MBMAGYAR BETYÁR
Dualizmus

7.3.2

Hősök tere és a Városliget

Dualizmus · 1867–1918

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Hősök tere és a Városliget
Illusztráció

Röviden

A közkeletű kép szerint a városligeti millenniumi emlékmű 1896-ra elkészült, és a Hősök tere az ezredéves ünnep kész dísze volt. 1894-ben tervet mutattak be, 1896-ban törvény rendelte el az emlékművet, a szobrok megvalósulása pedig évtizedeken át tartott. A kész mű és a törvény éve nem esik egybe.

Hősök tere és a Városliget

A közkeletű kép szerint a városligeti millenniumi emlékmű 1896-ra elkészült, és a Hősök tere az ezredéves ünnep kész dísze volt. A törvények és a korabeli sajtó ennél tagoltabb folyamatot mutatnak. 1894-ben tervet mutattak be, 1896-ban törvény rendelte el az emlékművet, a szobrok megvalósulása pedig évtizedeken át tartott. A kész mű és a törvény éve nem esik egybe. A megvalósulás a törvény után folytatódott.

Az 1894-es terv, az 1896. évi VIII. törvénycikk emlékmű-programja és a későbbi megvalósulás rétegei a tárgy. A millenniumi ünnepségeket az előző, az ezredéves kiállítást a következő szócikk tárgyalja. A törvénycikkek és a Vasárnapi Ujság 1894-es beszámolója adja a terv és a törvény rétegét; a szobrok elkészülési évei későbbi levéltári összefoglalóból valók. A terv, a törvény és a kivitelezés három külön, időben elváló réteg.

Az 1896. évi VIII. törvénycikk szerint a törvényhozás Budapesten „a városligetnek az Andrássy-ut és a tó közötti részében” emlékművet állít. Az emlékmű a törvény szerint „a honalapitó Árpádot és a nemzet egész történelmi multját” örökíti meg. A helyszín tehát törvényben rögzített: a Városliget Andrássy út és tó közötti része. A törvény „állit” igét használ, de a költséget a munkálatok előrehaladása szerint a következő évek költségvetéseibe veszi fel, tehát több évre számol.

Ugyanez a törvény hét emlékoszlopot is rendelt az ország különböző pontjaira. A felsorolásban szerepel a munkácsi várhegy, a nyitrai Zobor, a dévényi várhegy, Pannonhalma, a zimonyi várhegy, Pusztaszer és a brassói Cenk. A budapesti emlékmű tehát a törvény öt tétele közül az egyik volt. A hét emlékoszlop a törvény felsorolásaként jelenik meg itt, nem önálló helytörténetként. A felsorolás az ország hét pontját nevezi meg, Pannonhalmától a brassói Cenkig.

A törvény Szent István lovasszobrát a budai Halászbástyára rendelte, és országos szépművészeti múzeumot, valamint négyszáz új népiskolát is előírt. A budapesti emlékműre 802 640 forint hitelt engedélyezett. Az öt tétel összköltsége 5 325 640 forint volt. A szépművészeti múzeum és az iskolák a törvényi keret részeként szerepelnek; részletes tárgyalásuk más cikkek anyaga. A törvény tehát öt párhuzamos alkotást rendelt el, nem egyetlen művet.

A VIII. törvénycikket 1896. május 17-én szentesítették, és június 2-án hirdették ki. A párhuzamos 1896. évi VII. törvénycikk szerint „A magyar állam 1896-ban ezeréves megalapitásának és fennállásának ünnepét üli.” A VII. cikket május 14-én szentesítették, május 31-én hirdették ki, és 1896. június 8-án, Ferenc József koronázásának évfordulóján lépett életbe. Kőbe vésve az országházban kellett megörökíteni. Az ünnepi mondat a törvény saját szövege, idézőjelben.

