A kabarokat gyakran úgy képzeljük el, mint a kazár birodalomból kiszakadt lázadókat, akik vallási viszály miatt hagyták el hazájukat, és egy jól megjelölhető évben csatlakoztak a magyarokhoz. A források ennél kevesebbet mondanak. Két korabeli forrás említi őket, de egyik sem adja meg a csatlakozás évét, a vallási okot vagy a név magyarázatát. A kutatás a csatlakozást a 8. század végétől a 880-as évek elejéig számos időpontra tette, ezért ez a szócikk azt mutatja meg, mi biztos, mi feltevés, és hol marad nyitva a kérdés.
A szócikk a Levédiáról szóló alfejezet negyedik darabja. A kazár birodalom és a kagán–magyar viszony a kazár kaganátusról szóló szócikk tárgya, a kündü és a gyula kérdését az előző szócikk vizsgálta, Etelköz földrajza pedig a következőben kerül sorra, ezért erről itt csak annyit mondunk, hogy a források a kabarok letelepedését a „besenyők földjére” teszik. A hét törzs szövetségéről és a vérszerződésről külön szócikk lesz.
Az első korabeli forrás Bíborbanszületett Konstantin De administrando imperio című műve, amelyet a forráskiadás szerint a 952-t megelőző években írtak, talán a császár fiának 952. évi, 14. születésnapjára. A 39. fejezet így kezdődik: „Az úgynevezett kabarok a kazárok nemzetségéből valók.” Konstantin ezzel azt állítja, hogy a kabarok kazár eredetű csoport, de nem mondja meg, mikor vagy milyen úton szakadtak el. A magyarokat a mű türköknek nevezi, a kabarokat pedig a türkök nyolc törzse között tárgyalja.
A császár szerint „valami pártütés támadt közöttük a kormányzat ellen”, és belháború tört ki, amelyben „felülkerekedett az előbbi kormányzatuk”. Egyeseket lemészároltak, mások elmenekültek, „letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén”, és összebarátkoztak velük. A bizánci szöveg szerint ekkor kapták a kabarok nevet. A forrás tehát két eseményt rögzít: a kazár belháborút és a menekültek letelepedését, de egyikhez sem kapcsol évszámot, és a belháború okát sem nevezi meg.
A kabarok a DAI szerint megtanították a magyarokat a kazárok nyelvére: „mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is”. A forráskiadás szerint a kétnyelvűség csak úgy képzelhető el, hogy az egyik, többségi nyelv a finnugor eredetű ómagyar, a másik, kisebbségi pedig csuvasos bolgár-török volt. Ez nyelvészeti következtetés, nem a szöveg állítása. Konstantin mindössze annyit rögzít, hogy a türkök két nyelvet használtak, és egyiket a kabaroktól tanulták.
A császár a kabarok katonai szerepét is kiemeli: a nyolc törzs közül „legerősebbeknek és legbátrabbaknak” mutatkoztak, „háborúban elöl jártak”, ezért „az első törzsek rangjára emelték” őket. A kutatók többsége szerint ez a rangemelés a bizánci írástudók téves értelmezése, mert a kabarok a steppei szokás szerint jártak elöl a háborúban. Van ellenvélemény is, amely szerint a kabarság valóban rangelső volt. A DAI szerint a kabarok három törzsének egy fejedelme (arkhónja) van, aki a mű írásakor is megvan.
A 40. fejezet törzslistája szerint „első a kabaroknak a kazároktól elszakadt előbb említett törzse, második a Nyekié, harmadik a Megyerié, negyedik a Kürtügyermatué, ötödik a Tarjáné, hatodik Jenehé, hetedik Keri, nyolcadik Keszi”. A lista tehát nyolc törzset sorol fel, amelyek közül az egyik a kabaroké. A 39. fejezetben viszont a kabarok három törzsből állnak, egy fejedelem alatt. A két adat nem egyezik: a forrás nem magyarázza meg, hogyan lett a három törzsből a listán egy.
Konstantin a kabarok szerepét egy háborúval is összekapcsolja. A 40. fejezet szerint Bölcs Leó hívására átkeltek a Dunán, megtámadták Symeon bolgár fejedelmet, legyőzték, egészen Preszlavig hatoltak, és Mundraga várába zárták, majd visszatértek saját földjükre. A szöveg hozzáteszi, hogy „abban az időben Liüntika, Árpád fia volt a fejük”. A kiadás szerint a háború a 894 és 896 körüli bolgár–bizánci háború. A mondat nem választja szét a kabarokat és a türköket, a „fejük” közös.
A De administrando imperio nem ad évszámot a kabarok elszakadására vagy csatlakozására, a „besenyők földjének” helye pedig a következő szócikk tárgya, ezért az időrend nem olvasható ki belőle. A 37. és a 38. fejezet besenyő támadásánál a kabarok névvel nem szerepelnek, a Symeon elleni háborúval a 40. fejezet hozza őket kapcsolatba. Vigyázni kell a névre is: a 38. fejezet kangarja a besenyők régi neve, nem azonos a kabarral.
A második korabeli forrás a Salzburgi Évkönyv folytatása, amelynek egyik változatát 1921-ben fedezték fel. Az 881. évhez azt írja, ahogyan a forráskiadás magyar fordítása közli: „Az első csatát a magyarokkal vívták Wenia-nál, a másodikat a kabarokkal Culmite-nél.” A latin szövegben a kabarok Cowaris néven szerepelnek. A kiadás szerint ez a név egyetlen előfordulása latin nyelvű kútfőben. A bejegyzés két csatát említ, a magyarokat és a kabarokat tehát külön harcolónak látja, és ezt a szöveg nem kommentálja.
A két helynév sem biztos. A Weniát egyik feltevés Béccsel azonosítja, de a kiadás szerint inkább valószínű, hogy ma már ismeretlen hely, vagy talán folyó. A Culmite ismeretlen, feltevés szerint Kollmitz vagy Kulmberg lehet Ausztriában. A Salzburgi Évkönyv ezért nem a csatlakozás idejét, hanem az utolsó lehetséges időpontját adja meg: a kutatás szerint a kabarok 881-ben már nyugaton harcoltak, a csatlakozás tehát legkésőbb ekkorra megtörtént. Ez biztos felső határ, de az évkönyv sem mondja meg, mikor és hogyan kerültek a magyarok mellé.
Hogy mikor csatlakoztak, ismeretlen. A kutatás a 8. század végétől a 880-as évek elejéig számos időpontot javasolt: 780 körül, 800 körül, 850 körül, 875 körül és az 881-nél nem sokkal korábbi időt is. Ahogyan a kutatás idézi, a legtöbb kutató a 830-as évekre gondol. Az egyik vélemény a 860-as, 870-es éveket tartja a legvalószínűbbnek. Mindez következtetés: a biztos felső határ 881, az alsó határ nem ismert, ezért pontos évet nem állíthatunk.
A név eredete is vitatott. A „kabar” szó mögött a legelterjedtebb nézet szerint török eredetű, „lázadót” jelentő szó áll, ez azonban etimológia, nem forrás. Egy kutatói vélemény szerint a magyarázat a kazár birodalom nézőpontját tükrözi, és a befogadó magyar törzsek aligha használtak volna megbélyegző nevet. Ahogyan a kutatás idézi, a latin „Cowaris” és néhány helynév, például a Hont megyei Kovár és a Nyitra megyei Kovárc a „kovár” alakot sejteti. Az eredeti alakról nincs döntés.
A felkelés okára a forrás nem utal. A kutatás egy része a kazár vezető réteg zsidó vallásra térésével hozta összefüggésbe, de az áttérés keltezése 740–760-tól a 860-as évekig ingadozik, ezért ez hipotézis. Mások etnikai vagy politikai okot tartanak valószínűbbnek, például a kagán és a bég hatalmának megdöntését. Egy kutatói vélemény szerint a DAI „kormányzat” szava a kagánra utal. Hogy vallási, etnikai vagy hatalmi harc állt a háttérben, a forrásokból nem dönthető el.
A kabarok szervezeti helye is vitatott. A DAI egy háromtörzses népről beszél egyetlen fejedelemmel, a törzslistán viszont egy törzs szerepel. A kutatás egy része szerint a kabarok katonai segédnép voltak, mások szerint a három törzset egyesítették, ismét mások külön szervezeti körnek tartják őket. A három törzs nevét nem ismerjük, mert a forrás csak a közös nevet adja. A három kabar törzs és a székelyek azonosítása nem zárható ki, de nem is bizonyítható.
A XIII. századi krónikás hagyományban a kabarok neve nem szerepel. Anonymus 10. fejezete „A kunok hét vezére” címen Ed, Edömén, Et, Böngér, Ócsád, Vajta és Ketel történetét beszéli el, akik Álmos vezér elé borultak: „A mai naptól fogva legvégső nemzedékünkig urunkká és parancsolónkká választunk”, és vele jöttek Pannóniába. A kiadás szerint a lista nem hiteles, és az általános felfogás a kunok mögött a honfoglalás előtt csatlakozott kabarokat sejti. Ez kutatói feltevés, nem Anonymus állítása.
Kézai Simon, a XIII. századi krónikás hagyomány másik szerzője, a kabarokat egyáltalán nem említi, és a Képes Krónika szövegében sem fordul elő a kabar, a kavar vagy a kovár szó. Ez a hallgatás nem bizonyítja, hogy a kabarok nem léteztek, csak azt, hogy a hazai krónikás hagyomány nem őrzött róluk emléket kabar néven. Anonymus önkéntes meghódolásról szóló elbeszélése és Konstantin menekültekről szóló híre így nem olvasztható egyetlen történetté, és a két szöveg közti kapcsolat csak kutatói feltevés.
Miért térnek el a források? Konstantin a császári udvarban, fiának szánt kézikönyvben rögzítette a kabarok történetét, a Salzburgi Évkönyv két csata tényét jegyezte fel, Anonymus pedig egy évszázadokkal későbbi hagyományt adott. A DAI szerint menekültek „összebarátkoztak” a türkökkel, Anonymusnál önkéntes meghódolás történik, Salzburgnál külön csatáról van szó. A következő szócikk azt vizsgálja, hol keresték a források a besenyők földjét, vagyis Etelközt.
