MBMAGYAR BETYÁR
Reformkor, 1848, kiegyezés

6.2.4

Aradi vértanúk

Reformkor, 1848, kiegyezés · 1825–1867

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Aradi vértanúk
Illusztráció

Röviden

Kiss Ernő ügyében az ítélet 1849. szeptember 21-én született Arad várában; Howiger vezérőrnagy elnöklete alatt lőpor és golyó általi halálra ítélték. A tizenhárom halálos ítéletet 1849. október 6-án reggel hat órakor, illetve Ernst jelentése szerint „hajnalban” hajtották végre Aradon. Négy tisztet golyóval végeztek ki: Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost.

Aradi vértanúk

A közkeletű kép szerint 1849. október 6-án Aradon tizenhárom egyforma vértanút végeztek ki egyetlen ítélet alapján. A kiadott hadbírósági iratok ennél rétegesebbek: két ítéletnap, enyhítések, majd négy golyó és kilenc kötél. A jogi folyamat és a végrehajtás külön időpontokra esik.

A tárgy az aradi hadbírósági perek, a megerősítés, a kihirdetés és az 1849. október 6-i aradi kivégzés tizenhárom tiszt ügyében, valamint Gáspár András várfogsága. A világosi fegyverletétel és Batthyány Lajos pesti kivégzése ugyanezen a napon más történeti kérdések. A vádpontok az ítéletek álláspontjaként olvashatók, nem szerzői jogi ítéletként. A tizenhárom tiszt ügye a történet középpontja; a kezdeti ítéleti tétel és a végrehajtás külön réteg.

Kiss Ernő ügyében az ítélet 1849. szeptember 21-én született Arad várában; Howiger vezérőrnagy elnöklete alatt lőpor és golyó általi halálra ítélték. Gróf Vécsey Károly ügyében ugyanezen a napon született ítélet; Howiger elnöklete alatt kötél általi halálra ítélték. A két külön ítélet tehát megelőzi a szeptember 26-i csoport ügyét. A közkeletű kép egyetlen ítéletnapja itt már elválik a forrásoktól. A szeptember 21-i keltezés a két irat saját adata a várban.

1849. szeptember 26-án Arad várában Johann Moser nyugállományú ezredes elnöklete alatt, Ernst törzshadbíró mellett ítélet született Aulich Lajos, Török Ignác, Láhner György, Schweidel József, Poeltenberg Ernő, Nagysándor József, Knezić Károly, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Dessewffy Arisztid, Damjanich János, Lázár Vilmos és Gáspár András ügyében – tizenkét vádlott. A kiadott magyar fordítás szerint tíz vádlottat kötél általi, Schweidel Józsefet golyó általi halálra ítélték; Gáspár Andrást tízévi várfogságra. A későbbi enyhítés Dessewffy és Lázár büntetését még a végrehajtás előtt módosította.

A vádpont lényege az ítéletek szerint a felségsértés volt: a császári eskü ellenére a magyar forradalmi hadseregben szolgáltak. Az iratok az 1849. április 14-i debreceni országgyűlési határozatokra hivatkoznak, amelyek – az ítéletek szövege szerint – kimondták Magyarország elszakadását és az uralkodóház kizárását a trónutódlásból. A „lázadó” és hasonló jelzők az ítéletek álláspontja. A debreceni határozatokra az ítéleti hivatkozás ismert; a határozati szöveg közvetlen olvasata nélkül.

Haynau táborszernagy Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos büntetését lőporra és golyóra enyhítette a szeptember 26-i ítélet záradékában. Így a végrehajtás előtti állapotban Schweidel, Dessewffy és Lázár a golyóhoz, Kiss pedig a külön szeptember 21-i ítélet szerint szintén a golyóhoz tartozott. A kötél maradt a többi, enyhítés nélküli esetben, Vécsey külön ítéletével együtt. A négy golyó és kilenc kötél aránya a végrehajtásban ezekből az ítéleti és enyhítési adatokból áll össze. Az enyhítés Haynau megerősítő záradékának része a kiadott fordításban.

Gáspár Andrást tízévi várfogságra ítélték, mert a debreceni határozatok után – az ítélet és Ernst későbbi jelentése szerint – visszavonult a felkelő seregből. Ő nem tartozik az október 6-án kivégzett tizenhármak közé. Büntetési ideje 1849. október 5-én, a kihirdetés napján kezdődött a kiadott irat szerint. A várfogság tehát nem kivégzés, és nem is későbbi „vértanúvá” írt kivégzés pótlása. Gáspár neve a szeptember 26-i csoportban szerepel, a végrehajtási névsorban nem. A várfogság a kihirdetéssel indul.

Haynau 1849. október 1-jén Ácsról azt utasította, hogy – ha nem ütközik előírásba – az ítéleteket már a kihirdetés után huszonnégy órával hajtsák végre. Október 2-án Ferenc Józsefnek jelentette, hogy tizennégy aradi fogoly ügyében megvan az ítélet, és futár viszi a megerősített iratokat. Ugyanezen a jegyzéken több halálnem és egy névalak eltér az ítéletektől; a kiadás ezeket a helyeket szerkesztői figyelmeztetéssel jelölte. Az eltérések nem írják felül az ítéletek és a végrehajtás egyező adatait. A jel a kiadás figyelmeztetése, nem az eredeti irat saját bejegyzése.

Az ítéleteket 1849. október 5-én reggel hét órakor hirdették ki Arad várában a kiadott záradékok szerint. A kihirdetés napja tehát különválik a szeptemberi ítéletnapoktól és az október 6-i végrehajtástól. Gáspár büntetésének kezdete ugyanehhez a naphoz kötődik. A jogi folyamat négy időpontot ad: szeptember 21., szeptember 26., október 5. és október 6. A két szeptemberi nap az ítélet, október 5. a kihirdetés, október 6. a végrehajtás. A négy dátum nem sűríthető egyetlen szimbolikus napra.

A tizenhárom halálos ítéletet 1849. október 6-án reggel hat órakor, illetve Ernst jelentése szerint „hajnalban” hajtották végre Aradon. Ernst október 6-i jelentése a kiadásban tizenhárom kivégzettet sorol: Kiss, Vécsey, Aulich, Török, Láhner, Schweidel, Poeltenberg, Nagysándor, Knezić, Leiningen, Dessewffy, Damjanich és Lázár; Nagysándor nevét a kiadás szögletes zárójelben pótolja. Az iratok reggel hat órája nem bizonyítja, hogy minden kivégzés egyidejűleg történt volna. A tizenhárom tiszt a nemzeti emlékezet „aradi tizenhármainak” magja. A névsor a jelentés magja.

Négy tisztet golyóval végeztek ki: Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost. Kilenc tisztet kötéllel: Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Láhner Györgyöt, Knezić Károlyt, Nagysándor Józsefet, Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és Vécsey Károlyt. Ez a négy–kilenc arány az ítéletek, az enyhítés és a végrehajtás egyező magja. A közkeletű „mindenkit felakasztottak” kép tehát nem áll a források szerint. Az arány a végrehajtás tényén áll.

Vinkler Brúnó minorita visszaemlékezése szerint a sortűz menete fél hat körül indult, és a négyek után következett a kilenc akasztás. Szerinte a golyóval kivégzettek sorrendje Schweidel, Kiss Ernő, Dessewffy, Lázár volt; Kiss Ernőt az első sortűz csak a vállán sebesítette meg, három katona második sortüze ölte meg. Ez szemtanú-emlékezet, nem hivatalos jegyzőkönyv, ezért Vinklerhez kötendő. A fél hat körüli indulás és az iratok reggel hat órája nem minden kivégzés egyidejűségének bizonyítéka.

Vinkler szerint a kötélre ítéltek sorrendje Poeltenberg, Török, Láhner, Knezić, Nagysándor, Leiningen, Aulich, Damjanich, végül Vécsey volt. A kötél általi kivégzéseket Franz Bott hóhér hajtotta végre; Schückl hadbíró százados erről igazolást állított ki konkrétan Vécsey és Damjanich kivégzéséről a kiadott iratokban. Vinkler a hóhért „Brünnből, Morvaországból hozatott bakónak” nevezi a visszaemlékezésében. Kilenc külön igazolást a teljes csoportra a források nem adnak.

Vinkler szerint a golyóval kivégzettek a vár sáncai között, a kötéllel kivégzettek a vár déli oldala felé eső nyílt téren haltak meg. Ez a visszaemlékezés helyszínképe, nem levéltári helyszínrajz. Filmszerű jelenetet és kitalált utolsó mondatot a források nem adnak. A szemtanú-menet a sorrend és a helyek óvatos kerete, nem dramaturgia. A hivatalos jelentések a névsort és a napot rögzítik, a belső látványt nem.

A forráskiadás figyelmeztetése szerint Poeltenberg nevét oe-vel, Knezićét ć-vel írta az érintett; a kiadott fordítás ezt a névalakot követi. Ormai Norbertet 1849. augusztus 22-én, Kazinczy Lajost október 25-én végezték ki Aradon; ők nem tartoznak az október 6-i tizenhármak közé. Batthyány Lajost ugyanezen a napon Pesten végezték ki; az a történet más helyszín és más eljárás. A tizenhárom aradi tiszt és a pesti miniszterelnök párhuzamos napja tehát nem azonos helyszín.

Miért sűríti a közkeletű emlékezet a történetet egyetlen napra és egyetlen képbe? Először is, az október 6-i nap a végrehajtás napja, és könnyen elnyeli a szeptemberi ítéletnapokat. Másodszor, a négy golyó és kilenc kötél aránya kevésbé ismert, mint a „tizenhárom akasztott” kép. Harmadszor, Haynau október 2-i jegyzékének eltérései zavarhatják az ítéleti névsort, ha a forráskiadás figyelmeztető jelzéseit nem veszik figyelembe. A források rétegei – ítélet, enyhítés, kihirdetés, végrehajtás, szemtanú – külön tartandók.

A forrásréteg a kiadott magyar fordítás; a vádpontok parafrázisa fordítási réteg, nem betűhív német szövegolvasat a hadbírósági iratokból. Damjanich születési helyét az ítélet Stazán, a 2. báni határőrezred területén adja meg a fordítás szerint. A közkeletű bánsági megjelölés a forráskötet szerint félrefordításból ered; Staza nem a Bánságban fekszik. Az ítélet, Ernst jelentése és Vinkler visszaemlékezése adja a nap rétegeit. A négy golyó és a kilenc kötél ezekből a szövegekből áll össze.

Összefoglalva: Kiss és Vécsey ítélete szeptember 21-én, a többi megnevezett tiszté és Gáspáré szeptember 26-án született; a kihirdetés október 5-én, a tizenhárom kivégzése október 6-án történt Aradon. Gáspár tízévi várfogságot kapott; a végrehajtás négy golyó és kilenc kötél. A négy–kilenc arány a végrehajtás magja; a kezdeti ítéleti tétel és a végrehajtás külön réteg. Schweidel golyó általi ítélete a kezdeti tételben is elválik a kötélre ítéltekétől.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mikor végezték ki az aradi vértanúkat?
A jogi folyamat négy időpontot ad: szeptember 21., szeptember 26., október 5. és október 6. A két szeptemberi nap az ítélet, október 5. a kihirdetés, október 6. a végrehajtás. A négy dátum nem sűríthető egyetlen szimbolikus napra. A várfogság a kihirdetéssel indul.
Minden aradi vértanút felakasztottak?
Gáspár tízévi várfogságot kapott; a végrehajtás négy golyó és kilenc kötél. A közkeletű „mindenkit felakasztottak” kép tehát nem áll a források szerint. Schweidel golyó általi ítélete a kezdeti tételben is elválik a kötélre ítéltekétől. Az arány a végrehajtás tényén áll.
Kik nem tartoznak az október 6-i aradi tizenhármak közé?
Gáspár tízévi várfogságot kapott; a végrehajtás négy golyó és kilenc kötél. Ő nem tartozik az október 6-án kivégzett tizenhármak közé. Ormai Norbertet 1849. augusztus 22-én, Kazinczy Lajost október 25-én végezték ki Aradon; ők nem tartoznak az október 6-i tizenhármak közé.

Források

  1. Az aradi haditörvényszék ítélete Aulich, Török, Láhner, Schweidel, Poeltenberg, Nagysándor, Knezić, Leiningen, Dessewffy, Damjanich, Lázár és Gáspár ügyében.
  2. Kiss Ernő ítélete.
  3. Gróf Vécsey Károly ítélete.
  4. Haynau előterjesztése Ferenc Józsefnek, Ács, 1849. október 2.
  5. Haynau utasítása Ernstnek, Ács, 1849. október 1.
  6. Karl Ernst jelentése Haynaunak, Arad, 1849. október 6.
  7. Schückl igazolása Franz Bott hóhérnak.
  8. Vinkler Brúnó minorita szerzetes visszaemlékezése az 1849. október 6-i aradi kivégzésről.
  9. Az aradi vértanúk (forráskötet).

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak