MBMAGYAR BETYÁR
Vegyesházi királyok

3.4.1

A várnai csata (1444)

Vegyesházi királyok · 1301–1526

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A várnai csata (1444)
Illusztráció

Röviden

A várnai csata Thuróczy szerint 1444. november 10-én zajlott, Szent Márton ünnepének vigíliáján, a tengerpart közelében. A magyar–lengyel király I. Ulászló; a török uralkodó Thuróczynál Amurat, vagyis II. Murád. Ulászló Thuróczy szerint országlásának negyedik, az Úr 1444. esztendejében halt meg. Az 1445-ös kormányzóválasztás Thuróczynál krónikás időkeret, nem lezárt intézménytörténeti dátum.

A várnai csata (1444)

A közkeletű kép szerint a várnai csata egyetlen napra sűríthető: megszegett eskü, majd Ulászló hősi halála. Thuróczy János későbbi krónikája és a diplomáciai rekonstrukciók ennél tagoltabb folyamatot mutatnak. A november 10-i ütközet a krónikás elbeszélés középpontja; a béke helye és jogi státusza nyitott kérdés.

A tárgy a szegedi vagy váradi béke kérdése csak annyiban, amennyiben a csata előzménye; továbbá a november 10-i ütközet Thuróczy szerint, Ulászló halála és a visszavonulás. A krónikás csataleírás és a vitatott békéréteg elválasztása a lényeg. Régészeti csatatér-feltárás nincs a források között; a történet Thuróczy és a diplomáciai rekonstrukciók keretében áll. A béke helyének Szegedhez vagy Váradhoz kötése nyitott a diplomáciai rekonstrukcióban.

A csatamenet fő elbeszélője Thuróczy János Chronica Hungaroruma. A magyar fordítás a krónika XLI., XLII., XLIII. és XLIV. fejezeteit adja. A mű latinul 1488-ban jelent meg nyomtatásban; a krónikás a csatánál nem volt szemtanú. Ezért a menet, az elesettek és a baljós jelek következetesen Thuróczy szerint olvashatók. A krónika erkölcsi magyarázata nem válik önálló történeti ítéletté; a latin szöveg nincs összevetve.

Thuróczy szerint a hosszú hadjárat sikerei után Murád követeket küldött, és Szegeden tíz évre szóló békét kötöttek. A megállapodást esküvel erősítették meg. Hunyadi János a királyért, magáért és a magyar nemzetért esküdött; két török vajda a szultán nevében. Thuróczy szerint a béke révén Szendrő és a többi rácországi vár visszakerült György despotához. Ez a krónikás ív egyetlen szegedi jelenetre sűríti a békét; a diplomáciai iratok rétege ettől külön áll.

Thuróczy szerint Julianus Cesarini bíboros rábeszélésére a király és Hunyadi később megszegte ezt a békét. Julianus a krónikában azzal érvel, hogy a hitetleneknek adott hitet nem kell megtartani. Ez krónikás beszéd, nem külön, itt olvasott pápai bulla szövege. A megszegés tehát Thuróczy elbeszélésében áll. Az eskü diplomáciai érvényessége ettől a krónikás képtől elválasztva marad nyitott. A bíboros a krónikában a hadjárat szellemi ösztönzőjeként is megjelenik.

A kutatás egy része a június 12-i drinápolyi Murád-iratot magának a török békeokmánynak tartja. Az irat, ahogyan a kutatás idézi, tízéves békéről beszél, és Stojka követ előtt tett szultáni esküt említ. Ugyanez az irat Solimambeghet küldi, hogy a király a saját vallása szerint esküdjön a tíz évre. Más rekonstrukció szerint a szegedi augusztusi aktus inkább a hadjárat melletti biztosíték, a béke ratifikációja pedig Váradon történt. Szeged és Várad között nincs egyetlen lezárt helynév; a jogi státusz nyitva marad.

Thuróczy szerint a sereg Orsovánál kelt át a Dunán, majd Bulgárián és Rumélián át a tengerpartra jutott, és Várna mellett állt meg a felvonulás végén. Várna és Galac a krónika szerint ruméliai városokként önként meghódoltak. A Galac helynév a krónika saját szava, modern városnév nélkül. Thuróczy szerint az ígért segítségek elmaradtak, és a sereg a nyár végét meg szinte az egész őszt ellenséges földön töltötte.

A várnai csata Thuróczy szerint 1444. november 10-én zajlott, Szent Márton ünnepének vigíliáján, a tengerpart közelében. A helyszín Várna mellett áll Thuróczy elbeszélésében. A magyar–lengyel király I. Ulászló; a török uralkodó Thuróczynál Amurat, vagyis II. Murád. Thuróczy szerint Murád számlálhatatlan sereggel jelent meg a magyar tábor előtt, létszámösszeg nélkül. A nap és a helynév a krónikás keret biztos pontjai Thuróczynál.

Thuróczy szerint a kibontott aranyos zászlókat heves szélroham darabokra szaggatta. A krónika szerint a zászlókat felemelték és kibontották, majd a szél viharrá erősödött. A krónikás ezt baljós mennyei jelnek írja. Ez krónikás toposz és erkölcsi motívum, nem isteni bizonyíték a történeti ítélet hangján. A szélvihar tehát a krónika saját értelmezési rétege, nem külön igazolt csoda. A jel a csatát megelőző pillanathoz kötődik a krónikában.

A csata napján Thuróczy szerint a török lovasság megingott. A szultán táborát főként gyalogcsapatok tartották. Ulászló ekkor az őrizetére rendelt dandárral a sűrűn álló gyalogok közé rontott, és egész dandárával együtt elesett. Ulászló Thuróczy szerint országlásának negyedik, az Úr 1444. esztendejében halt meg. A krónika a gyalogok közti elesést írja; a későbbi elbeszélések részletesebb jelenetei kimaradnak. A fordulat a krónika szerint Ulászló rohamához kötődik.

Ulászló halála után a magyarok Thuróczy szerint elhagyták a csatateret és a tábort. Futásnak eredtek; sok üldöző csak később tért vissza a táborba, a krónika szerint. Másnap a törökök üresen vagy gyengén védetten találták a magyar tábort, és elfoglalták. Thuróczy szerint a törökök is súlyos veszteséget szenvedtek; a menekülőket nem üldözték. A másnapi táborfoglalás a krónika folytatása, nem külön kiegészítés.

Thuróczy szerint a csatában odaveszett Julianus bíboros, János váradi és Simon egri püspök, valamint Bátori István. Bátori a királyi zászlóvivőként szerepel a krónikában. A névsort a krónika Mondják, hogy kezdetű keretben adja; a hallomásos bizonytalanság így áll. A keresztény sereg vezéralakjai között Thuróczy Julianust és Hunyadi vajdát emeli ki a csatamenetben. A névsor tehát krónikás hagyomány, nem levéltári veszteséglista. A hallomásos keret a névsor bizonytalanságát is jelzi.

A visszavonuló Hunyadit Havaselvén Thuróczy szerint Vlad Drakul vajda fogta el. Néhány nap múlva elbocsátotta, és Magyarország erdélyi részei felé kísértette. Ez a visszavonulás epizódja, nem a csata oka. A fogság tehát nem magyarázza a november 10-i vereséget, és nem előzi meg a csatát. A belháború Albert és Ulászló között más cikk tárgya; a kormányzóság intézménye szintén. A havaselvei út a csata utáni menekülés része.

Miért térnek el a források? Először is, a csatamenet főleg Thuróczy későbbi krónikájából olvasható, nem szemtanúi naplóból. Másodszor, a béke Szegedhez kötött krónikás képe és a drinápolyi–váradi diplomáciai rekonstrukció nem fedik egymást. Harmadszor, a zászlókat tépett szél és az eskü megszegésének erkölcsi magyarázata a krónika saját hangja. Aki egyetlen megszegett eskü és hősi nap képre sűríti a történetet, a rétegeket összecseréli.

A június 12-i irat, ahogyan a kutatás idézi, tízéves, csalárdság nélküli békét ígér, és a királyi esküt kéri. A kutatás egy része a király saját esküokmányát elveszettnek tartja. Más rész a szegedi és a váradi aktus funkcióját választja szét. A lényeg közös: a krónika esküről és megszegésről beszél. A diplomáciai helynév és a jogi státusz egyaránt vitatott marad. A két olvasat párhuzamosan tartható.

Thuróczy a török túlerőt több mint hatszorosnak írja; konkrét százezres létszámot a krónika nem ad, és a túlerő képe nem számlálás. A szorosok elzárásának kudarca a kutatás szerint ismeretes, de Thuróczy ezt nem számszerűsíti. A biztos krónikás keret a november 10-i nap, Ulászló elesése a gyalogok között, és a másnapi üres vagy gyengén őrzött tábor. A létszámok helyett a túlerő képe olvasható a krónikában.

A budai hadjárati eskü és az augusztusi dátumok a kutatás rekonstrukciójában állnak, ahogyan a kutatás idézi. Thuróczy ezeket a napokat nem adja meg a szegedi jelenet mellett. A dunai átkelés napja szintén a kutatás szerint ismert; a krónika csak az Orsovánál történt átkelést mondja. A krónikás nap, a november 10-e marad a csata egyetlen biztos időkerete. A rekonstrukció napjai tehát nem Thuróczy napjai.

A keresztény gályák a kutatás szerint nem tudták tartósan elzárni a szorosokat. Murád így a magyarok mögé kerülhetett, ahogyan a kutatás a felvonulást rekonstruálja. Thuróczy a szorosok kérdését nem bontja ki részletesen. A november 10-i ütközet a krónikában a tengerparti tábor előtt zajlik, a túlerő hangsúlyával. A felvonulás hadműveleti részletei a várnai hadjárat cikkét illetik. A csata napja ettől a rétegtől elválasztva olvasható.

Thuróczy későbbi fejezete szerint Ulászló halála után a főpapok és a bárók pünkösdre országgyűlést hirdettek a Rákosra, és 1445 pünkösdjén Hunyadit kormányzóvá választották, amíg Albert király ötesztendős fia, László fel nem nő és uralkodni nem tud. Ez krónikás időkeret, nem biztos intézménytörténeti dátum. A kormányzóság részletes menete külön történeti kérdés. A krónika a gyűlés évét, ünnepét és a Rákos mezejét nevezi meg.

Összefoglalva: a várnai csata Thuróczy szerint 1444. november 10-én zajlott; Ulászló a gyalogok között esett el. A béke előzménye a krónikában Szegedhez és eskühöz kötődik; a diplomáciai rekonstrukció a helyet nyitva hagyja. A zászlókat tépett szél krónikás baljós motívum, nem isteni bizonyíték. Az 1445-ös kormányzóválasztás Thuróczynál krónikás időkeret, nem lezárt intézménytörténeti dátum. A Szeged-kép és a diplomáciai helyvita külön réteg.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mikor volt a várnai csata?
A várnai csata Thuróczy szerint 1444. november 10-én zajlott, Szent Márton ünnepének vigíliáján, a tengerpart közelében. A magyar–lengyel király I. Ulászló; a török uralkodó Thuróczynál Amurat, vagyis II. Murád. Ulászló Thuróczy szerint országlásának negyedik, az Úr 1444. esztendejében halt meg.
Hogyan esett el Ulászló a várnai csatában?
A csata napján Thuróczy szerint a török lovasság megingott. A szultán táborát főként gyalogcsapatok tartották. Ulászló ekkor az őrizetére rendelt dandárral a sűrűn álló gyalogok közé rontott, és egész dandárával együtt elesett. A fordulat a krónika szerint Ulászló rohamához kötődik.
Hol kötötték a békét a várnai csata előtt?
A béke helyének Szegedhez vagy Váradhoz kötése nyitott a diplomáciai rekonstrukcióban. Szeged és Várad között nincs egyetlen lezárt helynév; a jogi státusz nyitva marad. A diplomáciai helynév és a jogi státusz egyaránt vitatott marad. A lényeg közös: a krónika esküről és megszegésről beszél.

Források

  1. Thuróczy János: Chronica Hungarorum, XLI–XLIV. fejezet.
  2. II. Murád 1444. jún. 12-i drinápolyi irata (Ciriaco Pizzicolli / Cyriacus másolatában).
  3. Jan Długosz: Annales.
  4. Callimachus (Filippo Buonaccorsi).
  5. Andreas de Palatio.
  6. Michael Beheim.
  7. Paraspondylas Zotikos.
  8. Gazavât-i Sultân Murâd (Ankara, 1978).
  9. Traktat segedyński odnaleziony? Balcanica Posnaniensia VIII. Poznań, Adam Mickiewicz University Press, 1997, 119–128.
  10. János Hunyadi and the Peace “of Szeged” (1444). Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 47 (1994), 241–257.
  11. Hunyadi’s Long Campaign and the Battle of Varna 1443–1444.
  12. A szegedi eskü és a váradi béke… In: Mályusz Elemér emlékkönyv. Budapest, 1984, 77–96.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak