MBMAGYAR BETYÁR
Dualizmus

7.3.2

A millenniumi ünnepségek

Dualizmus · 1867–1918

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A millenniumi ünnepségek
Illusztráció

Röviden

Az 1896. évi VII. törvény kimondja: „A magyar állam 1896-ban ezeréves megalapitásának és fennállásának ünnepét üli.” A törvény a honalapítást Árpád és vitéz hadaihoz köti, a 896-os évszámot azonban nem írja ki. A közkeletű „896” ezért az 1896-os ünnepévből visszafelé számolt hagyományos év. A megnyitón Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter üdvözlő beszédet mondott; Ferenc József papírlapról olvasott választ.

A millenniumi ünnepségek

A közkeletű kép szerint Magyarország azért ünnepelte 1896-ban az ezredévet, mert a honfoglalás pontosan 896-ban történt. A törvények és az 1883-as akadémiai jelentés ennél tagoltabb folyamatot mutatnak. Az ünnepév törvényhozási és kormányzati döntés eredménye volt; a „896” visszaszámolt hagyományos év, nem az Akadémia által kijelölt biztos honfoglalási nap.

A tárgy az ünnepév kijelölése, az 1882–1883-as akadémiai keret, a törvényi döntések, a május 2-i megnyitó és a június 8-i törvényi emléknap. A törvények, a hivatalos kalauz és az egykorú tudósítások a forrásréteg. A program szerinti tervet és a ténylegesen lezajlott eseményről szóló beszámolót külön kell tartani. A zárónap, a látogatószám és a földalatti napja vitatott adatréteg; egyetlen biztos számot a források nem rögzítenek.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1882. október 17-én leiratban kérte fel a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy határozza meg a honfoglalás, illetve az államalapítás időpontját. Az Akadémia 1882. október 30-i összes ülésén fogadta el a megbízást, és a Történelmi Bizottsághoz utalta. A kérdés tehát miniszteri felkérésből indult, nem egy már kész évszám ünnepi megismétléséből. Az akadémiai keret az 1880-as évek elején született meg.

A Bizottság jelentését Ipolyi Arnold és Fraknói Vilmos 1883. január 25-én írta alá; a Bizottság február 1-jén tette magáévá. A jelentés szerint csak az bizonyos, hogy 888 előtt a magyarok mai hazánk területén nem telepedtek meg, és 900-ban a terület elfoglalása be volt fejezve. Egyetlen évet a Bizottság nem jelölt ki a millenáriumra, hanem a tizenkét évi köz megjelölésére szorítkozott. Ez korabeli akadémiai álláspont, nem mai bizonyosságként olvasandó kijelölés.

A jelentés saját szavai szerint „teljesen kétségtelen tény gyanánt” csak a 888 előtti megtelepedés hiánya és a 900-ban befejezett elfoglalás bontakozik ki az adatok tömkelegéből. A Bizottság a tizenkét évi időköz megjelölésére szorítkozott. A közkeletű kép, amely szerint az Akadémia már 1882–1883-ban kijelölte a 896-ot, ezért nem egyezik a jelentés szövegével. A 896 hagyományos visszaszámolás az 1896-os ünnepévből; a jelentés ezt az egy évet nem nevezi meg.

Az 1892. évi II. törvénycikk még 1895-re tűzte a budapesti általános országos nemzeti kiállítást. Az 1893. évi III. törvénycikk a kiállítást 1896-ra tette át, és egymillió forint állami hozzájárulást szavazott meg a biztosítási alaphoz, 1893 és 1896 közötti részletekben. Az ünnepév tehát törvényi áttétellel került 1896-ra, nem az 1883-as jelentés egyetlen évszámából. A törvény szövege a kiállítás évét módosította; az Akadémia tizenkét évi közét nem írta át egy konkrét napra.

Az 1892-es törvény még az 1895. évre szólt; az 1893-as törvény kifejezetten eltér ettől a határozmánytól, amikor 1896-ot ír elő. A kiállítás évének áttétele tehát törvényi szöveggel dokumentált, nem utólagos magyarázat. A pénzügyi döntés ugyanebben a törvényben áll: állami hozzájárulás a kiállítás biztosítási alapjához. A naptári áttétel és a költségfedezés így együtt rögzíti az ünnepév törvényi keretét a kiállítás körül.

Az 1896. évi VII. törvény kimondja: „A magyar állam 1896-ban ezeréves megalapitásának és fennállásának ünnepét üli.” A törvény a honalapítást Árpád és vitéz hadaihoz köti, a 896-os évszámot azonban nem írja ki. A közkeletű „896” ezért az 1896-os ünnepévből visszafelé számolt hagyományos év. Nem az Akadémia egyetlen kijelölt dátuma, hanem az ünnepév törvényi keretéből adódó visszaszámolás; a törvény magát az ünnepévet rögzíti.

A VII. törvény 1896. június 8-án, Ferenc József megkoronázásának évfordulóján lép hatályba. Ugyanezen a napon a törvényt az országgyűlés együttes ülésében fel kell olvasni, minden községben közzé kell tenni, és kőbe vésve meg kell örökíteni az országházban. A törvény szerint az országgyűlés mindkét háza hódolattal járul Ferenc József elé. A hatálynap, a felolvasás, a közzététel és a hódolat tehát a koronázási évfordulóhoz kötődik.

Az 1896. évi VIII. törvénycikk emlékművet rendel a Városligetnek az Andrássy út és a tó közötti részére Árpádról és a nemzet történelmi múltjáról. Hét emlékoszlopot is elrendel: Munkács, Zobor, Dévény, Pannonhalma, Zimony, Pusztaszer és a brassói Cenk. Szent István lovas szobrát a Halászbástyára, országos szépművészeti múzeumot és négyszáz új népiskolát szintén ez a törvény írja elő. Az alkotások összesített hitele 5 325 640 forint.

A hét emlékoszlop ötletét a korabeli országgyűlési és közbeszéd képviselte; a kormány programjába bekerült. A VIII. törvénycikk a hét helyszínt már a törvényi felsorolásban rögzíti. A törvényi elrendelés és a parlamenti előkészítés rétege tehát külön olvasható. A helyszínek felsorolása a törvényből való; a felavatás tényleges napja és a későbbi sors nem vezethető le csupán a törvényi listából. A hét helyszín a törvényi listából ismert, nem a felavatási naplókból.

A VIII. törvénycikket 1896. május 17-én szentesítették, és június 2-án hirdették ki az Országos Törvénytárban; a kihirdetés után azonnal hatályos. A törvény elrendel; a tényleges felállítások napját és későbbi sorsát nem állítja kész ténynek minden helyszínre. A törvényi program a lényeg, nem az egyes művek későbbi életrajza. A program szerinti terv és a tényleges esemény beszámolója külön réteg a törvény mellett.

1896. május 2-án Ferenc József megnyitotta az ezredéves országos kiállítást; Gelléri Mór hivatalos kalauza szerint ezzel nyílt meg az ünnepsor. A megnyitón Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter üdvözlő beszédet mondott; Ferenc József papírlapról olvasott választ. Egykorú tudósítás szerint Erzsébet királyné fekete gyászruhában jelent meg a megnyitón. A megnyitó napja tehát a kalauzban és a Budapesti Hírlap 1896. május 3-i tudósításában is rögzített.

Ferenc József megnyitó válaszában a kiállítást a történelmi időszak jelének nevezte, és „béke-ünnep” keretében beszélt. Az állam ezeréves fennállását, valamint a művelődésbeli helyet hangsúlyozta; a válasz a harctéri védelmet és a művelődést egymás mellett említette. A válasz szövege a Budapesti Hírlap 1896. május 3-i tudósításában olvasható. A királyi válasz a megnyitó egykorú dokumentuma, nem későbbi összefoglaló átirata vagy utólagos értelmezés.

A hivatalos kalauz szerint május 3-án hálaadó istentiszteletet tartottak a koronázási templomban. Ugyanez a program május 3. és 15. között a törvényhatóságok díszüléseit, május 10-én pedig Te Deumokat ír elő az ország templomaiban. Ezek a kalauz program szerinti napjai, nem a teljes ország minden helyi ünnepségének ellenőrzött listája. A programot tehát a kalauz saját szövegéből kell olvasni, a tényleges helyi lefolyástól elválasztva.

A kalauz szerint június 8-án bandériumok kíséretében hódolt az országgyűlés a király előtt, és díszülést tartottak az új parlamenti palota kupolás termében. Ez a nap egybeesik a VII. törvény hatálybalépésével és a koronázási évfordulóval. A törvényi kötelezettség és a kalauz programja itt találkozik; a felolvasás és a hódolat a törvényből, a bandériumok és a díszülés a kalauzból olvasható. A hódolat és a díszülés tehát a törvényi emléknap része.

A kalauz a kiállítás ünnepélyes berekesztését 1896. október 31-ére tervezte. Kőváry László 1897-es összefoglalója a fővárosba vasúton érkezők között november első három napjáról is ír; ez utasszám, nem a zárónap közlése. A program szerinti október 31. tehát a kalauz terve, nem igazolt zárónap. A vasúti utasszám a tényleges berekesztés napját sem dönti el. A zárónap ezért nem adható meg egyetlen, vita nélküli dátumként.

Kőváry László szerint a kiállításnak 2 928 910 napijegyes látogatója volt. A bérleteseket és a szabadjegyeket is beleszámítva a számot „bízvást” ötmillióra teszi. A napijegyadat és a becslés tehát nem ugyanaz a tény; az előbbi számlált napijegy, az utóbbi kortárs összesítés. Egyetlen „pontos” összes látogatószámként egyik sem állítható. A későbbi kerekített látogatószámok ezért ettől a két forrásrétegtől elválasztva kezelendők, nem cserélhetők fel.

Miért térnek el a források az ünnepév jelentésében? Először is, az 1883-as akadémiai jelentés tizenkét évi közt adott, egyetlen évet nem. Másodszor, a törvényhozás előbb 1895-re, majd 1896-ra tűzte a kiállítást. Harmadszor, a VII. törvény 1896-ot az állam ezeréves fennállásának ünnepévé nyilvánítja, a 896-os számot azonban nem írja le. Aki a „896”-ot az Akadémia kijelölésének nevezi, a visszaszámolást az 1883-as állásponttal cseréli fel.

A megnyitó és a zárás rétegei sem fedik egymást. A május 2-i megnyitó napja kalauzban és hírlapban egyaránt rögzített. A zárás programja és a forgalmi beszámoló eltérő funkciójú kortárs közlések. A pavilonok, a látványosságok és a városligeti emlékmű részletezése más történeti kérdés. Az ünnepév kijelölése és a törvényi keret a lényeg, nem a kiállítás látványkatalógusa vagy a helyi ünnepségek teljes listája.

Összefoglalva: a millenniumi ünnepségek éve törvényi döntés eredménye, nem egyetlen, csillagászatilag rögzített honfoglalási nap ezredik évfordulója. Az 1883-as akadémiai jelentés 888 és 900 közé szorította a kétségtelen adatokat, egy évet nem jelölt ki. Az 1893. évi III. törvénycikk 1896-ra tette a kiállítást; az 1896. évi VII. törvény az állam ezeréves fennállásának ünnepévé nyilvánította ezt az évet. A május 2-i megnyitó Ferenc József jelenlétében zajlott. Kőváry a napijegyes látogatót számlálta, az összesítést becslésnek írta; a berekesztést a kalauz október 31-ére tervezte.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Az Akadémia jelölte ki a 896-os évet a millenniumra?
Egyetlen évet a Bizottság nem jelölt ki a millenáriumra, hanem a tizenkét évi köz megjelölésére szorítkozott. A törvény a honalapítást Árpád és vitéz hadaihoz köti, a 896-os évszámot azonban nem írja ki. A közkeletű „896” ezért az 1896-os ünnepévből visszafelé számolt hagyományos év.
Mikor nyitotta meg Ferenc József az ezredéves kiállítást?
1896. május 2-án Ferenc József megnyitotta az ezredéves országos kiállítást; Gelléri Mór hivatalos kalauza szerint ezzel nyílt meg az ünnepsor. Egykorú tudósítás szerint Erzsébet királyné fekete gyászruhában jelent meg a megnyitón. A megnyitó és a zárás rétegei sem fedik egymást.
Mikor zárult az 1896-os ezredéves kiállítás?
A kalauz a kiállítás ünnepélyes berekesztését 1896. október 31-ére tervezte. Kőváry László 1897-es összefoglalója a fővárosba vasúton érkezők között november első három napjáról is ír; ez utasszám, nem a zárónap közlése. A program szerinti október 31. tehát a kalauz terve, nem igazolt zárónap.

Források

  1. 1892. évi II. törvénycikk „az 1895. évben Budapesten tartandó országos nemzeti kiállitásról”.
  2. 1893. évi III. törvénycikk „az országos nemzeti kiállitás költségeinek fedezéséről”.
  3. 1896. évi VII. törvénycikk a honalapítás évezredes emlékének törvénybe iktatásáról.
  4. 1896. évi VIII. törvénycikk a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről.
  5. Budapesti Hírlap, 1896. május 3.
  6. Vasárnapi Újság, 1896. május 17.
  7. Jelentés a honfoglalás időpontjának meghatározása tárgyában. MTA Történelmi Bizottság, Budapest, 1883.
  8. Az ezredéves országos kiállítás kalauza. 2. kiadás. Budapest, Kosmos, 1896.
  9. A millenium lefolyásának története és a millenáris emlékalkotások. Budapest, 1897.
  10. Budapesti Negyed 10–11. (1995).
  11. Az ezredév. Budapest, Neumann Kht., 2003.
  12. „Miért pont 896-ot tekintjük a Honfoglalás évének?”, 2014.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak