MBMAGYAR BETYÁR
Forradalmak, Trianon, Horthy-kor

8.1.1

Őszirózsás forradalom

Forradalmak, Trianon, Horthy-kor · 1918–1945

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Őszirózsás forradalom
Illusztráció

Őszirózsás forradalom

Az őszirózsás forradalom az 1918. október végi budapesti hatalomátvétel: a Magyar Nemzeti Tanács fellépése és Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezése. A közkeletű kép „vér nélküli” győzelmet idéz; a fő vonal valóban ütközet nélkül zajlott, de a Lánchídnál, az éjjeli lövöldözésekben és Tisza István megölésekor már voltak áldozatok.

A tárgy az október végi budapesti napok: a Tanács programja, a lánchídi összecsapás, az október 30–31-i utcai és katonai fordulat, az őszirózsa jelképe, Hadik János lemondása és Károlyi kinevezése, valamint Tisza István megölése. Károlyi későbbi kormányzása, a november 16-i népköztársaság és a belgrádi katonai konvenció másutt bontakozik ki; itt legfeljebb utaló mondat áll. A forrásrétegek a Népszava kiáltványa, Károlyi emlékirata, egy ellenséges szemtanú naplója és a korabeli sajtó között válnak szét. A világháborús vereség és a Monarchia felbomlása adja a keretet; a részletes fronttörténet és a hadsereg teljes felbomlása külön tárgy.

A Wekerle Sándor vezette kormány 1918. október 23-án lemondott; a kormányválság és az utcai nyomás előzte meg a forradalmi éjszakát. A Magyar Nemzeti Tanács a Károlyi-féle Függetlenségi és 48-as Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az Országos Polgári Radikális Párt összefogásából alakult; elnöke Károlyi Mihály lett. A megalakulás napi dátuma forrásonként eltér: a kutatás egy része október 23–24. éjszakáját, más összefoglaló október 25. estét ad; a fennmaradt forrásokból egyik sem zárható le egyetlen napra. A tizenkét pontos program megjelenése október 26-án biztosabb támpont a dátumnál.

A Tanács tizenkét pontos programja a Népszava 1918. október 26-i számában jelent meg. A kiáltvány a korrupt parlament és kormány eltávolítását, Magyarország teljes függetlenségét, a reménytelen háború azonnali befejezését a német szövetség felbontásával, valamint teljesen általános, egyenlő, titkos, a nőkre is kiterjedő választójogot követelt. A nemzetiségek önrendelkezését a wilsoni elvek szerint ígérte, a területi integritás reményével. Államformáról, köztársaságról külön pont nincs; a forradalom napján a köztársaságot nem kiáltották ki. A program sajtó- és egyesülési szabadságot, amnesztiát, ínségelhárítást és szociális reformokat is említ.

Október 28-án tüntetők a Várba akartak menni József főherceghez, hogy Károlyi Mihály kinevezését követeljék; a Lánchídnál a karhatalom megállította őket. A korabeli sajtó szerint a Lánchídnál három ember meghalt és ötvenöt megsebesült; a Szamos budapesti tudósítása és Az Est ugyanígy adja a számokat. A tudósítások estiek, részben október 29–30-i keltezéssel is megjelentek; az összecsapást a források október 28-ára teszik. Ez már a „vértelen” szólam előtt áldozatot jelentett a fővárosban. A Nemzeti Tanács gyászszünetet hirdetett az áldozatok miatt, és az intézőbizottság is napirendre vette az esetet.

Október 29-én József főherceg Hadik Jánost kérte fel, illetve nevezte ki miniszterelnöknek, nem Károlyit. Ugyanezen a napon a budapesti államrendőrség tisztikara, detektívtestülete és őrszemélyzete – a főkapitány nélkül vagy tiltakozása ellenére – csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz; a források hangsúlyozzák a Lánchíd hatását. A csatlakozás október 29. estéjén indult, és október 30. délelőttjén is folytatódott. A Tanács a forradalom napjaiban az Astoria szálló első emeletén rendezte be székhelyét. Hadik kinevezése a tüntetők követelésének ellentéte volt, és csak rövid ideig tartotta a hivatalt a forradalmi éjszaka előtt.

Október 30-án katonák és civilek tömege az Astoria előtt a Nemzeti Tanácsot és Károlyi Mihályt éltette. A katonák sapkájukról letépték a császári, illetve királyi sapkarózsát, helyére nemzeti színű szalagot vagy őszirózsát tűztek; a forradalom nevét ehhez a jelképhez kötik a források. Este a Keleti pályaudvarról frontra indítandó menetszázadokat a tömeg kiszabadította, és a katonák csatlakoztak. Nagy tömeg és sok csatlakozó katona állt az Astoria előtt; pontos létszámot az egykorú forrásokból nem lehet egyetlen számra zárni, és a modern becslések sem vehetők át tényként.

Október 30-áról 31-ére virradó éjjel a forradalmi katonaság, a katonatanács tisztjeinek vezetésével, elfoglalta a budapesti térparancsnokságot; Várkonyi Albert tábornokot az Astoriába vitték. Ugyanaznap éjjel megszállták a főpostát és a telefonközpontokat; egy résztvevő emlékirat a nemzeti bankot is említi. Több forrás szerint a döntő katonai lépés éppen a térparancsnokság elfoglalása volt. Károlyi emlékirata szerint a Tanács vezetői még nem akarták átvenni a hatalmat; meglepetéssel fogadták a kitörést, és úgy tartották: a nép maga csinálta meg a forradalmát. Az Astoria éjszakája vegyes érzelmeket hagyott a vezetőknél.

Lukachich Géza a királytól kért utasítást arra, hogy lövessen-e; a források szerint az uralkodó, illetve József főherceg nem adott szabad kezet a vérbe fojtáshoz. Október 31. hajnalán–reggelén Hadik János lemondott; József főherceg a király nevében Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek. Az október 31-i miniszteri eskü még IV. Károlyra szólt. A hatalomátvétel fővonala így fegyveres leverés nélkül zárult, noha az éjszakán voltak lövöldözések és sebesültek is. A kinevezés a király nevében történt, nem köztársasági aktusként. A kormány névsora és a későbbi program már a következő napok tárgya.

Károlyi saját összefoglalója szerint a városban fehér őszirózsát tűzött ki mindenki: „Győztünk, vér nélkül. Ezt jelentette a virág!” Egy ellenséges szemtanú naplója ugyanaznap Halottak napjára készülő ködös utcákat ír, ahol fehér őszirózsákat árultak, és az élők tűzték magukra a virágot. A két emlékirat ellentétes hangon beszél ugyanarról a jelképről. A név – őszirózsás forradalom – több független forrásban ehhez a sapkarózsa-cseréhez kötődik. A fehér virág így egyszerre győzelmi és gyászos jelkép a két elbeszélésben. A sapkarózsa letépése a hadsereg hűségjelképének elutasítása is volt.

Október 31-én Tisza Istvánt Hermina úti otthonában fegyveres katonák megölték; egy ellenséges szemtanú naplója szerint felesége és Almássy Denise előtt. A merénylők pontos létszáma a forrásokban nem egyezik: van, aki négyet, van, aki nyolcat, mások néhány frontkatonát említenek; egyik szám sem zárható le egyetlen hivatalos adatként. Károlyi a gyilkosságot a Nemzeti Tanácstól és a katonatanácstól elválasztja, elkeseredett frontkatonák művének tartja, nem a Tanács utasításának. A napló november 1-jén „az egyetlen halottja a forradalomnak” mondatot használja; ez ellentmond a lánchídi áldozatoknak és az éjjeli sebesülteknek.

A „vértelen győzelem” tehát két réteget kever a forrásokban és a későbbi emlékezetben. A hatalomátvétel fővonulata – középületek elfoglalása, kaszárnyák csatlakozása, Hadik lemondása, Károlyi kinevezése – valóban nagy ütközet és tömeges lövöldözés nélkül zajlott le. Ugyanakkor a Lánchídnál október 28-án már voltak halottak és sebesültek, az október 30–31. éjszakán voltak lövöldözések, Tisza István pedig erőszakos halált halt. A szólam a fővonalra szokott vonatkozni, nem minden áldozat hiányára. A két réteget nem szabad egyetlen mondattá simítani, ha a napok valós áldozatait is számba veszik.

A későbbi vád szerint Károlyi előre megrendezte a forradalmat. Károlyi emlékirata és egy résztvevő elbeszélése inkább a meglepetés és a katonatanácsi spontaneitás képét adja, nem az előre megrendezett puccsét. A Tanács vezetői vegyes érzelmekkel fogadták a kitörést; ők még szervezni akartak. A népköztársaság november 16-i kikiáltása és a belgrádi katonai konvenció már a következő napok és hetek tárgya; programjuk és következményeik másutt bontakoznak ki. Az októberi napok tehát nem merítik ki a következő hetek történetét, és nem pótolják a kormányzás külön tárgyát.

A források tehát nem egyetlen „vértelen nap” jegyzőkönyvét őrzik. Először is, a Népszava tizenkét pontja programot ad, köztársaság nélkül. Másodszor, a sajtó a Lánchíd áldozatait rögzíti. Harmadszor, Károlyi „vér nélkül” győzelmet ír, míg az ellenséges napló Tiszát „egyetlen halottnak” nevezi. Aki csak az egyik szólamot hallja, a rétegeket összecseréli. A megalakulás napja és a merénylők száma továbbra is nyitott. A térparancsnokság elfoglalása több elbeszélésben a fordulat magja. A kaszárnyák felesküvése ugyanezen éjszaka és reggel része a képnek. A középületek megszállása ugyanezt a fordulatot erősíti.

A kutatás egy része a fő hatalomátvételt ütközet nélküli fordulatként írja le, és hangsúlyozza a térparancsnokság elfoglalását; mások az áldozatok sorát – Lánchíd, éjjeli sebesültek, Tisza – emelik ki a „vértelen” jelző ellenében. A lényeg közös: október 31. reggelére Károlyi miniszterelnök lett, az eskü még a királyra szólt, a köztársaság pedig később következett. Az őszirózsa a sapkarózsa helyén vált a nap jelképévé. A kormányzás programja másutt bontakozik ki. A belgrádi tárgyalás szintén külön tárgy. A mai történetírás többsége is ezt a megkülönböztetést hangsúlyozza.

A napok mérlege: az 1918. október végi budapesti forradalom a Magyar Nemzeti Tanács és Károlyi Mihály napja. A Tanács október végén alakult; programja a Népszavában október 26-án jelent meg. A Lánchídnál voltak áldozatok; október 30–31 éjjelén elfoglalták a térparancsnokságot; október 31-én Hadik helyett Károlyi lett a miniszterelnök, és Tiszát megölték. A „vér nélkül” szólam a fővonalra értendő; a népköztársaság és Belgrád másutt következik. A forradalom nem egyetlen hősi nap, hanem több napos folyamat október végétől november elejéig, forrásrétegekkel és nyitott dátumokkal.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Miért hívják őszirózsás forradalomnak?
Károlyi saját összefoglalója szerint a városban fehér őszirózsát tűzött ki mindenki: „Győztünk, vér nélkül. Ezt jelentette a virág!” Egy ellenséges szemtanú naplója ugyanaznap Halottak napjára készülő ködös utcákat ír, ahol fehér őszirózsákat árultak, és az élők tűzték magukra a virágot.
Valóban vértelen volt az őszirózsás forradalom?
A közkeletű kép „vér nélküli” győzelmet idéz; a fő vonal valóban ütközet nélkül zajlott, de a Lánchídnál, az éjjeli lövöldözésekben és Tisza István megölésekor már voltak áldozatok. A „vértelen győzelem” tehát két réteget kever a forrásokban és a későbbi emlékezetben.
Előre megszervezte Károlyi Mihály az őszirózsás forradalmat?
A későbbi vád szerint Károlyi előre megrendezte a forradalmat. Károlyi emlékirata és egy résztvevő elbeszélése inkább a meglepetés és a katonatanácsi spontaneitás képét adja, nem az előre megrendezett puccsét. A Tanács vezetői vegyes érzelmekkel fogadták a kitörést; ők még szervezni akartak.

Források

  1. Magyar Nemzeti Tanács 12 pontos kiáltványa / programja.
  2. Károlyi Mihály: Egy egész világ ellen, I. Harcom a békéért, XXXIV. fej. „AZ OKTÓBERI FORRADALOM”.
  3. Tormay Cécile: Bujdosó könyv (előszó: Budapest, 1920. karácsonyán).
  4. Szamos (szatmárnémeti napilap), 1918. október 30., 258. szám.
  5. Jászi Oszkár emlékirata.
  6. Lánchídi csaták… Budapesti Levéltári Mozaikok, 2023.
  7. Magyarország a XX. században: „A vereség ára”.
  8. A magyar októberi forradalom története (1918 okt. 31 — 1919 márc. 21).
  9. Az 1918-as forradalmi átalakulás napjai. Magyar Nemzeti Levéltár, 2018.
  10. „Mozgóképes lexikon és kronológia a 100 évvel ezelőtti őszirózsás forradalomhoz.” NFI Filmarchívum, 2018. 10. 29.
  11. Az őszirózsás forradalom. Sorsdöntő történelmi napok 7. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1983.
  12. Magyarország története a XX. században. 4., javított, bővített kiadás. Budapest, Osiris, 2010.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak