A millenniumi ünnepségek
A közkeletű kép szerint Magyarország azért ünnepelte 1896-ban az ezredévet, mert a honfoglalás pontosan 896-ban történt. A törvények és az 1883-as akadémiai jelentés ennél tagoltabb folyamatot mutatnak. Az ünnepév törvényhozási és kormányzati döntés eredménye volt; a „896” visszaszámolt hagyományos év, nem az Akadémia által kijelölt biztos honfoglalási nap.
A tárgy az ünnepév kijelölése, az 1882–1883-as akadémiai keret, a törvényi döntések, a május 2-i megnyitó és a június 8-i törvényi emléknap. A törvények, a hivatalos kalauz és az egykorú tudósítások a forrásréteg. A program szerinti tervet és a ténylegesen lezajlott eseményről szóló beszámolót külön kell tartani. A zárónap, a látogatószám és a földalatti napja vitatott adatréteg; egyetlen biztos számot a források nem rögzítenek.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1882. október 17-én leiratban kérte fel a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy határozza meg a honfoglalás, illetve az államalapítás időpontját. Az Akadémia 1882. október 30-i összes ülésén fogadta el a megbízást, és a Történelmi Bizottsághoz utalta. A kérdés tehát miniszteri felkérésből indult, nem egy már kész évszám ünnepi megismétléséből. Az akadémiai keret az 1880-as évek elején született meg.
A Bizottság jelentését Ipolyi Arnold és Fraknói Vilmos 1883. január 25-én írta alá; a Bizottság február 1-jén tette magáévá. A jelentés szerint csak az bizonyos, hogy 888 előtt a magyarok mai hazánk területén nem telepedtek meg, és 900-ban a terület elfoglalása be volt fejezve. Egyetlen évet a Bizottság nem jelölt ki a millenáriumra, hanem a tizenkét évi köz megjelölésére szorítkozott. Ez korabeli akadémiai álláspont, nem mai bizonyosságként olvasandó kijelölés.
A jelentés saját szavai szerint „teljesen kétségtelen tény gyanánt” csak a 888 előtti megtelepedés hiánya és a 900-ban befejezett elfoglalás bontakozik ki az adatok tömkelegéből. A Bizottság a tizenkét évi időköz megjelölésére szorítkozott. A közkeletű kép, amely szerint az Akadémia már 1882–1883-ban kijelölte a 896-ot, ezért nem egyezik a jelentés szövegével. A 896 hagyományos visszaszámolás az 1896-os ünnepévből; a jelentés ezt az egy évet nem nevezi meg.
Az 1892. évi II. törvénycikk még 1895-re tűzte a budapesti általános országos nemzeti kiállítást. Az 1893. évi III. törvénycikk a kiállítást 1896-ra tette át, és egymillió forint állami hozzájárulást szavazott meg a biztosítási alaphoz, 1893 és 1896 közötti részletekben. Az ünnepév tehát törvényi áttétellel került 1896-ra, nem az 1883-as jelentés egyetlen évszámából. A törvény szövege a kiállítás évét módosította; az Akadémia tizenkét évi közét nem írta át egy konkrét napra.
Az 1892-es törvény még az 1895. évre szólt; az 1893-as törvény kifejezetten eltér ettől a határozmánytól, amikor 1896-ot ír elő. A kiállítás évének áttétele tehát törvényi szöveggel dokumentált, nem utólagos magyarázat. A pénzügyi döntés ugyanebben a törvényben áll: állami hozzájárulás a kiállítás biztosítási alapjához. A naptári áttétel és a költségfedezés így együtt rögzíti az ünnepév törvényi keretét a kiállítás körül.
Az 1896. évi VII. törvény kimondja: „A magyar állam 1896-ban ezeréves megalapitásának és fennállásának ünnepét üli.” A törvény a honalapítást Árpád és vitéz hadaihoz köti, a 896-os évszámot azonban nem írja ki. A közkeletű „896” ezért az 1896-os ünnepévből visszafelé számolt hagyományos év. Nem az Akadémia egyetlen kijelölt dátuma, hanem az ünnepév törvényi keretéből adódó visszaszámolás; a törvény magát az ünnepévet rögzíti.
A VII. törvény 1896. június 8-án, Ferenc József megkoronázásának évfordulóján lép hatályba. Ugyanezen a napon a törvényt az országgyűlés együttes ülésében fel kell olvasni, minden községben közzé kell tenni, és kőbe vésve meg kell örökíteni az országházban. A törvény szerint az országgyűlés mindkét háza hódolattal járul Ferenc József elé. A hatálynap, a felolvasás, a közzététel és a hódolat tehát a koronázási évfordulóhoz kötődik.
Az 1896. évi VIII. törvénycikk emlékművet rendel a Városligetnek az Andrássy út és a tó közötti részére Árpádról és a nemzet történelmi múltjáról. Hét emlékoszlopot is elrendel: Munkács, Zobor, Dévény, Pannonhalma, Zimony, Pusztaszer és a brassói Cenk. Szent István lovas szobrát a Halászbástyára, országos szépművészeti múzeumot és négyszáz új népiskolát szintén ez a törvény írja elő. Az alkotások összesített hitele 5 325 640 forint.
A hét emlékoszlop ötletét a korabeli országgyűlési és közbeszéd képviselte; a kormány programjába bekerült. A VIII. törvénycikk a hét helyszínt már a törvényi felsorolásban rögzíti. A törvényi elrendelés és a parlamenti előkészítés rétege tehát külön olvasható. A helyszínek felsorolása a törvényből való; a felavatás tényleges napja és a későbbi sors nem vezethető le csupán a törvényi listából. A hét helyszín a törvényi listából ismert, nem a felavatási naplókból.
A VIII. törvénycikket 1896. május 17-én szentesítették, és június 2-án hirdették ki az Országos Törvénytárban; a kihirdetés után azonnal hatályos. A törvény elrendel; a tényleges felállítások napját és későbbi sorsát nem állítja kész ténynek minden helyszínre. A törvényi program a lényeg, nem az egyes művek későbbi életrajza. A program szerinti terv és a tényleges esemény beszámolója külön réteg a törvény mellett.
1896. május 2-án Ferenc József megnyitotta az ezredéves országos kiállítást; Gelléri Mór hivatalos kalauza szerint ezzel nyílt meg az ünnepsor. A megnyitón Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter üdvözlő beszédet mondott; Ferenc József papírlapról olvasott választ. Egykorú tudósítás szerint Erzsébet királyné fekete gyászruhában jelent meg a megnyitón. A megnyitó napja tehát a kalauzban és a Budapesti Hírlap 1896. május 3-i tudósításában is rögzített.
Ferenc József megnyitó válaszában a kiállítást a történelmi időszak jelének nevezte, és „béke-ünnep” keretében beszélt. Az állam ezeréves fennállását, valamint a művelődésbeli helyet hangsúlyozta; a válasz a harctéri védelmet és a művelődést egymás mellett említette. A válasz szövege a Budapesti Hírlap 1896. május 3-i tudósításában olvasható. A királyi válasz a megnyitó egykorú dokumentuma, nem későbbi összefoglaló átirata vagy utólagos értelmezés.
A hivatalos kalauz szerint május 3-án hálaadó istentiszteletet tartottak a koronázási templomban. Ugyanez a program május 3. és 15. között a törvényhatóságok díszüléseit, május 10-én pedig Te Deumokat ír elő az ország templomaiban. Ezek a kalauz program szerinti napjai, nem a teljes ország minden helyi ünnepségének ellenőrzött listája. A programot tehát a kalauz saját szövegéből kell olvasni, a tényleges helyi lefolyástól elválasztva.
A kalauz szerint június 8-án bandériumok kíséretében hódolt az országgyűlés a király előtt, és díszülést tartottak az új parlamenti palota kupolás termében. Ez a nap egybeesik a VII. törvény hatálybalépésével és a koronázási évfordulóval. A törvényi kötelezettség és a kalauz programja itt találkozik; a felolvasás és a hódolat a törvényből, a bandériumok és a díszülés a kalauzból olvasható. A hódolat és a díszülés tehát a törvényi emléknap része.
A kalauz a kiállítás ünnepélyes berekesztését 1896. október 31-ére tervezte. Kőváry László 1897-es összefoglalója a fővárosba vasúton érkezők között november első három napjáról is ír; ez utasszám, nem a zárónap közlése. A program szerinti október 31. tehát a kalauz terve, nem igazolt zárónap. A vasúti utasszám a tényleges berekesztés napját sem dönti el. A zárónap ezért nem adható meg egyetlen, vita nélküli dátumként.
Kőváry László szerint a kiállításnak 2 928 910 napijegyes látogatója volt. A bérleteseket és a szabadjegyeket is beleszámítva a számot „bízvást” ötmillióra teszi. A napijegyadat és a becslés tehát nem ugyanaz a tény; az előbbi számlált napijegy, az utóbbi kortárs összesítés. Egyetlen „pontos” összes látogatószámként egyik sem állítható. A későbbi kerekített látogatószámok ezért ettől a két forrásrétegtől elválasztva kezelendők, nem cserélhetők fel.
Miért térnek el a források az ünnepév jelentésében? Először is, az 1883-as akadémiai jelentés tizenkét évi közt adott, egyetlen évet nem. Másodszor, a törvényhozás előbb 1895-re, majd 1896-ra tűzte a kiállítást. Harmadszor, a VII. törvény 1896-ot az állam ezeréves fennállásának ünnepévé nyilvánítja, a 896-os számot azonban nem írja le. Aki a „896”-ot az Akadémia kijelölésének nevezi, a visszaszámolást az 1883-as állásponttal cseréli fel.
A megnyitó és a zárás rétegei sem fedik egymást. A május 2-i megnyitó napja kalauzban és hírlapban egyaránt rögzített. A zárás programja és a forgalmi beszámoló eltérő funkciójú kortárs közlések. A pavilonok, a látványosságok és a városligeti emlékmű részletezése más történeti kérdés. Az ünnepév kijelölése és a törvényi keret a lényeg, nem a kiállítás látványkatalógusa vagy a helyi ünnepségek teljes listája.
Összefoglalva: a millenniumi ünnepségek éve törvényi döntés eredménye, nem egyetlen, csillagászatilag rögzített honfoglalási nap ezredik évfordulója. Az 1883-as akadémiai jelentés 888 és 900 közé szorította a kétségtelen adatokat, egy évet nem jelölt ki. Az 1893. évi III. törvénycikk 1896-ra tette a kiállítást; az 1896. évi VII. törvény az állam ezeréves fennállásának ünnepévé nyilvánította ezt az évet. A május 2-i megnyitó Ferenc József jelenlétében zajlott. Kőváry a napijegyes látogatót számlálta, az összesítést becslésnek írta; a berekesztést a kalauz október 31-ére tervezte.
