MBMAGYAR BETYÁR
Dualizmus

7.5.1

Tisza István és az ultimátum

Dualizmus · 1867–1918

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Tisza István és az ultimátum
Illusztráció

Röviden

A közkeletű kép szerint Tisza István vagy mindvégig ellenezte a háborút, vagy ő akarta. 1914. július 1-jén végzetes hibának nevezte, hogy a merényletet a Szerbiával való leszámolás alkalmává tegyék; július 7-én feltételesen elfogadta a katonai fellépést; július 19-én részt vett az ultimátum egyhangú elfogadásában. A három dátum három álláspontot rögzít.

Tisza István és az ultimátum

A közkeletű kép szerint Tisza István vagy mindvégig ellenezte a háborút, vagy ő akarta. A korabeli iratok ennél árnyaltabb folyamatot mutatnak. 1914. július 1-jén végzetes hibának nevezte, hogy a merényletet a Szerbiával való leszámolás alkalmává tegyék; július 7-én feltételesen elfogadta a katonai fellépést; július 19-én részt vett az ultimátum egyhangú elfogadásában. A három dátum három álláspontot rögzít. A lépések forrásonként követhetők.

Tisza július 1-jei felterjesztése, a július 7-i és 19-i közös minisztertanács, valamint az ultimátum átadása a tárgy. A szarajevói merénylet magyar olvasatát az előző, a hadba lépést a következő szócikk tárgyalja. Tisza felterjesztése, a közös minisztertanács jegyzőkönyvei és az osztrák–magyar Vörös Könyv hivatalos angol szövege adja a rétegeket. A merénylet körülményei és a hadüzenet menete a testvércikkekben olvasható; a mozgósítás oda tartozik.

A kiadás szerkesztői jegyzete szerint Tisza a merénylet napján, június 28-án Gesztre utazott, és a hivatalos hírt telefonon kapta meg. Június 29-én Budapestre érkezett, június 30-án délelőtt pedig kihallgatáson volt az uralkodónál. Ezek a napok a kiadás szerkesztői rétegéből származnak. A július 1-jei felterjesztés már Tisza saját, német nyelvű szövege Ferenc Józsefhez; a szerkesztői jegyzet és a felterjesztés külön forrás.

Július 1-jén Tisza német nyelvű felterjesztést írt Ferenc Józsefnek, „Budapest, am 1. Juli 1914” keltezéssel. Ebben úgy látta, hogy Berchtold külügyminiszter szándéka a szarajevói tettet a Szerbiával való leszámolás alkalmává tenni. Tisza ezt végzetes hibának tartotta, és a felelősséget nem osztotta volna. Első érve az volt, hogy nincs elég bizonyíték Szerbia felelősségére, és a Monarchia a világ előtt békebontónak látszhatna. Második érve szerint Romániát szinte elveszettnek, Bulgáriát kimerültnek látta.

Javaslata ezért az volt, hogy előbb kedvezőbb diplomáciai helyzetet kell teremteni, és Bulgária csatlakozását biztosítani. Romániát szinte elveszettnek, Bulgáriát kimerültnek látta; a pillanatot ezért kedvezőtlennek ítélte. A július 1-jei szöveg a bizonyíték hiányát is hangsúlyozza, nem a háború igenlését. Tisza álláspontja a következő hetekben változott; a július 7-i és 19-i ülések más feltételeket mutatnak. A három dátum egymás után, külön iratonként áll.

Július 7-én Bécsben ülésezett a közös minisztertanács Berchtold elnökletével. Jelen volt Stürgkh, Tisza, Bilinski, Krobatin, Conrad von Hötzendorf és Kailer; a jegyzőkönyvet Hoyos vezette. Berchtold közölte, hogy Berlinben Vilmos császár és Bethmann-Hollweg szerb háború esetére feltétlen támogatást ígért. A német támogatás híre a minisztertanács előtt hangzott el. Tisza felszólalása ugyanebben az ülésben következett. A jelenlévők neve a jegyzőkönyv elején áll.

Tisza az ülésen kijelentette, hogy diplomáciai akció nélküli meglepetésszerű támadáshoz soha nem járulna hozzá. Szerinte előbb követeléseket kell megfogalmazni; ezeknek keménynek, de nem teljesíthetetlennek kell lenniük. Elutasítás esetén ő is a katonai fellépés mellett lenne, de csak Szerbia kisebbítése, nem teljes megsemmisítése lehetne a cél. Magyar miniszterelnökként soha nem fogadná el, hogy a Monarchia Szerbia egy részét annektálja. A július 19-i határozatban ez a feltétel visszaköszön.

Stürgkh, Bilinski, Conrad von Hötzendorf és Krobatin a július 7-i ülésen Tiszával együtt volt jelen; a jegyzőkönyv a jelenlévők nevét rögzíti. Berchtold az ülés végén megállapította, hogy eltérés van Tisza és a többiek nézete között, de közelebb kerültek, mert Tisza javaslatai is valószínűleg katonai összecsapáshoz vezetnek. A feltételes elfogadás és a július 1-jei elutasítás így ugyanarra a hónapra esik. A nézetek közeledése a jegyzőkönyv saját összegzése.

Tisza kérte, hogy saját felterjesztését is juttassák el az uralkodóhoz; Berchtold július 8-án Ischlbe utazott. Ugyanezen a napon Tisza újabb felterjesztést intézett az uralkodóhoz; a szövegét ez a kötet nem közli. Az uralkodó a július 7-i jegyzőkönyvet csak augusztus 16-án vette tudomásul. A július 8-i ischli út és a második felterjesztés a két ülés közé esik. A kiadás jegyzete szerint az ilyen felterjesztések másik kötetbe kerültek.

Július 19-én a közös minisztertanács előtt kötetlen megbeszélésen véglegesítették a Szerbiának szóló jegyzék szövegét. Egyhangú döntés született: a jegyzéket július 23-án, csütörtökön délután kell átadni, a negyvennyolc órás határidő pedig július 25-én, szombaton jár le. A július 19-i jegyzőkönyv és a Vörös Könyv angol szövege eltérő órát közöl a határidőre. A nap és a negyvennyolc óra mindkét forrásban szerepel; az órák eltérése mellett a menetrend napjai követhetők.

Tisza a magyarországi hozzájárulás feltételéül szabta, hogy a minisztertanács egyhangúlag kimondja: az akcióhoz nem fűződnek hódító tervek. A határozat szerint a háború kezdetén közlik a hatalmakkal, hogy a Monarchia nem folytat hódító háborút, és nem akarja bekebelezni a királyságot. Stratégiai határkiigazítás, Szerbia más államok javára történő kisebbítése és ideiglenes megszállás azonban nem volt kizárt. Tisza fenntartotta, hogy az átadás híre esetén nyilatkozatot tesz a magyar képviselőházban.

Berchtold július 22-én utasította Giesl belgrádi követet, hogy a jegyzéket július 23-án, csütörtök délután adja át. A Vörös Könyv hivatalos angol szövege szerint a jegyzék tíz pontban sorolta fel a szerb kormány kötelezettségeit, köztük a Narodna Odbrana feloszlatását. Az ötödik és hatodik pont osztrák–magyar képviselők közreműködését kérte a mozgalom elfojtásában és a vizsgálatban. A jegyzék ezeket a kötelezettségeket a saját szövegében sorolja fel.

Miért térnek el a források Tisza szerepéről? Először is, a három dátum három különböző álláspontot rögzít. Július 1-jén a leszámolást végzetes hibának nevezte. Július 7-én a meglepetésszerű támadást elutasította, de kemény követelések elutasítása esetén elfogadta a katonai fellépést. Július 19-én az ultimátum szövegét és az átadás idejét egyhangúlag elfogadták, feltételével együtt. Egyetlen jelző – „háborúellenes” vagy „háborúpárti” – nem fedi le mindhárom napot; a változás lépésenként követhető.

Másodszor, a fordulat okát az elsődleges források nem magyarázzák. A német támogatás híre a július 7-i jegyzőkönyvben elhangzik, a fordulat okát azonban ez a jegyzőkönyv nem nevezi meg. A lépések a jegyzőkönyvekből követhetők; a „miért” kérdése nyitva marad. A „ki a felelős” kérdés egyetlen mondattal nem dönthető el a rendelkezésre álló iratokból. A jegyzőkönyvek a lépéseket rögzítik, az indítékokat nem; a fordulat oka ezért nyitva marad.

Harmadszor, a jegyzéket július 23-án délután adták át, negyvennyolc órás határidővel. A határidő július 25-én, szombaton járt le. Az átadás napja csütörtök, a határidő napja szombat. Ezt a két napot a július 19-i jegyzőkönyv és a Vörös Könyv egyaránt így írja. A két irat a határidő órájában eltér egymástól. Az eltérés okát a két irat nem közli. Mindkét irat negyvennyolc órás határidőt ír.

Negyedszer, az ultimátum szerzősége sem egyértelmű a jegyzőkönyvből. A július 19-i ülés csak annyit rögzít, hogy a szöveget az ülés előtt véglegesítették. Az a közkeletű kép, hogy az ultimátumot Tisza fogalmazta, nincs alátámasztva a rendelkezésre álló iratokkal. Tisza szerepe a feltételek szabásában és az egyhangú döntésben való részvételben ragadható meg. A szövegírás bizonyított szerzősége a jegyzőkönyvből nem következik; a fogalmazó neve ott nincs.

Összefoglalva: Tisza István és az ultimátum története nem egyetlen állásfoglalás, hanem júliusi fordulatok sora. A július 1-jei felterjesztés a leszámolást végzetes hibának nevezte. A július 7-i közös minisztertanácson Tisza a meglepetésszerű támadást elutasította, de feltételesen elfogadta a katonai fellépést, annexió nélkül. Július 19-én az ultimátum átadását július 23-ra, negyvennyolc órás határidővel egyhangúlag eldöntötték. A szarajevói olvasatról szóló cikk előzi meg e szócikket, a hadba lépésről szóló követi.

A jegyzőkönyvek irathelyzete is óvatosságra int. Az uralkodó a július 7-i jegyzőkönyvet augusztus 16-án, a július 19-it augusztus 5-én látta el tudomásulvételével. A tudomásulvétel kelte az iratokon augusztus, az ülések kelte július. A tudomásulvétel későbbi kelte nem írja át a júliusi ülések szövegét. Az ülések tartalma a jegyzőkönyvek saját mondataiból olvasható. Az augusztus 5-i és az augusztus 16-i tudomásulvétel az irat kelte, nem az ülés napja.

A közkeletű kép, hogy Tisza mindvégig ellenezte a háborút, a július 7-i és 19-i iratokkal nem egyeztethető. A másik közkeletű kép, hogy Tisza akarta a háborút, a július 1-jei felterjesztéssel és a július 7-i felszólalással nem támasztható alá. A 48 órás határidő mind a jegyzőkönyvben, mind a Vörös Könyvben szerepel. A két irat a határidő órájában eltér egymástól. A fordulat okát az elsődleges források nem magyarázzák meg.

A Vörös Könyv angol szövege a jegyzék hivatalos fordítása. A tíz pont és a negyvennyolc órás határidő ebben a fordításban áll. A jegyzék átadásának napja, július 23-a, a július 19-i jegyzőkönyvben és Berchtold Gieslnek szóló utasításában egyaránt szerepel. A Narodna Odbrana feloszlatása és az osztrák–magyar képviselők részvétele a vizsgálatban a jegyzék saját pontjai. Az ötödik és a hatodik pont ugyanezt a közreműködést kéri a mozgalom elfojtásában.

Berchtold július 22-i utasítása Gieslnek a július 23-i átadást rendelte el; a Vörös Könyv ezt a menetrendet rögzíti. A jegyzék tíz pontja közül az ötödik és a hatodik osztrák–magyar közreműködést kért a mozgalom elfojtásában és a vizsgálatban. A Narodna Odbrana feloszlatása a jegyzék saját követelése. A jegyzék vádjai a jegyzék saját mondatai maradnak, külön minősítés nélkül. A jegyzék itt használt szövege a hivatalos angol fordítás.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. Gróf Tisza István összes munkái, 4. sorozat, II. kötet (levelek 1914 júniustól december végéig). Budapest, Franklin-Társulat, 1924.
  2. Tisza István 1914. július 8-i felterjesztése Ferenc Józsefhez.
  3. A közös minisztertanács jegyzőkönyve, Bécs, 1914. július 7. és 19. In: Protokolle des Gemeinsamen Ministerrates der Österreichisch-Ungarischen Monarchie (1914–1918). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966.
  4. Austro-Hungarian Red Book. Official English Edition, VII. sz.: Berchtold Gieslnek, Bécs, 1914. július 22.
  5. Tisza István, a háborús miniszterelnök (2016).

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak