MBMAGYAR BETYÁR
Habsburg rendi királyság

5.2.1

Vita et sanguine

Habsburg rendi királyság · 1711–1825

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Vita et sanguine
Illusztráció

Röviden

A LXIII. törvénycikk szerint a rendek életüket és vérüket ajánlották fel a királynő, az ország és a korona oltalmára a politikai veszedelem idején. A törvény 21 622 porta szerint kivetett gyalogost írt elő, hat újonnan alakítandó ezredben; zsoldjuk az ország adóalapjából. Az összes nemes az 1715. évi nyolcadik törvénycikk szerint személyesen felkel.

Vita et sanguine

A közkeletű kép szerint 1741. szeptember 11-én Pozsonyban a gyászruhás Mária Terézia karján a csecsemő Józseffel állt a rendek elé, és egyetlen felkiáltás – vitam et sanguinem, sőt a későbbi hagyomány szerinti Moriamur pro rege nostro – mentette meg a birodalmat. A törvény szövege és a forráskritika ennél szárazabb folyamatot mutat.

A tárgy a vitam et sanguinem fordulat, a hozzá kötött 1741. szeptemberi hagyomány, a LXIII. törvénycikk élet- és vér-ígérete, valamint a kivételes felkelés előírása. A latin felkiáltás, a magyar törvényi szöveg és a későbbi toldalék három külön réteg; a cím a hagyományos megnevezést őrzi. A csecsemős jelenet és a Moriamur-formula a közkeletű kép része, nem a törvény szövege. Az élet- és vér-ígéret törvénybe foglalt politikai–katonai alku keretében olvasható.

Az 1741. évi törvények előbeszéde szerint VI. Károly az előző év Mindszent havában halt meg, fiúörökös nélkül. A napi dátumot a törvényi előbeszéd nem adja meg; a kronológiai táblák 1740. október 20-át közlik. Mária Terézia az 1723. évi első és második törvénycikkre hivatkozva foglalta el a magyar trónt. A dinasztikus jogalap tehát a Pragmatica Sanctio törvényi keretébe illeszkedik; a női örökös Magyarország kétségtelen királya e törvények szerint.

Az országgyűlést 1741. május 14-ére, Exaudi vasárnapra hirdették Pozsony szabad királyi városába; a királynő személyesen megjelent. A királyi hitlevél 1741. június 24-én, Szent-Iván hava huszonnegyedikén kelt Pozsonyban. Az első törvénycikk a koronázást megtörténtként rögzíti, a napot azonban nem írja ki. Pálffy Jánost 1741. június 22-én választották nádorrá; a választás a kronológiai táblákban áll, nem a LXIII. törvénycikk saját szövegében. A diéta menete tehát több törvényből és kronológiából olvasható össze.

A vitam et sanguinem fordulat világhíre a kutatás szerint az 1741. szeptember 11-i pozsonyi várbeli jelenethez kötődik. A megnyitott LXIII. törvénycikk magyar szövege ennél szűkebb: a politikai veszélyt, a királynő ajánlását és a rendek ígéretét rögzíti. A latin felkiáltás szó szerinti mondata ebben a megnyitott magyar törvényi szövegben nem áll. A törvény szövege a politikai veszedelemre válaszoló ajánlást rögzíti, nem a későbbi festői jelenet forgatókönyvét.

A LXIII. törvénycikk bevezetője szerint a bajor választó francia segítséggel Felső-Ausztriát támadta, és Bécs is veszélybe került. Ugyanakkor a sereg Sziléziában a poroszok ellen volt lekötve. A királynő ebben a helyzetben tárta a rendek elé a veszélyt, és saját személyét, valamint királyi gyermekeit is a magyarok hűségébe ajánlotta. A törvény tehát a katonai szorultságot a felkelés indokaként nevezi meg, nem utólagos hősi elbeszélésként vagy allegóriaként.

A LXIII. törvénycikk szerint a rendek életüket és vérüket ajánlották fel a királynő, az ország és a korona oltalmára a politikai veszedelem idején. Ott a magyar „életöket és véröket” formula olvasható a törvényi hagyományban. A latin felkiáltás és a magyar törvényi szöveg külön réteg; egyik sem helyettesíti a másikat, és a törvény az ajánlást rögzíti, nem a festői jelenet forgatókönyvét.

A felkelést csak erre az egy alkalomra és szükségre határozták el, az alaptörvények és a nemesi kiváltságok sérelme nélkül. A törvény 21 622 porta szerint kivetett gyalogost írt elő, hat újonnan alakítandó ezredben; zsoldjuk az ország adóalapjából. A rendek kikötötték, hogy a fogyatékok pótlására és újabb újoncozásra ne legyenek kötelezhetők. A huszonegyezer hatszáz huszonkét tehát törvényi előírás, nem a teljesítés utólagos igazolása.

Az összes nemes az 1715. évi nyolcadik törvénycikk szerint személyesen felkel. A birtokos nemesek nádori portánként egy lovast állítanak a királynő, az ország és a korona oltalmára, a közeledő 1742. hadi év végéig. A személyes felkelés és a portánkénti lovas tehát a törvény két további tétele. A törvény előír; a tényleges kiállítás teljesülése az előírásból nem következik. A porta szerinti lovasállítás a személyes felkelés mellett áll a törvényben.

A négy kerületi főparancsnok a törvény szerint Eszterházy József a Dunántúlon, ifjabb Eszterházy Ferenc a Dunán innen, Csáky György a Tiszán innen és Károlyi Sándor a Tiszántúlon. A törvényeket 1741. október 29-én, Mindszent hava huszonkilencedikén szentesítették a pozsonyi királyi várban. A záróformula Batthyány Lajos kancellár kezei által történt szentesítést nevez meg. A szentesítés zárja a diéta törvényi sorát; a hadjáratok lefolyása más cikk tárgya.

A szeptember 11-i jelenet naplórétegét a kutatás az országgyűlési diárium és egy velencei követjelentés közvetítésével tárgyalja a fordulat használatáról. A fordulatot a kutatás többszörösen dokumentáltnak tartja ezen a napon. A ceremónia percről percre sorrendje a megnyitott naplószöveg hiányában nem rekonstruált. A törvényi ígéret ettől a retorikai hagyománytól elválik, és a politikai alkut a törvénycikk rögzíti. A naplóréteg és a törvénycikk így két külön forrásréteg.

A Moriamur pro rege nostro hozzátétel a kutatás szerint nem hiteles szeptember 11-i felkiáltás. Egykorú forrásokra hivatkozva a kutatás azt állítja, hogy ez a mondat akkor nem hangzott el. A toldalék későbbi eredetű; a kutatás Voltaire Histoire de la guerre de 1741 című művéhez köti. A latin vitam et sanguinem rétegét ezért el kell választani ettől a későbbi, nem hiteles kiegészítéstől és a színpadi hagyománytól.

A későbbi hagyomány a királynőt gyászruhában, karján a csecsemő Józseffel ábrázolja szeptember 11-én. A kutatás szerint a gyermek főherceg csak 1741. szeptember 21-én érkezett Bécsből Pozsonyba, tehát szeptember 11-én nem lehetett a királynő karján. Ugyanez a kutatás a fekete gyászruhát Mária Erzsébet főhercegnő – Osztrák Németalföld helytartója – 1741. augusztus 26-i halálához köti. A csecsemős jelenet tehát későbbi hagyomány, nem egykorú naplótény.

Miért térnek el a források? Először is, a törvény a politikai–katonai alkut rögzíti: ajánlás, élet- és vér-ígéret, kivételes felkelés és meghatározott katonaállítás. Másodszor, a latin fordulat a retorika és a naplóhagyomány rétege; a megnyitott magyar törvénycikk a magyar formulát adja. Harmadszor, a gyászruha, a csecsemő és a Moriamur-toldalék a későbbi emlékezet és allegória termékei. Aki egyetlen jelenetre sűríti a történetet, a törvényi alkut a legendás kellékekkel cseréli fel.

Az 1741. évi XI. törvénycikk szerint a királynő a magyar ügyeket magyarokkal, illetve magyar tanácsosok segítségével intézi, a helytartótanács keretében. Ez a dinasztikus–rendi viszony másik törvényi szála, nem a felkelés hadrendje. A dinasztikus–rendi viszony tehát több törvénycikkben, nem egyetlen felkiáltásban áll. A felkelés előírása és a kormányzati ügyintézés így külön törvényi réteg. A helytartótanács a törvényi ügyintézés kerete, nem a felkiáltás forgatókönyve.

A szeptember 11-i naplóréteget a kutatás többszörösen dokumentáltnak tartja a fordulat használatára nézve, ahogyan a kutatás idézi. A velencei követ jelentése a kutatás közvetítésében „e sangue e vita” formulát említ. Ezek a tételek nem közvetlenül olvasott naplószövegek, ezért közvetlen idézetként vagy saját tekintélyű állításként nem szerepelhetnek. A biztos törvényi alap továbbra is a magyar LXIII. cikk élet- és vér-ígérete és a kivételes felkelés.

A közemlékezet néha az „egész nemzet” felkeléséről, sőt százezres seregről beszél. A törvény ennél szűkebb: huszonegyezer hatszáz huszonkét gyalogot, személyes nemesi felkelést és portánkénti lovast ír elő, csak erre az egy alkalomra. A kivételesség a nemesi kiváltság fenntartásával együtt áll. A túlzó létszámképek és a másodlagos irodalom eltérő számai ezért itt egyértelműen nem vehetők át a törvényben rögzített gyalogszám helyett.

Az országgyűlés időkerete a kronológiai táblák szerint 1741. május 14-étől október 29-éig tart. A szeptember 11-i hagyományos nap tehát a diéta közepén áll, a törvények októberi szentesítése előtt. A törvényi alku szövege és a szentesítés napja így nem esik egybe a hagyományos felkiáltás napjával. A három időpont – a diéta nyitása, a szeptemberi hagyomány és az októberi szentesítés – egymástól külön olvasható. A diéta időkerete és a törvényi szentesítés napja így külön rétegek a hagyományos jelenethez képest.

Összefoglalva: a Vita et sanguine címmel jelölt történet középpontjában a vitam et sanguinem fordulat és a LXIII. törvénycikk áll. A rendek 1741-ben életüket és vérüket ígérték, és kivételes felkelést, köztük 21 622 gyalogost szavaztak meg. A szeptember 11-i nap a hagyomány napja; a csecsemő a karon és a Moriamur-felkiáltás nem hiteles kellék. Az előírt katonaszám a törvényi kötelezettség, nem a teljesítés igazolása.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mit ígértek a rendek az 1741. évi LXIII. törvénycikkben?
A LXIII. törvénycikk szerint a rendek életüket és vérüket ajánlották fel a királynő, az ország és a korona oltalmára a politikai veszedelem idején. Az összes nemes az 1715. évi nyolcadik törvénycikk szerint személyesen felkel. A kivételesség a nemesi kiváltság fenntartásával együtt áll.
Hány katonát szavaztak meg a rendek 1741-ben?
A rendek 1741-ben életüket és vérüket ígérték, és kivételes felkelést, köztük 21 622 gyalogost szavaztak meg. A törvény 21 622 porta szerint kivetett gyalogost írt elő, hat újonnan alakítandó ezredben; zsoldjuk az ország adóalapjából. A kivételesség a nemesi kiváltság fenntartásával együtt áll.
Benne van a Moriamur és a csecsemős jelenet a törvény szövegében?
Összefoglalva: a Vita et sanguine címmel jelölt történet középpontjában a vitam et sanguinem fordulat és a LXIII. törvénycikk áll. A csecsemős jelenet és a Moriamur-formula a közkeletű kép része, nem a törvény szövege. A kivételesség a nemesi kiváltság fenntartásával együtt áll.

Források

  1. 1741. évi törvénycikkek előbeszéde (hivatalos magyar ford.).
  2. 1741. évi LXIII. törvénycikk az általános fölkelésről.
  3. 1741. évi I. tc. (fölavatás és koronázás).
  4. 1741. évi II. tc. (királyi hitlevél).
  5. 1741. évi XI. tc. (magyar ügyek magyarokkal).
  6. 1741. évi törvények záróformulája.
  7. 1723. évi I. tc. (Pragmatica Sanctio / örökösödés).
  8. 1554. évi I. tc. (részlet).
  9. Visit Bratislava: a pozsonyi koronázások listája.
  10. Vitám et sanguinem. Századok 55–56 (1921–1922), 600–603.
  11. Mária Terézia képmásai és „emlékezethelyei” Magyarországon. In: Mária Terézia emlékkönyv. Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., 2022.
  12. Az insurrectio a magyar törvényhozásban. Adalékok az 1809-es fejér megyei felkelés történetéből. Győr, Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, 2008.
  13. Katonaállítások, hadkiegészítés a Magyar Királyságban 1741 és 1848 között. Hadtörténelmi Közlemények 134 (2021) 4. sz., 771. o.-tól.
  14. Magyarország története 5. (MeRSZ kronológiai tábla).

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak