Pannonia megszerzése
A közkeletű kép gyakran egyetlen foglaló hadjárattal vagy a fehérló-mondával magyarázza a Dunántúl megszerzését: Veszprém és Vasvár bevétele, Szvatopluk átengedése. Az egykorú keleti frank évkönyv ettől eltérő, többéves pannoniai keretet ad; a dúlás, a frank védelem és a visszatérés külön lépcsőként olvasható.
A pannoniai fordulat a Fuldai évkönyv szerint a 894-es dúlástól a 900-as visszatérésig olvasható. A 896-os év még frank védelmet rögzít Braszlávval és Mosaburggal. A mai történetírás többsége szerint ez a lépcső a pannoniai megszerzés legközelebbi egykorú kerete, nem egyetlen nap vagy egyetlen városostrom. A forrásgyűjtemény bevezetője a honfoglalást 895–900 közé teszi, és kiemeli a foglaló kútfő hiányát.
A 892-es évnél a Fuldai évkönyv magyar kontingenst említ Arnulf keleti frank király moráviai hadjáratában. Ez előzmény és határ a szövetséges jelenlét felé, nem a Dunántúl foglalásának elbeszélése. Árpád nevét, Veszprémet vagy Vasvárt az évkönyv itt sem köti a pannoniai térhez. A későbbi krónikás sűrítés, amely egyetlen „bejöveteli” képet keres, ezt a kontingenst könnyen a foglalás napjának tekinti; az egykorú szöveg azonban csak a hadjárati együttműködést rögzíti.
A 894-es évnél, Szvatopluk (Zwentibaldus) halála után a Fuldai évkönyv azt írja: az „avarok, akiket magyaroknak neveznek”, a Dunán túl kalandoznak. Ugyanott áll: „egész Pannóniát szinte az elnéptelenedésig elpusztították”. A latin formula (totam Pannoniam usque ad internecionem deleverunt) dúlást és pusztítást jelez. Tartós megszállást, Árpád hadjáratát vagy nevesített várakat a 894-es bejegyzés nem ad; a mondat a kalandozó pusztítás keretét rögzíti.
A 896-os évnél Arnulf „Pannónia védelmét a Mocsárvárral (Mosaburggal) együtt” ideiglenesen Braszláv (Brazlavó) duxra bízza. Ez frank védelmi intézkedés, nem magyar foglalás elbeszélése. A népszerű összecsúszás, amely szerint Braszláv már ekkor elvesztette volna Pannoniát a magyarok ellen, az évkönyvi mondattal nem egyezik: a szöveg ideiglenes megbízást rögzít. A frank fennhatóság képe tehát 896-ban még él a forrásban, a magyar „saját föld” formula pedig később jelenik meg.
Regino prümi apát a 889-es évhez köti a magyarok (gens Hungarorum) megjelenését: a besenyők elől elűzve először „a pannónok és avarok sivatagait / pusztait” (Pannoniorum et Avarum solitudines) járják, vadászattal és halászattal. Ezután a karantánok, morvák és bolgárok határait portyázzák. A dunántúli tartós megszállás menetét és a 900-as évet Regino nem adja meg. A mai történetírás egy része visszatekintő szerkesztésként olvassa a 889-es sűrítést, nem egykorú naplóként a pannoniai birtoklásról.
Liudprand cremonai Antapodosisában a magyarok a „clusae” (hágózárak) mögött voltak, amíg Arnulf a morva Szvatopluk (Centebaldus) ellen lebontatta a zárakat, és a magyarokat hívta segítségül. Arnulf halála után Liudprand azt írja: a magyarok a morvák fölött szerzett uralmat maguknak vindikálják, Bajorország végeit foglalják, várakat rombolnak, templomokat égetnek. A dunántúli foglalás menetét Pannonia néven nála sem részletezi a szöveg; a clusa-jelenet dramatizált oksági magyarázat, nem földrajzi hadinapló.
A 900-as évnél a Fuldai évkönyv Arnulf (császár) halálát és fia, Lajos uralmának kezdetét rögzíti, és a magyarok itáliai útjáról is szól. Ugyanennél az évnél a magyarok ugyanazon az úton térnek vissza. A latin mondat — Pannoniam ex maxima parte devastantes regressi sunt — kétféleképpen fordítható: dúlás közbeni visszatérésként, vagy a már feldúlt Pannoniába való visszatérésként. Egyetlen „igaz” olvasat e rétegben nem választható; a két fordítás egymás mellett áll.
Ugyanennél a 900-as évnél a zsákmánnyal „saját földjükre, Pannóniába” (ad sua in Pannoniam) térnek. Ez a legközelebbi egykorú jelzés arra, hogy Pannonia már magyar bázisként jelenik meg az évkönyv nyelvén. A formula nem nevez meg Árpádot, Veszprémet vagy Vasvárt, és nem ír egyetlen döntő csatát. A mai történetírás többsége szerint a 894-es dúlás és a 900-as „saját föld” együtt adják a pannoniai megszerzés egykorú keretét, lépcsőzetesen.
A 900-as évnél a magyarok az Enns folyón túl rohanták le a bajorok országát; ez a pannoniai bázis nyugati határát mutatja. Liutpold gróf a Duna északi partján összecsapott egy magyar részcsapattal, és a Fuldai évkönyv szerint győzött; a magyarok a zsákmánnyal Pannóniába tértek. A betörés és a visszatérés tehát ugyanazon évben, a pannoniai térhez kötve jelenik meg, anélkül hogy a foglalás városneveit az évkönyv megadná. A nyugati határvidék feszültsége innentől külön ív.
A 901-es évnél a Fuldai évkönyv magyar támadást említ Karantánia / Caruntanum felé, és bajor–morva békét. Ez a birtoklás utáni nyugati határvidék, nem a foglalás magja. A nyugati feszültség 901 után a 907-es összecsapás felé vezet; annak menete és helyazonosítása külön szakasz tárgya. A pannoniai birtoklás egykorú jele tehát a 900-as formulákban marad, nem a későbbi határháború részleteiben. A morva állam végső szakasza szintén nem e pannoniai elbeszélés magja.
Anonymus (P. mester) Gesta Hungarorumában, gestahagyományként, a Magyar-rév után „a Pannónia földjén lakó összes rómaiak futással biztosították életüket”, majd Árpád Ecilburgba (Attila városába) vonul. Árpád Ecilburgból indul, hogy Pannóniát a Dráváig meghódítsa; Ete és Vajta Baranya / Szekcső felé mennek. Ez a részletes útvonal későbbi szerkesztmény, nem egykorú hadinapló, és a 894–900-as évkönyvi lépcsővel nem olvasható össze egyetlen elbeszéléssé. A gesta rekonstrukciója saját logikát követ.
Anonymus szerint Ösbő és Őse ostromolják Veszprémet; a római őrség a német határ / Lapincs felé menekül; ezután Vasvár bevétele, Tihany, visszatérés Veszprémbe következik. Veszprém és Vasvár tehát csak gestahagyományként, hagyományos jelöléssel szerepelhet: az egykorú Fuldai évkönyv ezeket a helyneveket a pannoniai foglaláshoz nem köti. A „római” ellenfelek és az Attila-genealógiás keret a gesta rekonstrukciós rétegét jelzik, nem bizonyított népességtörténetet a 9. század végéről.
Anonymus „Pannónia elpusztítása” szakasza említi a Vértest, Szent Márton hegyét, Szabária forrását, a szlovének és pannónok országainak feldúlását és a murai karantánok elleni betöréseket. A helyiek sorsa itt csak forrásként, egy-két mondatban érinthető; a meghódolás, a várnép és a beolvadás részletes viszonya más szakasz tárgya. Az Anonymus-féle dúlás-kép tehát a gestahagyomány pannoniai hadmozdulatát mutatja, nem az egykorú évkönyv helyettesítését, és nem dönti el a helyi lakosság sorsát.
A Képes krónika és a 14. századi krónikakompozíció fehérló-mondája szerint Kusid felderíti a földet, Szvatoplukhoz megy; Árpád népe lovat, nyerget és kantárt küld; földet, füvet és vizet kérnek; Szvatopluk azt feleli: „Legyen nekik…”. Árpád nem vendégként, hanem örök jogon lép be; Szvatopluk a Dunába merül; a szöveg szerint az Úr „visszaadta a magyaroknak Pannóniát”. Ez krónikahagyomány és legenda, nem egykorú jogügylet a 9. század végéről.
A fehérló-narratíva nem egyezik a Fuldai évkönyv 894-es és 900-as pannoniai dúlás- és visszatérés-képével. A 894-es évnél Szvatopluk „szerencsétlenül” meghal, gyilkos nélkül; a magyarok megölését az évkönyv nem állítja. Szvatopluk honfoglaláskori pannoniai szerepeltetése ezért problematikus: a krónika jogszokás-legendája és az egykorú dúlás-kép két külön réteg. A fehérló mint a morva bukás elbeszélése nem e pannoniai szakasz menete; a morva felszámolás részletei kimaradnak.
A forrásgyűjtemény bevezetője kiemeli: egykorú, kifejezetten a foglalást elbeszélő kútfő alig van. A 13. századtól fennmaradt hazai krónikák 1000 előtti hasznosíthatósága a mai történetírás szerint problematikus; Anonymus regényes gestaként olvasható. A rétegek tehát külön állnak: évkönyvi dúlás és „saját föld”, Regino pusztái és portyái, Liudprand dramatizált oksága, majd a későbbi gesta és fehérló-legenda. A sorrend nem simítható egyetlen hősi jelenetté.
A népszerű sűrítés egyetlen napot vagy egyetlen csatát keres; az egykorú lépcső 894-es dúlást, 896-os frank védelmet és 900-as visszatérést ad. A 900. évi devastantes mondat kétértelműsége nyitva marad. Regino 889-es sűrítése nem bizonyítja a tartós megszállást. Anonymus Veszprém–Vasvár–Dráva útvonala és a Képes krónika fehérló–Szvatopluk-jelenete hagyomány és legenda. A Dunántúl megszerzése így folyamatként és forrásvitaként olvasható, nem lezárt hősi jelenetként.
Más tájakon párhuzamosan zajlott a megszállás; az Alföld és Erdély menete, a morva állam felszámolása és a helyi lakosság beolvadása nem e pannoniai szakasz elbeszélése. Konkrét régészeti lelőhelyet a dunántúli foglaláshoz a források e rétege nem ad; belőle tény nem állítható. A pannoniai kép középpontjában a Fuldai évkönyv 894–900-as lépcsője és a későbbi hagyomány elválasztása marad, a fordítás és a datálás nyitott kérdéseivel együtt.
