MBMAGYAR BETYÁR
Forradalmak, Trianon, Horthy-kor

8.3.3

Területi, népességi, gazdasági következmények

Forradalmak, Trianon, Horthy-kor · 1918–1945

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Területi, népességi, gazdasági következmények
Illusztráció

Röviden

A Horvát–Szlavónországgal együtt számított háború előtti országterület a korabeli hivatalos közlésekben 325 411 négyzetkilométer. Egy 1924-es francia földrajzi jegyzet a magyar népszámlálási kötetről a trianoni országot 92 916 négyzetkilométerre teszi. Egy 1938-as hivatalos összefoglaló ugyanerre a birodalmi alapra 92 963 négyzetkilométert ad. A megmaradt terület nagysága tehát forrásonként eltér; egyik sem az egyetlen helyes négyzetkilométer.

Területi, népességi, gazdasági következmények

A közkeletű kép szerint Magyarország a trianoni határok után „kétharmadát” és egyetlen sorban „húszmillióról nyolcra” olvadt népességét veszítette el. A hivatalos mérlegek nevezőfüggőek: a Horvát–Szlavónországgal együtt vagy nélküle számított alap, az 1910-es leszállítás és az 1920-as népszámlálás más sort ad. A négyzetkilométer és a lélekszám ezért csak forrással és nevezővel együtt olvasható.

A mérleg olvasása a nevezők szétválasztásával kezdődik. A Horvát–Szlavónországgal együtt számított birodalmi alap más kivonást ad, mint a nélküle indított veszteségmondat. Az 1910-es népesség az új határokon más kérdés, mint az 1920-as népszámlálás lélekszáma. A forrásrétegek a korabeli népszámlálás, az 1923-as járásos részletezés és a későbbi hivatalos összefoglalók között válnak szét. A menekültek a mérlegben az 1910 és 1920 közötti növekedés okaként jelennek meg; részletes névjegyzékük nem a területi–népességi sor része.

A Horvát–Szlavónországgal együtt számított háború előtti országterület a korabeli hivatalos közlésekben 325 411 négyzetkilométer. Egy 1924-es francia földrajzi jegyzet a magyar népszámlálási kötetről a trianoni országot 92 916 négyzetkilométerre teszi. Egy 1938-as hivatalos összefoglaló ugyanerre a birodalmi alapra 92 963 négyzetkilométert ad. A megmaradt terület nagysága tehát forrásonként eltér; egyik sem az egyetlen helyes négyzetkilométer. A különbség kicsi, de forrásmegnevezés nélkül nem olvasható össze. A „pontosan kilencvenháromezer” kerekítés sem a 92 916-os, sem a 92 963-as megmaradt sort nem adja.

Ugyanez az 1938-as összefoglaló az elcsatolt területet 232 448 négyzetkilométerre, az alap 71,4 százalékára teszi; a megmaradt rész így 28,6 százalék. Az 1923-as hivatalos részletezés függeléke járásonként, béketárgyalási célból készült, és megmaradt területe kb. 91 243 négyzetkilométer körül van. A hivatal maga jelzi: ez nem községi pontosság, és a végleges határokhoz képest – főleg a nyugat-magyarországi népszavazás miatt – eltérés lehetséges. A járásos munkatábla tehát nem a végleges községi határ mérlege.

A Horvát–Szlavónország nélküli „anyaország” területe a későbbi összefoglalókban 282 870 négyzetkilométer körül szerepel. Ez más nevező, mint a 325 411-es birodalmi alap; a két keret nem cserélhető egymással. A közkeletű „kétharmad” kerekítés négyzetkilométert nem társít ehhez a mondathoz; a 71,4 százalékos elcsatolás a 325 411-es alapból olvasható. A pontos megmaradt sor ezért mindig forrásnévvel együtt értendő, nem kerekített szlogenként. A két alapot külön kell tartani a mérleg olvasásakor.

Az 1938-as országonkénti sor 1910-es népszámlálási alapon Romániához mintegy 103 098 négyzetkilométert és 5 257 467 főt, Csehszlovákiához 61 638 négyzetkilométert és 3 517 568 főt, Jugoszláviához 63 092 négyzetkilométert és 4 131 249 főt rendel. Ausztria kb. 4 020, Lengyelország 589, Olaszország 21 négyzetkilométert kapott ugyanebből a sorból. Más összefoglalók kisebb jugoszláv sort akkor adnak, ha Horvát–Szlavónország nélkül számolnak; az 1938-as hivatalos megoszlás a Horváttal együtt számított keretet követi. Az országonkénti lista sem egyetlen változat minden forrásban.

1910-ben a Horvát–Szlavónországgal együtt számított népesség 20 886 487 fő volt; ezt a hivatalos közlések egyezően adják. Horvát–Szlavónország nélkül egy későbbi népességtörténeti összefoglaló 18 264,5 ezer főt közöl ugyanarra az évre. Az 1924-es francia jegyzet szerint az 1910-es népesség az új határokon 7 606 971 főre esett. Az 1938-as mérleg ugyanezen 1910-es „mai Magyarország” sorában 7 615 117 főt közöl. A két 1910-es leszállítás közeli, de nem azonos szám; a különbség forrásfüggő.

Az 1920-as népszámlálás az 1924-es jegyzet szerint 7 980 143 lakost mutatott, 85,9 fő négyzetkilométerenkénti sűrűséggel. A későbbi összefoglaló mai területre számított 1920-as sora 7 986,9 ezer fő. A Központi Statisztikai Hivatal későbbi története szerint az összeírás teljessége nem teljesült: a dél egy része 1921 novemberéig nem volt megszámlálható, egyes települések adata évekkel később, becsléssel került be. Az 1920-as lélekszám sem egyetlen, és nem „azonnali teljes” felvétel. A gépi feldolgozás hiánya a hivatal történetében szintén szerepel.

Az 1924-es jegyzet szerint 1910 és 1920 között az új határokon a népesség 373 172 fővel, 4,9 százalékkal nőtt, elsősorban az elvesztett területekről érkező menekültek miatt. Ugyanez a forrás 1920-ban 3 870 901 férfit és 4 109 339 nőt közöl; nőtöbblet áll a megmaradt országban. A növekedés tehát a megmaradt határokon belüli sor, és a menekültáradat a jegyzet szerint a fő magyarázat. A 4,9 százalékos emelkedés az 1910-es leszállításhoz képest értendő, nem a birodalmi össznépességhez.

A magyar anyanyelvűek aránya az új határokon 1920 körül az 1924-es jegyzet és a későbbi összefoglaló szerint 89,6 százalék. A későbbi szöveg szerint a trianoni határok a magyar anyanyelvű népesség közel egyharmadát az új határokon kívülre helyezték, és az ország mintegy 90 százalékban magyar anyanyelvű állammá vált. A kutatás egy része szerint az elcsatolt területek kb. 10,6 millió lakosából 3,3 millió, 30,2 százalék volt magyar; ez összegző közlés, nem a népszámlálási kötet saját sora. A két állítás egymást nem helyettesíti.

A „18,3 millióról 7,9 millióra” veszteségmondat a Horvátország nélküli alapot használja, és nem azonos a 20 886 487-ről 7 606 971-re eső 1910-es leszállítással. A népességcsökkenés mérlegében a háborús veszteség, a születéskiesés és a menekülés is benne van, nem csupán a határvonal meghúzása. Az 1923-as függelék 7 515 886-os „megmaradt” népessége az 1910-es járásos részletezésé, nem az 1920-as népszámlálás eredménye. A három népességsor más kérdést válaszol meg. A „tízmillió” kerekített veszteség is ehhez a Horvát nélküli kerethez kötődik.

Az 1923-as függeléket 1919 végén és 1920 elején állították össze a béketárgyalásokra. A határokat a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal nem tudta községi pontossággal, ezért járásonként sorolta a nagyobb részhez. A végleges szerződés a szomszédok követeléseihez igazodott; a nyugat-magyarországi népszavazás kis korrekciót hozott. Ez a munkatábla tehát tárgyalási segédlet, nem a későbbi véglegesített négyzetkilométer-sor. Az elvesztett részek összege ugyanebben a járásos táblában 13 370 601 fő.

Az 1915-ös művelési adatok szerint a megmaradt oldalra esett a szántó 38,6 százaléka, a szőlő 62,5 százaléka és az erdő 11,9 százaléka; az erdőterület 88,1 százaléka tehát elcsatolásra került. Az arányok az 1923-as hivatalos részletezésből és az 1938-as összefoglalóból egyezően olvashatók. Nem minden ág veszett el azonos mértékben: a szőlő megmaradt hányada messze magasabb az erdőénél. A bázisév 1915, visszavetítés a határokra, nem 1920-as új mezőgazdasági felmérés. Az „egyenletes agrárveszteség” kép ezért nem áll.

Az 1911-es állatszámlálás szerint a juhállomány 28,2 százaléka, a szarvasmarha-állomány kb. 29,4 százaléka, a sertésállomány 43,8 százaléka és a lóállomány 38,1 százaléka esett a megmaradt oldalra. Az 1915-ös bányaadatok szerint a vasérc mennyiségének 16,9 százaléka, a feketeszénének 72,8 százaléka, a barnaszénének 69,5 százaléka maradt; a sótermelés 100 százalékban elcsatolódott. A bányásorok 1915-ös bázisúak; a só teljes elcsatolása a szélső eset a megmaradt arányok között. A juh és a sertés megmaradt hányada is széles sávban mozog egymáshoz képest.

Az 1913-as gyáripari adatok szerint az ipartelepek 44,3 százaléka és a termelés eladási értékének 53,1 százaléka esett a megmaradt oldalra. Ugyanezen tábla szerint a gépgyártás termelési értékének 82,1 százaléka, a fa- és csontiparének 18,6 százaléka maradt. A nyersanyag és a feldolgozóipar szétválása a korabeli mérlegek közös kiindulópontja. Népszerű kerekítések – például a malomipar kilencven százalékos vesztesége – a hivatalos táblák soraiban ebben a formában nem állnak. A megmaradt ipari hányad ágazatonként a hivatalos táblákból olvasható, egyetlen kerekített veszteségsor nélkül.

Az 1915-ös közlekedési adatok szerint a vasúthálózat 22 081,1 kilométeréből 8 363,5 kilométer, azaz 37,9 százalék maradt; az állami utaknak 26,2 százaléka. A gazdasági egység felbomlása a közlekedési hálózatban is mérhető százalékokkal. A hosszú távú gazdasági hatás értékelése – tartós összeomlás vagy alkalmazkodó növekedés – a későbbi kutatásban sem egységes. A százalékok 1915-ös bázisú visszavetítésből származnak; a nyersanyagveszteség és a növekedési pálya viszonya nyitott kérdés.

A források azért térnek el, mert más a nevező és más a bázisév. Az 1924-es jegyzet 92 916 négyzetkilométert és 7 606 971 fős 1910-es leszállítást közöl; az 1938-as összefoglaló 92 963 négyzetkilométert és 7 615 117 főt. Az 1923-as járásos munkatábla kb. 91 243 négyzetkilométert és 7 515 886 fős 1910-es megmaradt sort ad. A Horvátország nélküli 18,3 milliós keret más kivonás, mint a Horváttal együtt számított 20,9 milliós alap. A gazdasági százalékok 1911–1915-ös bázisúak; a hosszú távú hatás értékelése nyitott marad.

A számszerű következmények közül tartósan mérhető az anyanyelvi szerkezetváltás és az áganként egyenlőtlen gazdasági megoszlás. Az új határokon a magyar anyanyelvűek aránya 89,6 százalék körül állt, miközben a magyar anyanyelvű népesség közel egyharmada kívülre került. A szőlő és a gépipar megmaradt hányada messze magasabb az erdőénél vagy a sóénál. Az 1920-as összeírás a dél miatt 1921 novemberéig nem lehetett teljes; a lélekszám ezért forrásonként kis eltéréssel szerepel. Egyetlen kerekített veszteségsorból sem a népességi, sem a gazdasági szerkezetváltás nem olvasható ki.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mennyi terület maradt Magyarországon Trianon után?
Az 1924-es jegyzet 92 916 négyzetkilométert és 7 606 971 fős 1910-es leszállítást közöl; az 1938-as összefoglaló 92 963 négyzetkilométert és 7 615 117 főt. Az 1923-as járásos munkatábla kb. 91 243 négyzetkilométert és 7 515 886 fős 1910-es megmaradt sort ad.
Hány lakosa volt Magyarországnak az 1910-es népszámlálás szerint?
1910-ben a Horvát–Szlavónországgal együtt számított népesség 20 886 487 fő volt; ezt a hivatalos közlések egyezően adják. Horvát–Szlavónország nélkül egy későbbi népességtörténeti összefoglaló 18 264,5 ezer főt közöl ugyanarra az évre. A két alapot külön kell tartani a mérleg olvasásakor.
Mi történt a magyar iparral Trianon után?
A nyersanyag és a feldolgozóipar szétválása a korabeli mérlegek közös kiindulópontja. A gazdasági egység felbomlása a közlekedési hálózatban is mérhető százalékokkal. A szőlő és a gépipar megmaradt hányada messze magasabb az erdőénél vagy a sóénál. Az „egyenletes agrárveszteség” kép ezért nem áll.

Források

  1. Központi Statisztikai Hivatal: „A magyarországi népszámlálások története”.
  2. La population de la Hongrie. Annales de géographie 33 (1924) 181. sz. 84–85.
  3. „A háború előtti Magyarország statisztikai adatai a megmaradt és elvesztett területek szerint részletezve.” Magyar Statisztikai Szemle, 1923, 7–8. sz. függelék (kb. 289–306. o.).
  4. „Trianon mérlege.” Magyar Statisztikai Szemle, 1938, 4. sz. 358–367.
  5. A Horthy-korszak. Budapest, Helikon, 2017.
  6. Magyarország népessége. In: Magyarország a XX. században.
  7. „Statistische Daten zu den wirtschaftlichen Folgen des Friedensvertrags von Trianon.” Ungarn-Jahrbuch 21 (1993/1994), 173–192.
  8. Ungarn nach dem Friedensschluss, Berlin–Leipzig, 1922.
  9. „The economic consequences of World War I and the Treaty of Trianon for Hungary.” Regional Statistics 10/1 (2020), 82–100.
  10. „Az ezeréves Magyarország számokban” (a Pesti Hírlap 1939-es közlése alapján).

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak