Bethlen Gábor fejedelemsége
A közkeletű kép szerint Bethlen Gábort a török egyszerűen a trónra ültette, majd magyar királlyá koronázták, végül egyetlen békével mindent elintézett. A források ennél tagoltabb folyamatot mutatnak. 1613-ban kolozsvári országgyűlés választotta fejedelemmé; 1620-ban Besztercebányán királlyá választották, de nem koronáztatta meg magát; a nikolsburgi békében lemondott a királyi címről. A választás, a királyi cím és a lemondás három külön kérdés.
A hatalomra jutás, a belső kormányzás, az 1620-as királyválasztás és a nikolsburgi lemondás a tárgy. A bécsi békét az előző, Bethlen európai politikáját a következő szócikk tárgyalja. A szöveg kortárs emlékírókra, a nikolsburgi feltételek közlésére és az Erdély története összefoglalóira támaszkodik. A harmincéves háború hadjáratai ide csak kontextusként jelennek meg. A fejedelmi cím és a későbbi királyi cím két külön kérdés.
Bethlen Gábort 1613. október 23-án választották Erdély fejedelmévé Kolozsvárott. A gyűlést Szkender pasa október 18-i levele hívta össze, fenyegetéssel a távolmaradók ellen. A rendek előzőleg búcsút vettek Báthory Gábortól. Ellenjelöltként Szilvási Boldizsár neve merült fel. Nagy Szabó Ferenc szerint féltekben, de libere formával választották meg: a formula a rendi forma és a török nyomás kettősségét rögzíti. A két réteg együtt olvasandó, egyik sem törli a másikat.
A beiktatás a kutatás szerint október 24-én, a Porta jelvényeinek átadása október 26-án, a fogadalomtétel október 28-án történt. Báthory Gábort nem sokkal később Váradon megölték; az elkövetők neve forrásonként eltér, ezért itt csak a váradi gyilkosság áll. Kemény János szerint 1613 után a haza földét ellenség lova nem nyomta, noha az országon kívül viselt hadjáratok folytak. Ez emlékírói értékelés, évtizedekkel későbbi szövegből.
Bethlen a Portának ígérte Lippát és Jenőt. Jenőt megtartotta; Lippát 1616. június 14-én átadta a temesvári pasának, az országgyűlés előzetes beleegyezésével. Az országgyűlés a döntést a haza megmaradásáért szavazta meg. A külső kötelezettség és a belső stabilizáció tehát egyszerre jelenik meg. A Porta döntése Bethlen mellett már 1613 tavaszán megszületett; a jelvények április végén érkeztek. A hadjáratok részletei a következő cikkben bontakoznak ki.
A belső kormányzás a fiskális birtokok egybeszedésével indult. Kemény szerint Bethlen a fiskális várakat és jószágokat visszaszerezte, mert a Báthoryak elaprózták őket; ezt sokan bírálták. A nemesség megadóztatása nem sikerült; a fejedelmi birtokok visszaszerzése igen. Fejedelmi kereskedelmi monopóliumok – többek közt marha, viasz, bőr, higany, só, vas – növelték a kincstár mozgásterét. Kolozsvár fejedelmi adója a korszakban többszörösére nőtt a levéltári összefoglalók szerint.
1622-ben országgyűlési határozat született közönséges akadémia felállításáról; a hely végül Gyulafehérvár lett. Kemény szerint Bethlen helyben állította a fejérvári kollégiumot beneficiumokkal. Németországból Alstedius, Piscator és Bisterfeldius jött; előbb Martin Opitz is megfordult. Magyarországból Kemény Milotai Istvánt és Keserűi Jánost nevezi. A kollégium a belső építkezés része. Kemény a fejérvári templom és a bástyák renoválását is említi. Milotai és Keserűi a magyar prédikátorok közül jött.
1619. október 14–15-én Pozsony megadta magát, és a Szent Korona Bethlen oldalára került. 1620. augusztus 25-én Besztercebányán ünnepélyesen királlyá választották; Thurzó Imre kezdeményezte az Éljen Gábor király kiáltást. Augusztus 29-re ötvenkét artikulust fogalmaztak; a hitlevél erősen korlátozta a királyi jogokat. Bethlen aláírta, de nem koronáztatta meg magát. Kemény szerint a koronát Ecsedig aláházta, maga pedig Kassára ment. A Szent Korona ettől fogva Bethlennél vagy híveinél volt.
Miért térnek el a források a koronázás elmaradásáról? Először is, a népszerű magyarázat az előrelátás: mintha sejteni lehetett volna a kudarcot. A kutatás egy része ezt gyengének tartja, és inkább azt valószínűsíti, hogy Bethlen a szokásos, esztergomi érsek általi koronázást várta, illetve nem akarta a Porta felé végleg elkötelezni a királyi szimbólumot. Egyetlen okot a források nem bizonyítanak. Az, hogy nem koronáztatta meg magát, követhető; az indok nyitva marad.
Másodszor, az 1613-as választás sem egyetlen jelzővel írható le. Volt országgyűlési eljárás és ellenjelölt; a gyűlést török szerdár hívta össze, táborral a közelben. A „török ültette a trónra, választás nélkül” kép pontatlan. A féltekben libere formula kortárs gúnyos megfogalmazás, nem modern ítélet. A későbbi uralkodás stabilizációt is mutat, Lippa átadása és az adók feszültsége mellett. A bevonulás Szkender hadaival október elején történt.
Harmadszor, a nikolsburgi béke aláírása és ratifikációja nem ugyanaz a nap. Az aláírás 1621. december 31-én történt. Bethlen ratifikációja 1622. január 6-án, Ferdinándé január 7-én. A békében Bethlen lemondott a királyi címről, és visszaadta a Szent Koronát. Cserébe birodalmi fejedelmi címet, Oppeln–Ratibort, hét vármegyét és a véghelyekre évi ötvenezer forintot kapott. A királyi cím lezárása tehát 1622 elején teljesedett ki.
Negyedszer, az aranykor mint konfliktusmentes idill későbbi jelző. Kemény is békét ír 1613 után, de a fiskális visszavételek, az adók és Lippa átadása feszültséget mutatnak. Kemény János szerint Péchi Simon a fejedelem főkancellárja volt; első felesége, Károlyi Zsuzsanna 1622 májusában halt meg Kolozsvárott. A belső építkezés és a királyi kísérlet együtt olvasható. A seregszámok és az Oppeln-jövedelem pontos összegei a forrásokból nem vehetők szó szerint.
A Porta 1613 tavaszán döntött Bethlen mellett Báthory Gábor ellenében; Szkender és a román vajdák kaptak parancsot a bevitelére. Bethlen Szkender hadaival október elején jutott Erdélybe. A kolozsvári országgyűlés október 20. táján nyílt meg, és a hónap végéig tartott. A választás, a beiktatás, a jelvényátadás és a fogadalom napjai a rendi szokást követik, a török tábor közelsége mellett. A két réteg együtt olvasandó.
A pozsonyi országgyűlés 1619 végén vagy 1620 elején felajánlotta a királyságot. A törvény szerint a kormányzást Bethlen kezére adták, a feltételek feletti vita eredményével. A besztercebányai ünnepélyes üdvözlés augusztus 25-én történt; az artikulusok augusztus 29-re készültek. A korona birtoklása és a koronázás elmaradása ezért két külön tény. Augusztus 29-re ötvenkét artikulus készült, és Bethlen a hitlevelet aláírta. A hitlevél a királyi jogokat ezen a gyűlésen is szűkítette.
A fejedelmi jövedelmek nagyságrendjéről a történetírás becsléseket ad; pontos számviteli összeg nincs a forrásokban. A monopóliumok haszna az adó- és vámbevételekhez hasonló nagyságrendű lehetett. Kolozsvár adóemelése a levéltári és a szintézis közléseiben kissé eltérő bázisévekkel jelenik meg, de a többszöröződés közös. A nemesi adóztatási kísérlet bukása a rendi ellenállást mutatja. A fiskális recuperatio viszont végigment. A fiskális javak visszavételét a kortársak közül sokan bírálták.
Kemény a deákok külföldi akadémiákra küldését és a híres professzorok behívását a belső megerősödés jeleként említi. A herborni egyetem feloszlása körül érkezett Alsted, Bisterfeld és Piscator az uralkodás végén. A három fakultás – filológia, filozófia, teológia – a kollégium keretében jelenik meg. Ez művelődéspolitika, nem a királyi cím története. A váradi és fogarasi építkezések ugyancsak a belső ívhez tartoznak. Az akadémiai határozat 1622-ben született, a professzorok később érkeztek.
A nikolsburgi feltételek között a királyi címről való lemondás és a Szent Korona visszaadása áll az élen. A birodalmi fejedelmi cím, Oppeln és Ratibor, a hét felső-magyarországi vármegye és az évi ötvenezer forint a véghelyekre a cserét alkotják. Az aláírás 1621 utolsó napján, a ratifikáció 1622 első napjaiban történt. A két dátum összekeverése a közkeletű egyszerűsítés része. A királyi kísérlet ezzel zárul Erdély felé.
Összefoglalva: Bethlen Gábor fejedelemsége nem egyetlen török kinevezés és nem egyetlen koronázás története. 1613. október 23-án Kolozsvárott választották fejedelemmé; a fiskális birtokok, a monopóliumok és a gyulafehérvári kollégium a belső kormányzás része. 1620-ban Besztercebányán királlyá választották, de nem koronáztatta meg magát; a nikolsburgi békében lemondott a címről. A bécsi békéről szóló cikk előzi meg e szócikket, az európai politikáról szóló követi.
A Szent Korona 1619 őszén került Bethlen oldalára; a birtoklás és a koronázás hiánya ezért nem ugyanaz a kérdés. A pozsonyi országgyűlés a királyságot felajánlotta, a kormányzást a feltételek feletti vita után adta kezére. A besztercebányai hitlevél a királyi jogokat szűkítette. A királyválasztás ünnepélyes gesztus volt; a megkoronázás elmaradása a forrásokból követhető tény. A hitlevél a királyi jogokat a választás után is szűken tartotta.
A közkeletű kép, hogy Bethlent választás nélkül ültették a trónra, a kolozsvári országgyűlés eljárásával nem egyeztethető. A közkeletű kép, hogy megkoronázták, a forrásokkal nem támasztható alá. A közkeletű kép, hogy a nikolsburgi béke egyetlen 1621-es napon zárult, az 1622-es ratifikációval nem egyezik. A három kép forrásnévvel, a dátumok szétválasztásával adható vissza. A hadjáratok menete a következő cikkben folytatódik. A hét vármegye és Oppeln–Ratibor a lemondás ellenértéke volt.
A születés és a halál napja a levéltári ismertetőben 1580. november 15. és 1629. november 15.; a két nap egybeesését a forrás nem magyarázza. A kolozsvári képírócéh 1628 körül megrendeléseket kapott az udvartól. A kolozsvári képírócéh megrendelései az udvari reprezentáció részét képezik a levéltári összefoglaló szerint. A pompakedvelő udvari ünnepek a belső kormányzás látványos oldalát mutatják. A hadjáratok és szövetségek részletei a következő szócikkben bontakoznak ki; itt csak a keret marad.