A VII. törvénycikk az ezredév törvényi megörökítése; a VIII. az alkotások elrendelése. A VII. cikk hatálybalépése Ferenc József koronázásának évfordulójára esett. A VIII. cikk a városligeti emlékmű mellett hét emlékoszlopot, lovasszobrot, múzeumot és iskolákat rendelt. A budapesti tétel 802 640 forintja a Vasárnapi Ujság 1894-es összegével egyezik. A számok folytonossága a terv és a törvény között is megjelenik. A VII. az ezredév ünnepét, a VIII. a műveket rögzíti.

A terv azonban megelőzte a törvényt. A Vasárnapi Ujság szerint a terveket 1894. november 6-án az „Otthon” írói körben mutatták be, Zala György és Pulszky Károly ismertetésével. A lap szerint az emlékművet „az Andrássy-ut városligeti torkolatába” tervezték, ahová korábban gr. Andrássy lovasszobrát akarták állítani. A szobrok Zala György, az építészeti kiképzés Schickedanz Albert tervei szerint készültek volna. A helyszínválasztás már a tervben a városligeti torkolathoz kötődött.

Pulszky Károly szavai szerint pályázatot nem írtak ki: a kormány Zalának és Schickedanznak „egyenes megbízást adott”. A közkeletű kép, hogy az emlékmű pályázat útján született, ezért téves. A Vasárnapi Ujság szerint az építészeti rész 279 040, a szobrok 523 600 forintba kerültek volna, az egész pedig 802 640 forint. Ez az összeg egyezik a későbbi VIII. törvénycikk budapesti tételével. A terv pénzügyi kerete tehát már 1894-ben ismert volt.

A terv két negyedkör alakú oszlopcsarnokot írt le, uralkodók szobraival. A középső főemlék Gábriel arkangyal alakjával együtt harmincöt méteresre volt tervezve, a külső pillérek távolsága pedig nyolcvan méter. Az 1894-es terv uralkodólistájában még Ferenc József szobra is szerepelt, Szent István, Nagy Lajos és Hollós Mátyás mellett kiemelt helyen. A bemutatón György Aladár azt kívánta, hogy II. Lajos helyett IV. Béla szobra készüljön. A terv tehát nem azonos a későbbi megvalósult állapottal.

A megvalósulás évtizedeken át tartott. Egy későbbi levéltári összefoglaló szerint a Gábriel-szobor 1897-re elkészült, és az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix-t kapott. Ugyanez szerint Árpád szobra 1912 óta áll a helyén, a vezérek szobrai pedig 1928-ra kerültek mellé. Ezek az évek a későbbi összefoglalóból származnak, nem a törvényből és nem a Vasárnapi Ujságból. Az emlékmű 1896-ban törvénybe került, de nem készült el abban az évben.

A „hét vezér” motivuma a krónikás hagyomány rétege. Anonymus elbeszélése a honfoglaló vezetők névsorát és a vérszerződés hagyományát őrzi; ez krónikás hagyomány, nem a törvényi program bizonyítéka. A törvény Árpádot és „a nemzet egész történelmi multját” nevezi meg. A szoborcsoport tartalmi értelmezése és az emlékezetpolitika más cikk tárgya. A krónikás névsor Anonymus rétegéből, a törvényi program az 1896-os szövegből olvasható.

A későbbi levéltári összefoglaló Wekerle Sándor megbízását is említi a művészek felé. A Gábriel-szobor 1897-es elkészülte és az 1900-as párizsi Grand Prix ugyanebből az összefoglalóból ismert. Árpád szobra 1912-től, a vezéreké 1928-ra került a helyére. Az emlékmű tehát a törvényi elhatározás után több mint három évtizeden át épült. A terv éve 1894, a törvényé 1896, a szobrok évszáma pedig későbbi összefoglalóé.

A VIII. törvénycikk a budapesti tételre 802 640 forint hitelt engedélyezett; ez megegyezik az 1894-es terv összegével. Az öt tétel összköltsége 5 325 640 forint volt. Már a törvényi szöveg több évre számolt, nem egyetlen ünnepi napra. A pénzügyi ütemezés maga is mutatja, hogy a törvény folyamatot indított, nem kész művet adott át. A hét emlékoszlop és a lovasszobor ugyanezen törvény további tételei.

Miért térnek el a források az emlékmű „elkészültének” kérdésében? Először is, a terv, a törvény és a kivitelezés három külön pillanat. Az 1894-es sajtó a bemutatott tervet rögzíti. Az 1896. évi VIII. törvénycikk a felállítás elhatározását és a hitelt. A szobrok elkészülési évei csak későbbi összefoglalókból ismertek. Aki 1896-ot a kész emlékmű évének nevezi, a törvény évét a megvalósulás évével cseréli fel.

Másodszor, már a törvény is több évre számolt. A költségvetési ütemezés a munkálatok előrehaladásához igazodott, nem egyetlen ünnepi naphoz. A törvény tehát nem kész művet adott át, hanem folyamatot indított. A VII. törvénycikk ünnepi nyelve és a VIII. törvénycikk pénzügyi ütemezése együtt mutatja: az ezredév a törvény ünnepi éve, az emlékmű pedig hosszú építkezés. A két törvény más funkciót tölt be; az egyik a jelképet, a másik a műveket rögzíti.

Harmadszor, a terv és a későbbi állapot nem fedik egymást. Az 1894-es tervben Ferenc József szobra is szerepelt; a bemutatón György Aladár II. Lajos helyett IV. Béla szobrát javasolta. A megvalósult szoborsor tehát nem „mindig ugyanez” volt. A terv a bemutatott terv, a törvény az 1896-os cikk, a későbbi évszámok pedig későbbi közlések. György Aladár javaslata a bemutató vitájához tartozik, nem a törvény szövegéhez.

Negyedszer, a tér mai neve külön kérdés. A „Hősök tere” elnevezés keletkezéséről nincs forrás, ezért évszámot nem lehet megadni ehhez a névhez. A városligeti helyszín törvényi megnevezése és a mai térnév nem keverendő. A névadás évét sem a törvény, sem az 1894-es beszámoló nem adja meg. A törvény a Városliget Andrássy út és tó közötti részét nevezi meg; a mai térnév ettől a formulától különbözik.

Összefoglalva: a Hősök tere és a városligeti millenniumi emlékmű története nem egyetlen 1896-os elkészülés. A Vasárnapi Ujság szerint 1894-ben mutatták be Zala György és Schickedanz Albert tervét. Az 1896. évi VIII. törvénycikk a Városliget Andrássy út és tó közötti részén rendelte el az emlékművet, és hitelt szavazott meg. Az emlékmű évtizedeken át épült; az egyes szobrok elkészültét a későbbi összefoglalók 1897 és 1928 közé teszik. Az ünnepségekről szóló cikk előzi meg e szócikket, az ezredéves kiállításról szóló követi.

A költségek egybevetése is a folyamatosságra figyelmeztet. A Vasárnapi Ujság 1894-es összege és a VIII. törvénycikk budapesti hitele megegyezik: mindkettő 802 640 forintról beszél. Az összeg a lap 1894-es közlésében és a törvény budapesti tételében azonos. A hét emlékoszlop, a Halászbástya lovasszobra, a szépművészeti múzeum és a népiskolák ugyanezen törvény további tételei. Párhuzamos programok voltak, nem az emlékmű mellékletei a mai értelemben.

Az emlékezetpolitika értelmezése más forrásokat kívánna. Az emlékmű tartalmi olvasata, a későbbi szoborcserék és a tér névadása nem e szöveg tárgya. Itt a törvényi program, a korabeli tervbemutató és a megvalósulás időbeli tagolása a lényeg. A millenniumi ünnepségek és az ezredéves kiállítás a testvércikkekben bontakozik ki. Anonymus krónikás névsora és a törvényi program más-más forrásréteg; a vérszerződés hagyománya a krónikás szöveghez tartozik.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. 1896. évi VII. törvénycikk a honalapítás évezredes emlékének törvénybe iktatásáról.
  2. 1896. évi VIII. törvénycikk a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről.
  3. A milleniumi műemlékek Budapesten. Vasárnapi Ujság 41. évf. 45. sz. (1894. november 11.).
  4. Nemzeti Archívum: Negyedszázada avatták újra a hét vezér szoborcsoportját a Hősök terén.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak