MBMAGYAR BETYÁR
Reformkor, 1848, kiegyezés

6.2.3

A téli hadjárat

Reformkor, 1848, kiegyezés · 1825–1867

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A téli hadjárat
Illusztráció

A téli hadjárat

A téli hadjárat az 1848–49-es szabadságharc szakasza, amely a történetírói korszakolás szerint a császári főerő 1848. december 16-i támadásától 1849. március 5-ig, a tiszafüredi fordulatig és a szolnoki győzelemig tart. Ekkor adta fel a magyar vezetés Pozsonyt, Győrt és a fővárosokat, költözött Debrecenbe, és szervezte újra seregeit a Tisza mögött, miközben Görgey a Felvidéken, Bem pedig Erdélyben harcolt.

A közkeletű emlékezet ezt a telet a menekülés évszakaként őrzi: a kormány pánikban hagyja el Pestet, Görgey önhatalmúlag adja fel a fővárost, Kápolnánál pedig Windisch-Grätz megsemmisítő győzelmet jelent. A korabeli iratok ennél összetettebb képet adnak. A Debrecenbe költözésről az országgyűlés ülésén határoztak, a főváros feladását haditanács döntötte el, Kápolna pedig sem győzelem, sem megsemmisítő vereség nem volt. A hadjárat ráadásul három, egymástól távoli hadszíntéren zajlott; a fővárosi és a felső-magyarországi szál csak tél végére futott össze, az erdélyi hadszíntér külön maradt.

Az őszi pákozdi siker után a bécsi udvar decemberre gyűjtötte össze főerejét. Ferenc József december 2-i olmützi trónra lépési manifesztumát egy hadtörténeti összefoglaló szerint a magyar országgyűlés december 7-én elutasította, Görgey feldunai hadserege pedig december 10-én Pozsonyból hűséget nyilvánított az országgyűlésnek és az általa megbízott kormánynak. Ugyanez az összefoglaló Windisch-Grätz főseregét kereken 52 000 főre és 216 löveges tüzérségre, a Magyarország ellen felvonultatott rendes császári erőt körülbelül 114 500 főre és 350 ágyúra teszi.

A magyar oldalon ugyanez a számítás Görgey hadseregét körülbelül 30 000, a teljes haderőt kerek 100 000 főre becsüli; ezek az adatok egyetlen összefoglalóból valók. A császári főerő december 16-án indult általános támadásra, Görgey pedig a december 16-ról 17-re virradó éjjel kiürítette Pozsonyt. Kossuth már aznap így írt neki: „Amitől tartottunk, megtörtént. Pozsony hát fel van adva.” December 18-án Mosonnál harcoltak, másnap a hadsereg Győrbe ért.

Kossuth december 18-án arra kérte Görgeyt, hogy Győrt tartsa, „ameddig csak lehet”, mert „A magyar sereg ereje támadásban van, nem a passzív védelemben”. Hozzátette: „Egy langy eső vagy egy napi havazás, s a tél még most is mienk.” Győrt azonban harc nélkül feladták, és Kossuth december 27-én szemrehányást tett emiatt. Görgey emlékirata utólag hosszan igazolja a visszavonulást, érvelése azonban önigazoló. December 28-án Bábolnánál utóvédharc folyt, a sereg tovább hátrált a főváros felé.

Kossuth december 29-én Perczel Mórtól sürgetett sikert: „Valami győzelmecskét, édes Móricom, különben az örökös retiráda lever minden bátorságot a nemzetben.” Másnap, december 30-án Jellačić hadteste Mórnál megverte Perczel hadtestét, amely egy hadtörténeti összefoglaló szerint mindössze 5 1/6 zászlóaljból és 730 lovasból állt. A pesti haditanács aznap még nem tudott a vereségről. A móri veszteségre később forgalomba került nagy számok nem ellenőrizhetők, és Perczel teljes erejéhez mérve valószínűtlenek.

December 31-én reggel Kossuth két lehetőséget írt Görgeynek: „Verje meg az ellenséget, ha lehet… Ha ez nem lehet, tartsa meg az országnak a sereget… Míg seregünk van, van hazánk.” Ugyanaznap Kossuth indítványára az országgyűlés úgy döntött, hogy a kormány és az országgyűlés Debrecenbe költözik. A vegyes ülésen Kossuth azzal érvelt, hogy „más helyen is van Magyarország; 152 évig bírta Budapestet a török, és Magyarország mégis volt”.

Batthyány Lajos indítványára ugyanekkor ötfős békeküldöttség indult Windisch-Grätzhöz: Batthyány mellett id. Majláth György, Lonovics József, Deák Ferenc és Majláth Antal. Kossuth a vegyes ülésen „nem nagy reménnyel” támogatta a kísérletet. Január 1-jén Kossuth elhagyta a fővárost, Pesten Csány László országos biztos maradt. A január 2-i pesti haditanács Perczel kivételével elvetette a Buda alatti döntő csatát, Görgey pedig önálló feladatként a Duna bal partját kapta.

Január 3-án Windisch-Grätz Bicskén fogadta a magyar békeküldöttséget: feltétlen megadást követelt, Batthyány Lajost pedig fogva tartotta. Január 4-én a felső-tiszai hadtest Kassánál vereséget szenvedett, és 10 ágyút vesztett. Január 5-én Windisch-Grätz harc nélkül vonult be Budára és Pestre; saját, csak közvetve ismert jelentése szerint „kardcsapás nélkül” ejtette birtokába a két várost. Kossuth január 6-án Debrecent „a magyar szabadság őrvárosának” nyilvánította.

Emlékirata szerint Görgey a január 4-ről 5-re virradó éjjel hagyta el Pestet, és január 5-én Vácon kiadta hadteste négypontos nyilatkozatát. Az emlékiratban közölt szöveg szerint a feldunai hadsereg hű marad az V. Ferdinánd által szentesített alkotmányhoz, fellép mindazok ellen, akik „idő előtti köztársasági izgatásokkal” akarnák felforgatni az alkotmányos királyságot, és csak a felelős magyar hadügyminiszter vagy helyettese, „jelenleg Vetter tábornok” parancsainak engedelmeskedik.

A nyilatkozat azt is kifogásolta, hogy a Honvédelmi Bizottmány január 1-jén elhagyta a fővárost, és küldöttséget menesztett az ellenség fővezéréhez. Görgey utólag azt írta, hogy ellene „soha senki nyilvánosan fel nem szólalt”, és a régi katonák újra bízni kezdtek benne; ezek az utóhatásról szóló állítások csak tőle ismertek. Kossuth január 10-i szemrehányó levele („feladatott a főváros kardcsapás nélkül!”) a forráskiadás jegyzete szerint még a nyilatkozat ismerete nélkül készült.

A váci nyilatkozat megítélése ma is vitatott. Az egyik értelmezés fegyelmező, alkotmányhű lépést lát benne; Görgey szerint a nyilatkozat a régi tisztikart a hadseregben tartotta, és a felelős hadügyminiszterhez kötötte. A másik értelmezés szerint a szöveg politikai elhatárolódás volt a kormánytól, amely elhagyta a fővárost és tárgyalni próbált. A kérdés nyitva marad. A későbbi árulási vád a nyilatkozatot is bizonyítékként kezelte, a mai történetírás szerint azonban ezt tényszerűen sosem sikerült bizonyítani.

Görgey hadteste ezután a bányavárosokon át a Szepességbe vonult. Február 2–3-án az iglói rajtaütés következett, február 5-én pedig Guyon hadosztálya áttörte a branyiszkói szorost, és szabaddá tette az utat Eperjes és Kassa felé. Egy hadtörténeti összefoglaló szerint Guyon körülbelül 3760 fővel támadta a szorost védő, Deym vezette, körülbelül 1800 fős császári erőt, és körülbelül 150 embert vesztett. Branyiszkót tehát nem Görgey személyesen vette be, hanem Guyon hadosztálya rohamozta meg.

Kossuth február 20-án azt írta Görgeynek, hogy a kormány január eleje óta egyetlen hivatalos jelentést sem kapott tőle, és az iglói meg a branyiszkói harcokról is csak „hírből” tud. Közben a Tisza-vonalon is fordult a helyzet: január 22-én Perczel hadteste visszafoglalta Szolnokot, január 22–23-án pedig Klapka György Tarcalnál és Bodrogkeresztúrnál visszaverte Schlik támadását. Kossuth január 27-i levelében elismeréssel írt Klapka sikereiről, és már a közös fővezérség tervéről is szólt.

Erdélyben Kossuth 1848. december 1-jei kiáltványa hirdette ki Bem József főparancsnokságát, a tartomány visszaszerzésének céljával. Bem december 25-én, karácsony első napján bevonult Kolozsvárra. Január 17-én Gálfalvánál győzött, január 21-én Nagyszeben ellen sikertelenül támadott, január 24-én Szelindeknél kitartott. Kossuth január 10-i levele szerint Bem 8000 emberből 18 000-et teremtett; ez mozgósító érv volt a Görgeyhez írt szemrehányásban, nem pontos hadi kimutatás.

Február 2. és 4. között orosz csapatok vonultak be Brassóba, február 4-én Nagyszebenbe. Ugyanaznap Bem Vízaknánál súlyos vereséget szenvedett, serege egy összefoglaló szerint körülbelül 1500 főre olvadt. Február 9-én Piskinél ismét megállította a császáriakat. Erdély visszafoglalása így a téli hadjárat idején nem zárult le; az a kép, hogy Bem egy csapásra visszaszerezte a tartományt, inkább Kossuth mozgósító szavaiból táplálkozik, mint a hadiesemények sorából.

A főhadszíntér hadtesteit január 29. és február 12. között rendelték egymás után Henryk Dembiński lengyel altábornagy parancsnoksága alá, a feldunai hadtestből pedig VII. hadtest lett. Kinevezésének pontos napját a források eltérően adják meg. Görgey emlékirata szerint február 14-i napiparancsában így vetette alá magát: „magamat Dembiński altábornagy – egy, amint mondják, hadban megőszült tisztes hadvezér – parancsainak önként alávetem”, mert hadtestében erős volt az ellenérzés a lengyel fővezérrel szemben.

A kápolnai csata 1849. február 26–27-én zajlott a Tarna völgyében, Kápolna, Kompolt, Verpelét és Kál térségében. Egy mai összefoglaló szerint a császári támadó erő körülbelül 30 000 fő és 165 löveg, a magyar körülbelül 43 000 fő és 150 löveg volt, február 26-án azonban a három magyar hadtest 23 dandárjából csak 7 állt a csatatéren. A számbeli fölény így az első napon nem érvényesülhetett. Kossuth március 1-jei beszéde egykorú becslésként az ellenség „körülbelül huszonnégy-harmincezernyi” erejéről szólt, ami eltér a mai összefoglaló adatától.

A második napon Schlik hadteste a siroki szoroson át a magyar jobbszárnyba került, a magyarok elvesztették Kápolnát, és Dembiński Mezőkövesd felé rendelte a visszavonulást. Kossuth március 1-jei beszéde szerint a csatában a Zanini-zászlóalj átállt az ellenséghez. Egy hadtörténeti összefoglaló szerint a császári veszteség 17 tiszt és 335 fő volt; a magyar veszteségre ugyanez az összefoglaló Klapka csak általa közvetített adatát, körülbelül 1200 főt közli, és túlzottnak tartja; ezen felül szerinte 500–600 fogoly esett, nagyobbrészt a Zanini-zászlóaljból.

Kossuth a képviselőházban óvatosan fogalmazott: „Nem mondhatom tehát, hogy a tegnapelőtti napon fényes győzelmet nyertek volna seregeink”, de hozzátette, hogy „elvesztve sem volt ütközet, hanem a lipcsei másodnaphoz volt hasonló”. Március 2-án Szemerének azt írta, hogy a 27-i nap végeredményével „in ultima analysi” elégedett, a Poroszló felé való visszavonulást viszont „borzasztó schnitzernek” nevezte. Kápolna így sem győzelemként, sem megsemmisítő vereségként nem írható le.

A döntő fordulat végül Tiszafüreden következett be. Március 3-án a hadtestparancsnokok és törzstisztek fellépése nyomán Szemere Bertalan kormánybiztos eltávolította Dembińskit a fővezérségből, és ideiglenesen Görgeyt bízta meg. Kossuth március 5-én Tiszafüreden kelt iratával megerősítette Görgey ideiglenes fővezéri megbízatását. Ugyanaznap Damjanich János Szolnoknál győzött; egy összefoglaló szerint a császáriak 673 embert és körülbelül 800 foglyot, a magyarok körülbelül 300 főt vesztettek.

A kápolnai csatához tartós hagyomány kapcsolódik. Eszerint Windisch-Grätz azt jelentette: „A lázadó csordákat Kápolnánál iszonyú mennyiségben találtam; de szétszórtam őket”. Egy mai elemzés szerint ez a mondat csak Lapinski 1850-es emlékiratából ismert, a herceg február 27-i valódi hadijelentése visszafogott volt, és azt írta, hogy „tetemes túlerőben lévő ellenséggel volt dolgunk”. A legenda tehát nem a hadijelentés szövege, hanem utólagos, emlékiratból ismert változat, amely évtizedekig élt az összefoglalókban.

A régebbi összefoglalók a március 4-én kiadott olmützi alkotmányt is a kápolnai jelentés következményének tartották. Ez értelmezés, amelyet egy mai elemzés azzal cáfol, hogy az osztrák kormány a kremsieri birodalmi gyűlés feloszlatásáról már január végén döntött. Az alkotmány további következményei a debreceni tavaszi döntésekhez tartoznak. A téli hadjárat eseményei így nem egyetlen győzelmi jelentés körül, hanem több, egymástól független döntés sorában rendeződnek el.

A források eltérésének oka részben a műfajukban és keletkezésükben rejlik. Görgey emlékirata 1852-ben, a szabadságharc után jelent meg; önigazoló és Kossuth-ellenes, eseménydátumokhoz használható, értékeléseit viszont csak az ő nézeteként lehet közölni. A debreceni költözést például Görgey szerint „csak közönséges peur pour la peau”, vagyis életféltés indította. Kossuth levelei mozgósító és szemrehányó iratok, számaik vitairat-érvek, Windisch-Grätz jelentései pedig csak közvetve ismertek.

A létszámok ezért forrásrétegenként eltérnek: Görgey hadtestét decemberre egy összefoglaló körülbelül 30 000 főre teszi, Vácon viszont Görgey saját közlése szerint 15–16 000 fő volt. Maga „a téli hadjárat” elnevezés és korszakhatára is utólagos történetírói korszakolás, nem egykorú dátum. A téli szakasz a tiszafüredi és szolnoki március 5-i napokkal zárul; Vetter Antal március 8–9-i fővezéri kinevezése már a tavaszi hadjárat előzménye.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mit tartalmazott Görgey váci nyilatkozata?
Emlékirata szerint Görgey a január 4-ről 5-re virradó éjjel hagyta el Pestet, és január 5-én Vácon kiadta hadteste négypontos nyilatkozatát. A nyilatkozat azt is kifogásolta, hogy a Honvédelmi Bizottmány január 1-jén elhagyta a fővárost, és küldöttséget menesztett az ellenség fővezéréhez.
Hogyan adták fel Pozsonyt 1848 decemberében?
A császári főerő december 16-án indult általános támadásra, Görgey pedig a december 16-ról 17-re virradó éjjel kiürítette Pozsonyt. Kossuth már aznap így írt neki: „Amitől tartottunk, megtörtént. Pozsony hát fel van adva.” December 18-án Mosonnál harcoltak, másnap a hadsereg Győrbe ért.
Milyen ütközetek voltak 1849 februárjában?
Február 2–3-án az iglói rajtaütés következett, február 5-én pedig Guyon hadosztálya áttörte a branyiszkói szorost, és szabaddá tette az utat Eperjes és Kassa felé. A kápolnai csata 1849. február 26–27-én zajlott a Tarna völgyében, Kápolna, Kompolt, Verpelét és Kál térségében.

Források

  1. Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. Fordította Görgey István, átdolgozta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2004.
  2. Görgey, Arthur: Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849. Erster Band. Leipzig, F. A. Brockhaus, 1852.
  3. Kossuth Lajos: Kossuth kiáltványa a felső-erdélyi hadsereghez Bem József vezérőrnagy főparancsnoki kinevezéséről (Budapest, 1848. december 1.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte, az összekötő szöveget, jegyzeteket és névmagyarázatokat írta Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  4. Kossuth Lajos: Kossuth utasítása Görgey Artúr vezérőrnagynak a Pozsony feladása utáni teendőkről (Budapest, 1848. december 16.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  5. Kossuth Lajos: Kossuth utasítása Görgey Artúr vezérőrnagynak Győr védelméről (Budapest, 1848. december 18.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  6. Kossuth Lajos: Kossuth utasítása Görgey Artúr vezérőrnagynak a győri visszavonulás után (Budapest, 1848. december 27.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  7. Kossuth Lajos: Kossuth utasítása Perczel Mór vezérőrnagynak a megütközésre (Budapest, 1848. december 29.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  8. Kossuth Lajos: Kossuth utasítása Görgey Artúr vezérőrnagynak a móri vereség utáni teendőkről (Budapest, 1848. december 31.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  9. Kossuth Lajos: Kossuth utasítása Csány László országos biztosnak az országgyűlés és a kormány Debrecenbe költözéséről (Budapest, 1848. december 31.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  10. Kossuth Lajos: Kossuth beszéde az országgyűlés vegyes ülésén a Debrecenbe való átköltözésről (Budapest, 1848. december 31.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  11. Kossuth Lajos: Kossuth kiáltványa Debrecen népéhez (Debrecen, 1849. január 6.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  12. Kossuth Lajos: Kossuth utasítása Görgey Artúr vezérőrnagynak a további hadműveletekről (Debrecen, 1849. január 10.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  13. Kossuth Lajos: Kossuth utasítása Klapka György ezredesnek a katonai helyzet és tervek ismertetésével (Debrecen, 1849. január 27.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  14. Kossuth Lajos: Kossuth utasítása Görgey Artúr vezérőrnagynak hivatalos jelentések beküldéséről (Debrecen, 1849. február 20.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  15. Kossuth Lajos: Kossuth beszéde a képviselőházban a kápolnai csatáról (Debrecen, 1849. március 1.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  16. Kossuth Lajos: Kossuth utasítása Szemere Bertalan országos biztosnak a támadó hadműveletekről (Debrecen, 1849. március 2.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  17. Kossuth Lajos: Kossuth utasítása Görgey Artúr vezérőrnagynak az ideiglenes főparancsnokság átvételére (Tiszafüred, 1849. március 5.). In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  18. Katona Tamás: Jegyzetek. In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  19. Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. XXI. rész: Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története. Budapest, Grill, 1941. – III. A téli hadjárat.
  20. Hermann Róbert: 1849. február 26–27. – A kápolnai csata. Rubicon (online).
  21. Hermann Róbert: 1848–49 legendái és mítoszai. Korunk 34. évf. (2023) 10. sz. 71–89.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak