ki a keretet; a hiányok és az ideiglenes utalások a csomag természetéhez tartoznak.
