Világos
A közkeletű kép szerint Világos Görgei Artúr „árulása”: egyetlen nap, titkos alku az életéért. Az augusztus 11–13-i okmányok és szemtanúk mást mutatnak. 1849. augusztus 13-án a feldunai hadsereg a Világos melletti szőllősi síkon feltétel nélkül Rüdiger orosz lovassági tábornok hadteste előtt tette le a fegyvert.
A döntés közvetlen előzménye a temesvári vereség híre volt, amely Guyon jelentésével jutott el Aradra; magát a csatát másutt tárgyalják. Görgey emlékirata szerint ez a hír döntötte el a fegyverletételt. Egy mai forráskiadás előszava szerint Aradon körülbelül harmincegyezer ember állt, kevés lőszerrel, miközben délről Haynau, északról Paszkevics fenyegette a sereget. A kilátástalan hadászati keret tehát már a kapituláció előtt adott volt a feldunai hadtest körül; a lőszerhiány és a kétirányú túlerő a döntés súlyát növelte.
Rüdiger 1849. július 7/19-én Balassagyarmatról levelet írt Görgeynek: tárgyalást kínált, és feltételkérést is. Görgey válasza szerint nem csupán a sereg részleges megmentéséről, hanem az ország megmentéséről volna szó; a kormány és Paszkevics közti tárgyalások útját egyengette volna. A júliusi hadikövet-váltás így még politikai alkudozás reményében zajlott a frontok között. Nem a későbbi feltétlen megadás mentén indult, hanem a közvetítés lehetőségének keresésével a két fél között a hadszíntéren.
Poeltenberg Ernő augusztus 10-i, Világosvárról küldött jelentése szerint az oroszok nem tárgyalnak a forradalmi kormánnyal, csak a hadsereggel, és feltételeket nem engedélyeznek. Frolov Poeltenbergnek azt mondta: az ország számára csak a feltétlen fegyverletétel hozhatja meg a „tisztességes békét”. A politikai feltételek vitája tehát már a kapituláció előtt eldőlt az orosz oldalon a követek előtt. A követek a kormány államiratát vitték, nem a későbbi feltétlen megadás külön aktusát magával a hadsereg nevében.
Rüdiger Ártándon, július 28. / augusztus 9-én Paszkevics nevében közölte: az orosz sereg rendeltetése a harc; politikai meghódoláshoz az osztrák főparancsnokhoz kell fordulni. Görgey emlékirata idézi ezt az elutasító levelet a későbbi döntés előzményeként. A két nagyhatalom így elválasztotta a katonai lefegyverzést a politikai meghódolástól a hadszíntéren. A magyar vezetésnek a hadsereg sorsa és a kormány sorsa két külön pályára került; a tárgyalási remény elenyészett a válasz után.
Kossuth Lajos és a jelen lévő kormánytagok 1849. augusztus 11-én lemondtak, és a legfőbb hatalmat Görgey Artúrra ruházták. Görgey ugyanaznap este kilenc órakor Ó-Aradról írt Rüdigernek: feltétlenül leteszi a fegyvert, de csak orosz csapatok előtt. A menetrend: augusztus 12. Világos, 13. Borosjenő, 14. Bél – hogy Rüdiger az osztrákok és a magyarok közé húzódhasson a menet során. A lemondás és a megadási levél ugyanarra a napra esett Aradon, a hadtest közelében.
Ugyanebben a levélben Görgey ünnepélyesen kijelentette: inkább kétségbeesett csatában semmisíti meg a hadtestet, mintsem osztrák csapatok előtt tegye le a fegyvert. Kossuth búcsúkiáltványa szerint a szerencsétlen harcok után nincs remény a siker reményével folytatott önvédelemre az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmak ellen. A politikai felelősségátruházás és a katonai megadás így egy napon zárult le Aradon, a hadtest és a kormány előtt a lemondás után.
Görgey a Rüdigernek írandó levelet felolvasta a haditanácsnak, majd elhagyta a termet; emlékirata szerint a tanács elfogadta az indítványt. A haditanács zöme az oroszok előtti feltétlen megadásra szavazott; Zambelly Lajos és Markovics Adolf az osztrákok előttit javasolta volna, és lehurrogták őket. A döntés tehát nem egyetlen ember titkos lépése volt a jelenlévők előtt, hanem a tanács többségi elfogadása a levél szövege alapján a teremben.
Görgey Damjanich Jánosnak ugyanaznap írta: a Rüdiger-levelet számos törzstiszt és tábornok jóváhagyásával küldte; tudja, hogy a nemzet átkozhatja, mégis hazafinak tartja a lépést. A vár sorsáról Világosra kért választ – ez a vár átadásának határa, és nem a szőllősi aktus magja. A levél a felelősség vállalását és a többségi jóváhagyást egyszerre rögzíti a kapituláció döntési láncán belül Aradon, a haditanács után a tisztek előtt.
Augusztus 12-én a sereg Világosra vonult; Görgey a Bohus-kastélyban szállt. Bohus Jánosné Szőgyény Antónia naplója szerint ugyanaznap délben orosz csapatok vonultak be a helységbe. A válasz a feltétlen megadás volt, csupán a cár nagylelkűségében; Rüdiger állítólag Ausztria gyengeségét is emlegette a jelenlévők előtt a kastélyban. A kastély így a kapituláció első, okmányos rétegének színtere lett, még a másnapi lefegyverzés előtt a mezőn a sereg körül.
Bohusné szemtanúként írja: augusztus 12-én Frolov és Görgey ketten, tanúk nélkül aláírták a fegyverletételi okmányt a kastélyban. Ugyanaznap a táborban a csapatoknak kihirdették a másnapi, oroszok előtti fegyverletételt; zászlóégetés és levegőbe lövés jelenetei kísérték a hírt a táborban a sereg előtt. Az okmányaláírás és a lefegyverzés tehát két napra esik. Nem olvasható össze egyetlen hősi vagy gyalázatos napra a két réteg a forrásokban a helyszínen.
A lefegyverzés napja 1849. augusztus 13.; a helyszín a Világos melletti szőllősi vagy szőlősi sík, a Malom-csatorna és a szőlősi malom vidéke. Görgey emlékirata szerint a tábor elhagyása tíz és tizenegy óra között történt; Bohusné délelőtt tíz órát ír. Egy orosz kíséretes beszámoló több óra várakozás után látta a magyar porfelhőt a síkon. Az indulás órája tehát forrásonként kissé szóródik, de a délelőtti keret közös marad a forrásokban a lefegyverzés napján.
Görgey a Malom-csatornánál találkozott Rüdigerrel; Rüdiger kezet nyújtott, és a tiszteknek meghagyta a kardot, valamint az ingó vagyont. Bohusné és az orosz kíséret ugyanezt a gesztust rögzíti a helyszínen a kézfogás után a soroknál. A kardengedmény katonai gesztus volt, nem politikai amnesztia-szerződés. A megadás feltétel nélküli maradt; a tiszti oldalfegyver megtartása nem változtatott a feltétlenség jogi és katonai jellegén a síkon Rüdiger előtt.
A magyar sereg két harcvonalban sorakozott fel: Görgey szerint a III. és VII., illetve az I. hadtest. Az esti szürkületben Rüdiger szemlét tartott a már lefegyverzett sorok felett. A huszár talpon állt a lova fejénél, kardja a nyeregkápán; a gyalogság fegyvere gúlában; az ágyúk és a zászlók védtelenül hevertek a sorok előtt. A szemle így a befejezett lefegyverzést mutatja, nem a reggeli indulás pillanatát a mezőn, és nem a délelőtti menet kezdetét.
Rüdiger ugyanaznapi átirata Haynauhoz szerint a megadás „önként és feltétel nélkül” történt a szőllősi síkságon. Tizenegy tábornok – Görgeyt beleértve –, több mint húszezer gyalog és lovas, valamint százharminc fogatolt ágyú adta meg magát. Más kimutatások magasabb létszámot és száznegyvennégy ágyút említenek: egy mai közlés jegyzete közel harmincezer főt, egy 19. század végi nagy összefoglaló harminckétezernél többet a tábornokokkal együtt. Egyetlen „hivatalos” szám nincs a források között; a sávot együtt kell tartani, nem egyetlen lexikon-számra simítani.
Haynau augusztus 14-i, Ferenc Józsefhez írt jelentése Schlik nyomán azt írja, a fegyverletétel 13-án reggel történt Világosnál. Ez ellentmond Görgey esti szemléjének és a délelőtti–délutáni leírásoknak; másodkézből jelent, nem helyszíni napló. Az órák tehát nem simíthatók egyetlen hivatalos időpontra a jelentések között. Paszkevics augusztus 13-án még Debrecenben volt; a kapitulációt Rüdiger III. hadteste hajtotta végre, nem a főparancsnok személyes átvétele a síkon a magyarok előtt.
A közkeletű hagyomány Görgei „árulását” és titkos, életmentő alkut állít a megadás előtt. Az egykorú levelek és jelentések ezt nem bizonyítják: a cár nagylelkűségére hivatkozás és a saját személy feláldozásának lehetősége jelenik meg a szövegekben. A mai történetírás többsége a lépést a kilátástalan hadászati helyzet és a politikai–katonai felelősségátruházás keretében értelmezi; a kutatás egy része továbbra is erkölcsi vádként kezeli. A kérdés hagyomány és vita, nem zárt tény a források szerint a világosi napokról.
A kutatás egy része szerint a kormány már a temesvári vereség hírének vétele előtt számolt azzal, hogy ha az oroszok sem alkudozni, sem közvetíteni nem hajlandók, a sereg az oroszok előtt teszi le a fegyvert. Ez a keret az utólagos erkölcsi kifogások alapját is gyengíti a döntés körül a kapituláció előtt. A feltétlen, csak oroszok előtti megadás így a haditanács, a levél és a szemtanúk egybehangzó magja marad, nem emigráns utólagos sűrítés a későbbi vádban.
Világos tehát nem egyetlen aláírás és nem osztrákok előtti kapituláció. Az augusztus 12-i kastélybeli okmány és a 13-i szőllősi lefegyverzés két réteg; a létszám és az óra forrásonként eltér a jelentésekben. A megtorlás és az aradi vértanúk sorsa másutt bontakozik ki; a temesvári ütközet és az orosz intervenció teljes története szintén szomszéd témák. Itt a feltétlen megadás, a szőllősi sík és a forrásrétegek a mérce a három nap alatt a hadtest körül, a hagyomány és a szemtanúk között.
