MBMAGYAR BETYÁR
Honfoglalás és fejedelemség

1.1.2

A morva állam felszámolása

Honfoglalás és fejedelemség · 895–1000

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A morva állam felszámolása
Illusztráció

A morva állam felszámolása

A közkeletű kép szerint a morva államot egyetlen csatában döntötték le, gyakran a fehérló-adásvétel vagy Szvatopluk Dunába ugrásának legendájával. Az egykorú keleti frank évkönyvek azonban többéves folyamatot mutatnak: 892-től a 10. század elejéig a morva hatalom fokozatosan omlik össze. A végleges felszámolásnak nincs egyetlen, biztos naptári napja.

A tárgy a nagymorva állam végső szakasza: Arnulf 892-es hadjárata és a magyarok megjelenése szövetségesként, Szvatopluk 894-es halála, a fiak rövid uralma, a 898–899-es testvérháború, a 900–901-es bajor dúlás és béke, majd a források eltérő képe a végleges eltűnésről. A morva felemelkedés, az Alföld elfoglalása, Erdély és Pannonia megszerzése másutt bontakozik ki. A 907-es pozsonyi összecsapás idején a morva állam már nem szerepel egykorú ellenfélként; a csata menete külön tárgy.

892-ben Arnulf keleti frank király Hengistfeldon Brazlavóval a morvák földje elleni háromirányú betörésről tanácskozik. Ugyanebben az évben júliusban frank, bajor és alemann sereggel Moraviába megy, és négy hétig pusztítja a vidéket. A Fuldai évkönyv szerint a magyarok is csatlakoznak ehhez a hadjárathoz. Arnulf követet küld a bolgárokhoz, hogy a sóvásárlást ne engedjék a morváknak. A magyarok tehát szövetségesként jelennek meg a morva térség ellen; ez a megjelenés egykorú évkönyvi adat.

894-ben meghal Szvatopluk, akit a Fuldai évkönyv Zwentibaldusként, Regino prümi apát pedig Zuendibolchként nevez: a morvák dukja, illetve királya. Az évkönyv „szerencsétlenül” zárja életét, gyilkost nem nevez meg. A Fuldai évkönyv nem állítja, hogy Szvatoplukot a magyarok ölték meg; a népszerű gyilkosságkép ezért nem innen származik. Ugyanennél az évnél azt írja: a magyarok a Dunán túl járnak, és egész Pannoniát elpusztítják; ősszel bajor–morva béke köttetik. A pannóniai dúlás itt csak e korabeli kötés miatt áll.

Regino szerint Szvatopluk fiai rövid ideig, szerencsétlenül tartják a birodalmat, miközben a magyarok mindent a földig elpusztítanak. A prümi apát tehát a fiak rövid uralmát és a magyarok pusztítását egyetlen képbe sűríti, naptári nap nélkül. Korábban, 889 körül a magyarok betöréseit a karantán, morva és bolgár határok ellen is említi. A két forrásréteg együtt mutatja: Szvatopluk halála után a morva hatalom már nem stabil, de a végleges eltűnés még nem ezen a ponton zárul.

898-ban Moymir és Zentobolch, a morva testvérpár között súlyos viszály tör ki; a Fuldai évkönyv a népükre is kiterjedő szakadást rögzít. A keleti frankok Liutbald és Arbo révén beavatkoznak a testvérháborúba. 899-ben a bajorok betörnek, Zentobolchot kiszabadítják a fogságból, és a várat felgyújtják. A belső szakadás és a bajor beavatkozás együtt gyengíti a morva oldalt. A tárgyalóképes politikai egység azonban még nem tűnik el teljesen.

900-ban, Arnulf halála után a bajorok Csehországon át három hétig pusztítják a morva regnumot. Ugyanebben az évben a magyarok Itáliából visszatérve Pannoniát dúlják, majd a bajor határra törnek, és Pannoniába térnek. A Fuldai évkönyv tehát ugyanazokban az években köti a magyar mozgást a morva végnapokhoz. A teljes pannóniai megszállás azonban külön tárgy; itt csak ez a korabeli párhuzam áll. A Gradicenses évkönyv már 900-ra teszi a morvák magyar kézre kerülését.

901-ben Regensburgban morva követek békét kérnek és esküt tesznek. Richarius püspök és Udalricus gróf Marahavába, vagyis Morvaországba mennek, hogy a dukot és főembereit megeskessék. A Fuldai évkönyv szerint tehát 901-ben a morva politikai egység még tárgyalóképes. Az egykorú folytatás ebben a szövegben 901-nél véget ér: egykorú „végfelszámolási” csataleírás 906 vagy 907 alá ebben a forrásban nincs. A Gradicenses 900. évi foglalás-képe így ellentmond a 901-es békeeskünek.

A Gradicenses–Opatovicenses évkönyv Arnulf halála után azonnal a magyarok nagy seregét említi, amely a morva népet meghódítja és magának vindikálja. Ez a kép a 900. év alá sűríti a fordulatot, és Arnulf korábbi szövetségi emlékét is beleszövi. Az egykorú Fuldai évkönyv viszont 901-ben még béketárgyaló morva oldalt mutat. A két időjelölés tehát nem hozható egyetlen biztos napra. A későbbi évkönyvi sűrítés nem írja felül a 901-es esküt.

Egy évkönyvi hagyomány szerint 902 körül morva–magyar ütközetre került sor; a latin mondat kimenetelét a kéziratok és a későbbi idézetek eltérően kezelik. A hír csak közvetett hagyományból áll, és sem biztos magyar győzelmet, sem biztos vereséget nem lehet belőle kimondani. A kutatás egy része 902 körül látja a bukás egyik terminusát, mások a 10. század eleji évek szélesebb sávját hangsúlyozzák. A végleges felszámolásra nincs egykorú, egyetlen kiválasztott évszám.

A Fuldai évkönyv 901 utáni hallgatása önmagában sem bizonyít azonnali, teljes eltűnést. Azt mutatja, hogy az egykorú keleti frank elbeszélés nem ad 906 vagy 907 alá „morva felszámolási csatát”. A 902 körüli ütközethír, a raffelstetteni morva piac és a De administrando imperio év nélküli romlásképe ezért egymás mellett áll. Egyik réteg sem írható ki a többiek nélkül. A folyamat 892-től indul, és a végpont naptárilag nyitott.

A raffelstetteni vámszabás, kb. 903–906 között, még morva piacról beszél. A szöveg vámot ír elő azoknak, akik a morva piacra akarnak átkelni; a bukást nem beszéli el. Ez az említés ellenérv a 902-es végleges bukás mellett: még számolnak morva piaccal, anélkül hogy a morva állam virágzásáról lehetne beszélni. A vámszabás tehát forrásréteg a végleges eltűnés időkeretéhez, nem diadaljelentés és nem virágzáskép. A 902 és 906 közötti évek így nyitva maradnak.

Bíborbanszületett Konstantin a De administrando imperio 41. fejezetében azt írja: Sphendoplokos fiai egy év béke után polgárháborút folytattak, majd a „türkök” – a magyarok – teljesen elpusztították őket, és elfoglalták országukat. A 13. fejezet ugyanezt mondja a nagy Moraviáról, Sphendoplokos országáról. A bizánci összefoglaló erős képet ad a teljes romlásról, évszámot azonban nem ad. A 10. század közepi mű tehát a végeredményt rögzíti, a naptári napot nem. Menekülőket bolgárokhoz, türkökhöz és horvátokhoz is említ.

A Képes krónika hagyománya szerint Kusid Kund fia felderíti a földet, majd Szvatoplukhoz megy, „aki Attila után uralkodott”. Fehér lovat küldenek aranyozott nyereggel és kantárral a földért; Szvatopluk földet, füvet és vizet ad. A krónika szerint Szvatopluk a csatából futva a Dunába ugrik és elmerül. Az egykorú Fuldai évkönyv és Regino ezt a jelenetet nem ismeri; Szvatopluk ott gyilkos nélkül, „szerencsétlenül” vagy életének végén hal meg. A fehérló-adásvétel tehát legendás réteg.

Ugyanez a krónikás hagyomány Szvatopluk megölése után hat évet említ, majd Morva- és Csehország rablását. Naptári év e szakaszban nincs; a hat év a későbbi elbeszélés ritmusa, nem egykorú évkönyvi címsor. A népszerű kép, amely a magyarokat Szvatopluk gyilkosaként látja, a krónikás sűrítést veszi át. A Fuldai évkönyv és Regino ezt a gyilkosságot nem állítja. Legendát és évkönyvet ezért külön kell olvasni; a két réteg nem cserélhető fel.

Anonymus Gesta Hungarorumában Szvatopluk neve nem szerepel. A Duna–Tisza közén Salanus, Biharban Menumorout áll szemben a magyarokkal; Menumorout őse a szöveg szerint a Morout duk. A későbbi krónikás fehérló-kép és Anonymus szereplői tehát külön hagyományok. A népszerű kép, amely egyetlen adásvétellel vagy egyetlen hősi nappal magyarázza a morva bukást, a krónikás sűrítést veszi át. Az egykorú évkönyvek folyamata ettől elválik, és nem egyetlen jelképes jelenetre sűríthető.

A források azért térnek el, mert más időréteget és más célt őriznek. A Fuldai évkönyv 892-től 901-ig lépésről lépésre követi Arnulf hadjáratát, a testvérháborút, a bajor dúlást és a még élő béketárgyalást. Regino a fiak rövid uralmát és a magyarok pusztítását sűríti. A Gradicenses már 900-ra teszi a foglalást; a DAI év nélkül beszél teljes romlásról; a raffelstetteni szöveg még morva piacot említ. Aki egyetlen csatát keres, a rétegeket összecseréli.

A mai történetírás többsége ezért nem egy napos bukásként, hanem 892 utáni többéves széthullásként olvassa a morva állam végét. Van, aki a 902 körüli ütközethírt emeli ki; mások a 901 utáni hallgatást, a DAI képét és a 903–906 körüli vámemlítést együtt mérlegelik. A 905 vagy 906 mint hagyományos „vég” a régi összefoglalókban jelenik meg, nem egykorú évkönyvi címsorként. Biztos, naptárilag rögzített felszámolási nap nincs. Halottszámot és konkrét régészeti lelőhelyet az egykorú szövegek itt nem adnak.

Összefoglalva: 892-ben a magyarok Arnulf mellett jelennek meg Moravia ellen; 894-ben Szvatopluk meghal, és a források a magyarok pusztítását kötik a térséghez; 898–901 között a belső szakadás és a bajor nyomás után a morva oldal még békét kér. A végleges eltűnés 902 és 906 között nyitva marad; a fehérló-legenda nem egykorú bizonyíték. Pannonia megszerzése és a honfoglalók–helyi lakosság viszonya a szomszéd témákban bontakozik ki. A morva állam vége így folyamat, nem egyetlen hősi nap.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mikor szűnt meg a morva állam?
A végleges felszámolásnak nincs egyetlen, biztos naptári napja. A raffelstetteni vámszabás, kb. 903–906 között, még morva piacról beszél. A 905 vagy 906 mint hagyományos „vég” a régi összefoglalókban jelenik meg, nem egykorú évkönyvi címsorként. Aki egyetlen csatát keres, a rétegeket összecseréli.
Mit mond az évkönyvi hagyomány a 902 körüli morva–magyar ütközetről?
Egy évkönyvi hagyomány szerint 902 körül morva–magyar ütközetre került sor; a latin mondat kimenetelét a kéziratok és a későbbi idézetek eltérően kezelik. A hír csak közvetett hagyományból áll, és sem biztos magyar győzelmet, sem biztos vereséget nem lehet belőle kimondani.
Megölték-e a magyarok Szvatoplukot?
A Fuldai évkönyv nem állítja, hogy Szvatoplukot a magyarok ölték meg; a népszerű gyilkosságkép ezért nem innen származik. A népszerű kép, amely a magyarokat Szvatopluk gyilkosaként látja, a krónikás sűrítést veszi át. A Fuldai évkönyv és Regino ezt a gyilkosságot nem állítja.

Források

  1. Annales Fuldenses (Cont. Ratisbonensis / Continuationes Altahenses).
  2. Regino prümi apát: Chronicon.
  3. Bíborbanszületett Konstantin: De administrando imperio.
  4. Anonymus: Gesta Hungarorum.
  5. Képes krónika (14. századi krónikakompozíció).
  6. Annales Gradicenses–Opatovicenses.
  7. Raffelstetteni vámszabás (Inquisitio de theloneis Raffelstettensis), kb. 903–906.
  8. Annales Alamannici 902 (bellum in Maraha…).
  9. „903–906: Die Raffelstettener Zollordnung…”, Transmediterrane Geschichte 4.1 (2022).
  10. Das Grossmährische Reich: Realität oder Fiktion? 4. fejezet.
  11. A honfoglalás korának írott forrásai. Szeged, 1995 (Szegedi középkortörténeti könyvtár 7).
  12. István király és műve. Budapest, Gondolat, 1977.
  13. A magyar nemzet hadtörténelme.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak