MBMAGYAR BETYÁR
Reformkor, 1848, kiegyezés

6.2.3

A tavaszi hadjárat

Reformkor, 1848, kiegyezés · 1825–1867

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A tavaszi hadjárat
Illusztráció

A tavaszi hadjárat

A tavaszi hadjárat a magyar honvéd fősereg 1849-es támadó hadműveletsorozata volt, amely a március 26–29-i tiszafüredi Tisza-átkeléstől Buda május 21-i bevételéig tartott. Görgey Artúr ideiglenes fővezérsége alatt a sereg egy sor ütközet után kiszorította a császári főerőt a fővárosokból és Komárom alól, majd ostrommal visszavette a budai várat.

A közkeletű emlékezet „dicsőséges tavaszi hadjáratként” őrzi ezt a két hónapot, középpontjában Isaszeggel és Görgey híres felkiáltásával, és gyakran győztes csaták hiánytalan sorává egyszerűsíti. A források ennél tagoltabb képet adnak. Hatvannál nem Görgey vezetett, Tápióbicske vegyes kimenetelű volt, Isaszeg után a császári főerő háborítatlanul vonult vissza, a Buda melletti döntést pedig máig kétféleképpen értékelik. A hadjárat két szakaszban zajlott – egy megkerülő hadművelettel Gödöllőig, majd a Komárom felmentésére irányuló menettel –, és Buda ostromával zárult.

Előzményként annyi tartozik ide, hogy az országgyűlés 1849. március 8-án úgy határozott: a seregek élére egy fővezért kell állítani, és Kossuth Lajos március 9-i levele szerint Vetter Antal lett az összes magyar hadsereg fővezére. A fősereg március 26–27-én kelt át Tiszafürednél a Tiszán, és 29-én már az egész sereg a jobb parton állt. Négy hadteste közül az I.-t Klapka György, a II.-at Aulich Lajos, a III.-at Damjanich János vezette, a VII. Görgey Artúré volt.

A sereg nagyságát a források eltérően adják meg. Görgey emlékirata szerint 1849 márciusának utolsó napjaiban a fősereg „a seregvonattal együtt nem egészen 42 000 ember” volt, „körülbelül 140 ágyúval”. Egy hadtörténeti összefoglaló ugyanerre az időre 50 148 gyalogost, 8134 lovast és 188 ágyút számol, saját hadtestenkénti táblázatában pedig 52 300 főt és 184 ágyút. Az adatok így nagyjából negyvenkétezer és ötvennyolcezer fő közötti tartományt nyitnak, egyetlen létszám nem állítható.

Vetter Antal Tiszafüreden megbetegedett. Görgey emlékirata szerint Kossuth március 30-án este hívatta, és másnap reggel, Kossuth főhadiszállásán megbízta, hogy vegye át a sereg vezetését, „amíg Vetter felgyógyul”. A dátumban Görgey maga sem biztos („Azt hiszem, nem tévedek…”), így a fővezérváltás napja március 30. és 31. között ingadozik. Március 31-én a fősereg elérte Gyöngyöst, a VII. hadtest Hortot; a hadtestet Görgey fővezérsége idején Gáspár András vezette.

Az első szakasz terve megkerülés volt. A VII. hadtest a gyöngyös–pesti úton lekötötte az ellenséget, míg az I., a II. és a III. hadtest Jászberény felé kerülve a császári sereg szárnyába igyekezett. Kossuth április 3-i jelentése szerint „A mostani operáció terve Klapkáé”, és Görgey emlékirata is úgy írja, hogy Klapka megkerülési javaslatát fogadták el. A megkerülő csoport Görgey szerint „vagy 27 000”, Kossuth szerint „30 000” főt számlált, és április 3-án Jászberénynél állt.

Az első ütközetet április 2-án Hatvannál vívták: a VII. hadtest Gáspár András vezetésével legyőzte Schlik hadtestét, és ez lett a hadjárat első győzelme. Görgey eközben Gyöngyösön maradt. Saját szavai szerint „szándékosan”, hogy helyettesét első önálló ütközetében jelenlétével ne feszélyezze; Kossuth jelentése szerint viszont lázas volt, bár Gáspárnak is alkalmat akart adni az önálló vezetésre. A két egykorú magyarázat egymás mellett él. Gáspárt a győzelem után tábornokká nevezték ki.

Április 4-én Tápióbicskénél Klapka hadteste megfutott, de Damjanich egyik hadosztálya visszafoglalta a hidat, és Jellačić utóvédje visszavonult. Görgey szerint így a megkerülés idő előtt lelepleződött. Egy hadtörténeti összefoglaló szerint az ütközet a magyaroknak körülbelül 800 emberükbe, nagyobbrészt eltűntekbe, és 10 ágyújukba került, amelyekből 6 visszakerült. Kossuth április 7-i, Perczel Mórnak írt levele sikerként említi, és tévesen április 5-re teszi; a hadjárattörténetek és a forráskiadás jegyzete szerint a helyes nap április 4.

Április 6-án, nagypénteken Isaszegnél a fősereg a Windisch-Grätz vezette császári főerővel ütközött meg, és győzött. A csata legismertebb jelenete Görgey emlékirata szerint az, hogy Klapka a visszavonulást javasolta („A győzelem … ma már lehetetlen, de holnap megint lehetséges lesz”), Görgey pedig így fordította vissza: „Ma kell győzni … vagy mehetünk vissza a Tisza mögé!” A jelenet csak Görgey utólagos beszámolójából ismert; Kossuth egykorú jelentése Görgey személyes helytállását dicséri, de a párbeszédet nem írja le.

A győzelem nem volt megsemmisítő. A VII. hadtest a parancshoz ragaszkodva nem avatkozott be a csatába, így Windisch-Grätz április 7-én háborítatlanul visszavonulhatott a fővárosok felé. Kossuth ugyanaznap Dányból mégis azt jelentette az Országos Honvédelmi Bizottmánynak: „győztünk, győztünk határozottan, tökéletesen”. A mozgósító hangú jelentés és a hadműveleti eredmény tehát nem ugyanazt méri, és a hadjárat forrásanyagában ez a kettősség többször visszatér.

Április 7-én Gödöllőn haditanácsot tartottak. Egy mai feldolgozás szerint Kossuth frontális támadást javasolt, Görgey és tábornokai a bevált megkerülést, és Kossuth végül elfogadta a Komárom felmentését célzó tervet; Görgey emlékirata szerint Kossuth a fővárosok azonnali bevételét sürgette. A második szakasz terve szerint a II. hadtest Pest előtt tüntetett, a VII. Fót és Dunakeszi táján állt, a III. és az I. hadtest pedig április 8-án Vácon és Léván át a Garamhoz, onnan Komárom felé indult.

Április 10-én Damjanich rohammal bevette Vácot; a császári Götz tábornok halálosan megsebesült, és másnap meghalt. Egy hadtörténeti összefoglaló szerint a császári veszteség itt 343 fő volt. Görgey szerint Kossuth április elején azt ígérte, hogy Bem József „legalábbis 16 000 emberrel” átkel a Dunán és csatlakozik a fősereghez. Ez nem valósult meg: Bem csak május 16-án szorította ki a császáriakat Orsováról, és a fősereghez nem érkezett meg.

A császári oldalon április 13-ról 14-re virradó éjjel érkezett meg Windisch-Grätz felmentésének híre; Welden megérkezéséig Jellačić vezette a sereget. Április 15-én a magyar zömsereg Görgey szerint „alig 25 000”, egy összefoglaló szerint körülbelül 26 000 fővel érte el a Garamot. Április 17-én futár hozta a lévai főhadiszállásra a debreceni országgyűlés április 14-i döntésének hírét, amelynek tartalma már a politikai történet része.

A Garamon elrendelt három áthidalás közül április 18-án csak a Kálna és Szecse közötti középső volt használható. Április 19-én Nagysallónál Damjanich legyőzte Wohlgemuth császári hadtestét; a két magyar hadtest Görgey szerint „ekkor összesen 16 000 ember” volt. Április 20-án a VII. hadtest egy része Kéméndnél megtámadta az ellenség egy hadoszlopát, és az esztergomi hajóhídon át a Duna jobb partjára szorította.

Április 22-én a magyar csapatok a Duna bal partján felmentették Komáromot, április 26-án pedig a komáromi csatával a jobb parton is megtört az ostromzár. Görgey szerint ebben az ütközetben a Damjanich- és a Klapka-hadtest tüzérsége „ellőtte majd minden lőszerét”. A császáriak közben, április 23–24-én kiürítették Pestet és Budát; Hentzi a budai várban maradt, Jellačić pedig egy mai feldolgozás szerint körülbelül 15 000 fővel délre vonult. Ezzel a második szakasz elérte célját.

Komárom után a fősereg előtt két út állt. Görgey emlékirata szerint a vezérkari főnök, Bayer József a Győr–Bécs irányú üldözést javasolta, Klapka Buda visszavételét, és Kossuth is Budát sürgette. Görgey utólag azt írta, hogy döntésének indokai „elsősorban politikai természetűek voltak”, de ugyanott a lőszerhiányt is említi. Május 1-jén Poeltenberg bevonult Győrbe, május 4-én pedig a fősereg körülzárta Budát. Görgey megadásra szólította fel Hentzi vezérőrnagyot, aki elutasította, és az ostrom alatt többször lövette Pestet.

A budai őrség egy mai feldolgozás szerint mintegy 5000 fő volt, egy hadtörténeti összefoglaló szerint élelmezési állománya 4764 fő és 293 ló. Az ostromlók a dunai vízmű elrombolásával a vár vízellátását akarták elvágni, de Kmety hadosztályának rohama a vízművet védő, a Lánchíd budai hídfőjét is körülvevő erődítés ellen Görgey szerint sikertelen volt, és érzékeny veszteséggel járt. Az ostromlövegek egy mai feldolgozás szerint május 16-án kezdtek lőni; az első éjszakai roham, amelyet ugyanez a feldolgozás május 17-ről 18-ra, Görgey 17-re vagy 18-ra virradó éjszakára tesz, kudarcot vallott.

Május 21-én Görgey leírása szerint „pontban hajnali három órakor” valamennyi magyar üteg sortüze jelezte az általános rohamot. Az I. hadtest a résen, a III. hadtest a Bécsi kapunál jutott be, és a vár aznap elesett. Reggel 6 és 7 óra között Allnoch ezredes megkísérelte felrobbantani a Lánchidat, és életét vesztette. Hentzi halálosan megsebesült; egy hadtörténeti összefoglaló szerint május 21-ről 22-re virradó éjjel, körülbelül egy órakor halt meg.

A budai veszteségek forrásonként eltérnek. Egy hadtörténeti összefoglaló szerint a magyar oldal 368 halottat és 670 sebesültet vesztett, egy mai feldolgozás egykorú kimutatásokra épülő táblája szerint 1068 vagy 1118 főt. A császári oldalon az összefoglaló szerint 113 tiszt és 4091 fő esett fogságba, a mai feldolgozás szerint 4204 fő, és ugyanezen feldolgozás szerint 248 löveg került magyar kézre. Május 22-én Kossuth a kormány és az országgyűlés nevében köszönte meg Görgeynek Buda bevételét, és altábornaggyá nevezte ki.

Ugyanez a levél így foglalta össze a hadjáratot: „Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom ugyanannyi világos sugárai folytonos diadalának.” A felsorolás egykorú, mozgósító szöveg, akárcsak Kossuth hadijelentései, amelyek a kormánynak és a közvéleménynek szóltak, nem hadműveleti mérlegként. Kossuth szerint Schlik Hatvan előtt nyúlvadászatra hívta vendégeit; ezt az anekdotát független forrás nem erősíti meg. Tápióbicske nála siker, a hadjárattörténetekben részleges kudarc és a megkerülés lelepleződése.

A másik fő elbeszélő forrás Görgey 1852-ben, németül megjelent emlékirata. Ez a fővezér részletes, de utólagos és önigazoló beszámolója, amely saját bevallása szerint is bizonytalan egyes napokban: a réstörő üteg működését az ostromzár „kilencedik vagy tizedik napjára” teszi, az első budai rohamot „május 17-re vagy 18-ra virradó valamelyik éjszakára”. Az isaszegi párbeszéd és a Buda melletti döntés politikai indoklása is ebből a műből ismert, ezért Görgey értelmezéseként áll, nem tényként.

A harmadik réteget a létszám- és veszteségkimutatások adják. Az osztrák hivatalos hadjárattörténet adatai csak későbbi összefoglalók közvetítésével ismertek, a magyar kimutatások pedig egymástól is eltérnek. A hadtörténeti összefoglalók szerint Hatvannál az osztrák veszteség 95 vagy 202 fő volt, Isaszegnél a becslések 600 és 1500 fő között mozognak. A hadjárat számai ezért tartományként állnak: egyik forrás sem ad olyan összesítést, amely a többit felülírná.

A Buda melletti döntés megítélése máig kettéválik. A régebbi hadtörténeti kép szerint az ostrom „elpazarolt” egy hónap volt, amely időt adott a császáriaknak az újjászervezésre, és a későbbi értelmezések az orosz beavatkozás előkészítésével is összekapcsolták. A mai történetírás többsége szerint a döntés egyszerre volt katonai és politikai, és nem egyetlen ember számításából született: Klapka javasolta, Kossuth sürgette, a vezérkari főnök ellenezte, és a lőszer is fogytán volt.

Ez utóbbi felfogás az erőviszonyokra hivatkozik. Egy mai feldolgozás szerint május 1-jén a Bécs előtt összpontosított császári hadsereg Jellačić nélkül 75 633 fő volt, ebből 54 443 hadra fogható, 237 tábori löveggel, Görgey erői pedig Komárom előtt 45 372 főt és 183 löveget számláltak. A budai helyőrség és a délre vonuló Jellačić a hátat fenyegette, Bem erősítése nem érkezett meg. E nézet szerint az ostrom 17 napig tartott, és a későbbi bukás oka a túlerő volt, nem a „három hét”.

A hadjárat egészének értékelése is két úton halad. Egy régebbi felfogás szerint a sereg az ellenséget csak kiszorította, de nem semmisítette meg, és az 1948 utáni összefoglalók a szabadságharc hanyatlásának kezdetét is ide tették. A kutatás egy része szerint viszont az erősebb ellenfél kiszorítása „többet ért el, mint azt az adott erőviszonyok mellett várni lehetett volna”. A két álláspont értelmezés, a források egyiket sem döntik el, és a hadjárat Buda május 21-i bevételével zárult.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Ki vezette a magyar csapatokat a hatvani csatában?
Március 31-én a fősereg elérte Gyöngyöst, a VII. hadtest Hortot; a hadtestet Görgey fővezérsége idején Gáspár András vezette. Az első ütközetet április 2-án Hatvannál vívták: a VII. hadtest Gáspár András vezetésével legyőzte Schlik hadtestét, és ez lett a hadjárat első győzelme.
Kik vezették a honvédsereg hadtesteit a tavaszi hadjáratban?
A fősereg március 26–27-én kelt át Tiszafürednél a Tiszán, és 29-én már az egész sereg a jobb parton állt. Négy hadteste közül az I.-t Klapka György, a II.-at Aulich Lajos, a III.-at Damjanich János vezette, a VII. Görgey Artúré volt.
Hogyan mentették fel Komáromot 1849-ben?
A Garamon elrendelt három áthidalás közül április 18-án csak a Kálna és Szecse közötti középső volt használható. Április 22-én a magyar csapatok a Duna bal partján felmentették Komáromot, április 26-án pedig a komáromi csatával a jobb parton is megtört az ostromzár.

Források

  1. Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. Fordította Görgey István, átdolgozta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2004.
  2. Görgey, Arthur: Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849. Zweiter Band. Leipzig, F. A. Brockhaus, 1852.
  3. Kossuth Lajos: Kossuth jelentése az Országos Honvédelmi Bizottmánynak a hatvani ütközetről (Jászberény, 1849. április 3.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte, az összekötő szöveget, jegyzeteket és névmagyarázatokat írta Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  4. Kossuth Lajos: Kossuth jelentése az Országos Honvédelmi Bizottmánynak az isaszegi győzelemről (Dány, 1849. április 7.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  5. Kossuth Lajos: Kossuth levele Perczel Mór vezérőrnagynak a tavaszi hadjárat sikereiről (Dány, 1849. április 7.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  6. Kossuth Lajos: Kossuth köszönő levele Görgey Artúr vezérőrnagynak a kormány és az országgyűlés nevében Buda bevételéért (Debrecen, 1849. május 22.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  7. Kossuth Lajos: Kossuth utasítása Görgey Artúr vezérőrnagynak Vetter Antal altábornagy fővezéri kinevezéséről (Debrecen, 1849. március 9.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  8. Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. XXI. rész: Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története. Budapest, Grill, 1941. – IV. A tavaszi hadjárat (A magyar támadó hadjárat).
  9. Hermann Róbert: Buda bevétele, 1849. május 21. Budapesti Negyed 29–30. (2000/3–4).
  10. Hermann Róbert: Eredmények és feladatok 1848–1849 hadtörténetének kutatásában. Történelmi Szemle XL (1998) 3–4. sz. 203–214.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak