A várnai csata (1444)
A közkeletű kép szerint a várnai csata egyetlen napra sűríthető: megszegett eskü, majd Ulászló hősi halála. Thuróczy János későbbi krónikája és a diplomáciai rekonstrukciók ennél tagoltabb folyamatot mutatnak. A november 10-i ütközet a krónikás elbeszélés középpontja; a béke helye és jogi státusza nyitott kérdés.
A tárgy a szegedi vagy váradi béke kérdése csak annyiban, amennyiben a csata előzménye; továbbá a november 10-i ütközet Thuróczy szerint, Ulászló halála és a visszavonulás. A krónikás csataleírás és a vitatott békéréteg elválasztása a lényeg. Régészeti csatatér-feltárás nincs a források között; a történet Thuróczy és a diplomáciai rekonstrukciók keretében áll. A béke helyének Szegedhez vagy Váradhoz kötése nyitott a diplomáciai rekonstrukcióban.
A csatamenet fő elbeszélője Thuróczy János Chronica Hungaroruma. A magyar fordítás a krónika XLI., XLII., XLIII. és XLIV. fejezeteit adja. A mű latinul 1488-ban jelent meg nyomtatásban; a krónikás a csatánál nem volt szemtanú. Ezért a menet, az elesettek és a baljós jelek következetesen Thuróczy szerint olvashatók. A krónika erkölcsi magyarázata nem válik önálló történeti ítéletté; a latin szöveg nincs összevetve.
Thuróczy szerint a hosszú hadjárat sikerei után Murád követeket küldött, és Szegeden tíz évre szóló békét kötöttek. A megállapodást esküvel erősítették meg. Hunyadi János a királyért, magáért és a magyar nemzetért esküdött; két török vajda a szultán nevében. Thuróczy szerint a béke révén Szendrő és a többi rácországi vár visszakerült György despotához. Ez a krónikás ív egyetlen szegedi jelenetre sűríti a békét; a diplomáciai iratok rétege ettől külön áll.
Thuróczy szerint Julianus Cesarini bíboros rábeszélésére a király és Hunyadi később megszegte ezt a békét. Julianus a krónikában azzal érvel, hogy a hitetleneknek adott hitet nem kell megtartani. Ez krónikás beszéd, nem külön, itt olvasott pápai bulla szövege. A megszegés tehát Thuróczy elbeszélésében áll. Az eskü diplomáciai érvényessége ettől a krónikás képtől elválasztva marad nyitott. A bíboros a krónikában a hadjárat szellemi ösztönzőjeként is megjelenik.
A kutatás egy része a június 12-i drinápolyi Murád-iratot magának a török békeokmánynak tartja. Az irat, ahogyan a kutatás idézi, tízéves békéről beszél, és Stojka követ előtt tett szultáni esküt említ. Ugyanez az irat Solimambeghet küldi, hogy a király a saját vallása szerint esküdjön a tíz évre. Más rekonstrukció szerint a szegedi augusztusi aktus inkább a hadjárat melletti biztosíték, a béke ratifikációja pedig Váradon történt. Szeged és Várad között nincs egyetlen lezárt helynév; a jogi státusz nyitva marad.
Thuróczy szerint a sereg Orsovánál kelt át a Dunán, majd Bulgárián és Rumélián át a tengerpartra jutott, és Várna mellett állt meg a felvonulás végén. Várna és Galac a krónika szerint ruméliai városokként önként meghódoltak. A Galac helynév a krónika saját szava, modern városnév nélkül. Thuróczy szerint az ígért segítségek elmaradtak, és a sereg a nyár végét meg szinte az egész őszt ellenséges földön töltötte.
A várnai csata Thuróczy szerint 1444. november 10-én zajlott, Szent Márton ünnepének vigíliáján, a tengerpart közelében. A helyszín Várna mellett áll Thuróczy elbeszélésében. A magyar–lengyel király I. Ulászló; a török uralkodó Thuróczynál Amurat, vagyis II. Murád. Thuróczy szerint Murád számlálhatatlan sereggel jelent meg a magyar tábor előtt, létszámösszeg nélkül. A nap és a helynév a krónikás keret biztos pontjai Thuróczynál.
Thuróczy szerint a kibontott aranyos zászlókat heves szélroham darabokra szaggatta. A krónika szerint a zászlókat felemelték és kibontották, majd a szél viharrá erősödött. A krónikás ezt baljós mennyei jelnek írja. Ez krónikás toposz és erkölcsi motívum, nem isteni bizonyíték a történeti ítélet hangján. A szélvihar tehát a krónika saját értelmezési rétege, nem külön igazolt csoda. A jel a csatát megelőző pillanathoz kötődik a krónikában.
A csata napján Thuróczy szerint a török lovasság megingott. A szultán táborát főként gyalogcsapatok tartották. Ulászló ekkor az őrizetére rendelt dandárral a sűrűn álló gyalogok közé rontott, és egész dandárával együtt elesett. Ulászló Thuróczy szerint országlásának negyedik, az Úr 1444. esztendejében halt meg. A krónika a gyalogok közti elesést írja; a későbbi elbeszélések részletesebb jelenetei kimaradnak. A fordulat a krónika szerint Ulászló rohamához kötődik.
Ulászló halála után a magyarok Thuróczy szerint elhagyták a csatateret és a tábort. Futásnak eredtek; sok üldöző csak később tért vissza a táborba, a krónika szerint. Másnap a törökök üresen vagy gyengén védetten találták a magyar tábort, és elfoglalták. Thuróczy szerint a törökök is súlyos veszteséget szenvedtek; a menekülőket nem üldözték. A másnapi táborfoglalás a krónika folytatása, nem külön kiegészítés.
Thuróczy szerint a csatában odaveszett Julianus bíboros, János váradi és Simon egri püspök, valamint Bátori István. Bátori a királyi zászlóvivőként szerepel a krónikában. A névsort a krónika Mondják, hogy kezdetű keretben adja; a hallomásos bizonytalanság így áll. A keresztény sereg vezéralakjai között Thuróczy Julianust és Hunyadi vajdát emeli ki a csatamenetben. A névsor tehát krónikás hagyomány, nem levéltári veszteséglista. A hallomásos keret a névsor bizonytalanságát is jelzi.
A visszavonuló Hunyadit Havaselvén Thuróczy szerint Vlad Drakul vajda fogta el. Néhány nap múlva elbocsátotta, és Magyarország erdélyi részei felé kísértette. Ez a visszavonulás epizódja, nem a csata oka. A fogság tehát nem magyarázza a november 10-i vereséget, és nem előzi meg a csatát. A belháború Albert és Ulászló között más cikk tárgya; a kormányzóság intézménye szintén. A havaselvei út a csata utáni menekülés része.
Miért térnek el a források? Először is, a csatamenet főleg Thuróczy későbbi krónikájából olvasható, nem szemtanúi naplóból. Másodszor, a béke Szegedhez kötött krónikás képe és a drinápolyi–váradi diplomáciai rekonstrukció nem fedik egymást. Harmadszor, a zászlókat tépett szél és az eskü megszegésének erkölcsi magyarázata a krónika saját hangja. Aki egyetlen megszegett eskü és hősi nap képre sűríti a történetet, a rétegeket összecseréli.
A június 12-i irat, ahogyan a kutatás idézi, tízéves, csalárdság nélküli békét ígér, és a királyi esküt kéri. A kutatás egy része a király saját esküokmányát elveszettnek tartja. Más rész a szegedi és a váradi aktus funkcióját választja szét. A lényeg közös: a krónika esküről és megszegésről beszél. A diplomáciai helynév és a jogi státusz egyaránt vitatott marad. A két olvasat párhuzamosan tartható.
Thuróczy a török túlerőt több mint hatszorosnak írja; konkrét százezres létszámot a krónika nem ad, és a túlerő képe nem számlálás. A szorosok elzárásának kudarca a kutatás szerint ismeretes, de Thuróczy ezt nem számszerűsíti. A biztos krónikás keret a november 10-i nap, Ulászló elesése a gyalogok között, és a másnapi üres vagy gyengén őrzött tábor. A létszámok helyett a túlerő képe olvasható a krónikában.
A budai hadjárati eskü és az augusztusi dátumok a kutatás rekonstrukciójában állnak, ahogyan a kutatás idézi. Thuróczy ezeket a napokat nem adja meg a szegedi jelenet mellett. A dunai átkelés napja szintén a kutatás szerint ismert; a krónika csak az Orsovánál történt átkelést mondja. A krónikás nap, a november 10-e marad a csata egyetlen biztos időkerete. A rekonstrukció napjai tehát nem Thuróczy napjai.
A keresztény gályák a kutatás szerint nem tudták tartósan elzárni a szorosokat. Murád így a magyarok mögé kerülhetett, ahogyan a kutatás a felvonulást rekonstruálja. Thuróczy a szorosok kérdését nem bontja ki részletesen. A november 10-i ütközet a krónikában a tengerparti tábor előtt zajlik, a túlerő hangsúlyával. A felvonulás hadműveleti részletei a várnai hadjárat cikkét illetik. A csata napja ettől a rétegtől elválasztva olvasható.
Thuróczy későbbi fejezete szerint Ulászló halála után a főpapok és a bárók pünkösdre országgyűlést hirdettek a Rákosra, és 1445 pünkösdjén Hunyadit kormányzóvá választották, amíg Albert király ötesztendős fia, László fel nem nő és uralkodni nem tud. Ez krónikás időkeret, nem biztos intézménytörténeti dátum. A kormányzóság részletes menete külön történeti kérdés. A krónika a gyűlés évét, ünnepét és a Rákos mezejét nevezi meg.
Összefoglalva: a várnai csata Thuróczy szerint 1444. november 10-én zajlott; Ulászló a gyalogok között esett el. A béke előzménye a krónikában Szegedhez és eskühöz kötődik; a diplomáciai rekonstrukció a helyet nyitva hagyja. A zászlókat tépett szél krónikás baljós motívum, nem isteni bizonyíték. Az 1445-ös kormányzóválasztás Thuróczynál krónikás időkeret, nem lezárt intézménytörténeti dátum. A Szeged-kép és a diplomáciai helyvita külön réteg.
