A kormányzóság
A közkeletű kép szerint a nemzet 1445 pünkösdjén a Rákos mezején egy csapásra Magyarország urává tette Hunyadi János erdélyi vajdát, aki ettől kezdve szinte királyként uralkodott. Az elsődleges szövegek józanabbak: Hunyadit 1446 júniusának elején, pünkösd táján, a Pesten tartott országgyűlésen választották kormányzóvá a gyermek V. László nevében, körülírt, ideiglenes megbízatással, amely 1452 végéig, illetve 1453 elejéig tartott.
A kép Thuróczy János krónikájára megy vissza. Thuróczy a választást „1445. esztendő és pünkösd” idejére teszi; ez hagyományos, a mai történetírás szerint téves évszám. Werbőczy Hármaskönyve ezzel szemben az „ezernégyszáznegyvenhatodik évében … Pünköst ünnepe táján Pest városában tartott országgyűlésén” történt választásról beszél, és az oklevelek szerint Hunyadi június 11. és 26. között Pesten tartózkodott az országgyűlésen. A választás pontos napját a feldolgozások eltérően adják meg, ezért napra pontosan nem rögzíthető.
A háttérben a király nélküli ország állt. I. Ulászló 1444-es várnai halála után az 1445-ös országgyűlés követséget küldött III. Frigyeshez, hogy adja ki a nála nevelkedő gyermek V. Lászlót, és addig hét főkapitányt választott mindkét pártból, köztük Hunyadi Jánost és Giskra Jánost. Ugyanez az országgyűlés már tárgyalt a kormányzóságról, de választás ekkor nem történt. A mai történetírás egyik magyarázata szerint a krónikás évszám éppen ebből a tárgyalásból ered.
Az 1446-os döntés előtt Hunyadi tavasszal hadat vezetett a Cilleiek ellen, akik elfoglalták a vránai perjelség várait; a Cilleiek ezután visszaadták a jogtalanul elfoglalt várakat. Az országgyűlésre több ezer nemes gyűlt össze a Rákos mezején, és a Hunyadi-párt írott programmal érkezett. A mai feldolgozások szerint a kormányzóválasztást a főpapok és főurak tanácsa javasolta, a köznemesség pedig az ő jelöltjüket választotta meg. Cillei Ulrik és Giskra János távol maradt az országgyűléstől.
Thuróczy szerint Hunyadit „az egész ország s az országot érintő minden dolgok kormányzójává” választották, és azok, akik maguknak remélték a tisztet, „színleg vidám arccal örvendeztek”. A krónika ünnepi jelenete és a jogi szövegek józan képe között nagy a távolság. A rendek nem új királyt kerestek, hanem olyan ideiglenes megoldást, amely a gyermek király nevében kormányoz. A mai történetírás egy része szerint a hivatal elsődleges célja Frigyes beavatkozásának kizárása volt.
Hunyadi 1446. június 13-án kiadott dekrétumában elfogadta a rendek által szabott korlátokat, és esküvel ígérte, hogy nem lépi túl őket. A dekrétumban – ahogyan a kutatás idézi – a gyermek László nevében megválasztott kormányzónak és erdélyi vajdának nevezte magát („electus regni Hungariae gubernator generalis et vaivoda Transylvanus”), és vajdai pecsétjével erősítette meg. A mai történetírás szerint ez logikus volt: a szöveg lényegében a kormányzó ígérete arra, hogy megtartja a hatalmára szabott határokat.
Kormányzóként sok királyi jogot kapott, de a fővesztéses bíráskodás és a nagy birtokadományok a tanácsnál maradtak, vagy a királynak voltak fenntartva. Az adományozás korlátait Werbőczy Hármaskönyve szó szerint megőrizte. Eszerint a kormányzó csak magszakadás vagy hűtlenség miatt háramlott birtokokból adományozhatott, és csak olyanokból, amelyek „harminczkét teleknél magukban többet nem foglalnak és nem foglalhatnak”. Nagyobb birtokot nem darabolhatott fel 32 teles részekre, hogy így adományozhassa.
Ugyanannak a személynek csak egyszer adományozhatott. Mivel a várak és birtokok adományozása a cikkely szerint „egyedül a királyi jog alá tartozik”, az adományosnak „maga idején” a királytól kellett megerősítést kérnie. A hűtlenség vagy hamisítás miatt elkobzandó birtokokat a kormányzó csak az illetékes bírák ítélete után foglalhatta el és adományozhatta. Az 1446-os cikkelyek többi pontját csak a feldolgozások közvetítik: eszerint a hűtlenségi ügyekben, a kegyelemadásban és a főpapi javadalmak adományozásában a mellé rendelt, főpapokból, bárókból és köznemesekből álló tanáccsal együtt járhatott el.
A gyakorlatban a rendek a hatalom földrajzi és személyi határait is kijelölték. Buda várát nem adták át Hunyadinak, hanem Hédervári Lőrinc nádornál hagyták; a kormányzó csak a nádor 1447-es halála után kapta meg. A nádorságot ezután Garai László, a Hunyadival korábban szemben álló párt vezetője nyerte el. Az 1447. március 25-i dekrétum, amelynek szövegét szintén csak a feldolgozások közvetítik, megszüntette az 1445-ben választott főkapitányságokat, és felhatalmazta a kormányzót, hogy a lázadók ellen hadat hirdessen.
Ugyanez a dekrétum, ahogyan a kutatás idézi, évenkénti pünkösdi országgyűlést írt elő, amelyen a kormányzó és a zászlósurak is leteszik hivatalukat; e rendelkezés értelmezése és végrehajtása vitatott. Hunyadi tekintélyét a hadi kudarcok is próbára tették. 1448 októberében Rigómezőn vereséget szenvedett II. Murád szultántól; Thuróczy szerint a csata Lukács napján kezdődött, és szombaton ért véget. A csata menete és a krónikás létszámok a hadjáratok történetébe tartoznak.
A visszavonuló Hunyadit Brankovics György szerb despota Szendrőn fogságba vetette, és csak akkor engedte el, amikor túszul adta elsőszülött fiát, Lászlót; Thuróczy szerint karácsony táján tért vissza Szegedre. A fogság politikai következményekkel járt: az ott kötött megállapodás szerint Hunyadi Lászlónak Cillei Erzsébetet kellett volna feleségül vennie. A pápa 1450 áprilisában felmentette Hunyadit ez alól, 1451 augusztusában pedig Mátyást jegyezték el Cillei Erzsébettel.
Az 1447-es rendelkezés a Felvidéken a gyakorlatban nem hozott rendet. Giskra János a főkapitányságok megszüntetése után is „V. László kapitányának” címezte magát, és a körmöci pénzverőben László nevében veretett pénzt. Hunyadi 1449 őszén hadjáratot indított ellene, de szeptember 5-én Somosnál Giskra serege győzött. Az 1450. március 28-án Mezőkövesden kötött béke szerint Giskra megtartotta Kassát, Lőcsét, Eperjest, Bártfát, Körmöcbányát, Selmecet és Besztercebányát.
A bárók egymás közti viszonyát szövetségek rendezték. Az 1450. június 17-i ligában Hunyadi, Garai László és Újlaki Miklós fogott össze, 1451 augusztusára pedig a bárói szövetség Cillei Ulrikot és Brankovics Györgyöt is magába foglalta. Ugyanebben a hónapban Hunyadi Giskra Losonc melletti várát ostromolta, az ostrom szeptember 7-én vereséggel végződött. Thuróczy szerint a kudarcot a kormányzó ellen „fondorkodó magyar főurak” árulása okozta; ez a krónikás magyarázata.
A Giskra várai elleni sikeres hadjárat és az azt követő megegyezés az oklevelek szerint 1452 nyarán volt, nem 1451 végén, ahogy Thuróczy írja. A kormányzóság legfőbb külső ügye azonban a gyermek király kiadása maradt. Hunyadi már 1446 novemberében és decemberében Stájerországban, Karintiában és Alsó-Ausztriában hadakozott Frigyes ellen, hogy László kiadását kikényszerítse; Thuróczy krónikás számítása szerint ez a kormányzó „tisztjének második esztendejében” történt.
A hadjárat fegyverszünettel ért véget; 1447. június 1-jén kétéves fegyverszünetet kötöttek Frigyessel. Az 1450. október 22-i megegyezés szerint László 18 éves koráig Frigyes gyámsága alatt marad, Frigyes pedig elismeri Hunyadi kormányzóságát. Frigyes 1451. december 21-én Rómába indult, és a gyermek Lászlót is magával vitte. A fordulat végül nem Hunyadi saját fegyvereinek műve volt, hanem a magyar és az osztrák rendek összefogásáé.
Az 1452-es év elején a Pozsonyba hívott magyar rendek Bécsbe vonultak, szövetkeztek az osztrák rendekkel, és közösen követelték László kiadását. Nyáron osztrák és cseh fegyveresek Bécsújhelyt ostromolták; a magyarok szövetségesek voltak, de a hadi akcióban nem vettek részt. Frigyes szeptember elején kiadta Lászlót Cillei Ulriknak; a pontos napot a feldolgozások eltérően adják meg. Ezzel a kormányzóság eredeti oka, a király távolléte, megszűnt.
Október 16-án László már a saját nevében hívta össze a november 11-re kitűzött bécsi országgyűlést. Hunyadi december végén érkezett Bécsbe, és ott letette a kormányzói tisztet; az oklevelek a kormányzóságot 1452 decemberével zárják, más feldolgozás 1453 január elejét adja. Thuróczy szerint a kormányzó „önként letette” hivatalát „az Úr 1452. évének beálltával”, László pedig „örökös besztercei gróffá emelte”, és címerét a hollós pajzs mellett vörös oroszlánnal bővítette.
A hivatal hosszáról a források nem egyeznek. Thuróczy „nyolc esztendő óta szerencsésen viselt” hivatalról ír, Werbőczy Hármaskönyve szerint Hunyadi a tisztet, „a melyet hét éven át szerencsésen viselt”, 1452-ben tette le. Mindkét szám hagyományos, visszatekintő adat, az oklevelek keltezésével nem egyezik. Az oklevelek alapján a kormányzóság 1446 júniusától 1452 decemberéig, legfeljebb 1453 január elejéig tartott, vagyis körülbelül hat és fél évig.
A lemondás nem jelentette Hunyadi visszavonulását. A kormányzóság helyett a besztercei örökös grófi címet kapta, és főkapitány, valamint a királyi jövedelmek kezelője lett, így hatalma nagy részét megtartotta. V. László 1453-as pozsonyi dekrétuma kimondta: „Az adományok, melyeket a kormányzó ur a decretum erejénél fogva tett, maradjanak hatályban”, Erzsébet királyné és I. Ulászló adományait viszont megsemmisítette. A főkapitányi kinevezést a feldolgozások szerint egy 1454-es törvénycikk becikkelyezte, és Hunyadi főkapitányként érte meg az 1456-os nándorfehérvári ostromot.
A források eltérése a műfajukból fakad. Thuróczy krónikája évtizedekkel később, ünnepi elbeszélésként írta le a választást és a lemondást, kronológiája több ponton megbízhatatlan. A dekrétumok és a Hármaskönyvben megőrzött cikkelyek a hivatal jogi kereteit rögzítik. A mai történetírás egy része a kormányzó hatalmát a királyéval lényegében egyenlőnek tartja, amelyet csak néhány ponton korlátoztak; más része a korlátokat hangsúlyozza. A két értékelés ugyanarra a szövegre épül, és a kérdés nyitva marad.
A korlátok a 16. századig éltek: Werbőczy Hármaskönyve (1514) szerint a bíróságok Hunyadi adományait csak a kormányzóság idejéből és csak 32 jobbágytelekig fogadták el, mert a kormányzó „a reá ruházott hatalom határait túl nem léphette”. Abban viszont a mai történetírásban sincs vita, hogy a gyakorlatban Hunyadi mozgásterét a bárói ligák, Giskra felvidéki uralma és a Frigyesnél lévő király kérdése szabta meg.
