MBMAGYAR BETYÁR
Árpád-kori királyság

2.1.1

Az apostoli királyság eszméje

Árpád-kori királyság · 1000–1301

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Az apostoli királyság eszméje
Illusztráció

Az apostoli királyság eszméje

A közkeletű kép szerint II. Szilveszter pápa az 1000. év táján „apostoli király” címet adott Szent Istvánnak és utódainak. A források ennél rétegzettebbek: az „apostol” jelző a 11. század végi István-legendákban dicséret, jogi tartalmat Hartvik 12. század eleji legendája ad neki, hiteles pápai címadomány pedig csak 1758-ból ismert.

Az apostoli királyság tehát nem egyetlen pápai döntésből született, hanem több évszázad alatt rakódott egymásra. Az egyes rétegek más-más korban, más-más érdek szolgálatában keletkeztek: a legendák a szent király érdemeit dicsérték, a 12. század eleji átírás a király egyházi jogait támasztotta alá, a pápai levelek a római igényt, a késő középkori jogi érvelés a királyi egyházi adományozást, a 17. századi hamisítvány pedig az utódok jogait. A Szent Korona hagyománya, Szent István koronázása, valamint Esztergom és Székesfehérvár szerepe külön témák; itt csak az „apostol” szó és a hozzá kötött jogok útja áll.

A legkorábbi réteg a Nagy legenda, amelyet a szövegkiadás 1080 körülre tesz. Eszerint István „méltán nyerte hát el birodalma határain belül az apostol nevet, mert noha az evangélium hirdetésének tisztét ő maga el nem vállalta, a hit hirdetőinek, mint vezérük és felügyelőjük, megteremtette a gyámolítás és gondoskodás vigaszát”. Az „apostol” itt dicsérő megnevezés a hithirdetők támogatásáért, nem pápai cím. A legendában nincs pápai beszéd, nincs kereszt, és nincs szó az egyházak igazgatásának átruházásáról sem.

A Nagy legenda ugyanakkor ismeri az „apostoli áldás levelét”: szerinte Géza halála után az ötödik évben hozták el, és ezt követte a királlyá választás, a felkenés és a koronázás. Ez hagyományos, relatív keltezés, évszámot a legenda nem ad. Azt is közli, hogy az esztergomi egyház „a római apostoli szék helybenhagyásával és egyetértésével” lett a többi egyház feje. Az „apostoli” jelző itt még a római székre vonatkozik, nem a királyra.

A Kis legenda, amelyet a kiadás 1083 utánra keltez, még szűkszavúbb. Az „apostol” nevet, a keresztet és az „apostoli áldás levelét” egyaránt hallgatással mellőzi. Csak annyit mond, hogy István püspököket és papokat állított, „hogy a népet az apostoli hagyomány tekintélyével oktassák”, és az egyházat „római jóváhagyással” szervezte meg. A szövegkiadás jegyzete szerint Istvánt 1083. augusztus 20-án avatták szentté; a Kis legendában ő egyházszervező, nem apostol.

Hartvik püspök legendája, amelyet szerzője Kálmán királynak ajánlott, és amelyet a kiadás a 12. század elejére tesz, új jelenetet told be. Eszerint Géza halála után a negyedik évben Asrik, más néven Anastasius püspök Rómába ment áldásért, az esztergomi egyház főegyházzá tételéért és királyi diadémért. A pápa Hartvik szerint „keresztet küldetett a királynak, mintegy az apostolság jeleként”, és így szólt: „Én apostoli vagyok, ő viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus annyi népet térített meg általa.”

Ugyanebben a jelenetben a pápa István rendelkezésére bízza „az egyházaknak s népeiknek mindkét törvény alapján történő igazgatását”; a kutatás latinul utroque iure alakban idézi a kifejezést. Hartvik a pápát nem nevezi meg, a szövegkiadás jegyzete azonosítja II. Szilveszterrel (999–1003). A jelenetben Mieszko lengyel fejedelem is szerepel, a jegyzet szerint azonban 992-ig uralkodott, vagyis a leírt események idején már nem élt. A legenda 13. fejezete a Nagy legenda „apostol”-mondatát szinte szó szerint átveszi.

A mai történetírás többsége szerint Hartvik jelenete Kálmán korának egyházpolitikai igényeit, főként a főpapok kinevezésének jogát hivatott „történetileg” megalapozni, és nem István-kori okmányt tükröz. Eszerint a 11. század elején a pápák nem adtak királynak „mindkét jogon” szóló egyházszervezési felhatalmazást. A 12–13. század fordulóján III. Ince pápa a legenda templomi felolvasását ahhoz kötötte, hogy az utroque iure rész kimaradjon; egy 1909-es tanulmány ezt 1201-re teszi, a pápai irat szövege azonban csak közvetve ismert.

Ugyanazt a római kapcsolatot VII. Gergely pápa éppen ellenkezőleg értelmezte. Salamon királynak 1074. október 28-án azt írta, hogy Magyarország, „melyet hajdan István király minden joggal és hatalommal Szent Péternek ajánlott fel és adott át, a római szentegyházé”. Salamontól azt kérte, ismerje el, hogy jogarát „az apostoli s nem a királyi felség jóvoltából” nyerte; az „apostoli” itt a pápára utal. Géza hercegnek 1075-ben pedig azt írta, hogy Magyarország csak a római egyháznak legyen alávetve.

A késő középkorban Werbőczy István a Hármaskönyv I. részének 11. címében jogi érvet formált a hagyományból. Eszerint a pápának a magyar egyházi hivatalok adományozásánál a megerősítésen kívül nincs joghatósága. Az egyik indok az, hogy a magyarok „nem apostoli tanításra”, hanem Szent István intézkedése nyomán tértek meg, és István „innen érdemelte ki a király és apostol nevét”. Werbőczy szerint ezért kapta „a pápa adományából” a kettős keresztet is, címereként és szentsége jeleként.

Hartvik ugyanitt egyszerűen keresztet említ; a „kettős kereszt” és a címer Werbőczy hozzátétele, nem a 12. század eleji legenda adata. Werbőczy további érve az elévülés: a királyok több mint ötszáz éven át gyakorolták az adományozást, Istvánt pedig hagyományos közlése szerint „az ezeregyedik évben” koronázták. Werbőczy itt nem állítja, hogy a pápa „apostoli király” címet adományozott volna. A szakirodalom szerint a Hármaskönyv 1514-ben készült el, 1517-ben jelent meg nyomtatásban, és hivatalos törvényerőre nem emelkedett.

A 17. században új réteg került elő: egy II. Szilveszter nevére írt, 1000. március 27-re keltezett „bulla”. Ez hamisítvány, nem hiteles okmány; először 1644-ben jelent meg nyomtatásban Rómában, egy jezsuita egyháztörténeti munkában. Közvetett idézet szerint a király és törvényes utódai „az apostolság címeréül” keresztet vitethetnek maguk előtt, és a pápa helyett intézhetik országuk egyházait. A hamisítvány tehát az utódokra is kimondja azt, amit Hartvik csak Istvánról mondott.

Egy 1909-es tanulmány szerint a hamisítvány két nyomtatott műből készült: VII. Gergely 1591-ben Rómában kiadott levélgyűjteményéből és Hartvik legendájának Laurentius Surius által 1576-ban közölt, átstilizált változatából. Egy angol nyelvű katolikus lexikon „1574 utáni” hamisítványnak nevezi. A hamisító személye vitatott: a 20. század eleji kutatás egyik álláspontja Marnavics Tomkó János boszniai püspököt tartotta szerzőnek, talán 1635 körüli készítéssel, a másik magát az 1644-es kiadót, Inchofer Menyhértet.

A Marnavics-tézis megfogalmazója maga is csak „erkölcsi”, nem „mathematikai” bizonyosságot állított. A hitelesség kétségbe vonásának kezdete forrásonként eltér: az 1909-es tanulmány szerint egy római jogtudós már 1660-ban kételkedett, egy 1989-es összefoglaló szerint a tudományos vita 1740-ben indult. Abban viszont a szakmunkák egyeznek, hogy az irat István korára nem forrás. A 17. századi egyházpolitikára, a király püspökkinevezési igényeire nézve azonban beszédes tanúság.

A címet a magyar királyok többször is kérték Rómától, sikertelenül. Egy katolikus lexikon szerint 1521-ben Werbőczy vezetésével folytak tárgyalások, hogy II. Lajos megkapja az „Apostoli Felség” címet. 1627-ben újabb kísérlet történt, amelyet Pázmány Péter sem támogatott; az uralkodó neve a forrásokban eltér, II. vagy III. Ferdinánd. Egy 1630-ban Rómában kiadott mű ajánlása már „Apostolico Ungariae … Regi”-ként szólította meg III. Ferdinándot, egy lexikon szerint pedig I. Lipót 1701-es levele is „apostoli királyi felségéről” szólt.

Az egyetlen hiteles pápai címadomány XIII. Kelemen brévéje, amely Rómában, 1758. augusztus 19-én kelt. A pápa saját elhatározásából, motu proprio, Mária Teréziát mint Magyarország királynőjét és magyarországi utódait az „Apostolici Regis” címmel tüntette ki, és elrendelte, hogy őt apostoli királynőnek, utódait apostoli királyoknak nevezzék. A bréve a királyok előtt püspök által vitt keresztet „az apostolság legfényesebb jelvényének” mondja, amelyet a Szentszék engedménye alapján visznek.

A bréve maga mondja ki, hogy a magyar királyok apostoli megszólításának – akár szokás, akár kiváltság – forrása és eredete ismeretlen: „Fons, et Caput ignoratur”. A címet nem a hatalom és az uralom jeleként adja, hanem a keresztény szerénység jeleként. A lexikonok szerint Mária Terézia 1758-as rendelete kötelezővé tette a cím használatát, amely csak a megkoronázott királyt illette, a királynét és az ifjabb királyt nem. A király egyházi jogai nem a címből, hanem a főkegyúri jogból eredtek.

A 20. században a királyi hatalom gyakorlásával együtt a főkegyúri jog gyakorlása is véget ért. Az 1920. évi I. törvénycikk szerint a királyi hatalom gyakorlása 1918. november 13-án megszűnt, és a kormányzó „a főkegyuri jogot nem gyakorolhatja”. Egy egyháztörténeti összefoglaló szerint 1918. november 20-án a püspöki kar a főkegyúri jogok szünetelését mondta ki, XV. Benedek pápa 1921. november 21-i allokúciója szerint pedig e jogok a királyság megszűnésével megszűntek.

A források azért nem egyeznek, mert mindegyik a saját korának kérdésére felelt. A Nagy legenda a szent király érdemét kereste, Hartvik Kálmán egyházi jogait, VII. Gergely a pápai főhatalmat, Werbőczy a királyi adományozást, a hamisítvány az utódok kiváltságait. A kutatás egy része a „rex apostolicus” gondolatában bizánci párhuzamot is lát, az „apostolokkal egyenrangú” uralkodó képét; ez azonban egyéni értelmezés, nem általánosan elfogadott álláspont.

Ami biztosan megállapítható: arra nincs bizonyíték, hogy II. Szilveszter Istvánnak és utódainak apostoli címet vagy különleges egyházi jogokat adott volna. Hartvik jelenete legenda, az 1000-re keltezett „bulla” hamisítvány, az apostoli címet pedig pápa csak 1758-ban adományozta. Nyitva marad a hamisító személye, az 1627-es uralkodó neve és a kétkedés kezdete. A koronát, a koronázást, valamint Esztergom és Székesfehérvár szerepét a szomszédos szócikkek bontják ki.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mikor kapták a magyar királyok az apostoli király címet?
A lexikonok szerint Mária Terézia 1758-as rendelete kötelezővé tette a cím használatát, amely csak a megkoronázott királyt illette, a királynét és az ifjabb királyt nem. Hartvik jelenete legenda, az 1000-re keltezett „bulla” hamisítvány, az apostoli címet pedig pápa csak 1758-ban adományozta.
Mit írt Werbőczy István az apostoli királyról?
A késő középkorban Werbőczy István a Hármaskönyv I. részének 11. címében jogi érvet formált a hagyományból. Werbőczy további érve az elévülés: a királyok több mint ötszáz éven át gyakorolták az adományozást, Istvánt pedig hagyományos közlése szerint „az ezeregyedik évben” koronázták.
Mit írt VII. Gergely pápa Magyarországról?
Salamon királynak 1074. október 28-án azt írta, hogy Magyarország, „melyet hajdan István király minden joggal és hatalommal Szent Péternek ajánlott fel és adott át, a római szentegyházé”. Géza hercegnek 1075-ben pedig azt írta, hogy Magyarország csak a római egyháznak legyen alávetve.

Források

  1. Hartvik püspök: Szent István király legendája Hartvik püspöktől. In: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000–1530). Sermones Compilati, ELTE Régi Magyar Irodalomtudományi Intézet.
  2. Szent István király Nagy legendája. In: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000–1530). Sermones Compilati, ELTE Régi Magyar Irodalomtudományi Intézet.
  3. Szent István király Kis legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000–1530). Sermones Compilati, ELTE Régi Magyar Irodalomtudományi Intézet.
  4. VII. Gergely pápa levele Salamon királyhoz (Róma, 1074. október 28.). In: Makkai László – Mezey László (szerk.): Árpád-kori és Anjou-kori levelek XI–XIV. század. Gondolat, Budapest, 1960, 88–90.; latin adatok: Registrum II, 13 (G7LDB).
  5. Werbőczy István: Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve (Tripartitum), I. rész 11. cím. Ezer év törvényei.
  6. XIII. Kelemen pápa: Carissimae in Christo filiae Mariae Theresiae … Datum Romae, die 19na Augustii 1758. [S.l.], [1758], [2] fol. OSZK 504.753.
  7. Karácsonyi János: Ki koholta a Sylvester-bullát? Századok 43 (1909), 362–.
  8. A Pallas nagy lexikona: „Apostoli király” szócikk.
  9. Herbermann, Charles G. (szerk.): The Catholic Encyclopedia, vol. 1: „Apostolic Majesty”. Christian Classics Ethereal Library.
  10. Adriányi Gábor: Szent István, az első apostoli király. Szolgálat 84 (1989/4), 29–36.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak