MBMAGYAR BETYÁR
Forradalmak, Trianon, Horthy-kor

8.1.2

A Vix-jegyzék

Forradalmak, Trianon, Horthy-kor · 1918–1945

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A Vix-jegyzék
Illusztráció

A Vix-jegyzék

A közkeletű kép szerint a „Vix-jegyzék” egy francia alezredes saját döntése volt, amely „harminc órás ultimátummal” rögzítette Magyarország politikai határait. A források szerint a párizsi békekonferencia 1919. február 26-i szövege, Paul de Lobit március 19-i belgrádi levele és Fernand Vix március 20-i budapesti átadása külön rétegek; a válaszhatáridő több adatban áll.

A tárgy a magyar–román semleges zónáról szóló 1919. februári döntés, a belgrádi átvitel, a budapesti átadás és a jegyzékhez kötött magyar tiltakozás, visszautasítás és lemondás. A közkeletű „Vix-jegyzék” név a diplomáciai iratot személyesíti; a szöveg Paul de Lobit tábornok levele, amelyet Budapesten Fernand Vix (Vyx) alezredes adott át. A Felvidék és Csehszlovákia kérdése, a hadsereg elvesztése és a trianoni béke másutt bontakozik ki. Az 1919. március 21-i belpolitikai fordulat itt csak egy záró érintés, nem önálló elbeszélés.

A párizsi békekonferencia 1919. február 26-án, 15 órakor tárgyalta a magyarok és románok közötti semleges zóna jelentését. A döntés előzménye a miniszterelnökök február 21-i elvi állásfoglalása. Az Annexure A szerint a javaslat ideiglenes megszállási intézkedés, anélkül hogy a megszállt területek végleges hovatartozását prejudikálná. Balfour kérte, hogy a nyugati határt ne az 1916-os román szövetségi szerződés vonalaként írják le; a végleges szöveg földrajzi leírást ad. A jegyzőkönyv de Lobit március 19-i levelét nem tartalmazza.

A zónában sem magyar, sem román katona nem lehetett volna; a fontosabb pontokat szövetséges csapatok szállhatták meg. A keleti határ az Arad–Nagyszalonta műút, majd a Nagyvárad–Nagykároly–Szatmárnémeti vasút vonala. A megnevezett keleti helységeket a szöveg kizárja a román és a magyar katonai megszállás alól, gazdasági célra azonban szövetséges ellenőrzés mellett használhatók. Az északi határ a Szamos, illetve a Lobit-levél szerint a Szamos és a Tisza Vásárosnaménytől öt kilométerre eső pontig. A földrajzi leírás a februári angol szöveg és a belgrádi magyar átvitel között lényegében egyezik.

A nyugati határ Vásárosnaménytól a Debrecen–Dévaványa–Gyoma–Orosháza–Hódmezővásárhely–Szeged vonalon húzódik, kilométeres eltérésekkel a városoktól. A déli határ a Maros; Arad és Szeged szövetséges megszállás alá kerül, magyar és román csapatok nélkül. Egy összefoglaló szerint a semleges zónába Debrecen, Békéscsaba, Hódmezővásárhely és Szeged is beleesett volna. A februári szöveg tehát magyar–román ideiglenes intézkedésről beszél Erdély térségében, nem országos politikai véghatárról, és nem a Felvidék átengedéséről. A „Vix találta ki, ő döntött” személyesítés ezzel a földrajzi és intézményi kerettel sem egyezik.

Paul de Lobit tábornok levele Belgrádban kelt 1919. március 19-én, címzettje Károlyi Mihály. A levél a február 26-i békekonferencia-határozatra hivatkozik, és Vix alezredest nevezi meg budapesti képviselőként, aki bemutatja a határozatot és szabályozza a részleteket. A magyar csapatoknak a nyugati határ mögé március 23-tól, legfeljebb tíz nap alatt kellett volna visszavonulniuk. A román csapatok a keleti határig csak azután nyomulhattak elő, hogy a magyarok a nyugati határon túl jutottak. A hadianyag és a közigazgatás szabályai ugyanezen levélben állnak.

A semleges zóna polgári közigazgatása szövetséges ellenőrzés mellett magyar kézben maradt volna. A belgrádi levél március 21-én tizennyolc órára kéri, hogy Vixszel közöljék a visszavonulás időpontját. Ugyanezt a március 21-i, tizennyolc órás választ kéri egy amerikai százados budapesti jelentése is. A válaszhatáridő tehát a belgrádi szövegben és a kortárs amerikai jelentésben napra és órára rögzített. A levél szövege magát nem nevezi „Vix-jegyzéknek”, és a Felvidéket sem említi. A közkeletű elnevezés tehát az átadó személyéhez kötődik, nem a keltezés helyéhez.

Március 20-án, néhány perccel tíz óra után Vix a budapesti Várban adta át a jegyzéket. Nicholas Roosevelt amerikai százados szerint brit és olasz tisztek is jelen voltak; a brit Baker alezredes és az olasz Pentamalli őrnagy neve a jelentésben áll. Károlyi az olvasás közben Berinkey Dénes miniszterelnököt és Böhm Vilmos hadügyminisztert hívatta. Károlyi tiltakozott, és a vonalat Magyarország feldarabolásának tekintette; északi irányban a ruthén vidék felé nyitottnak látta. Az átadás tehát a belgrádi levél budapesti végrehajtása, nem új döntés.

Roosevelt szerint Böhm azt mondta: a kommunista párt egyik napról a másikra százezresre nőhet. Vix németül így felelt: „Das ist mir ganz egal.” Vix ragaszkodott ahhoz, hogy válasz legkésőbb másnap, március 21-én tizennyolc óráig érkezzen. Böhm emlékirata ugyanezt a tizennyolc órás határidőt rögzíti, és hozzáteszi: „alig harminc órai terminust” kaptak. Egy, a március 19-i utasításhoz kötött adat szerint a válaszra negyvennyolc óra jutott. A három adat együtt áll; egyik sem törli a másikat.

A forrásfeszültség a határ jellegénél a legélesebb. Az Annexure A ideiglenes megszállási intézkedésként fogalmaz, a végleges hovatartozás prejudikálása nélkül. Böhm emlékirata szerint Vix az átadáskor azt mondta: az új vonal ideiglenes politikai határ, és a semleges zónán kívül román szuverenitás érvényesül. Ugyanezt a politikai határ közlést egy francia iratokra támaszkodó feldolgozás is rögzíti de Lobit feljegyzése nyomán. A két réteg – írott ideiglenesség és szóbeli politikai olvasat – nem simítható egyetlen ténnyé; mindkettő forrásolt, de más műfajú.

Philip M. Brown március 26-i budapesti levele utólag azt írja: a sajtóban megjelent, hogy az új demarkációs vonalat nem politikai határnak szánták, és kár, hogy ez eredetileg nem szerepelt a hivatalos közlésben. A „nem politikai határ” nyilatkozat tehát később került a nyilvánosság elé. A magyar oldali értelmezés viszont a politikai határt hallotta vagy olvasta ki. A kutatás egy része a feszültséget éppen ebben a késői pontosításban látja. A vita a forrásrétegek külön tulajdonítását követeli, nem egyetlen szóbeli mondat kiemelését.

Böhm emlékirata szerint a katonai vezetés egy része egybehangzóan azt tanácsolta: a jegyzéket nem szabad elfogadni. A minisztertanács – ugyancsak Böhm szerint – visszautasította az ultimátumot, a kormány lemondott, és tiszta szociáldemokrata kormányt terveztek, miközben Károlyi elnökként maradt volna. Egy kiadott válaszszöveg szerint a kormány nem veszi tudomásul a határozatot, nem működik közre, és lemond; a melléklet dátumelírásai itt nem állnak tényként. A válasz a jegyzékhez kötődik, és a belgrádi katonai konvencióval való ellentmondásra is hivatkozik; a nap teljes belpolitikai menete másutt bontakozik ki.

Roosevelt március 26-i összefoglalója szerint a forradalom kiváltója elsősorban a március 20-i átadás volt. Ugyanezen összefoglaló szerint Károlyi elfogadta kormánya lemondását, maga is lemondott. Egy összegzés szerint Károlyi végleges politikai rendezést sejtett a terv mögött, és március 21-én visszautasította a jegyzéket. A sajtóban „Magyarország népéhez!” címmel közölt szöveg szerint 1919. március 22-án a kormány lemondását és a hatalom proletariátusnak való átadását hirdették, és azt állították: az antantmisszió a demarkációt politikai határnak tekintette. A kiáltvány aláírásának hitelességét a források itt nem döntik el.

A márciusi jegyzék szövege nem említi a Felvidéket és Csehszlovákiát; a tárgy a magyar–román semleges zóna. Egy francia iratokra támaszkodó feldolgozás szerint elutasítás esetén a parancsnokság nem irányzott elő azonnali katonai kényszert politikai okokból és a létszámbeli gyengeség miatt. Roosevelt szerint Vix vállvonogatva távozásra készült. Vix és missziója – ugyanezen feldolgozás szerint – március 28-án hagyta el Budapestet, és Belgrádba érkezett. Az azonnali katonai kényszer képe tehát későbbi sűrítés, nem a kortárs átadás egyetlen olvasata.

Az 1918. novemberi belgrádi katonai konvenció a válaszszövegekben előzményként merül fel; pontos napja itt nem tárgy. A február 26-i ülés dátuma a békekonferencia-jegyzőkönyvben és a Lobit-levélben áll; egy későbbi melléklet „február 23.” jelölése nem áll tényként. Gondrecourt tábornok neve a forrásokban többféle írásmóddal fordul elő; itt ez az alak áll, további szerepe nem bontakozik ki. A diplomáciai lánc így február 26. – március 19. – március 20. – március 21. sorrendben olvasható, a belgrádi átvitel és a budapesti átadás között egy napos eltolással.

A források azért térnek el, mert más-más réteget őriznek. Először is, a februári Annexure A ideiglenes megszállást ír. Másodszor, a belgrádi levél a visszavonulás menetét és a március 21-i, tizennyolc órás választ kéri. Harmadszor, az átadás magyar elbeszélései politikai határt hallanak, míg Brown a „nem politikai határ” sajtóközlését későinek tartja. A „harminc óra” Böhm elbeszélői számítása; a negyvennyolc óra a március 19-i utasításhoz kötött adat; a napra rögzített határidő a március 21-i tizennyolc óra. Aki egyetlen döntést és egyetlen órát lát, a rétegeket összecseréli.

Összefoglalva: a közkeletű „Vix-jegyzék” Paul de Lobit 1919. március 19-i belgrádi levele, amelyet Fernand Vix március 20-án adott át Budapesten, a február 26-i békekonferencia-határozatra hivatkozva. A semleges zóna magyar–román ideiglenes intézkedés; a politikai határ olvasata a magyar elbeszélésekben és a szóbeli közlésekben áll. A válaszhatáridő három adatban marad nyitva, és egyik sem emelhető egyetlen „harminc órás ultimátumcikké”. Az 1919. március 21-i belpolitikai fordulat – a Tanácsköztársaság kikiáltása – a visszautasítás következményeként csak érintőlegesen jelenik meg; részletes menete másutt bontakozik ki.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Vix alezredes döntése volt-e a Vix-jegyzék?
A források szerint a párizsi békekonferencia 1919. február 26-i szövege, Paul de Lobit március 19-i belgrádi levele és Fernand Vix március 20-i budapesti átadása külön rétegek; a válaszhatáridő több adatban áll. Az átadás tehát a belgrádi levél budapesti végrehajtása, nem új döntés.
Hol és mikor adták át a Vix-jegyzéket?
Március 20-án, néhány perccel tíz óra után Vix a budapesti Várban adta át a jegyzéket. Nicholas Roosevelt amerikai százados szerint brit és olasz tisztek is jelen voltak; a brit Baker alezredes és az olasz Pentamalli őrnagy neve a jelentésben áll.
Miért nem szerepel a Felvidék a Vix-jegyzékben?
A márciusi jegyzék szövege nem említi a Felvidéket és Csehszlovákiát; a tárgy a magyar–román semleges zóna. A levél szövege magát nem nevezi „Vix-jegyzéknek”, és a Felvidéket sem említi. A Felvidék és Csehszlovákia kérdése, a hadsereg elvesztése és a trianoni béke másutt bontakozik ki.

Források

  1. Paul de Lobit levele Károlyi Mihálynak, Belgrád, 1919. március 19. (a „Vix-jegyzék”).
  2. Papers Relating to the Foreign Relations of the United States, The Paris Peace Conference, 1919, Vol. IV (1919. február 26.; március 26.).
  3. Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. Októberi forradalom, proletárdiktatúra, ellenforradalom. XXVII. fej. „a) A Vyx-ultimátum” / „b) A Vyx-ultimátum a minisztertanács előtt”.
  4. „Magyarország népéhez!” – Károlyi Mihály neve alatt.
  5. Károlyi Mihály válasza a Vix-jegyzékre.
  6. Nicholas Roosevelt százados jelentése A. C. Coolidge-nak, Budapest, 1919. március 20.
  7. Philip M. Brown jelentése Coolidge-nak, Budapest, 1919. március 26.
  8. „Vix és Károlyi.” Hadtörténelmi Közlemények 16. évf. 2. sz. (1969), 239–265.
  9. Magyarország története a XX. században.
  10. Magyarország a XX. században, „A Vörös Hadsereg (1919)” fejezet.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak