MBMAGYAR BETYÁR
Dualizmus

7.3.2

Az ezredéves kiállítás

Dualizmus · 1867–1918

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Az ezredéves kiállítás
Illusztráció

Röviden

A kiállítást 1896. május 2-án I. Ferenc József nyitotta meg a Városligetben. Általános szabály szerint csak a magyar korona területén termelt vagy készült tárgyak állhattak ki, meghatározott kivételekkel. Két főcsoport volt: a történelmi kiállítás és a jelenkori kiállítás. A jelenkori rész számos ipari és művelődési csoportot fogott össze a kalauz beosztása szerint.

Az ezredéves kiállítás

A közkeletű kép szerint az 1896-os ezredéves kiállítás világkiállítás volt, egyetlen hivatalos pavilonzárral, és a megnyitó napján már teljes leltárral állt. A korabeli törvények és a hivatalos kalauz azonban nemzeti országos tárlatról beszélnek; a zárónap, az épületszám és a beépített terület forrásonként eltér. A városligeti tárlat története a forrásfüggő számokból és dátumokból áll össze.

Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter 1891. október 31-én nyújtotta be az országos nemzeti kiállításról szóló törvényjavaslatot. Az 1892. évi II. törvénycikk 1. §-a kimondta: „Az 1895. évben Budapesten általános országos nemzeti kiállitás tartatik.” A rendezést a kereskedelemügyi miniszterre bízta. Baross indokolása szerint a tárlatnak nemzetinek kellett lennie, nem világkiállításnak: „az, a mit felmutatni tudunk … legyen a miénk”. A javaslat tehát már a törvény előtt a nemzeti keretet rögzítette.

Baross Gábor 1892. május 10-én meghalt; utóda Lukács Béla lett a kereskedelemügyi tárca élén. Az országos bizottság első ülése 1892. december 11-én volt. Lukács 1893. január 7-én beadott javaslatában egymillió forint biztosítéki alapot és 1896-ra halasztást kért. Az 1893. évi III. törvénycikk 1. §-a szerint biztosítéki alap létesül, „mely alaphoz az állam 1.000,000 forinttal járul”; a 3. § pedig kimondja: „E kiállitás … 1896-ban tartatik meg.”

A hivatalos kalauz szerint a halasztás „korántsem azért … mintha a kiállítás 1895-ben nem volna létesíthető, hanem a millenniumra való tekintetből”. Az 1893. évi törvény indokolása ugyanezt a keretet erősíti, amikor a költségek fedezését és az időpontot együtt szabályozza. A törvényi dátum tehát az 1892. évi szövegről az 1893. évi cikkre vált; a két törvény együtt olvasható. A nemzeti elv a későbbi szervezésben is megmaradt, és a kalauz ezt a szándékot a kiállítás kerete mellett ismételten rögzíti.

A kiállítás a Városligetben állt; a főváros a területet átengedte a rendezés céljára. A bekerített terület a műcsarnokkal együtt a kalauz szerint ötszázhúszezer négyszögméter; az állatkiállítási terület nincs beleszámítva ebbe a keretbe. A beépített területnél a kalauz hozzávetőleg százhúszezer négyszögmétert ír, a Pallas nagy lexikon korabeli melléklete közel száznegyvenezret. A két közelítés forrásonként különbözik, ezért a beépített terület méretét nem lehet egyetlen számra zárni.

A kalauz kétszázharminc épületet és építési objektumot említ, köztük a gépcsarnokot, az iparcsarnokot, a mezőgazdasági csarnokot és a történelmi főcsoport épületeit. A Pallas ugyanebben a korszakban kétszáznegyven pavilonról beszél, tehát a szám forrásfüggő. Öt főkapun lehetett belépni; az első főkapu az Andrássy-úttal szemben állt. A terület reggel nyolctól éjjel tizenegyig, az épületek reggel kilenctől délután hétig voltak nyitva; augusztustól az igazgatóság órájáig. A két korabeli összefoglaló tehát más egységgel és más számmal mér a pavilonokra.

A költségvetés előirányzata a kalauz szerint négymillió-háromszáznyolcvanezer forint. Az állam egymillió forinttal járult hozzá az 1893. évi törvény alapján; Budapest százezer forintot adott a rendezéshez. Általános szabály szerint csak a magyar korona területén termelt vagy készült tárgyak állhattak ki, meghatározott kivételekkel. A külföldi világkiállítási mintát a szervezés szándékosan nem követte, hanem hazai keretet rajzolt. A kalauz ezt a nemzeti elvet a beosztás és a tárgyak köre mellett is hangsúlyozza, a törvényi előkészítéssel összhangban.

Két főcsoport volt: a történelmi kiállítás és a jelenkori kiállítás. A történelmi főcsoport a honfoglalástól korszakonként mutatta a kulturális fejlődést: okmányokat, eszközöket, műalkotásokat, az egyházi élet, a magánélet és a hadviselés emlékeit. A jelenkori rész számos ipari és művelődési csoportot fogott össze a kalauz beosztása szerint. A két keret együtt adta a városligeti tárlat szerkezetét; a megnyitás a kalauz szerint az ünnepségsor első napjaként kapcsolódik ehhez a kerethez.

A történelmi főcsoport igazgatója Szalay Imre, főelőadója Czobor Béla volt; Szalay 1894. október 18-án került a csoport élére. Németh Imre igazgató 1895. január 20-án meghalt. A kereskedelemügyi miniszter Alpár Ignáczot bízta meg a történelmi csoport összes épületének tervezésével és művezetésével; a belső díszítést Schickedanz Albert kapta. Az 1896-os történelmi épületcsoport többek közt Vajda-Hunyad várának motívumait is felhasználta kiállítási épületként. A későbbi állandó kőépület és a Hősök tere emlékműve külön történet, nem ennek a tárlatnak a folytatása.

A hivatalos kalauzt Gelléri Mór, kiállítási titkár és a sajtóosztály főnöke szerkesztette; a történelmi ismertetést Czobor Béla írta. A történelmi főcsoport igazgatósága 1896-ban adta közre a történelmi katalógus első füzetét, hivatalos adatok alapján. Ez a füzet a román és csúcsíves épület egytől ezerkilencszáznyolcvannégyig számozott tárgyait közli. Az előszó 1896. május 30-án kelt, tehát a megnyitás után egy hónappal jelent meg nyomtatásban, és a tárlat közben készült leltárt rögzíti.

A katalógus előszava szerint a bemutatott hazai emlékek száma „eddig még soha együtt nem Volt”. Ugyanakkor 1896. május 30-án a renaissance-épület és az ősfoglalkozás pavilonjainak második füzete még sajtó alatt állt; az előszó szerint „második füzet már sajtó alatt Van”. A nyomtatott leltár tehát fokozatosan készült, nem egyetlen nyitó napi zárral. A „minden tárgy már a megnyitó napján teljes leltárban állt” kép a katalógusból nem adódik.

A kiállítást 1896. május 2-án I. Ferenc József nyitotta meg a Városligetben. A kalauz szerint ez az ezredéves ünnepségsor első napja volt; I. Ferenc József az ezredéves ünnepek fővédnökeként nyitotta meg az országos kiállítást. A megnyitás napja a kalauzban és a Pallas-mellékletben egybehangzó; a helyszín – a Városliget – ugyancsak közös a két korabeli összefoglalóban. A nyitó nap forrásilag stabilabb, mint a zárás, és a kalauz ünneprendje is ezzel a nappal indít.

A zárás napja ugyanazon 1896-os kalauzon belül is kétféleképpen jelenik meg. A látogatói tudnivalók szerint a kiállítás 1896. évi május hó 2-án nyílik, és „október második felében záratik be”, nap nélkül. Az ünneprend viszont azt írja: „Október 31-én az ezredéves kiállítás ünnepélyes berekesztése lesz.”; a Pallas ugyanezt a napot adja. A két megfogalmazás forrással együtt áll; nap szerinti egyetlen helyes záró dátum ezért nem állítható. A május 2-i nyitó nappal szemben a zárás tehát nyitva marad.

Köznapi belépő a kalauz szerint egy korona, vasárnap hatvan fillér volt. A megnyitási ünnepély belépője tíz korona, a megnyitás napján négy korona. Tizenkét éven aluli gyermek csak felnőtt felügyeletével léphetett be; négy éven aluli egyáltalán nem. Dohányzás az épületekben tilos volt. Az 1885-ös budapesti országos kiállításnak a kalauz szerint egymillió-hétszázötvenkilencezer-háromszázhatvannyolc fizető látogatója volt; ez összehasonlító adat, nem az 1896-os záró mérleg, amelyet a korabeli kalauz és a Pallas nem közöl.

A kutatás egy része a pavilon- és területadatokat a korabeli lexikon összefoglalóiból veszi át; mások a hivatalos kalauz számsorát tartják elsődlegesnek. Először is a kétszázharminc épület és a kétszáznegyven pavilon nem ugyanaz a mérési egység. Másodszor a beépített terület százhúszezer és száznegyvenezer négyszögméteres közelítése külön forrásréteg. Harmadszor a katalógus első füzete a megnyitás után készült, tehát a nyomtatott leltár nem zárul a nyitó napra. A három eltérés együtt mutatja a forrásfüggő képet.

A nemzeti elv kivételei a kalauz és a Pallas szerint is meghatározott körre szűkülnek. Ide tartoznak például a külföldön lakó honpolgárok képzőművészeti művei és a történelmi főcsoport bizonyos tárgyai. Ezek a kivételek a hazai keretet árnyalják, de nem nyitják meg a tárlatot nemzetközi világkiállítássá. A tárgykör tehát nemzeti marad, még ha a kivételes tételsor túlnyúlik a korona területén készült darabokon. A szabály és a kivétel együtt olvasható a szervezési elvben.

A közkeletű emlékezet gyakran az 1885-ös fizető látogatószámot az 1896-os mérleg helyére olvassa. A kalauz az egymillió-hétszázötvenkilencezer-háromszázhatvannyolcas adatot az 1885-ös országos kiállításhoz köti, összehasonlító keretben. Az 1896-os záró látogatószám a korabeli kalauzban és a Pallas-mellékletben nem szerepel. A két év számadata tehát nem cserélhető fel; a bekerített terület ötszázhúszezer négyszögméteres adata viszont mindkét 1896-os összefoglalóban azonos. A „kétszáznegyven pavilon” egyetlen hivatalos számként szintén a lexikon összefoglalójához kötődik, nem a kalauz kétszázharmincas sorához.

A sorsjáték rendezői további egymillió forinttal járultak hozzá a rendezéshez; ezt az összeget az 1895. évi XI. törvénycikk is említi a kalauz költségvetési képében. Az állami egymillió és a budapesti százezer mellé tehát ez a tétel is beilleszkedik. A pénzügyi előkészítés így három hozzájárulási tételben olvasható a kalauzban, anélkül hogy az 1896-os záró mérleget pótolná. A költségvetési előirányzat és a záró mérleg ezért nem ugyanaz; az előbbi a kalauzból ismert, az utóbbi nem.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mikor nyílt meg az ezredéves kiállítás?
A kiállítást 1896. május 2-án I. Ferenc József nyitotta meg a Városligetben. A nyitó nap forrásilag stabilabb, mint a zárás, és a kalauz ünneprendje is ezzel a nappal indít. A május 2-i nyitó nappal szemben a zárás tehát nyitva marad.
Mikor zárult az ezredéves kiállítás a források szerint?
A látogatói tudnivalók szerint a kiállítás 1896. évi május hó 2-án nyílik, és „október második felében záratik be”, nap nélkül. Az ünneprend viszont azt írja: „Október 31-én az ezredéves kiállítás ünnepélyes berekesztése lesz.”; a Pallas ugyanezt a napot adja.
Világkiállítás volt az ezredéves kiállítás?
A külföldi világkiállítási mintát a szervezés szándékosan nem követte, hanem hazai keretet rajzolt. A nemzeti elv kivételei a kalauz és a Pallas szerint is meghatározott körre szűkülnek. Ezek a kivételek a hazai keretet árnyalják, de nem nyitják meg a tárlatot nemzetközi világkiállítássá.

Források

  1. 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás. A történelmi főcsoport hivatalos katalógusa. I. füzet.
  2. 1892. évi II. törvénycikk az 1895. évben Budapesten tartandó országos nemzeti kiállításról.
  3. 1893. évi III. törvénycikk az országos nemzeti kiállítás költségeinek fedezéséről.
  4. Az 1893. évi III. törvénycikk indokolása.
  5. Az 1896. évi ezredéves országos kiállítás helyszínrajza.
  6. Az ezredéves országos kiállítás kalauza. Hivatalos adatok alapján. 2. kiadás.
  7. A Pallas nagy lexikona – „Ezredéves emlékünnep” melléklet (Millennium).
  8. Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves országos kiállításon.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak