Aradi vértanúk
A közkeletű kép szerint 1849. október 6-án Aradon tizenhárom egyforma vértanút végeztek ki egyetlen ítélet alapján. A kiadott hadbírósági iratok ennél rétegesebbek: két ítéletnap, enyhítések, majd négy golyó és kilenc kötél. A jogi folyamat és a végrehajtás külön időpontokra esik.
A tárgy az aradi hadbírósági perek, a megerősítés, a kihirdetés és az 1849. október 6-i aradi kivégzés tizenhárom tiszt ügyében, valamint Gáspár András várfogsága. A világosi fegyverletétel és Batthyány Lajos pesti kivégzése ugyanezen a napon más történeti kérdések. A vádpontok az ítéletek álláspontjaként olvashatók, nem szerzői jogi ítéletként. A tizenhárom tiszt ügye a történet középpontja; a kezdeti ítéleti tétel és a végrehajtás külön réteg.
Kiss Ernő ügyében az ítélet 1849. szeptember 21-én született Arad várában; Howiger vezérőrnagy elnöklete alatt lőpor és golyó általi halálra ítélték. Gróf Vécsey Károly ügyében ugyanezen a napon született ítélet; Howiger elnöklete alatt kötél általi halálra ítélték. A két külön ítélet tehát megelőzi a szeptember 26-i csoport ügyét. A közkeletű kép egyetlen ítéletnapja itt már elválik a forrásoktól. A szeptember 21-i keltezés a két irat saját adata a várban.
1849. szeptember 26-án Arad várában Johann Moser nyugállományú ezredes elnöklete alatt, Ernst törzshadbíró mellett ítélet született Aulich Lajos, Török Ignác, Láhner György, Schweidel József, Poeltenberg Ernő, Nagysándor József, Knezić Károly, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Dessewffy Arisztid, Damjanich János, Lázár Vilmos és Gáspár András ügyében – tizenkét vádlott. A kiadott magyar fordítás szerint tíz vádlottat kötél általi, Schweidel Józsefet golyó általi halálra ítélték; Gáspár Andrást tízévi várfogságra. A későbbi enyhítés Dessewffy és Lázár büntetését még a végrehajtás előtt módosította.
A vádpont lényege az ítéletek szerint a felségsértés volt: a császári eskü ellenére a magyar forradalmi hadseregben szolgáltak. Az iratok az 1849. április 14-i debreceni országgyűlési határozatokra hivatkoznak, amelyek – az ítéletek szövege szerint – kimondták Magyarország elszakadását és az uralkodóház kizárását a trónutódlásból. A „lázadó” és hasonló jelzők az ítéletek álláspontja. A debreceni határozatokra az ítéleti hivatkozás ismert; a határozati szöveg közvetlen olvasata nélkül.
Haynau táborszernagy Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos büntetését lőporra és golyóra enyhítette a szeptember 26-i ítélet záradékában. Így a végrehajtás előtti állapotban Schweidel, Dessewffy és Lázár a golyóhoz, Kiss pedig a külön szeptember 21-i ítélet szerint szintén a golyóhoz tartozott. A kötél maradt a többi, enyhítés nélküli esetben, Vécsey külön ítéletével együtt. A négy golyó és kilenc kötél aránya a végrehajtásban ezekből az ítéleti és enyhítési adatokból áll össze. Az enyhítés Haynau megerősítő záradékának része a kiadott fordításban.
Gáspár Andrást tízévi várfogságra ítélték, mert a debreceni határozatok után – az ítélet és Ernst későbbi jelentése szerint – visszavonult a felkelő seregből. Ő nem tartozik az október 6-án kivégzett tizenhármak közé. Büntetési ideje 1849. október 5-én, a kihirdetés napján kezdődött a kiadott irat szerint. A várfogság tehát nem kivégzés, és nem is későbbi „vértanúvá” írt kivégzés pótlása. Gáspár neve a szeptember 26-i csoportban szerepel, a végrehajtási névsorban nem. A várfogság a kihirdetéssel indul.
Haynau 1849. október 1-jén Ácsról azt utasította, hogy – ha nem ütközik előírásba – az ítéleteket már a kihirdetés után huszonnégy órával hajtsák végre. Október 2-án Ferenc Józsefnek jelentette, hogy tizennégy aradi fogoly ügyében megvan az ítélet, és futár viszi a megerősített iratokat. Ugyanezen a jegyzéken több halálnem és egy névalak eltér az ítéletektől; a kiadás ezeket a helyeket szerkesztői figyelmeztetéssel jelölte. Az eltérések nem írják felül az ítéletek és a végrehajtás egyező adatait. A jel a kiadás figyelmeztetése, nem az eredeti irat saját bejegyzése.
Az ítéleteket 1849. október 5-én reggel hét órakor hirdették ki Arad várában a kiadott záradékok szerint. A kihirdetés napja tehát különválik a szeptemberi ítéletnapoktól és az október 6-i végrehajtástól. Gáspár büntetésének kezdete ugyanehhez a naphoz kötődik. A jogi folyamat négy időpontot ad: szeptember 21., szeptember 26., október 5. és október 6. A két szeptemberi nap az ítélet, október 5. a kihirdetés, október 6. a végrehajtás. A négy dátum nem sűríthető egyetlen szimbolikus napra.
A tizenhárom halálos ítéletet 1849. október 6-án reggel hat órakor, illetve Ernst jelentése szerint „hajnalban” hajtották végre Aradon. Ernst október 6-i jelentése a kiadásban tizenhárom kivégzettet sorol: Kiss, Vécsey, Aulich, Török, Láhner, Schweidel, Poeltenberg, Nagysándor, Knezić, Leiningen, Dessewffy, Damjanich és Lázár; Nagysándor nevét a kiadás szögletes zárójelben pótolja. Az iratok reggel hat órája nem bizonyítja, hogy minden kivégzés egyidejűleg történt volna. A tizenhárom tiszt a nemzeti emlékezet „aradi tizenhármainak” magja. A névsor a jelentés magja.
Négy tisztet golyóval végeztek ki: Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost. Kilenc tisztet kötéllel: Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Láhner Györgyöt, Knezić Károlyt, Nagysándor Józsefet, Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és Vécsey Károlyt. Ez a négy–kilenc arány az ítéletek, az enyhítés és a végrehajtás egyező magja. A közkeletű „mindenkit felakasztottak” kép tehát nem áll a források szerint. Az arány a végrehajtás tényén áll.
Vinkler Brúnó minorita visszaemlékezése szerint a sortűz menete fél hat körül indult, és a négyek után következett a kilenc akasztás. Szerinte a golyóval kivégzettek sorrendje Schweidel, Kiss Ernő, Dessewffy, Lázár volt; Kiss Ernőt az első sortűz csak a vállán sebesítette meg, három katona második sortüze ölte meg. Ez szemtanú-emlékezet, nem hivatalos jegyzőkönyv, ezért Vinklerhez kötendő. A fél hat körüli indulás és az iratok reggel hat órája nem minden kivégzés egyidejűségének bizonyítéka.
Vinkler szerint a kötélre ítéltek sorrendje Poeltenberg, Török, Láhner, Knezić, Nagysándor, Leiningen, Aulich, Damjanich, végül Vécsey volt. A kötél általi kivégzéseket Franz Bott hóhér hajtotta végre; Schückl hadbíró százados erről igazolást állított ki konkrétan Vécsey és Damjanich kivégzéséről a kiadott iratokban. Vinkler a hóhért „Brünnből, Morvaországból hozatott bakónak” nevezi a visszaemlékezésében. Kilenc külön igazolást a teljes csoportra a források nem adnak.
Vinkler szerint a golyóval kivégzettek a vár sáncai között, a kötéllel kivégzettek a vár déli oldala felé eső nyílt téren haltak meg. Ez a visszaemlékezés helyszínképe, nem levéltári helyszínrajz. Filmszerű jelenetet és kitalált utolsó mondatot a források nem adnak. A szemtanú-menet a sorrend és a helyek óvatos kerete, nem dramaturgia. A hivatalos jelentések a névsort és a napot rögzítik, a belső látványt nem.
A forráskiadás figyelmeztetése szerint Poeltenberg nevét oe-vel, Knezićét ć-vel írta az érintett; a kiadott fordítás ezt a névalakot követi. Ormai Norbertet 1849. augusztus 22-én, Kazinczy Lajost október 25-én végezték ki Aradon; ők nem tartoznak az október 6-i tizenhármak közé. Batthyány Lajost ugyanezen a napon Pesten végezték ki; az a történet más helyszín és más eljárás. A tizenhárom aradi tiszt és a pesti miniszterelnök párhuzamos napja tehát nem azonos helyszín.
Miért sűríti a közkeletű emlékezet a történetet egyetlen napra és egyetlen képbe? Először is, az október 6-i nap a végrehajtás napja, és könnyen elnyeli a szeptemberi ítéletnapokat. Másodszor, a négy golyó és kilenc kötél aránya kevésbé ismert, mint a „tizenhárom akasztott” kép. Harmadszor, Haynau október 2-i jegyzékének eltérései zavarhatják az ítéleti névsort, ha a forráskiadás figyelmeztető jelzéseit nem veszik figyelembe. A források rétegei – ítélet, enyhítés, kihirdetés, végrehajtás, szemtanú – külön tartandók.
A forrásréteg a kiadott magyar fordítás; a vádpontok parafrázisa fordítási réteg, nem betűhív német szövegolvasat a hadbírósági iratokból. Damjanich születési helyét az ítélet Stazán, a 2. báni határőrezred területén adja meg a fordítás szerint. A közkeletű bánsági megjelölés a forráskötet szerint félrefordításból ered; Staza nem a Bánságban fekszik. Az ítélet, Ernst jelentése és Vinkler visszaemlékezése adja a nap rétegeit. A négy golyó és a kilenc kötél ezekből a szövegekből áll össze.
Összefoglalva: Kiss és Vécsey ítélete szeptember 21-én, a többi megnevezett tiszté és Gáspáré szeptember 26-án született; a kihirdetés október 5-én, a tizenhárom kivégzése október 6-án történt Aradon. Gáspár tízévi várfogságot kapott; a végrehajtás négy golyó és kilenc kötél. A négy–kilenc arány a végrehajtás magja; a kezdeti ítéleti tétel és a végrehajtás külön réteg. Schweidel golyó általi ítélete a kezdeti tételben is elválik a kötélre ítéltekétől.
