1848. március 3. Kossuth felirati javaslata
A közkeletű kép szerint Kossuth Lajos 1848. március 3-án Pozsonyban a polgári átalakulás teljes programját terjesztette elő, és az országgyűlés ezt nyomban elfogadta. A beszéd és a felirati javaslat szövege ennél óvatosabb: a felelős magyar minisztériumot alapfeltételnek nevezte, de konkrétan mást kért, és a felirat csak tizenhárom nap múlva jutott az uralkodó elé.
Ez a kép nem pusztán későbbi népszerűsítés. A mai történetírás többsége szerint egy egykorú, köznemesi „önkéntes lemondás”-változatra megy vissza, amely a felirat kissé általános formuláit a március 15-én Bécsbe vitt, addigra kibővített követelésekkel olvasta egybe, és amely a 19. századi történetírásba is átkerült. Népszerű összefoglalókban ma is így él: jobbágyfelszabadítás, teljes közteherviselés, sajtószabadság és felelős kormány – mindez egyetlen nap alatt. Ez a változat hagyományos, utólagos értelmezés; a március 3-i szöveg más rétegből szól.
Az előzmény ismert. Az 1848. február 24-i párizsi forradalom híre a mai feldolgozások szerint március 1-jén ért Pozsonyba; egy feldolgozás csak annyit mond, hogy február 29-ét követően. A gondolat azonban nem a hírrel született. Titkos rendőri jelentések szerint Kossuth már február 25. és 28. között felszólítást készült intézni az uralkodóhoz az örökös tartományoknak adandó alkotmány ügyében; ezek a jelentések csak egy mai feldolgozás idézetéből ismertek.
A mai feldolgozások szerint Kossuth a reformellenzék megbízásából, az előző napi, március 2-i követi konferencia határozata értelmében lépett fel. A beszéd 1848. március 3-án hangzott el Pozsonyban, a forráskiadás címe szerint az országgyűlés kerületi ülésén. Kossuth ekkor Pest megye követe volt. Alkalmat Győr vármegye követének a bécsi bankról szóló indítványa adott; a forrás a követ nevét nem közli, Kossuth pedig az indítványt kifejezetten „alkalmul” használta.
A bankügy részleteibe Kossuth nem bocsátkozott. Beszéde szerint a bankigazgatás aznap reggel közölt kimutatása 214 millió forint bankjegyet fedezettnek, azon felül mintegy 30 millió forint aktív értéket mutatott. Ennél többet kívánt: önálló magyar pénzügyminisztériumot, ahogy ő mondta, „fináncminisztériumot”, és az ország pénzügyeinek alkotmányos kezelését. A pénzügyi kérdés így nyitott ajtó volt a kormányzati rendszer egészének bírálatához, amely a beszéd törzsét adta.
Kossuth szerint a birodalmi nyugalom bomladozásának „valódi kútfeje” a bécsi kormányrendszer. A beszéd egyik képe szerint „a bécsi rendszer csontkamarájából egy sorvasztó szél fúj reánk”. Felidézte az országgyűlés elején, a válaszfelirat indítványozásakor mondott „jóslatát” is: az lesz a „Habsburg-ház második alapítója”, aki a birodalom kormányrendszerét alkotmányos irányba reformálja. Az érvelés tehát a dinasztia saját érdekére hivatkozott, és nem a dinasztia ellen szólt.
Történeti példát is hozott. Az 1790-es országgyűlés és a francia háborúk tanulsága szerint a „nélkülünk, de rovásunkra” elkövetett hiba „huszonöt nehéz év” áldozatával sújtotta az országot. Ebből a gondolatmenetből születtek a beszéd szállóigéi: „szívből hű csak szabad ember lehet”, illetve „Büró és bajonett nyomorú kapocs”. Ez utóbbi korabeli írásmóddal „Bureau és bayonnette” alakban is idézhető; a két alak ugyanaz a mondás, nem két külön kijelentés.
Kossuth tudatosan szűkítette a kört. A Részek, a vallásügy és a horvát ügy sérelmeit szándékosan nem sorolta fel, mert szerinte az „alapkívánatok” teljesülése ezek orvoslását is biztosítaná. A nép felé fordulva pedig így szólt: „Ha mi ez országgyűléstől szétoszlanánk, anélkül hogy megvinnők a népnek, mit e törvényhozástól annyi joggal s oly méltán vár, ki merné magára vállalni a felelősséget azokért, amik következhetnek?”
A beszédhez csatolt feliratjavaslat a sérelmek eredetét messzebbről vezette le. A szöveg szerint az ország három század óta nemcsak kifejteni nem tudta alkotmányos életét, hanem főleg annak fenntartásáról kellett gondoskodnia, mert a birodalmi kormány iránya nem volt alkotmányos. Erre az alapra épült a teendők sora; egy mai feldolgozás szerint a felirat ebben nem új követeléseket támasztott, hanem az elvben már elfogadott reformokat sürgette.
A közterhekről a felirat „elhatároztuk” formában beszél: a rendek osztozni fognak a nép közterheiben, „mikkel a megyei közigazgatást eddig egyedül fedezi”, és az ország új szükségleteiről is hasonló alapon gondoskodnak. A mai történetírás többsége szerint ez a házi adó és az országos pénztár terheiben való osztozást jelentette, nem a teljes közteherviselést. Egy feldolgozás szerint Kossuth ezekről csak azt mondta, amit az alsótábla már elvben jóváhagyott. Az „elhatároztuk” tehát már meghozott elvi döntésre utal.
Az úrbéri kérdésben a felirat az úrbéri viszonyokból való kibontakozást „kármentesítéssel öszvekötve” ígéri. Ez a megfogalmazás nem az állami kártalanítású, azonnali jobbágyfelszabadítás kimondása. Egy mai feldolgozás szerint az alsótábla március 6-án még a korábbi alapon tárgyalta az örökváltságot, vagyis a március 3-i „elhatároztuk” nem egy kész törvényt, hanem egy elvben elfogadott irányt jelölt. A jobbágykérdés későbbi törvényi rendezése már az áprilisi törvények tárgya, nem a március 3-i feliraté.
A felirat további teendőként sorolja fel a katonai élelmezés és szállásolás terheinek könnyítését, a királyi városok és szabad kerületek rendezését, valamint a nép „politikai jogokban illő részesítését”, amelyre az időt „elérkezettnek” vélte. Szerinte az alkotmányos élet valódi képviseleti rendszerré fejlődést igényel, a honvédelmi rendszer gyökeres átalakítást kíván, a magyar közjövedelmeket pedig „felelős kezelés alá” kell helyezni. A felsorolás a rendek közös programjaként, többes szám első személyben szól.
A szöveg kulcsmondata a kormányzatról szól. A törvények végrehajtását „minden idegen avatkozástól független nemzeti kormány” kezébe kívánta adni, amely „a többség alkotmányos elvének legyen felelős kifolyása”. Majd így folytatta: „kollegiális kormányrendszerünknek magyar felelős minisztériummá átalakítását minden reformjaink alapfeltételének s lényeges biztosítékának tekintjük”. Korabeli írásmóddal a mondat így áll: „collegiális kormány rendszerünknek magyar felelős ministérium átalakitását”. Ez azonban kívánalom és alapfeltétel, nem közvetlen kérés.
A felirat azt is kérte, hogy az uralkodó trónját „minden uralkodói viszonyaiban” népszerű alkotmányos institúciókkal vegye körül. Az „örökös tartományok” kifejezés a szövegben nem áll, de Kossuth március 14-én úgy foglalta össze, hogy a felirat figyelmeztette a királyt: „alkotmányt kell adni a monarchiának”. A mai feldolgozások is így értelmezik; ezért vált a felirat Bécsben is ismertté, ahol egy feldolgozás szerint az ott tanuló magyar diákok németre fordították.
A konkrét kérés azonban nem a felelős minisztérium azonnali kinevezése volt. A felirat azt kérte, hogy a király „teljhatalmú orgánumai”, egyszersmind a helytartótanács tagjai gyanánt a közigazgatás ágainak megfelelő számban olyan személyeket küldjön az országgyűlésre, akik a tárgyalásokban közvetlenül részt vesznek, és akiknek „személyes felelősségük alá” kerül a hozandó törvények végrehajtása. A felelős minisztérium tehát cél és feltétel, a kérés átmeneti megoldás.
Ugyanilyen fontos, ami hiányzik. A március 3-i felirat nem említi kifejezetten a sajtószabadságot, a törvény előtti egyenlőséget és az Erdéllyel való uniót. Egy mai feldolgozás szerint az országgyűlési ifjúság a felirat napján több száz aláírással sajtószabadság-kérelmet nyújtott be, az Ellenzéki Kör pedig március 4-én „csonkának” tartotta a javaslatot. A pesti 12 pont a felirat támogatására indult, de több ponton túlment rajta; ezt a sorozat egy későbbi darabja tárgyalja.
Az elfogadás napja forrásonként eltér. A feldolgozások szerint az alsótábla a javaslatot ellentmondás nélkül fogadta el. A beszéd március 3-án kerületi ülésen hangzott el, az országgyűlési Napló szerint viszont a XXXVIII. országos ülés március 4-én reggel 9 órakor tárgyalta a „Felirási javaslat országgyűlési teendőink iránt” címet viselő iratot, és egy mai feldolgozás kifejezetten 4-ére teszi az elfogadást. Hogy melyik nap számít az elfogadás napjának, nyitva marad.
Március 4-én Kossuth és Szentkirályi Móric, Pest megye két követe, a megyének írt jelentésében azt írta, hogy az alkotmányosság „zárkövét egy felelős magyar minisztériumban találjuk”. Ez a jelentés csak egy mai feldolgozás idézetéből ismert, ezért közvetett adat. A felirat ezután megakadt: az alsótábla elfogadta, de a főrendi táblán mintegy tíz napig, március 14-ig nem jutott tovább, így az uralkodóhoz sem juthatott el.
Az elakadás oka forrásonként eltér. Egy feldolgozás szerint a bécsi kormányzat intésére eltávoztak Pozsonyból azok a főméltóságok, akik a főrendeket ülésre hívhatták volna; egy másik szerint a kormányzat elérte, hogy a főrendi tábla ne tűzze napirendre. A Napló egyik, bizonytalan keltezésű ülése a nádor ideiglenes távozásáról és „a többi elnököknek is eltávozásáról” szól. A két magyarázat nem zárja ki egymást, és egyik sem dönthető el.
Március 14-én reggel Kossuth a kerületi ülésen így jelentette be a bécsi híreket: „A múlt éjjel Bécsben polgárvér folyt. – Metternich minisztériuma megbukott.” Hozzátette, nagyon óhajtotta volna, hogy a felirat eljusson a trónhoz, „mielőtt a föllázadt néptömeg demonstrációhoz nyúlt”. Indítványára küldöttség kérte István főherceg nádort, hogy a feliratot „minden további halasztás nélkül” tárgyaltassa. A bécsi napok menete a sorozat következő darabjára tartozik; itt csak a felirat sorsa a tárgy.
Az országgyűlési Napló szerint március 14-én bejelentették, hogy a nádor és a főrendek a felirati javaslatot „egyhangúlag elfogadták”, és aznap délután 4 órakor elegyes országos ülést tartottak. Egy mai feldolgozás szerint a főrendek komolyabb vita nélkül szavaztak. Egy mai feldolgozás a Pesti Hirlap március 18-i tudósítására támaszkodva azt írja, hogy Kossuth március 14-én kijelentette: a „szellemi érdekeink a szabadság alapján ápoltassanak” általános kifejezésben a sajtószabadság is benne foglaltatik.
Március 15-én reggel 8 órakor újabb kerületi ülés következett. A rendek határozatot hoztak a felirat egyes kifejezéseinek „értelmezéséről”, és kimondták, hogy azokba a népnevelést, a vallási jogok viszonosságát, a sajtószabadságot, Erdély unióját és az évenként Pesten tartandó országgyűlést is beleértik. A mai történetírás többsége ezt valójában a követelések radikalizálásának tartja. A határozat röviddel a küldöttség hajójának indulása előtt született. A pesti március 15. eseményei nem ide tartoznak.
A feliratot a két tábla küldöttsége vitte Bécsbe; egy feldolgozás szerint száztagú küldöttségről határoztak. A küldöttség március 15-én délelőtt 10 órakor indult Pozsonyból a Ferenc Károly gőzösön. Március 16-án déli egy órakor V. Ferdinánd fogadta őket, és a feliratot István nádor nyújtotta át. A miniszterelnök azonnali kinevezésének igénye egy mai feldolgozás szerint a március 14-i tanácskozásokon jelent meg, nem a felirat szövegében.
A források eltérésének több oka van. Kossuth beszéde modernizált és korabeli helyesírású kiadásban is ismert, és a kettő kisebb pontokon eltér. A Napló ülésfejei és kivonatai a keltezést adják, a vita menetét nem; egyes ülések dátuma bizonytalan. A korabeli sajtót, például a Pesti Hirlap és a Budapesti Hiradó tudósításait, csak feldolgozások közvetítik, egy gyakran idézett hangulati leírás eredete pedig azonosítatlan, ezért tényként nem kezelhető.
A népszerű és egyes jogtörténeti összefoglalók olyan tartalmat is a felirathoz kapcsolnak, amely a szövegben nincs, például a jobbágyfelszabadítást vagy az ország függetlenségét, és forgalomban vannak olyan „részletek” is, amelyek a teljes szövegben nem szerepelnek. Ezek az állítások a szöveggel nem igazolhatók. A március 3-i felirat önmagában óvatos, általánosan fogalmazott javaslat volt; a teljesebb követelések március 14–15-én, a bécsi hírek nyomán, a felirat értelmezéseként fogalmazódtak meg.
Ami nyitva marad: az alsótáblai elfogadás napja, március 3. vagy 4., a főrendi elakadás pontos oka, és az, hogy a március 15-i értelmezés kibontás vagy radikalizálás volt-e. A kutatás egy része szerint Kossuth szándékosan fogalmazott általánosan, hogy az ingadozó követeket is megnyerje. A felirat belső reformpontjai később a törvényalkotás tárgyai lettek; ezek tartalma már az áprilisi törvények külön témájához tartozik.
