MBMAGYAR BETYÁR
Három részre szakadt ország

4.4.3

Bethlen Gábor fejedelemsége

Három részre szakadt ország · 1526–1711

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Bethlen Gábor fejedelemsége
Illusztráció

Röviden

A közkeletű kép szerint Bethlen Gábort a török egyszerűen a trónra ültette, majd magyar királlyá koronázták, végül egyetlen békével mindent elintézett. 1613-ban kolozsvári országgyűlés választotta fejedelemmé; 1620-ban Besztercebányán királlyá választották, de nem koronáztatta meg magát; a nikolsburgi békében lemondott a királyi címről. A választás, a királyi cím és a lemondás három külön kérdés.

Bethlen Gábor fejedelemsége

A közkeletű kép szerint Bethlen Gábort a török egyszerűen a trónra ültette, majd magyar királlyá koronázták, végül egyetlen békével mindent elintézett. A források ennél tagoltabb folyamatot mutatnak. 1613-ban kolozsvári országgyűlés választotta fejedelemmé; 1620-ban Besztercebányán királlyá választották, de nem koronáztatta meg magát; a nikolsburgi békében lemondott a királyi címről. A választás, a királyi cím és a lemondás három külön kérdés.

A hatalomra jutás, a belső kormányzás, az 1620-as királyválasztás és a nikolsburgi lemondás a tárgy. A bécsi békét az előző, Bethlen európai politikáját a következő szócikk tárgyalja. A szöveg kortárs emlékírókra, a nikolsburgi feltételek közlésére és az Erdély története összefoglalóira támaszkodik. A harmincéves háború hadjáratai ide csak kontextusként jelennek meg. A fejedelmi cím és a későbbi királyi cím két külön kérdés.

Bethlen Gábort 1613. október 23-án választották Erdély fejedelmévé Kolozsvárott. A gyűlést Szkender pasa október 18-i levele hívta össze, fenyegetéssel a távolmaradók ellen. A rendek előzőleg búcsút vettek Báthory Gábortól. Ellenjelöltként Szilvási Boldizsár neve merült fel. Nagy Szabó Ferenc szerint féltekben, de libere formával választották meg: a formula a rendi forma és a török nyomás kettősségét rögzíti. A két réteg együtt olvasandó, egyik sem törli a másikat.

A beiktatás a kutatás szerint október 24-én, a Porta jelvényeinek átadása október 26-án, a fogadalomtétel október 28-án történt. Báthory Gábort nem sokkal később Váradon megölték; az elkövetők neve forrásonként eltér, ezért itt csak a váradi gyilkosság áll. Kemény János szerint 1613 után a haza földét ellenség lova nem nyomta, noha az országon kívül viselt hadjáratok folytak. Ez emlékírói értékelés, évtizedekkel későbbi szövegből.

Bethlen a Portának ígérte Lippát és Jenőt. Jenőt megtartotta; Lippát 1616. június 14-én átadta a temesvári pasának, az országgyűlés előzetes beleegyezésével. Az országgyűlés a döntést a haza megmaradásáért szavazta meg. A külső kötelezettség és a belső stabilizáció tehát egyszerre jelenik meg. A Porta döntése Bethlen mellett már 1613 tavaszán megszületett; a jelvények április végén érkeztek. A hadjáratok részletei a következő cikkben bontakoznak ki.

A belső kormányzás a fiskális birtokok egybeszedésével indult. Kemény szerint Bethlen a fiskális várakat és jószágokat visszaszerezte, mert a Báthoryak elaprózták őket; ezt sokan bírálták. A nemesség megadóztatása nem sikerült; a fejedelmi birtokok visszaszerzése igen. Fejedelmi kereskedelmi monopóliumok – többek közt marha, viasz, bőr, higany, só, vas – növelték a kincstár mozgásterét. Kolozsvár fejedelmi adója a korszakban többszörösére nőtt a levéltári összefoglalók szerint.

1622-ben országgyűlési határozat született közönséges akadémia felállításáról; a hely végül Gyulafehérvár lett. Kemény szerint Bethlen helyben állította a fejérvári kollégiumot beneficiumokkal. Németországból Alstedius, Piscator és Bisterfeldius jött; előbb Martin Opitz is megfordult. Magyarországból Kemény Milotai Istvánt és Keserűi Jánost nevezi. A kollégium a belső építkezés része. Kemény a fejérvári templom és a bástyák renoválását is említi. Milotai és Keserűi a magyar prédikátorok közül jött.

1619. október 14–15-én Pozsony megadta magát, és a Szent Korona Bethlen oldalára került. 1620. augusztus 25-én Besztercebányán ünnepélyesen királlyá választották; Thurzó Imre kezdeményezte az Éljen Gábor király kiáltást. Augusztus 29-re ötvenkét artikulust fogalmaztak; a hitlevél erősen korlátozta a királyi jogokat. Bethlen aláírta, de nem koronáztatta meg magát. Kemény szerint a koronát Ecsedig aláházta, maga pedig Kassára ment. A Szent Korona ettől fogva Bethlennél vagy híveinél volt.

Miért térnek el a források a koronázás elmaradásáról? Először is, a népszerű magyarázat az előrelátás: mintha sejteni lehetett volna a kudarcot. A kutatás egy része ezt gyengének tartja, és inkább azt valószínűsíti, hogy Bethlen a szokásos, esztergomi érsek általi koronázást várta, illetve nem akarta a Porta felé végleg elkötelezni a királyi szimbólumot. Egyetlen okot a források nem bizonyítanak. Az, hogy nem koronáztatta meg magát, követhető; az indok nyitva marad.

Másodszor, az 1613-as választás sem egyetlen jelzővel írható le. Volt országgyűlési eljárás és ellenjelölt; a gyűlést török szerdár hívta össze, táborral a közelben. A „török ültette a trónra, választás nélkül” kép pontatlan. A féltekben libere formula kortárs gúnyos megfogalmazás, nem modern ítélet. A későbbi uralkodás stabilizációt is mutat, Lippa átadása és az adók feszültsége mellett. A bevonulás Szkender hadaival október elején történt.

Harmadszor, a nikolsburgi béke aláírása és ratifikációja nem ugyanaz a nap. Az aláírás 1621. december 31-én történt. Bethlen ratifikációja 1622. január 6-án, Ferdinándé január 7-én. A békében Bethlen lemondott a királyi címről, és visszaadta a Szent Koronát. Cserébe birodalmi fejedelmi címet, Oppeln–Ratibort, hét vármegyét és a véghelyekre évi ötvenezer forintot kapott. A királyi cím lezárása tehát 1622 elején teljesedett ki.

Negyedszer, az aranykor mint konfliktusmentes idill későbbi jelző. Kemény is békét ír 1613 után, de a fiskális visszavételek, az adók és Lippa átadása feszültséget mutatnak. Kemény János szerint Péchi Simon a fejedelem főkancellárja volt; első felesége, Károlyi Zsuzsanna 1622 májusában halt meg Kolozsvárott. A belső építkezés és a királyi kísérlet együtt olvasható. A seregszámok és az Oppeln-jövedelem pontos összegei a forrásokból nem vehetők szó szerint.

A Porta 1613 tavaszán döntött Bethlen mellett Báthory Gábor ellenében; Szkender és a román vajdák kaptak parancsot a bevitelére. Bethlen Szkender hadaival október elején jutott Erdélybe. A kolozsvári országgyűlés október 20. táján nyílt meg, és a hónap végéig tartott. A választás, a beiktatás, a jelvényátadás és a fogadalom napjai a rendi szokást követik, a török tábor közelsége mellett. A két réteg együtt olvasandó.

A pozsonyi országgyűlés 1619 végén vagy 1620 elején felajánlotta a királyságot. A törvény szerint a kormányzást Bethlen kezére adták, a feltételek feletti vita eredményével. A besztercebányai ünnepélyes üdvözlés augusztus 25-én történt; az artikulusok augusztus 29-re készültek. A korona birtoklása és a koronázás elmaradása ezért két külön tény. Augusztus 29-re ötvenkét artikulus készült, és Bethlen a hitlevelet aláírta. A hitlevél a királyi jogokat ezen a gyűlésen is szűkítette.

A fejedelmi jövedelmek nagyságrendjéről a történetírás becsléseket ad; pontos számviteli összeg nincs a forrásokban. A monopóliumok haszna az adó- és vámbevételekhez hasonló nagyságrendű lehetett. Kolozsvár adóemelése a levéltári és a szintézis közléseiben kissé eltérő bázisévekkel jelenik meg, de a többszöröződés közös. A nemesi adóztatási kísérlet bukása a rendi ellenállást mutatja. A fiskális recuperatio viszont végigment. A fiskális javak visszavételét a kortársak közül sokan bírálták.

Kemény a deákok külföldi akadémiákra küldését és a híres professzorok behívását a belső megerősödés jeleként említi. A herborni egyetem feloszlása körül érkezett Alsted, Bisterfeld és Piscator az uralkodás végén. A három fakultás – filológia, filozófia, teológia – a kollégium keretében jelenik meg. Ez művelődéspolitika, nem a királyi cím története. A váradi és fogarasi építkezések ugyancsak a belső ívhez tartoznak. Az akadémiai határozat 1622-ben született, a professzorok később érkeztek.

A nikolsburgi feltételek között a királyi címről való lemondás és a Szent Korona visszaadása áll az élen. A birodalmi fejedelmi cím, Oppeln és Ratibor, a hét felső-magyarországi vármegye és az évi ötvenezer forint a véghelyekre a cserét alkotják. Az aláírás 1621 utolsó napján, a ratifikáció 1622 első napjaiban történt. A két dátum összekeverése a közkeletű egyszerűsítés része. A királyi kísérlet ezzel zárul Erdély felé.

Összefoglalva: Bethlen Gábor fejedelemsége nem egyetlen török kinevezés és nem egyetlen koronázás története. 1613. október 23-án Kolozsvárott választották fejedelemmé; a fiskális birtokok, a monopóliumok és a gyulafehérvári kollégium a belső kormányzás része. 1620-ban Besztercebányán királlyá választották, de nem koronáztatta meg magát; a nikolsburgi békében lemondott a címről. A bécsi békéről szóló cikk előzi meg e szócikket, az európai politikáról szóló követi.

A Szent Korona 1619 őszén került Bethlen oldalára; a birtoklás és a koronázás hiánya ezért nem ugyanaz a kérdés. A pozsonyi országgyűlés a királyságot felajánlotta, a kormányzást a feltételek feletti vita után adta kezére. A besztercebányai hitlevél a királyi jogokat szűkítette. A királyválasztás ünnepélyes gesztus volt; a megkoronázás elmaradása a forrásokból követhető tény. A hitlevél a királyi jogokat a választás után is szűken tartotta.

A közkeletű kép, hogy Bethlent választás nélkül ültették a trónra, a kolozsvári országgyűlés eljárásával nem egyeztethető. A közkeletű kép, hogy megkoronázták, a forrásokkal nem támasztható alá. A közkeletű kép, hogy a nikolsburgi béke egyetlen 1621-es napon zárult, az 1622-es ratifikációval nem egyezik. A három kép forrásnévvel, a dátumok szétválasztásával adható vissza. A hadjáratok menete a következő cikkben folytatódik. A hét vármegye és Oppeln–Ratibor a lemondás ellenértéke volt.

A születés és a halál napja a levéltári ismertetőben 1580. november 15. és 1629. november 15.; a két nap egybeesését a forrás nem magyarázza. A kolozsvári képírócéh 1628 körül megrendeléseket kapott az udvartól. A kolozsvári képírócéh megrendelései az udvari reprezentáció részét képezik a levéltári összefoglaló szerint. A pompakedvelő udvari ünnepek a belső kormányzás látványos oldalát mutatják. A hadjáratok és szövetségek részletei a következő szócikkben bontakoznak ki; itt csak a keret marad.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. Kemény János: Önéletírás (1657–58 körül).
  2. Nagy Szabó Ferenc memoriáléja. In: Erdélyi Történelmi Adatok I. Kolozsvár, 1855, 115.
  3. Bojti (Bojthi) Veres Gáspár: De rebus gestis magni Gabrielis Bethlen.
  4. A nikolsburgi béke szövege.
  5. Ordo & Series… Electio… Gabrielis Bethlen (Kolozsvár, Heltai-nyomda, 1613).
  6. Pápai Páriz Ferenc a gyulafehérvár–nagyenyedi Bethlen-kollégiumról.
  7. Erdélyország Történetei Tára II. Kolozsvár, 1845.
  8. Erdélyi Országgyűlési Emlékek (Monumenta comitialia regni Transylvaniae) VI–VIII. kötet. Budapest, 1875–1898.
  9. Okmánytár Bethlen Gábor fejedelem történetéhez. Budapest, 1890.
  10. Erdély története II. (1606–1830), V. fejezet: A fejedelemség virágkora.
  11. History of Transylvania II. – „A King Elected but not Crowned”.
  12. Bethlen Gábor Kollégium Nagyenyed (Reformáció-portál).
  13. Báthory Zsigmond és Bethlen Gábor viszonya az oppeln-ratibori herczegségekhez (befejező közlemény). Erdélyi Múzeum XIV. (1897), 213–222.
  14. A magyar nemzet története VI. kötet, Bethlen-fejezetek.
  15. Bethlen Gábor megválasztása és erdélyi fejedelmi évei. Magyar Nemzeti Levéltár, 2013.
  16. Bethlen Gábor, Kolozsvár és az országgyűlés.
  17. Historia critica…
  18. Adalékok Bethlen Gábor szövetkezéseinek történetéhez. Budapest, 1873.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak