MBMAGYAR BETYÁR
Reformkor, 1848, kiegyezés

6.2.4

Világos

Reformkor, 1848, kiegyezés · 1825–1867

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Világos
Illusztráció

Világos

A közkeletű kép szerint Világos Görgei Artúr „árulása”: egyetlen nap, titkos alku az életéért. Az augusztus 11–13-i okmányok és szemtanúk mást mutatnak. 1849. augusztus 13-án a feldunai hadsereg a Világos melletti szőllősi síkon feltétel nélkül Rüdiger orosz lovassági tábornok hadteste előtt tette le a fegyvert.

A döntés közvetlen előzménye a temesvári vereség híre volt, amely Guyon jelentésével jutott el Aradra; magát a csatát másutt tárgyalják. Görgey emlékirata szerint ez a hír döntötte el a fegyverletételt. Egy mai forráskiadás előszava szerint Aradon körülbelül harmincegyezer ember állt, kevés lőszerrel, miközben délről Haynau, északról Paszkevics fenyegette a sereget. A kilátástalan hadászati keret tehát már a kapituláció előtt adott volt a feldunai hadtest körül; a lőszerhiány és a kétirányú túlerő a döntés súlyát növelte.

Rüdiger 1849. július 7/19-én Balassagyarmatról levelet írt Görgeynek: tárgyalást kínált, és feltételkérést is. Görgey válasza szerint nem csupán a sereg részleges megmentéséről, hanem az ország megmentéséről volna szó; a kormány és Paszkevics közti tárgyalások útját egyengette volna. A júliusi hadikövet-váltás így még politikai alkudozás reményében zajlott a frontok között. Nem a későbbi feltétlen megadás mentén indult, hanem a közvetítés lehetőségének keresésével a két fél között a hadszíntéren.

Poeltenberg Ernő augusztus 10-i, Világosvárról küldött jelentése szerint az oroszok nem tárgyalnak a forradalmi kormánnyal, csak a hadsereggel, és feltételeket nem engedélyeznek. Frolov Poeltenbergnek azt mondta: az ország számára csak a feltétlen fegyverletétel hozhatja meg a „tisztességes békét”. A politikai feltételek vitája tehát már a kapituláció előtt eldőlt az orosz oldalon a követek előtt. A követek a kormány államiratát vitték, nem a későbbi feltétlen megadás külön aktusát magával a hadsereg nevében.

Rüdiger Ártándon, július 28. / augusztus 9-én Paszkevics nevében közölte: az orosz sereg rendeltetése a harc; politikai meghódoláshoz az osztrák főparancsnokhoz kell fordulni. Görgey emlékirata idézi ezt az elutasító levelet a későbbi döntés előzményeként. A két nagyhatalom így elválasztotta a katonai lefegyverzést a politikai meghódolástól a hadszíntéren. A magyar vezetésnek a hadsereg sorsa és a kormány sorsa két külön pályára került; a tárgyalási remény elenyészett a válasz után.

Kossuth Lajos és a jelen lévő kormánytagok 1849. augusztus 11-én lemondtak, és a legfőbb hatalmat Görgey Artúrra ruházták. Görgey ugyanaznap este kilenc órakor Ó-Aradról írt Rüdigernek: feltétlenül leteszi a fegyvert, de csak orosz csapatok előtt. A menetrend: augusztus 12. Világos, 13. Borosjenő, 14. Bél – hogy Rüdiger az osztrákok és a magyarok közé húzódhasson a menet során. A lemondás és a megadási levél ugyanarra a napra esett Aradon, a hadtest közelében.

Ugyanebben a levélben Görgey ünnepélyesen kijelentette: inkább kétségbeesett csatában semmisíti meg a hadtestet, mintsem osztrák csapatok előtt tegye le a fegyvert. Kossuth búcsúkiáltványa szerint a szerencsétlen harcok után nincs remény a siker reményével folytatott önvédelemre az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmak ellen. A politikai felelősségátruházás és a katonai megadás így egy napon zárult le Aradon, a hadtest és a kormány előtt a lemondás után.

Görgey a Rüdigernek írandó levelet felolvasta a haditanácsnak, majd elhagyta a termet; emlékirata szerint a tanács elfogadta az indítványt. A haditanács zöme az oroszok előtti feltétlen megadásra szavazott; Zambelly Lajos és Markovics Adolf az osztrákok előttit javasolta volna, és lehurrogták őket. A döntés tehát nem egyetlen ember titkos lépése volt a jelenlévők előtt, hanem a tanács többségi elfogadása a levél szövege alapján a teremben.

Görgey Damjanich Jánosnak ugyanaznap írta: a Rüdiger-levelet számos törzstiszt és tábornok jóváhagyásával küldte; tudja, hogy a nemzet átkozhatja, mégis hazafinak tartja a lépést. A vár sorsáról Világosra kért választ – ez a vár átadásának határa, és nem a szőllősi aktus magja. A levél a felelősség vállalását és a többségi jóváhagyást egyszerre rögzíti a kapituláció döntési láncán belül Aradon, a haditanács után a tisztek előtt.

Augusztus 12-én a sereg Világosra vonult; Görgey a Bohus-kastélyban szállt. Bohus Jánosné Szőgyény Antónia naplója szerint ugyanaznap délben orosz csapatok vonultak be a helységbe. A válasz a feltétlen megadás volt, csupán a cár nagylelkűségében; Rüdiger állítólag Ausztria gyengeségét is emlegette a jelenlévők előtt a kastélyban. A kastély így a kapituláció első, okmányos rétegének színtere lett, még a másnapi lefegyverzés előtt a mezőn a sereg körül.

Bohusné szemtanúként írja: augusztus 12-én Frolov és Görgey ketten, tanúk nélkül aláírták a fegyverletételi okmányt a kastélyban. Ugyanaznap a táborban a csapatoknak kihirdették a másnapi, oroszok előtti fegyverletételt; zászlóégetés és levegőbe lövés jelenetei kísérték a hírt a táborban a sereg előtt. Az okmányaláírás és a lefegyverzés tehát két napra esik. Nem olvasható össze egyetlen hősi vagy gyalázatos napra a két réteg a forrásokban a helyszínen.

A lefegyverzés napja 1849. augusztus 13.; a helyszín a Világos melletti szőllősi vagy szőlősi sík, a Malom-csatorna és a szőlősi malom vidéke. Görgey emlékirata szerint a tábor elhagyása tíz és tizenegy óra között történt; Bohusné délelőtt tíz órát ír. Egy orosz kíséretes beszámoló több óra várakozás után látta a magyar porfelhőt a síkon. Az indulás órája tehát forrásonként kissé szóródik, de a délelőtti keret közös marad a forrásokban a lefegyverzés napján.

Görgey a Malom-csatornánál találkozott Rüdigerrel; Rüdiger kezet nyújtott, és a tiszteknek meghagyta a kardot, valamint az ingó vagyont. Bohusné és az orosz kíséret ugyanezt a gesztust rögzíti a helyszínen a kézfogás után a soroknál. A kardengedmény katonai gesztus volt, nem politikai amnesztia-szerződés. A megadás feltétel nélküli maradt; a tiszti oldalfegyver megtartása nem változtatott a feltétlenség jogi és katonai jellegén a síkon Rüdiger előtt.

A magyar sereg két harcvonalban sorakozott fel: Görgey szerint a III. és VII., illetve az I. hadtest. Az esti szürkületben Rüdiger szemlét tartott a már lefegyverzett sorok felett. A huszár talpon állt a lova fejénél, kardja a nyeregkápán; a gyalogság fegyvere gúlában; az ágyúk és a zászlók védtelenül hevertek a sorok előtt. A szemle így a befejezett lefegyverzést mutatja, nem a reggeli indulás pillanatát a mezőn, és nem a délelőtti menet kezdetét.

Rüdiger ugyanaznapi átirata Haynauhoz szerint a megadás „önként és feltétel nélkül” történt a szőllősi síkságon. Tizenegy tábornok – Görgeyt beleértve –, több mint húszezer gyalog és lovas, valamint százharminc fogatolt ágyú adta meg magát. Más kimutatások magasabb létszámot és száznegyvennégy ágyút említenek: egy mai közlés jegyzete közel harmincezer főt, egy 19. század végi nagy összefoglaló harminckétezernél többet a tábornokokkal együtt. Egyetlen „hivatalos” szám nincs a források között; a sávot együtt kell tartani, nem egyetlen lexikon-számra simítani.

Haynau augusztus 14-i, Ferenc Józsefhez írt jelentése Schlik nyomán azt írja, a fegyverletétel 13-án reggel történt Világosnál. Ez ellentmond Görgey esti szemléjének és a délelőtti–délutáni leírásoknak; másodkézből jelent, nem helyszíni napló. Az órák tehát nem simíthatók egyetlen hivatalos időpontra a jelentések között. Paszkevics augusztus 13-án még Debrecenben volt; a kapitulációt Rüdiger III. hadteste hajtotta végre, nem a főparancsnok személyes átvétele a síkon a magyarok előtt.

A közkeletű hagyomány Görgei „árulását” és titkos, életmentő alkut állít a megadás előtt. Az egykorú levelek és jelentések ezt nem bizonyítják: a cár nagylelkűségére hivatkozás és a saját személy feláldozásának lehetősége jelenik meg a szövegekben. A mai történetírás többsége a lépést a kilátástalan hadászati helyzet és a politikai–katonai felelősségátruházás keretében értelmezi; a kutatás egy része továbbra is erkölcsi vádként kezeli. A kérdés hagyomány és vita, nem zárt tény a források szerint a világosi napokról.

A kutatás egy része szerint a kormány már a temesvári vereség hírének vétele előtt számolt azzal, hogy ha az oroszok sem alkudozni, sem közvetíteni nem hajlandók, a sereg az oroszok előtt teszi le a fegyvert. Ez a keret az utólagos erkölcsi kifogások alapját is gyengíti a döntés körül a kapituláció előtt. A feltétlen, csak oroszok előtti megadás így a haditanács, a levél és a szemtanúk egybehangzó magja marad, nem emigráns utólagos sűrítés a későbbi vádban.

Világos tehát nem egyetlen aláírás és nem osztrákok előtti kapituláció. Az augusztus 12-i kastélybeli okmány és a 13-i szőllősi lefegyverzés két réteg; a létszám és az óra forrásonként eltér a jelentésekben. A megtorlás és az aradi vértanúk sorsa másutt bontakozik ki; a temesvári ütközet és az orosz intervenció teljes története szintén szomszéd témák. Itt a feltétlen megadás, a szőllősi sík és a forrásrétegek a mérce a három nap alatt a hadtest körül, a hagyomány és a szemtanúk között.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Hogyan tárgyalt Görgey az oroszokkal a fegyverletétel előtt?
Görgey válasza szerint nem csupán a sereg részleges megmentéséről, hanem az ország megmentéséről volna szó; a kormány és Paszkevics közti tárgyalások útját egyengette volna. Frolov Poeltenbergnek azt mondta: az ország számára csak a feltétlen fegyverletétel hozhatja meg a „tisztességes békét”.
Mi történt Görgey és Rüdiger találkozásakor a fegyverletételnél?
Görgey a Malom-csatornánál találkozott Rüdigerrel; Rüdiger kezet nyújtott, és a tiszteknek meghagyta a kardot, valamint az ingó vagyont. A huszár talpon állt a lova fejénél, kardja a nyeregkápán; a gyalogság fegyvere gúlában; az ágyúk és a zászlók védtelenül hevertek a sorok előtt.
Ki előtt tette le a fegyvert a magyar sereg Világosnál?
A magyar sereg két harcvonalban sorakozott fel: Görgey szerint a III. és VII., illetve az I. hadtest. Paszkevics augusztus 13-án még Debrecenben volt; a kapitulációt Rüdiger III. hadteste hajtotta végre, nem a főparancsnok személyes átvétele a síkon a magyarok előtt.

Források

  1. Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben, 32. és 39–42. fejezet.
  2. Görgei Artúr: Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849. Leipzig, F. A. Brockhaus, 1852.
  3. Görgey levele Rüdigernek, Ó-Arad, 1849. augusztus 11.
  4. Görgey levele Damjanichnak, 1849. augusztus 11.
  5. Poeltenberg Ernő levele Görgeynek, Világosvár, 1849. augusztus 10.
  6. Rüdiger jelentése Haynaunak, Kisjenő, 1849. augusztus 13.
  7. Haynau jelentése Ferenc Józsefnek, Temesvár, 1849. augusztus 14.
  8. Bohus Jánosné Szőgyény Antónia: Naplójegyzetek a világosi szomorú napokról.
  9. Karl von Fircks: Görgeis Waffenstreckung bei Vilagos. Baltische Monatsschrift XXXIX (1892) 432–444; magyarul: Hadtörténelmi Közlemények 136/2 (2023) 417–438.
  10. Drozdov, Fatyejev és Grigorov orosz szemtanúk beszámolói.
  11. Az aradi vértanúk. Budapest, Európa, 1983 (Pro Memoria).
  12. „Eredmények és feladatok 1848–1849 hadtörténetének kutatásában.” Történelmi Szemle 1998. 3–4.
  13. „Görgey Artúr és a világosi fegyverletétel.” Honismeret 27/4 (1999).
  14. A Magyar Nemzet Története, „IX. Fejezet. A fegyverletétel.”.
  15. Törlésre ítélt sorok… Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára, 2021.
  16. 1848–1849. A szabadságharc hadtörténete. Korona, Budapest, 2001.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak