MBMAGYAR BETYÁR
Árpád-kori királyság

2.1.1

A Szent Korona hagyománya

Árpád-kori királyság · 1000–1301

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A Szent Korona közelről: két részből álló arany korona zománcképekkel, gyöngyökkel, ferde kereszttel és csüngő láncokkal (illusztráció)
Illusztráció

Röviden

A legenda, a tárgy és a jogi nyelv három külön kérdés. Hartvik püspök Szent István-legendáját Kálmán király parancsára írta; a mű ajánlása Kálmánhoz szól. A koronaküldés története ebben a Kálmán-kori legendában olvasható, ezért a jelölése „Hartvik szerint”, nem az ezredforduló közvetlen tényleírása. Hartvik a pápát nem nevezi meg. A II. Szilveszter nevet a kiadás jegyzete azonosítja, nem a legenda mondata.

A Szent Korona hagyománya

A közkeletű kép szerint a ma látható Szent Korona az a fejék, amelyet II. Szilveszter pápa küldött Szent Istvánnak. A források ennél tagoltabb képet mutatnak: a koronaküldés-legenda, a ma látható tárgy és a későbbi jogi nyelv külön rétegek. A legenda, a tárgy és a jogi nyelv három külön kérdés.

A tárgy a hagyomány rétegeinek elválasztása: Hartvik elbeszélése, a nagyobb István-legenda, Merseburgi Thietmar kortárs mondata, a ma látható tárgy feliratai és összetétele, a kései „szent korona” nyelv, végül az 1978-as hazahozatal. István koronázásának napi dátuma és az apostoli királyság jogtörténete más történeti kérdések. A forrásrétegek és a tárgy különbsége a lényeg, nem egyetlen hősi jelenet a koronázási nap körül. A legendát, a tárgyat és a jogi szerepet külön kell tartani. A GEOBITZAS-felirat olvasható szövege és a Géza-azonosítás külön kérdés.

Hartvik püspök Szent István-legendáját Kálmán király parancsára írta; a mű ajánlása Kálmánhoz szól. A szöveg a tizenkettedik század elejének Kálmán-kori hagyománya, nem István-kori okmány és nem naplóbejegyzés. A koronaküldés története ebben a Kálmán-kori legendában olvasható, ezért a jelölése „Hartvik szerint”, nem az ezredforduló közvetlen tényleírása. Az ajánlás és a megbízás a mű saját kerete a Kálmán-korban. Maga a legenda a koronaküldést végbement eseményként beszéli el.

Hartvik elbeszélése szerint a lengyelek fejedelme – nála Miesko – koronát és apostoli áldást kért Rómától, és a pápa már elkészíttette a koronát a lengyelek fejedelmének. A küldés előtti éjszakán „Isten küldöttje” álomban a magyaroknak rendelte a fejéket: másnap ismeretlen nemzet követei kérnek majd királyi koronát fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával. Ez a lengyelnek szánt korona átirányításának története Hartvik saját szerkezetében áll, Kálmán-kori legendaként. Hartvik a pápát nem nevezi meg. A II. Szilveszter nevet a kiadás jegyzete azonosítja, nem a legenda mondata.

Hartvik szerint Asrik, azaz Asztrik a következő nap első órájában megérkezett, és elnyerte a kért jelvényeket. A pápa apostoli jelként keresztet is küldött Istvánnak, és az egyházak igazgatását is rábízta a legenda szerint. A koronázáskor elhozták az apostoli áldás levelét a koronával és a kereszttel együtt; Istvánt olajjal kenték fel, és a királyi méltóság diadémjával koronázták. Mindez Hartvik Kálmán-kori elbeszélése a követjárásról és a felkenésről, nem István-kori napló. A keresztküldés mondata a legenda része, nem az apostoli királyság jogtörténeti lezárása.

A nagyobb István-legenda más hangsúlyt ad ugyanarra a koronázási hagyományra. Szerinte atyja halála után az ötödik évben érkezett az apostoli áldás levele, és Istvánt diadémmal koronázták – lengyel átirányítás és álombeli koronaküldés-történet nélkül. A két legenda tehát nem ugyanazt a jelenetet mondja el ugyanazzal a részlettel és ugyanazzal a szereplővel. A nagyobb szöveg apostoli áldáslevelet és diadémot ismer; a Miesko–álom-mesét nem tartalmazza. Hartvik bővebb, a nagyobb legenda szűkebb ezen a ponton.

Merseburgi Thietmar kortárs krónikája ismét más hangsúlyt ad a fejedelem koronájának. Szerinte Vajk – nála Waic – III. Ottó kegyéből és biztatására kapott koronát és áldást, miközben a saját országában püspöki székeket állított. Thietmar e passzusában nem nevezi meg II. Szilvesztert, és nem beszél lengyel koronáról vagy álombeli átirányításról. A kortárs mondat tehát Ottó kegyét és biztatását írja, nem a Hartvik-féle pápai álomjelenetet. A három szöveg három különböző hangsúly.

Miért különböznek a források a koronaküldésről? Hartvik isteni álomlátással a lengyeleknek szánt koronát Istvánnak juttatja, és a pápától eredezteti a fejéket. A nagyobb legenda apostoli áldáslevelet és diadémot említ; Thietmar Ottó kegyét és biztatását. Az eltérő hangsúly önmagában nem bizonyítja a pápai szerep hiányát, és nem is teszi István-kori ténnyé Hartvik meséjét. A rétegek külön tartandók: Kálmán-kori legenda, nagyobb legenda, kortárs krónika. A mai tárgy és a jogi szerep ehhez még további kérdések.

Az úgynevezett Szilveszter-bulla latinul koronát, királyi nevet, keresztvivést és egyházigazgatást adományoz a szöveg szerint. A diplomatikai vizsgálat szerint ez újkori hamisítvány; a vizsgálat álláspontja szerint a szöveg 1576 után készült. A bulla tehát nem használható István-kori bizonyítékként a koronaküldésre vagy a királyi kiváltságokra. A későbbi szöveghagyomány és a diplomatikai ítélet itt elválik egymástól a forrásérték kérdésében. A hamisítvány státusz a vizsgálat álláspontja, nem az ezredforduló hitelesítése.

A ma látható tárgy kutatástörténete külön kérdés a legendáktól és a bullától. Révay Péter 1613-as könyve óta ismert, hogy a koronán görög betűk olvashatók. Horányi Elek 1790-ben adta ki tudományosan a görög feliratokat, és először vetette fel, hogy a korona két különböző részből áll. E két név a feliratok történetének régi szakaszához tartozik. A görög és latin feliratú részek különbsége azóta a tárgy leírásának része a kutatástörténetben. A két rész ténye és a készítés ideje nem ugyanaz a kérdés.

A korona abroncsán a Türkia királyát ábrázoló zománc felirata: GEOBITZAS PISTOS KRALES TOURKIAS. A hagyományos azonosítás I. Gézával köti össze a feliratot; a kutatás egy része szerint a hangalak nem felel meg I. Géza nevének. Ez a vita nincs eldöntve egyetlen konszenzusos ténnyel, és nem is tehető azzá egyéni álláspontból. A felirat olvasható szövege az egyik adat; a Géza-azonosítás a másik, nyitott kérdés a hangtan miatt. A betűsor és a név tehát két külön adat, és a felirat önmagában nem zárja le a személyazonosságot.

A kutatás egy része szerint a felső rész – a latin feliratú apostolképek – korábbi, az alsó abroncsot ehhez igazították kiegészítésül; ugyanez a megközelítés a császárképeket 1074 és 1078 közé keltezi, nem Michael Doukas teljes uralkodási időszakának leírásaként. Más megközelítés szerint a ránk maradt két részes korona egyetlen része sem azonos a Szilveszter-adomány hagyományos darabjával; a folytonosság történelmi-alkotmányos, nem tárgyi azonosság a pápai adománnyal. Az összerakás ideje és módja hipotézis, nem lezárt tény; egyéni álláspont nem konszenzus.

Thuróczy János krónikája szerint 1440-ben a visegrádi őrzőhelyen nem találták a szent koronát, és korona nélkül nem akarták Ulászlót királlyá tenni. Ulászlót Fehérvárott azzal a koronával koronázták, amely Szent István ereklyetartójának fejét ékesítette – tehát nem a hiányzó királykoronázó koronával, hanem az ereklyetartó fejékével. Thuróczy így elválasztja a királykoronázó koronát az ereklyetartó koronájától; a királykoronázó fejék és a gyermek László ekkor Frigyes római király hatalmában volt, és visszakövetelték.

Az 1741. évi LXIII. törvénycikk a király, az ország és a szent korona igaz jogainak védelmére ígér életet és vért. A pozsonyi országgyűlést az 1741. évi törvények előbeszéde szerint 1741. május 14-ére, Exaudi vasárnapra hirdették. Az ígéretet a karok és rendek tették egyhangú lelkesedéssel; a cikkely ennek a szövegét őrzi. A „szent korona” itt a törvény nyelvének része, a király és az ország jogai mellett a védelem tárgyaként.

A Jimmy Carter Library összefoglalója szerint a koronát a második világháború végén magyar koronaőrök adták át amerikai tiszteknek, majd Fort Knoxban őrizték. 1978. január 6-án a magyar Országház rotundájában adták vissza; az amerikai küldöttséget Cyrus Vance külügyminiszter vezette. Vance budapesti útja a külügyminisztérium történeti jegyzéke szerint január 5. és 7. között tartott; a visszaadás napja és az út időtartama tehát külön adat. A mai kiállítási helyet ezek a források nem rögzítik lezárt tényként.

Miért keveredik a közkeletű emlékezet a Szent Korona körül? Először is, a Hartvik-féle álomátirányítás látványos jelenet, és könnyen István-kori ténnyé sűríthető a Kálmán-kori legenda ellenére. Másodszor, a ma látható tárgyat a népszerű kép azonosítja a pápai adománnyal, noha a feliratok és a két részes szerkezet más történetet sejtet. Harmadszor, az 1741. évi törvénycikk „szent korona” nyelve a jogi szerepet a tárgyi azonossággal mossa össze a közbeszédben.

Összefoglalva: Hartvik Kálmán-kori legendája a pápától eredezteti a koronát, és álomban irányítja át Istvánhoz Asrik követjárásával; a nagyobb legenda apostoli áldáslevelet ismer; Thietmar Ottó kegyét írja. A Szilveszter-bulla a diplomatikai vizsgálat szerint újkori hamisítvány, 1576 utáni keltezéssel a vizsgálat álláspontja szerint. A ma látható tárgy két részes, feliratos fejék; a Géza-azonosítás és az összerakás vitás. Thuróczy krónikája az 1440-es év elbeszélésében elválasztja a királykoronázó koronát az ereklyetartó fejékétől. A Szent Koronát 1978. január 6-án adták vissza Magyarországnak.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

II. Szilveszter pápa küldte a Szent Koronát Istvánnak?
Hartvik püspök Szent István-legendáját Kálmán király parancsára írta; a mű ajánlása Kálmánhoz szól. Hartvik a pápát nem nevezi meg. A II. Szilveszter nevet a kiadás jegyzete azonosítja, nem a legenda mondata. A legenda, a tárgy és a jogi nyelv három külön kérdés.
A ma látható Szent Korona azonos István koronájával?
Más megközelítés szerint a ránk maradt két részes korona egyetlen része sem azonos a Szilveszter-adomány hagyományos darabjával; a folytonosság történelmi-alkotmányos, nem tárgyi azonosság a pápai adománnyal. A ma látható tárgy két részes, feliratos fejék; a Géza-azonosítás és az összerakás vitás.
Mit mond Hartvik, a nagyobb legenda és Thietmar a koronaküldésről?
Hartvik isteni álomlátással a lengyeleknek szánt koronát Istvánnak juttatja, és a pápától eredezteti a fejéket. A II. Szilveszter nevet a kiadás jegyzete azonosítja, nem a legenda mondata. A nagyobb legenda apostoli áldáslevelet és diadémot említ; Thietmar Ottó kegyét és biztatását.

Források

  1. Hartvik: Szent István király legendája (12. sz. eleje; ajánlás Kálmánnak).
  2. Legenda maior S. Stephani (nagyobb István-legenda).
  3. Merseburgi Thietmar: Chronicon IV, 59 (38).
  4. Thuróczy János: Chronica Hungarorum (1488).
  5. 1741. évi törvények előbeszéde; 1741:LXIII. törvénycikk.
  6. Az ún. Szilveszter-bulla.
  7. Jimmy Carter Library: Artifacts – The Crown of St. Stephen.
  8. U.S. Department of State, Office of the Historian: Secretary travels – Hungary.
  9. The History of the Hungarian Crown. From the Árpáds to the Anjous. New Hungarian Quarterly 19 (71) 1978, 127–130.
  10. A magyar korona néhány alapkérdéséről.
  11. A magyar Szent Korona görög feliratai. Budapest, MTA, 1935.
  12. A Hartvik-féle legenda mint jogtörténeti és jogi kultúrtörténeti forrás. Jogszokáskutatás Európában és Ázsiában (JKJNK 12), 2025, 359–374.
  13. Magyarország története 895–1301. Budapest, Osiris, 2007.
  14. A magyar korona története (1986).
  15. A Szent Korona elmélete… (1920).

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak