Esztergom és Székesfehérvár
A magyar államalapítás korára a közkeletű emlékezet gyakran egyetlen fővárost vagy egyetlen koronázóhelyet keres, és Esztergomot vagy Székesfehérvárt egymás ellen játssza ki. A legendák, a krónika és az okleveles hagyomány inkább funkciók megoszlását mutatja: születés és érsekség az egyik oldalon, királyi székváros, bazilika és temetés a másikon.
A források rétegei nem ugyanazt a képet rajzolják. A Kis legenda és Hartvik püspök legendája szerint István Esztergom városában született; a Nagy legenda szövege ezt kifejezetten nem állítja. Az egyházszervezésnél a Nagy legenda és Hartvik egyaránt az esztergomi egyházat teszi a többiek fejévé. Fehérvárt ugyanezek királyi székvárosnak nevezik, ahol István Szűz Mária tiszteletére bazilikát kezdett építtetni, és ahová a hagyomány szerint a testét vitték. A koronázás városát a három István-legenda nem nevezi meg; a későbbi Árpád-kori fehérvári koronázások a város funkcióját mutatják, nem István saját helyszínét. A korona tárgyának eredete és István megkoronázásának menete más szakaszok feladata.
A Kis legenda és Hartvik szerint István Esztergom városában született, és már gyermekkorában átitatta a grammatika tudománya. Ez a két hagyományág egyezik, de kortárs okmány a születés helyéről e körben nincs; a Nagy legenda a kifejezett esztergomi születést nem ismétli. A születés tehát legendás adat, mégis erős forrási egyezéssel: Esztergom mint István születési helye a két szövegben biztonsággal idézhető. A pontos év a legendákból nem olvasható ki; a keret Géza fejedelem idejéhez tartozik, hagyományos időrendben.
A Nagy legenda szerint István tartományait tíz püspökségre osztotta, és az esztergomi egyházat a római apostoli szék helybenhagyásával és egyetértésével a többiek fejévé és felügyelőjévé tette; Asrikot ennek élére helyezte. Hartviknál az esztergomi egyház szintén a többiek feje, Asrikot pedig a pápához küldi, hogy az esztergomi egyházat főegyházzá szenteljék, s Sebestyént az esztergomi érsekség kormányzására nevezi ki. A mai történetírás összefoglalója Esztergomot a királyság székvárosának és érseki központjának nevezi, és István új, Szent Adalbert tiszteletére szentelt székesegyházát emeli ki.
Hartvik Asrik–Sebestyén–Kalocsa-történetét a mai történetírás egy része hiteltelen koholmánynak értékeli, Esztergom elsőbbségének védelmében szerkesztett elbeszélésként. Ezért a kalocsai csere itt csak forráskritikai figyelmeztetés: nem tényként áll. Asrik római útja az esztergomi főegyház kérése miatt kerül elő; a pápai jelenet jogi és eszmei kifejtése, az apostoli királyság utóélete más szakaszok tárgya. Az egyházszervezés kezdete, Géza és István átmenete szintén csak határmondatban említhető: a részletes politika nem ide tartozik.
A Nagy legenda és Hartvik Fehérvárt királyi székvárosnak nevezi: magában a királyi székvárosban, melyet Fehérvárnak mondanak, István Szűz Mária dicsőségére és nevére bazilikát kezdett építtetni. A legenda szerint a kórus falán tarka vésetek, márványlapokból kirakott padló, arany oltártáblák, cibórium és kincstár tartozott a leíráshoz; ezek hagiográfiai hangsúlyt kapnak, nem régészeti leltárt. Hartvik szerint a fehérvári egyházat a király saját templomának tartotta, és olyan szabadsággal ruházta fel, hogy fölötte egyik püspöknek se legyen joga.
A Kis legenda más formulát használ: István „megújította” a dicsőséges szent Szűz Máriáról elnevezett templomot Fehérvárban, ereklyetartókat helyezett el, javakat ajánlott fel, és megszabta a papok kötelezettségeit. A Nagy legenda és Hartvik „építtetni kezdett” jellegű megfogalmazása és a Kis legenda megújítása egymás mellett áll; a pontos alapítási év az elsődleges szövegekből nem olvasható ki. A mai történetírás összefoglalója a fehérvári Szűz Mária társaskáptalan / prépostság létrejöttét István uralkodásának második felére teszi, pontos év nélkül.
A Képes krónika szerint Árpád tábort ütött Fehérvár közelében a Nyék hegyén, és ezért alapította ennek közelében Fehérvár városát Szent István király. Ez tizennegyedik századi etiologikus hagyomány: a krónika a város eredetét a honfoglaló vezér táborhelyéhez köti, de István-kori okmányt nem pótol. Ugyanez a krónika a Keán elleni hadjárat zsákmányához köti, hogy István dússá tette a maga alapította fehérvári bazilikát. A gazdagítás és az alapítás tehát krónikás elbeszélés, nem kortárs alapítólevél; a rétegek külön állnak.
A veszprémi püspökség adománylevele négy várat – Veszprémet, Fehérvárat (Alba), Kolont és Visegrádot – a veszprémi Szent Mihály-egyház alá rendel. Fehérvár tehát vár és megyeközpont a veszprémi egyházmegye keretében, nem érseki székhely; ez egybevág a királyi társaskáptalan / magánegyház jelleggel. Az adománylevél csak átiratban maradt fenn: a tihanyi átirat évszám nélküli, az 1009-es keltezés a későbbi, hamisított jellegű átiratban jelenik meg. Az évszám ezért forráskritikailag vitatható; a mai összefoglaló Fehérvárat már az átirat keltezése szerint emlegeti a forrásokban.
A mai történetírás szerint Fehérvár Esztergom mellett második székhely volt, és a fehérvári társaskáptalanban őriztek fontos okleveleket, privilégiumokat és kincseket. Ez a szerep a királyi székváros és a kiváltságos Mária-egyház együtteséből következik, nem abból, hogy Fehérvár püspöki székhely lett volna. A két város tehát nem egymás helyettese: Esztergom az érseki főegyház és a születési hagyomány helye, Fehérvár a királyi bazilika, a temetkezés és a későbbi koronázóhely krónikás központja. A funkciók megosztása a források együttes olvasatából adódik.
A Kis legenda szerint István az Úr megtestesülésének 1038. évében hunyt el, és Szűz Mária bazilikájában temették el, amelyet pazar munkával hozott tető alá. Hartvik a halált Mária mennybevitele napjához köti; a testet a királyi székhelyre, Fehérvárra vitték, a még fel nem szentelt bazilikát előbb felszentelték, majd a testet az épület közepén fehér márvány szarkofágba helyezték. A hagyomány szerint tehát 1038. augusztus 15. a nap; Hartvik egyik fordítási hagyományában 1033-as évszám is felbukkan, amit a kiadói jegyzetek 1038-ra igazítanak. A nap liturgikus egyezése több forrásban megjelenik.
A Képes krónika is a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetelének napjához köti István halálát, és a fehérvári, általa épített bazilikában való temetésről beszél. A Kis legenda a sír későbbi elrejtéséről és László király idején történő felemeléséről (elevatio) is szól; a kultuszhely tehát Fehérvárhoz kötődik. A temetés Fehérvárott a legendákban és a krónikában egyaránt megjelenik; konkrét, itt nem szereplő ásatási leletazonosítást a szöveg nem inventál. A sírkultusz naptári részletei vitatottak maradnak, a város szerepe azonban stabil.
A három István-legenda nem nevezi meg, melyik városban koronázták meg Istvánt. A koronázás menete, a küldő személye és a dátumvita más szakaszok tárgya; itt csak a negatív adat és a városfunkció számít. A legendák a megkoronázást az atya halála utáni negyedik vagy ötödik évhez kötik, helyszín nélkül. A historiográfia Esztergom-párti többségi nézete IV. László 1274-es oklevelére támaszkodott; a mai történetírás egy része szerint az oklevél az esztergomi szék, illetve egyház koronázói szerepéről szól, és nem állítja egyértelműen a városbeli helyszínt. A döntés itt nyitva marad.
A Képes krónika szerint Andrást az 1047-ik esztendőben Székesfehérvárott koronázták királlyá, Béla herceget pedig Fehérvárra mentében a püspökök fölkenték és a királyi koronával megkoronázták. Ugyanez a krónika Fehérvárat a magyar királyság székes fővárosának nevezi, amelyet a németek Weissenburgnak hívnak; III. Henrik itt ülteti vissza Orseolo Pétert Mária székesegyházában. Ezek a későbbi Árpád-kori jelenetek a város koronázóhely- és székváros-szerepét mutatják. István saját koronázásának helyszínét nem pótolják, és a Szent Korona tárgyának történetét sem nyitják meg.
Miért nem simítható össze a két város egyetlen „fővárossá”? Mert a források más-más funkciót írnak le, és a hiányzó adatokat nem pótolják. A születés Esztergomhoz, a temetés Fehérvárhoz kötődik; az érsekség és a királyi bazilika egymás mellett áll. A koronázás városának eldöntése a legendák hallgatása és a későbbi okleveles olvasat között marad nyitott. A „megújította” és az „építtetni kezdett” formula, valamint az 1009-es átirat-keltezés ugyanígy réteges: nem egyetlen igaz évszámra redukálható. A közkeletű kép ellenében tehát a folyamat és a vita együtt olvasható.
A forrásokból biztonsággal állítható kép tehát a funkciók megosztása. Esztergom a Kis legenda és Hartvik szerint a születés helye, a Nagy legenda és Hartvik szerint a magyar egyház feje és érseki / főegyházi központ; a mai összefoglaló a királyság székvárosának is nevezi. Fehérvár a legendákban királyi székváros, István saját Szűz Mária-bazilikájának és temetésének helye, a krónikában pedig későbbi koronázóhely és székes főváros. István koronázásának városa, a bazilika pontos alapítási éve és az 1009-es keltezés súlya vitatott marad. A vármegyerendszer kiépítése a következő szakasz feladata.
