MBMAGYAR BETYÁR
Vegyesházi királyok

3.5.2

A fekete sereg

Vegyesházi királyok · 1301–1526

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A fekete sereg
Illusztráció

A fekete sereg

A közkeletű kép szerint Mátyás király „fekete serege” már az uralkodás alatt hivatalos néven, fekete egyenruhában állt. A Mátyás-kori elbeszélések a haderőt nem nevezik feketének; a név Bonfini szerint a király halála után kap magyarázatot, a szervezet pedig zsoldosmag és vegyes királyi had együtteseként rajzolódik ki.

A népszerű sűrítés egyetlen alapítási napot és állandó fejkvótát sejtet. A források ehelyett fokozatos kialakulást, hadjáratonként változó létszámot és több rétegű elnevezést mutatnak. A cseh, osztrák és török hadmozdulatok menete másutt bontakozik ki; itt a sereg természete áll a középpontban: szervezet, összetétel, fenntartás, fegyelem és a „fekete” név forrásrétegei. A feloszlatás külön tárgy.

A későbbi híres zsoldosmag kiindulópontját a szakirodalom hagyományosan Giskra és csapatai állandó zsoldba fogadásához köti, nagyjából az 1461–1462-es évek körül. Antonio Bonfini elbeszélése meghódolást és jutalmat ír, nem „alapítási okmányt”. Bonfini szerint Mátyás Lippát és Zólyom várát, huszonötezer aranyat ígér Giskrának, és főúri házasságot az Országh-lány kezével. A szöveg hűségesküt és birtokadományt rögzít, a „fekete” nevet azonban nem. A meghódolás tehát kiindulópont a szakirodalomban, nem alapító okmány.

Egy 19. századi Mátyás-életrajz ugyanerre a meghódolásra más számokat ad: negyvenezer forint váltságot, „illő zsoldot” és Solymos várát. A két szál nem olvasható össze egyetlen „helyes” összeggé; mindkét szál külön megmarad. A budai országgyűlés és a pénzmegajánlás ugyanebben a keretben jelenik meg a későbbi elbeszélésekben, de Bonfini szövegében a Giskra-epizód nem kap „fekete sereg alapítása” címkét, és nem dönt a vita mellett.

Ugyanez a 19. századi életrajz „jelentékeny állandó haderőt” említ a boszniai készülődés kapcsán: a királyi dandárt ötezer gyalogra és kétezer lovasra emelve, a főpapi és zászlósúri dandároknál tizenkétezer lovast. A mai történetírás egy része hangsúlyozza, hogy a királyi sereg továbbra sem csupán idegen zsoldosokból állt, hanem bandériumok, városi erők és kényszerzsoldosfogadás is beleszólt a mozgósításba és a fenntartásba. A vegyes jelleg a sereg intézményi természetéhez tartozik.

Antonio Bonfini az 1477 körüli ausztriai indulásnál azt írja: mindenütt három tábort vertek, itt a magyarok, ott a csehek, amott a rácok. A csehek mind nehéz lovasok és lovas íjászok voltak; a magyarok egyenlőképpen oszlottak nehéz és könnyű lovasságra; a rácok „csak portyázásra voltak alkalmasak”. A nehéz és könnyű fegyverzetűek számát „majdnem tízezer”-nek mondja; gyalogosból „nem kevés” volt a seregben.

Bonfini saját szemtanúként ír egy seregszemléről Bécsújhely bevétele után. A mezőre vonuló sereg nyolcezer gyalogosból és húszezer lovasból állt a szolgák, lovászok és markotányosok nélkül, továbbá legalább kilencezer szekérből. A szemle napját e szakaszban nem számozza egyetlen naptári napra. A csatasort skorpióhoz hasonlítja; a szekereket árok és sánc helyett, sőt csatában is, kaszákkal erősítve használták a magyarok Corvinus utasítására. A szemle így pillanatnyi képet ad, nem állandó keretszámot.

A fegyelmet Bonfini hangsúlyozza: a katonák jobban tűrik a hőséget és a fagyot, a fáradságot és az éhséget, mint más hadak. A lovasok nagy része nős és családos. Télen is táboroznak, akár nyáron; hóval borított lyukakban türelmesen teleltek ostrom alatt. Ez a szemtanú-kép a későbbi niger-magyarázat hangulatával egyezik, de a szemle- és táborleírás maga még nem mondja ki a „fekete” nevet.

Egy firenzei levéltárból a 19. században közölt olasz hadileírás, cím szerint az 1479-es hadjáratból, cseh–morva–sziléziai nehézlovasokat hatezerre, gyalogosokat tízezerre, a magyar királyságból tízezer lovast és négyezer pajzsos vagy ballisztás gyalogost sorol. A szöveget nem nevezi feketének. Az egész török elleni mozgósítást írja le: székelyeket, erdélyi nemeseket, moldvai és havasalföldi vajdákat, végül hajóhadat is felsorol. A lista tehát a teljes mozgósítást mutatja, nem a zsoldosmag izolált fejkvótáját.

Egyetlen hivatalos, állandó létszámot a Mátyás-kori elsődleges szövegek nem rögzítenek. Bonfini szemléje, húszezer lovas és nyolcezer gyalog, az 1477-es „majdnem tízezer”, az olasz lista összegei és a 19. századi életrajz királyi dandárja, ötezer gyalog és kétezer lovas, különböző műfajú, különböző hadihelyzetű adatok. Egy két világháború közötti összefoglaló az olasz számokból a „fekete” magra hatezer idegen lovast és tízezer idegen gyalogost számít; ez rekonstrukció, nem oklevélszám.

A Mátyás-kori elsődleges narratívákban, Bonfini IV. VII–VIII. könyvében és az olasz hadilistában, a haderőt nem nevezik „feketének” vagy nigernek. Bonfini a Nigrorum exercitus nevet a IV. IX. könyvben, Mátyás halála utáni királyválasztási kontextusban magyarázza. Szerinte a sereget azért hívták feketének, mert Mátyás parancsára szabad ég alatt telelt és nyaralt, a hő és a hideg edzette a katonákat a táborban. A név és a tábori élet így utólag kapcsolódik össze a latin magyarázatban.

Ugyanott Bonfini leírja, hogy a Morvaországban nyaraló veterán sereget százezer arannyal a királyság nevében magához kötötték. Ez lekötési adat, nem éves zsoldtábla; közvetlen Mátyás-kori zsoldjegyzék e forráskörben nem áll rendelkezésre. A niger-magyarázat a IV. IX. könyv latin szövegében olvasható; a szemle- és táborleírások a korábbi könyvekben a nevet még nem használják, jóllehet a téli tábor képe már ott is megjelenik.

A kutatás más része a nevet a „fekete” Haugwitzhoz vagy fekete Konrád vazallusához köti; fekete egyenruha vagy fekete páncél mint névadó a Mátyás-kori elsődleges szövegekben nem szerepel. Ez szakirodalmi vita, nem Bonfini etimológiája. A mai történetírás egy része szerint az elnevezés Mátyás halála után bukkant fel; egy népszerű összefoglaló 1492 januári bécsi oklevelet említ a Sziléziából elvonuló csapatokra, de csak másodlagos közlésként.

A mai történetírás egy része a királyi haderőt több csoportra bontja: délvidéki, erdélyi, és a király közvetlen parancsnoksága alatt álló magra. Ez modern szétválasztás, nem Bonfini szóhasználata. Bonfini a nemzetiség és a fegyvernem szerinti hármas táborozást írja le; a „fekete” címke a Mátyás-kori szakaszokban még nem tapad e csoportok egyikéhez sem, és nem pótolja a forrásrétegek gondos szétválasztását. A modern csoportok és a kortárs táborok tehát két különböző nyelv.

A fenntartás párhuzamos intézményeit a tiszti bandériumok készpénz- és sóilletménye mutatja: egy 19. századi közlés szerint az erdélyi vajda kilencezer készpénzt és háromezer sót kapott bandériuma után. Ez nem a zsoldosmag teljes költségvetése. A törvények a katonák zsoldból élését, az erőszakos beszállás és élelmezés tiltását ismétlik; a források így a sereg természetét a zsold és a fegyelem kettős keretében rajzolják.

Egy 1990-es hadtörténeti tanulmány szerint 1471 után ritkulnak a telekkatonaság-összehívások adatai, mert az uralkodó inkább zsoldost fogadott, de a királyi sereg továbbra sem csupán zsoldosokból állt. A közkeletű torzítás, hogy a sereg „csak idegenekből” állt volna, Bonfini magyar–cseh–rác hármasával és a bandériális kerettel nem egyeztethető. A haderő többnemzetiségű magja és a magyar királyság saját erői együtt jelennek meg a forrásokban.

A cseh háborúk, az osztrák hadjáratok, Bécs elfoglalása és a török elleni védelem önálló szomszéd témák; ide csak a sereg természetére vonatkozó részletek tartoznak. A feloszlatás és a szétverés a következő egység tárgya, és másutt bontakozik ki. A sereg intézménytörténete így a szervezet, a létszámok forrásonkénti sávja és az elnevezés rétegei körül zárul, nem egyetlen hősi nap vagy egyetlen hadjárat körül.

A források azért térnek el, mert más műfajt és más pillanatot rögzítenek. Bonfini szemtanú-képei a tábori életet és egy szemle létszámát adják; az olasz lista az egész török elleni mozgósítást tételesen sorolja; a 19. századi életrajz a királyi dandár és a Giskra-váltság későbbi számsorát örökíti. A niger-név a király halála utáni magyarázat; a Haugwitz- és egyenruha-szál vitatott. Egyetlen etimológia és egyetlen állandó fejkvóta ezért nem zárható le.

Corvin János hívei a királyválasztási küzdelemben a Nigrorum exercitusra hivatkoznak Bonfini szerint; a név tehát politikai kontextusban is megjelenik, nem csupán hadtudományi címkeként. A szabad ég alatti telelés és nyaralás magyarázata a IV. VIII. könyv téli tábor-képével összhangban áll, mégsem teszi a szemle-szakaszt névadó okmánnyá. A két könyv szétválasztása a forráskritika alapja: a leírás és a név nem ugyanabban a pillanatban keletkezik.

Az olasz hadilista címe 1479; későbbi összefoglalók hasonló számokat olykor egy 1475-ös követjelentéshez kötnek, de a két azonosítás nem igazolt, és nem olvasható össze automatikusan. A lista az egész török elleni erőt írja, nem izolálja a zsoldosmagot. Ezért a hatezer plusz tízezer idegen tétel sem „hivatalos fekete fejkvóta”, hanem a teljes mozgósítás egyik számsora a firenzei közlés szerint, más műfajban.

A 80–100 ezres egységes tömegbecslések a teljes mozgósított erőre vonatkoznak a későbbi összefoglalókban, és nem olvashatók át egyetlen állandó fekete sereg-létszámmá. A Mátyás-kori elsődleges szövegek hadjáratonként változó számokat adnak; a szemle, az 1477-es majdnem tízezer és az olasz lista más-más helyzetet rögzít. A nagy becslés ezért legfeljebb a teljes haderő keretét sejtheti, a zsoldosmagot nem. A zsoldosmag állandó fejkvótáját ezek a nagy számok nem pótolják, és nem is helyettesítik.

A fekete sereg tehát nem egyetlen hivatalos néven rögzített, állandó létszámú alakulat a Mátyás-kori elsődleges leírásokban, hanem zsoldból élő, többnemzetiségű, keményen fegyelmezett királyi haderő, amelynek „fekete” neve utólagos magyarázatokkal és vitákkal terhelt. A szervezet a Giskra-zsoldtól a hármas táboron át a szemléig követhető; a név és a fejkvóta kérdése nyitva marad a forrásrétegek között, eldöntetlenül mindkét oldalon, anélkül hogy egyetlen etimológiát vagy egyetlen állandó fejkvótát zárna le.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mit ír Bonfini a fekete sereg nevéről?
Bonfini a Nigrorum exercitus nevet a IV. IX. könyvben, Mátyás halála utáni királyválasztási kontextusban magyarázza. Szerinte a sereget azért hívták feketének, mert Mátyás parancsára szabad ég alatt telelt és nyaralt, a hő és a hideg edzette a katonákat a táborban.
Hogyan élt és táborozott Mátyás serege Bonfini szerint?
A fegyelmet Bonfini hangsúlyozza: a katonák jobban tűrik a hőséget és a fagyot, a fáradságot és az éhséget, mint más hadak. A lovasok nagy része nős és családos. Télen is táboroznak, akár nyáron; hóval borított lyukakban türelmesen teleltek ostrom alatt.
Csak idegen zsoldosokból állt Mátyás serege?
A mai történetírás egy része a királyi haderőt több csoportra bontja: délvidéki, erdélyi, és a király közvetlen parancsnoksága alatt álló magra. A közkeletű torzítás, hogy a sereg „csak idegenekből” állt volna, Bonfini magyar–cseh–rác hármasával és a bandériális kerettel nem egyeztethető.

Források

  1. Antonio Bonfini: Rerum Ungaricarum decades.
  2. Névtelen olasz hadileírás: „Mátyás király szárazföldi s vizi haderejének leírása az 1479-ki hadjáratból”.
  3. Istvánffy Miklós: Historiarum de rebus Hungaricis.
  4. Fugger: Ehrenspiegel.
  5. Verancsics-féle „Névtelen”.
  6. Ungarns Banderien.
  7. Történelmi Tár 1902.
  8. A magyar nemzet hadtörténelme, „II. A hadművészet állapota és fejlődése Mátyás király idején”.
  9. Hunyadi Mátyás király, 1440–1490.
  10. „A fekete sereg.” Századok 1877, első közlemény, 500–502.
  11. A Magyar Nemzet Története.
  12. „A fekete sereg” (Rubicon).
  13. „Mozgósítási és hadseregellátási problémák Mátyás alatt.” Hadtörténelmi Közlemények 103 (1990), 66–73.
  14. „Mátyás zsoldosseregének hadművészetéről”.
  15. Hadtudományi szemle 2014/2 – Mátyás / „fekete sereg” összefoglaló.
  16. Mátyás király idegen zsoldos serege (A fekete sereg). Budapest, Stádium, 1925.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak