1741 pozsonyi országgyűlés
A közkeletű kép szerint az 1741-es pozsonyi országgyűlés egyetlen latin felkiáltás és egy szeptemberi trónjelenet története. A törvénycikkek tagoltabb folyamatot mutatnak: hitlevél, eskü, koronázás törvénybe iktatása, nádorválasztás és a felkelés feltételekhez kötött kerete. A Vivat domina et rex noster és a vitam et sanguinem két külön alkalom. A szeptemberi jelenet másutt bontakozik ki.
A tárgy az országgyűlés egésze: összehívás, meghirdetett nap, bevonulás, az 1741. évi I–II., V., XI. és LXIII. törvénycikk, valamint a decretum kelte. A szeptember 11-i vitam et sanguinem jelenet csak egy utaló mondat. Az osztrák örökösödési háború hadjáratai és a Pragmatica Sanctio 1722–23-as becikkelyezése csak említés. A dinasztikus jog itt az 1723. évi 1–2. cikk hivatkozásaként áll.
Az 1741. évi I. törvénycikk szerint VI. Károly férfi ivadék nélkül halt meg; Mária Terézia elsőszülött leányként, az 1723. évi pozsonyi országgyűlés 1. és 2. cikke szerint lépett a magyar trónra. A hitlevél szerint az apa a legközelebb múlt esztendő Mindszent havában hunyt el. A levéltári ismertető szerint a napi dátum 1740. október 20. A dinasztikus keret tehát a törvényből és a hónapjelölésből olvasható. A női öröklés az 1723. évi cikkekre támaszkodik.
Az 1741. évi II. törvénycikk szerint az országgyűlést Pozsony szabad királyi városába, a pünkösd hava tizennegyedik napjára, Exaudi vasárnapra hirdették. A szakirodalom szerint a meghívó 1741. január 21-én kelt. Az előbeszéd szerint a meghirdetett célok között a koronázás és a nádorválasztás is szerepelt. A gyűlés tehát koronázó és nádorválasztó országgyűlésként áll a törvényi keretben. A meghirdetett nap a hitlevél saját mondata.
A koronázási hitlevelet 1741. Szent-Iván hava huszonnegyedikén kelték Pozsony királyi várában. A hitlevél és az eskü szószerint bekerült a köztörvények közé. A levéltári ismertető szerint a díszes oklevelet az uralkodó, Batthyány Lajos és Koller József írta alá. A kelte a törvény szövegéből áll; az aláírók a levéltári ismertetőből. A hitlevél így a diéta júniusi törvényi fordulata. A szöveg a szabadságok megtartását a következő cikkekkel köti össze.
A hitlevél megtartja az ország szabadságait, kivéve II. András 1222-es végzeményének Quodsi vero Nos kezdetű, in perpetuum facultatem záradékát. Az eskü ugyanezt a kivételt ismétli András végzeményének harmincegyedik cikkelye alól. A szent koronát az országban, a honlakosok közül választott világi személyek őrzik. A visszaszerzett és visszaszerzendő részeket az országba bekebelezik. A szabadságok megtartása tehát a záradék kivételével áll. A kivétel a hitlevél és az eskü közös mondata.
A hitlevél szerint ha Károly, majd József, majd Lipót ága is kihal, a rendek királyválasztó és koronázó joga visszaáll. A jövendő örökös királyok a hitlevelet előre elfogadják és esküt tesznek. A dinasztikus folytonosság és a választójog feltétele tehát ugyanabban a törvénycikkben áll. Az 1723. évi 1–2. cikk és a hitlevél így együtt olvasható. A Pragmatica Sanctio részletes becikkelyezése külön témakör.
Az 1741. évi I. törvénycikk szerint a koronázás a hitlevél kiadása és az eskü letétele után történt; a cikk napot nem ír. A szakirodalom és a levéltári ismertető szerint a koronázás 1741. június 25-én, a pozsonyi Szent Márton-dómban zajlott; közreműködött Esterházy Imre esztergomi érsek és Pálffy János. A királynő bevonulása Pozsonyba a szakirodalom szerint június 20-án történt. A napi dátum tehát nem a törvénycikk mondata. A koronázás törvénybe iktatása és a nap két külön réteg.
A koronázási köszöntés a levéltári ismertető szerint: Vivat domina et rex noster. Ez júniusi koronázási formula, nem a LXIII. törvénycikk élet- és vér-ígérete. A két mondat külön alkalom és külön forrásréteg. A Vivat a koronázás köszöntése; a vitam et sanguinem a felkelés törvényi bevezetőjének latin párhuzama, illetve a szeptemberi hagyomány. A kettőt összevonni nem lehet. A törvény a Vivatot nem írja.
Az 1741. évi V. törvénycikk szerint Pálffy Jánost a rendek egyhangúlag nádorrá választották; a jelöltek a koronázás előtt kerültek a választás elé. A szakirodalom a nádorválasztás napját június 22-re teszi; a V. cikk napot nem ír. A nádorválasztás tehát a törvény szerint a koronázás előtti aktus, a napi dátum pedig szakirodalmi réteg. A június 22. napra pontosan nem a törvénycikk állítása. A nádori méltóság a diéta meghirdetett céljai közé tartozik.
Az 1741. évi XI. törvénycikk szerint a magyar ügyeket magyarokkal intézik; fontosabb ügyekben a prímás, a nádor és a bán is tanácskozásra hívandó; a helytartótanács megmarad az 1723. évi 101. cikk szerint. A dinasztikus–rendi viszony tehát a kormányzati ügyintézésben is törvényi formát kap. A felkelés hadrendje és a magyar ügyek intézése két külön törvényi szál. A helytartótanács a kormányzás kerete, nem a felkelés forgatókönyve.
Az 1741. évi LXIII. törvénycikk a bajor választófejedelem követelése, a francia király katonai segítsége, Felső-Ausztria megtámadása, Bécs veszélyeztetése és a porosz király sziléziai háborúja miatt határoz általános felkelésről. A karok és rendek a király, az ország és a szent korona védelmére életüket és vérüket ígérték. A latin párhuzamos formula: vitam et sanguinem sese impensuros. Az ígéret a felkelés bevezetője, nem önálló színpadi mondat. A LXIII. cikk napot és színpadi leírást nem ad.
A felkelés csak erre az alkalomra szól, a nemesi kiváltságok sérelme nélkül, és belőle jövőre következtetni nem lehet. A felkelés címén huszonegyezer-hatszázhuszonkettő porta szerint kivetett gyalogot állítanak ki, hat új ezredbe. Az összes nemes az 1715. évi 8. cikk szerint személyesen felkel; emellett a birtokos nemesek portánként egy lovast állítanak az 1742. hadi év végéig. A létszám és a feltételek a törvény szövegéből állnak. A hadjáratok menete ide nem tartozik.
A négy kerületi főparancsnok a LXIII. cikk szerint: Esterházy József a Dunántúlon, ifjabb Esterházy Ferenc a Dunán innen, Csáky György a Tiszán innen, Károlyi Sándor a Tiszántúlon. A törvénycikkek királyi megerősítésének kelte Mindszent hava huszonkilencedike, 1741, Pozsony várában, Batthyány Lajos kezei által. A decretum így zárja a diéta törvényi sorát. A kerületi főparancsnokok a felkelés szervezeti keretét adják. A szentesítés napja a Befejezés saját mondata.
Miért válnak szét a törvényi és a hagyományos képek? Először is, a törvénycikkek a dinasztikus jogot, a hitlevelet, a koronázás iktatását és a felkelés számszerű keretét rögzítik, gyakran nap nélkül. Másodszor, a szakirodalom és a levéltári ismertető a júniusi bevonulás, a nádorválasztás és a koronázás napi dátumait adja. Harmadszor, a népszerű emlékezet egyetlen felkiáltásra sűríti a diétát. Aki egyetlen hősi napot lát, a törvényi folyamatot a hagyományos jelenettel cseréli fel.
A kutatás egy része a diétát a dinasztikus és rendi viszony rendezéseként olvassa, nem egyetlen latin kiáltásként. A Vivat domina et rex noster a koronázási köszöntés; a vitam et sanguinem a LXIII. bevezetőjének formulája. A két mondat forrása és alkalma külön áll. Az osztrák örökösödési háború magyar vonatkozásai külön témakör. A birtokrendezés és a neoacquistica commissio előzménye az előző témakör.
Összefoglalva: az 1741-es pozsonyi országgyűlés a hitlevél, az eskü, a koronázás törvénybe iktatása, a nádorválasztás és a feltételekhez kötött felkelés folyamata. A meghirdetett nap Exaudi, pünkösd hava tizennegyedike; a hitlevél Szent-Iván hava huszonnegyedikén kelt. A koronázás és a nádorválasztás napja a törvényben nincs; a szakirodalom június 25-ét és 22-ét adja. A huszonegyezer-hatszázhuszonkettő gyalog és a négy kerületi főparancsnok a LXIII. cikkből áll. A színpadi jelenet a szomszéd témáé.
A folyamat három rétegben olvasható. Először a dinasztikus keret: Károly halála, az 1723. évi 1–2. cikk, a meghívó és az Exaudi nap. Másodszor a júniusi törvényi és ünnepi fordulat: hitlevél, eskü, nádor, koronázás és a Vivat-köszöntés. Harmadszor a felkelés törvényi kerete: élet- és vér-ígéret, huszonegyezer-hatszázhuszonkettő gyalog, személyes felkelés, portánkénti lovas és a kerületi főparancsnokok. A három réteg együtt adja a diétát, nem egyetlen hősi napot.
A törvényi folyamat és a népszerű kép tehát nem ugyanazt a kérdést válaszolja meg. A törvény azt mondja meg, milyen jogi és szervezeti keretben állt a királynő és a rendek viszonya 1741-ben. A hagyomány azt sűríti, ami a testvércikk alkalmához kötődik. A Vivat és a vitam et sanguinem külön forrásból, külön időpontban olvasható. A diéta egésze a cikkek, a keltek és a feltételek sorából áll össze.
A másodlagos összesítők szerint a diéta 1741. május 14-től október 20-ig tartott, és a decretum hetven törvénycikket tartalmaz. Ez az időtartam a törvény meghirdetett napjától a zárásig terjedő keret, nem a LXIII. cikk saját mondata. A napló saját kiadásával itt nincs összevetés. A záró kelte a Befejezés szerint Mindszent hava huszonkilencedike. A diéta így hónapokon átívelő törvényhozó folyamat a meghirdetett naptól a decretumig.
