MBMAGYAR BETYÁR
Vegyesházi királyok

3.6.2

A Hármaskönyv

Vegyesházi királyok · 1301–1526

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A Hármaskönyv
Illusztráció

A Hármaskönyv

A közkeletű kép szerint a Hármaskönyv vagy törvényerőre emelkedett, vagy a király aláírta, de ki nem hirdette. Az 1517-es nyomtatvány előszava és a záró privilegiális szöveg a pecsét kérdésében két szólamot ad. A mű Werbőczy István szokásjogi gyűjteménye, amelyet II. Ulászló megbízásából mutattak be az 1514. évi diétán.

A latin cím a nyomtatványon Tripartitum opus iuris consuetudinarij inclyti regni Hungarie. Szerzőként Werbőczy István mestert, a királyi személyes jelenlét helytartóját nevezi meg. Werbőczy előszava szerint II. Ulászló a hazai szokásokat és végzeményeket írott jogi formába akarta foglalni, és őt jelölte ki az összegyűjtésre. A többi ítélőmester és a királyi ítélőszék esküdt ülnökei átvizsgálták a munkát. A gyűjtemény tehát nem magánjegyzet, hanem bírói átnézésen átesett kompendium, amelyet a király a hazai jog összefoglalásaként fogadott el élőszóval.

A bemutatás az 1514. évi általános diétán történt, amelyet Szent Lukács evangelista napjára hirdettek. Az előszó szerint a gyűlés a nem sokkal korábban kitört rusticana seditio, magyarul pórlázadás leverése után zajlott. A latin szöveg csak a szent napját adja; a hagyományos naptári átszámítás szerint ez október 18. A pórlázadás menete, a nemesi reakció és a röghöz kötés másutt bontakozik ki. Itt csupán a könyv saját említése áll a diéta előzményeként.

A király a diétán élőszóval helybenhagyta, és királyi tekintéllyel, visszavonhatatlan szentesítéssel megerősítette a hazai jogról szóló kompendiumot. Pergamenpéldányokat ígért a vármegyéknek: az előszó ötvennél több példányról beszél. A megerősítés tehát privilegiális és élőszavas keretben áll, nem csupán magánlevelezés. A terjesztés azonban elmaradt. Werbőczy szerint a király Pozsony és Bécs ügyei miatt halasztott, majd meghalt, mielőtt a pecsétet ráhelyezték volna a megerősített szövegre. Az előszó a király halálát említi, évszám nélkül.

Werbőczy előszava szerint a megerősítés a királyi hatalom legfőbb erejével, csupán a pecsét reáfüggesztését kivéve, megtörtént. Ezzel indokolja, hogy a szöveget változtatás nélkül, könyvnyomtatók útján bocsátotta közre. A pecséthiány tehát az előszó saját állítása, és a nyomtatás indoka. A kérdés fizikai eldöntése ebből a szólamából önmagában nem következik. A nyilvános kinyomtatás az előszó szerint a pecséthiány pótlására szolgál, nem titkos műveletként jelenik meg. A pecsét függésének elmaradása és a szóbeli megerősítés így ugyanabban a bekezdésben áll.

A nyomtatott könyv záró királyi privilegiális szövege viszont a titkos pecsét ráfüggesztésével megerősített kiváltságlevelet ír le. Keltezése: Buda, a boldogságos Erzsébet özvegy ünnepe, a diéta harmincharmadik napja, az 1514. esztendő. A hagyományos átszámítás szerint ez november 19. A záró oklevélszöveg pecsétes formulát ad; ez nem ugyanaz, mint a pecsét tényleges meglétének bizonyítéka. A két szólam együtt áll, egyik sem törli a másikat, és egyik sem dönthető el a másik ellenében.

A két keltezés a diéta menetét is keretezi. A Szent Lukács napjára hirdetett bemutatás és a Szent Erzsébet özvegy ünnepén kelt privilegiális záradék ugyanarra az 1514. évi gyűlésre utal. A latin szöveg mindkét esetben a szent napját adja; a naptári napok hagyományos átszámítások. A diéta harmincharmadik napjának említése a záró szöveg saját adata. A két dátum tehát nem egymást cáfoló híradás, hanem a bemutatás és a privilegiális keltezés külön rétege.

A mű Prologusa az igazságról, jogról, törvényről, szokásról és a bíróról szól. Az első cím szerint a munka három részre oszlik. Az első a személyekre, a nemességre és a birtokjogokra tér ki. A második a perekre, a végrehajtásokra és az ítéletekre. A harmadik a megyékből, Horvátországból, Szlavóniából, Erdélyből és az egyházi székekről a királyi kúriára vitt fellebbezésekre, a szabad városokra és a bűnügyekre is kitér. A háromrészes felosztás a könyv saját szerkezeti kerete.

A második cím szerint az egyházi és a világi személyek egyazon nemesi szabadsággal élnek. A kilencedik cím négy sarkalatos szabadságot sorol fel, mint a nemesi jog legfőbb tételeit. Az első: idézés és törvényes elmarasztalás nélküli személyes fogvatartás tilalma, bizonyos bűncselekmények kivételével. A második: a nemesek csak a törvényesen megkoronázott fejedelem hatalma alatt állnak. A harmadik: adó- és szolgálatmentesség a birtokjövedelmeken, kivéve az ország védelmére való katonáskodást.

A negyedik sarkalatos szabadság az ellenállási jog. A szöveg II. András országos végzeményéhez köti, amelyet a könyv általános dekrétumnak is nevez, és a nemesi jogok védelméhez kapcsol. Ha bármelyik király vagy fejedelem a kinyilvánított nemesi jogok ellenére cselekedne, a nemesek örök időre ellene szegülhetnek, hűtlenség bűne nélkül. Az Aranybulla-hagyomány tehát a Hármaskönyv saját hivatkozása. A négy szabadság együtt a szokásjogi gyűjtemény nemesi magját adja, anélkül hogy a pecsétkérdést eldöntené.

A harmadik rész a villani, akiket jobagyonesnek, jobbágyoknak nevez, jogállását is tárgyalja. A huszonötödik címtől a jobágyi feltételek és eljárás következik; a szabad városokról külön címek szólnak. Ezek a könyv saját jogcímei. A pórlázadás utáni országgyűlési cikkelyek és a röghöz kötés menete nem e gyűjtemény helyettesítője. A rusticana seditio az előszóban a diéta előzményeként jelenik meg, nem eseményelbeszélésként. A jobágyi címek a könyv keretében állnak, nem a pórlázadás története helyett.

Az első nyomtatás Bécsben, Joannes Singreniusnál készült. A kolofon kelte 1517. május 8. Egy könyvtári adatlap szerint a nyomat száznegyvenhárom számozatlan levélből áll. Werbőczy az előszó szerint a megerősített szöveget változatlanul adta a nyomdászoknak. A kiadás tehát magánúton, pecséthiányra hivatkozva történt. A „titokban nyomtatta” rövidítés az előszó nyilvános indoklását fedi el. A nyomtatvány a szokásjogi kompendiumot szélesebb olvasókör elé tárta, mint a vármegyei pergamenpéldányok megígért köre.

Modern könyvtári és múzeumi ismertetők szerint a gyűjtemény formálisan nem emelkedett törvényerőre, és kihirdetése elmaradt; a bírói gyakorlatban azonban szokásjogként érvényesült. Ezt a rövidítést a pecsét két szólamának feszültsége árnyalja. A pecséthiányból automatikus törvényhiányt kimondani ugyanúgy leegyszerűsítés, mint a privilegiális formula szó szerinti olvasatát a pecsét fizikai meglétének venni. A forrásrétegek ezért elválnak: előszó, záró oklevélszöveg, későbbi ismertető. A két szólam ezért együtt olvasható, döntés nélkül.

Az utóélet a fordításokban és a Corpus Jurisba illesztésben folytatódik. Múzeumi és könyvtári ismertetők szerint az első magyar fordítás 1565-ben jelent meg; a fordítás lapszövege itt nem bontakozik ki. 1599-ben Bécsben német fordítás látott napvilágot. Egy könyvtári ismertető szerint a Hármaskönyv először az 1628-as bécsi Corpus Juris-kiadásba került be. Későbbi latin utánnyomások is ismertek a század folyamán, köztük bécsi és bárfai kiadások. A modern bevezetők „törvény erejű szokás”-ként jellemzik, amely 1848-ig a magánjog fő kútfője volt a rendi gyakorlatban.

Az összeállítás időkerete is eltérő szólamokban áll. Egyes könyvtári ismertetők 1504 és 1514 közé teszik a készítést. Az 1517-es előszó ilyen évkeretet nem ad. A kutatás egy része későbbi, az 1512 körüli írott jogi megbízáshoz illeszkedő keletkezést tart valószínűbbnek; a korai kezdőév így nincs eldöntve. A tízéves keret tehát másodlagos hagyomány, nem a nyomtatott könyv saját adata. Az egyik 1514. évi országgyűlési cikkely és a Hármaskönyv elfogadásának automatikus azonosítása szintén nem következik az előszóból.

A könyv saját szövege szokásjogi gyűjteménynek állítja magát, amelyet a király és a diéta megerősített. Háromrészes hazai jogi kompendium: a nemesi szabadságok, a perjogi rend és a jobágyi, illetve városi címek ugyanabban a nyomtatványban állnak. A múzeumi rövidítések a harmadik részt gyakran városi és jobbágyi jogra szűkítik; a latin első cím tágabban írja le a fellebbezéseket, a szabad városokat és a bűnügyeket. A szerkezet tehát a könyvből, nem a későbbi összefoglalókból olvasható. A pecsét két szólamának feszültsége ettől a szerkezeti kerettől függetlenül megmarad.

A források azért válnak szét, mert más-más réteget sűrítenek egyetlen történetté. Az előszó élőszavas megerősítést és pecséthiányt mond; a záró privilegiális szöveg pecsétes formulát ír. A modern ismertetők ezt gyakran egyetlen mondatra rövidítik. A Szent Lukács- és a Szent Erzsébet-nap hagyományos átszámítása a latin szöveg szentnapi keltezésére épül. Aki egyetlen törvényessé válást vagy egyetlen pecsétjelenetet vár, a rétegeket összecseréli. A két keltezés és a két pecsétszólam együtt olvasható.

A Hármaskönyv tehát szokásjogi gyűjtemény, amelyet az 1514-es diétán élőszóval megerősítettek, majd 1517-ben Bécsben nyomtattak ki. A pecsét függésének hiánya az előszóban, a pecsétes formula a záró szövegben áll. A négy sarkalatos szabadság és a háromrészes szerkezet a könyv saját kerete. Werbőczy pályájának további állomásai, a pórlázadás menete és a jobbágyság röghöz kötése külön tárgy. A szokásjogi kompendium a Jagelló-kor jogi rendjének egyik kulcsszövege marad, anélkül hogy a pecsétkérdést lezárná.

A cikk ezért a szövegre szorítkozik. A szöveg, a diéta, a pecsét két szólamának feszültsége és a nyomtatás e helyütt a középpont. A Corpus Jurisba illesztés és a fordítások az utóéletet jelzik, de a formális törvényerő kérdését nem zárják le. A kutatás a pecsétet és a keltezést forrásrétegenként olvassa. A könyvtári ismertetők 1504 és 1514 közé tett összeállítási kerete másodlagos hagyomány marad. A Hármaskönyv így nem egyetlen hősi törvényalkotás, hanem szokásjogi kompendium és nyomtatott jogi hagyomány.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Megpecsételte II. Ulászló a Hármaskönyvet?
Az előszó élőszavas megerősítést és pecséthiányt mond; a záró privilegiális szöveg pecsétes formulát ír. A két szólam együtt áll, egyik sem törli a másikat, és egyik sem dönthető el a másik ellenében. Werbőczy az előszó szerint a megerősített szöveget változatlanul adta a nyomdászoknak.
Mikor és hol nyomtatták ki először a Hármaskönyvet?
Az első nyomtatás Bécsben, Joannes Singreniusnál készült. A kolofon kelte 1517. május 8. Egy könyvtári adatlap szerint a nyomat száznegyvenhárom számozatlan levélből áll. A modern bevezetők „törvény erejű szokás”-ként jellemzik, amely 1848-ig a magánjog fő kútfője volt a rendi gyakorlatban.
Mit mond a Hármaskönyv az ellenállási jogról?
A kilencedik cím négy sarkalatos szabadságot sorol fel, mint a nemesi jog legfőbb tételeit. A negyedik sarkalatos szabadság az ellenállási jog. Ha bármelyik király vagy fejedelem a kinyilvánított nemesi jogok ellenére cselekedne, a nemesek örök időre ellene szegülhetnek, hűtlenség bűne nélkül.

Források

  1. Werbőczy István: Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae. Bécs, Joannes Singrenius, 1517.
  2. Werbőczy István: Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve (Ezer év törvényei).
  3. Decretum oder Tripartitum Opus der LandtsRechten… Wien, Formica, 1599.
  4. Tripartitum… Viennae Pannoniae, 1561.
  5. Decretum Latino-Hungaricum, sive Tripartitum… Bártfa, 1643.
  6. Werbőczy István Hármaskönyve. Millenniumi emlékkiadás. Budapest, 1897.
  7. ÖNB / Kulturpool adatlap: az 1517-es Singrenius-nyomat.
  8. Országgyűlési Könyvtár: „500 éves az Országgyűlési Könyvtár legöregebb könyve, Werbőczy Tripartituma”.
  9. Országgyűlési Könyvtár: „Corpus Juris Hungarici”.
  10. Országgyűlési Könyvtár: „500 éves a Tripartitum”.
  11. Országgyűlési Múzeum: „Hármaskönyv”.
  12. „István Werbőczy: Digitale Annäherungen…”, munkajelentés.
  13. „Vydavateľsko-nakladateľský proces prvého nemeckého prekladu Verbőciho Tripartita z roku 1599“, Studia Bibliographica Posoniensia 2021, 11–26.
  14. A Hármaskönyv 500. évfordulóján. Pázmány Press, 2015.
  15. „Ismeretlen országgyűlési emlék a Jagelló-korból…”, Történelmi Szemle LVI (2014) 3:455–480.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak