MBMAGYAR BETYÁR
Előzmények

0.2.3

A kazár kaganátus és a magyarok

Előzmények · őskor–895

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A kazár kaganátus és a magyarok
Illusztráció

Röviden

A bizánci forrás nem mondja, hogy a magyarok kazár alattvalók lettek volna. A legrészletesebb tudósítás szövetségről, házasságról és egy kagáni kezdeményezésű fejedelemválasztásról beszél, a kazár ellenségeskedésre utaló adatok pedig vagy betoldások, vagy kutatói értelmezések. Ez a szócikk sorra veszi, mit mond a bizánci, a muszlim és a kazár forrás.

Sokan úgy tudják, hogy a magyarok a 9. században a kazár kaganátus alattvalói voltak, és a magyarok ellen épült kazár erődök mutatják, mennyire feszült volt a viszonyuk. A források más képet adnak. A legrészletesebb tudósítás szövetségről, házasságról és egy kagáni kezdeményezésű fejedelemválasztásról beszél, a kazár ellenségeskedésre utaló adatok pedig vagy betoldások, vagy kutatói értelmezések. Ez a szócikk sorra veszi, mit mond a bizánci, a muszlim és a kazár forrás.

A szócikk a Levédiáról szóló alfejezet második darabja. Az előző szócikk Levédia földrajzát vizsgálta, a következő a kündü és a gyula kettős fejedelemségének kérdését tárgyalja, ezért arról itt csak annyit mondunk, hogy a keleti források másként írják le a magyar vezetést, mint a bizánci. A kabarokról, akik a bizánci forrás szerint a kazárok nemzetségéből szakadtak ki, és kazár nyelvre is megtanították a magyarokat, szintén külön szócikk szól.

A fő forrás Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár 10. század közepi műve, a De administrando imperio 38. fejezete, amely a magyar követek elbeszélését rögzítette. Eszerint a türkök, ahogy a mű a magyarokat nevezi, régen Kazáriához közel, Levédiában laktak, „együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal”. A „három esztendő” a kutatók többsége szerint romlott szám. A közös háborúk viszont a forrás egyértelmű állítása.

A szövetséget házasság is megpecsételte. A bizánci szöveg szerint „Kazária fejedelme, a kagan vitézségükért és szövetségükért nemes kazár nőt adott feleségül a türkök első vajdájának, akit Levedinek neveztek”, hogy tőle gyermeket szüljön. A forrás hozzáteszi: „a sors úgy akarta, hogy az a Levedi nem nemzett azzal a kazár nővel gyermeket”. A forrás tehát a kapcsolatot szövetségként és dinasztikus kötelékként írja le, nem alávetésként, és a magyarokat a kazárok fegyvertársainak mutatja.

A 38. fejezet egy háborút is említ. A besenyők, akkori nevükön kangarok, a kazárok ellen indítottak háborút, és vereségük után a türkök földjére települtek. A türkök vereséget szenvedtek, és két részre szakadtak: egyik részük kelet felé, Perzsia vidékére ment, a másik Levedivel nyugatra. A kiadás szerint e háború idejét pontosan megállapítani nem lehet. A forrás itt sem ad évszámot, csak az események sorrendjét rögzíti.

„Kevés idő múltával” a kagán üzent a türköknek, hogy küldjék hozzá Levedit. A bizánci szöveg szó szerint közli az ajánlatot: „azért hívattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy és a türkök közt az első, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak.” Az ajánlat tehát fejedelmi méltóságot kínál, de engedelmességet is kér. Ez a mondat a viszony legvitatottabb pontja, és a forrás szerint Levedi nem fogadta el.

Levedi válasza a forrás szerint udvarias elutasítás volt: „nagyra értékelem irántam való hajlandóságodat”, de „minthogy azonban nincs elég erőm ehhez a tisztségedhez, nem fogadhatok szót neked”. Helyette Álmost vagy annak fiát, Árpádot javasolta. A kagán ezt elfogadta, és embereit Levedivel együtt a türkökhöz küldte. A türkök a forrás szerint Árpádot tartották alkalmasabbnak, „mintsem atyja, Álmos”, bölcsessége, megfontoltsága és vitézsége miatt.

A beiktatás módját a bizánci szöveg így írja le: „a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették”. A görög szöveg a szokásra egy kazár szót, a zakanont használja. A kiadás szerint azonban a pajzsra emelés nem sajátosan kazár szokás, hiszen a rómaiaknál és a bizánciaknál is dívott, legfeljebb a szertartás egyes elemei lehettek kazárok. A forrás tehát kagáni kezdeményezésű, kazár formában végzett beiktatást ír le.

A 38. fejezet ezután kijelenti: „Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Turkia fejedelme.” A rangjelzés is változik: Levedi a műben vajda, Árpád és utódai fejedelmek, görögül arkhónok. A kiadás szerint az az állítás, hogy Álmos sohasem lett fejedelem, ellentmond a magyar hagyománynak, amelynek hitelessége ezen a ponton aligha vonható kétségbe. A kutatás egy része szerint a forrás itt az Árpád nemzetségét legitimáló elbeszélést őrzi.

Mit jelent mindez a kazár–magyar viszonyra? A bizánci forrás nem mondja, hogy a magyarok kazár alattvalók lettek volna. Szövetségről, közös háborúkról, házasságról és egy kagáni kezdeményezésre, kazár szokás szerint végzett beiktatásról beszél. A kutatás egy része szerint mindez kazár függést tükröz, mások szerint a bizánci mű és a követek utólagos, a dinasztiát legitimáló elbeszélése. A kérdés a forrásból nem dönthető el, és ezért vitatott marad.

A keleti források más hangot ütnek meg. Ibn Ruszta, aki a Dzsajháni-hagyományt őrizte, ezt írja: „Azt mondják, hogy a kazárok régebben körülsáncolták magukat a magyarok és az országukkal szomszédos más népek ellen.” A forráskiadás szerint ez a mondat valószínűleg betoldás. A párhuzamos szövegekben nincs meg, nem sáncról, hanem körülárkolásról szól, és a motívum a Korán árokháborújának toposzára mehet vissza. Kazár–magyar ellenségeskedés biztos adataként tehát nem használható.

Maszúdí, a muszlim földrajzi irodalom egy másik szerzője szerint a kazárok és az alánok nyugatról négy turk néppel határosak, amelyek a kiadás szerint valójában a besenyők és a magyarok. Maszúdí azt írja róluk: „Békében élnek a kazár királlyal és ugyanúgy az alán fejedelemmel is.” A népek listájában a második név baggird. Ez a tudósítás a bizánci szövetségképpel összhangban van, de rövid, és a népnevek azonosítása kiadói értelmezés, nem a forrás saját állítása.

Gardízí egy régebbi, kirgiz eredetmondájában Basgirt egy férfi neve, aki „a kazárok nagyjai közül” való, a kazárok és a kimakok között lakik, kétezer lovassal. A kiadás szerint ez egy, a magyarsággal kapcsolatba hozható népnév megszemélyesítése. A monda kazár előkelőként ábrázolja a népnév hősét, és a kazár kán üzen neki, vagyis a mondai hagyomány is a kazár világhoz köti. Ez azonban mondai elbeszélés, és a kiadói értelmezés is csak feltevés.

Sarkelről a De administrando imperio 42. fejezete szól. Eszerint Kazária akkori kagánja és a pech követeket küldtek Theophilos császárhoz, hogy építse fel nekik Sarkel városát. A császár Petronas Kamateros spatharokandidatust küldte hadihajókkal. A név jelentése „fehér ház”. Az erőd a Don mellett, égetett téglából épült, mert ott nem volt kő, a habarcsot folyami kagylóhéjból égették. Őrsége háromszáz ember volt, akiket évente váltottak.

A bizánci forrás nem mondja, hogy Sarkel a magyarok ellen épült. A kiadás szerint a legtöbben úgy vélik, hogy a magyarok ellen építették, de ez kutatói vélemény. A kiadás egy másik jegyzete a 838 körüli építést a bizánci–kazár barátság jeleként értelmezi. A forrás csak annyit rögzít, hogy a kagán kérésére, bizánci segítséggel épült kazár erődről van szó. Hogy kik ellen védett, azt a szöveg nem árulja el, és ez nyitott kérdés marad.

Egy hagiográfiai forrás is ide tartozik. Konstantin, a későbbi Cirill filozófus kazár missziója során a legenda szerint rátámadtak az ugrok, „farkas módra üvöltve”, de imáját hallva „békében elengedték”. A kiadás szerint III. Mihály császár küldte követségbe a kazár kagánhoz, akivel a magyarok szövetségben voltak, ezért követként nem bántották. A találkozás a kiadás szerint 860-ban vagy 861-ben, a Krím vidékén történhetett.

A kazár oldalról József kazár király levele szól, amelyet a córdobai udvarban szolgáló Haszdai ibn Saprutnak írt. József a kazárokat Togarma hetedik fiától, Kazártól vezeti le, és elmondja, hogy Bulan király tért a zsidó vallásra, utóda, Obadja pedig rendezte a vallást. Az Itil deltájában lakik, és a ruszok ellen őrzi a torkolatot. A levél általunk ismert rövid redakciója a magyarokat nem említi, a hosszabb szövegváltozat további vizsgálatot kíván.

A XIII. századi krónikás hagyomány mást mond. Anonymus, Béla király névtelen jegyzője a Gesta Hungarorum 5. fejezetében azt írja, hogy a hét fejedelmi személy „szabad akarattal és egyetértéssel” választotta vezérül Álmost, Ügyek fiát, kazár részvétel nélkül. A 11. fejezetben pedig a Kárpát-medencében, a Maros és a Szamos között élő „kozár” népségről beszél. Kézai Simon krónikája, a XIII. századi krónikás hagyomány másik szövege, a kazárokat egyáltalán nem említi.

Miért térnek el a források? Mert más céllal és más tudással írtak. A bizánci császár a magyar követek elbeszélését rögzítette, amely a kazár szövetséget és Árpád nemzetségének jogát hangsúlyozta. A muszlim szerzők földrajzi adatokat gyűjtöttek, egy valószínű betoldással. A krónikások a fejedelemválasztást belső magyar ügyként írták le. A következő szócikk azt vizsgálja, hogyan írják le a keleti források a kündü és a gyula kettős méltóságát.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. Bíborbanszületett Konstantin: De administrando imperio (Dumbarton Oaks, Washington, 1967).
  2. A honfoglalás korának írott forrásai. Szeged, 1995 (Szegedi középkortörténeti könyvtár 7).
  3. The Jew in the Medieval World. New York, JPS, 1938, 227–232 (Khazar Correspondence).
  4. Еврейско-хазарская переписка в X веке. Leningrád, 1932.
  5. Anonymus: Gesta Hungarorum.
  6. Kézai Simon: Gesta Hunnorum et Hungarorum.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak