MBMAGYAR BETYÁR
Három részre szakadt ország

4.4.3

Bocskai-felkelés

Három részre szakadt ország · 1526–1711

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Bocskai-felkelés
Illusztráció

Röviden

Összefoglalva: a Bocskai-felkelés 1604 és 1606 között zajló politikai és hadi fordulat, amelynek gerincét Bocskai saját indoklása adja. A fegyverfogást a birtokfosztáshoz és a várfoglaláshoz köti; a melléállókat a hit és a régi szabadság megkeresésével magyarázza. A török koronázás ténye áll; a királyi cím visszautasítása a források szerint vitatott.

Bocskai-felkelés

A közkeletű kép szerint a Bocskai-felkelés egyetlen hősi nap szabadságharca. Bocskai saját indoklása szerint a fegyverfogás a birtokfosztás és a törvénytelen elkergetés utáni önvédelem volt, 1604 és 1606 között. A hajdúk átállása, a kiáltvány és a királyi cím visszautasítása a források szerint vitatott. A török koronázás ténye áll; a békék cikkelyei külön szócikkek.

A tárgy a felkelés menete Bocskai saját indoklásában: a kassai testamentum és az 1605. őszi szerencsi levél. A bécsi és a zsitvatoroki béke cikkelyei, a hajdúszabadság kiváltságlevelei és Bethlen Gábor fejedelemsége csak utaló mondatban szerepelnek. A tizenöt éves háború Erdélyben mint hadjárattörténet külön szócikk. Az álmosdi–diószegi ütközet és a Querela csak közvetve, vitatottként jelenik meg.

Bocskai István a kassai testamentumban magát Magyarország és Erdély fejedelmének, a székelyek ispánjának nevezi. A záradék szerint a rendelés Kassa szabad városban kelt, 1606. december 17-én; a jelenlévők közt Alvinczi Péter, Örvendi Pál és Péchi Simon áll. Erdélyt édes hazájának mondja, amely őt szülte, nevelte és tartotta. A személyes cím és a keltezés tehát Bocskai saját szövegéből olvasható. A testamentum a felkelés utólagos indoklásának fő elsődleges szövege.

Bocskai saját indoklása szerint az elmúlt esztendő romlásai és vérontásai nem az ő tanácsából, akaratából vagy tetszéséből lettek. Állítása szerint minden igaz ok nélkül fosztották meg javaitól, és számkivetésbe került. A császár ágyúival, várainak foglalásával minden törvény nélkül kergették el hívsége mellől. Élete oltalmáért fogott fegyvert, és egy szerencsét próbált a császár hadai ellen. A fegyverfogás így önvédelmi keretben áll a testamentumban. A számkivetés és a várfoglalás a fegyverfogás előzményeként áll a saját elbeszélésben.

Bocskai saját indoklása szerint először azok választották fejedelmükké, akik hiteknek és régi szabadságoknak megkereséséért mellé támadtak; azután egész Erdélyország is. A választás napjának pontos helye a testamentumban nincs; a formula az egész Erdély választását említi. A hit és a régi szabadság tehát Bocskai saját magyarázata a melléállásra. A császári oldal ellenképe erről a keretről eltér. A két indoklás együtt olvasható, egyik sem törli a másikat. A melléállás indoka így Bocskai saját szavával adható vissza.

A testamentum szerint a két hatalmas császár közül a török meg is koronázta Bocskait; a másik a fejedelemségében megerősítette, és a birodalmi fejedelmek közé vette. A koronázás ténye így Bocskai saját szövegében is áll. 1605. november 11-én a Pest melletti Rákosmezőn a törökök koronát adtak neki; a szertartás részletei ide nem tartoznak. A királyi méltóság ünnepélyes visszautasítása a források szerint vitatott. Egy elbeszélés szerint ajándéknak tekintette a koronát; más szemtanú-naplók ezt a beszédet nem említik.

Bocskai saját indoklása szerint a magyarországi állapotot a császárral való végezés szerint kell végrehajtani, és a már megkötött szent békesség fel ne bomoljon. A béke cikkelyeinek szövege külön szócikk; itt csak ez a kötés áll. Amíg a magyar korona a németnél van, szükséges és hasznos magyar fejedelmet fenntartani Erdélyben. Ha a korona magyar kézbe kerül, az erdélyiek a régi mód szerint adjanak magukat alá. Homonnai Bálintot utódnak ajánlja, a szabad választást nem vonja el.

A testamentumban Bocskai a hajdú vitézektől bocsánatot kér a háborús kárért, és a kárt az időnek tulajdoníttatja. Kiváltságszöveget és telepítési rendeletet nem közöl. A hajdúszabadság kiváltságlevelei és a telepítés menete külön szócikk. A hajdúk itt kollektív szereplők, akiknek a felkelésbeli szerepe a források szerint vitatott. A bocsánatkérés a testamentum saját gesztusa, nem a kiváltságlevelek tartalma. A kiváltságok szövege ide nem kerül.

1605. október 27-én Bocskai Szerencs várából ír Homonnai Drugeth Bálintnak. A hadaknak Szikszó felé kell takarodniuk; a szekerek már elindultak. A némettel való hadakozást túlban és nyírban már megtapasztalta. A vitézekkel való alkudozást nem tagadja: az előmenetel Isten után általuk lett; békében vagy háborúban hálátlan nem akar lenni. A levél a hadi és a diplomáciai állást egyszerre mutatja. Az aláírás Stephanus kézjegyével zárul. Homonnai a címzett; a hadi utasítás és a béke célja egy szövegben áll.

Bocskai saját indoklása szerint a felmenetel egyik fő célja, hogy a két császár – II. Rudolf és I. Ahmed – között a békesség örökösen lecsendesüljön, és a keresztény vérontás ne csak ideig táguljon. A nagyvezérrel való találkozás a felmenetel nélkül nem lehet. A felmenetelt a Tiszán túl és innen a vármegyéknek egész Pozsonyig és Nyitráig megírták; Illésházy István jöjjön eléjük. A levél tehát a békét mint hadicélt nevezi meg. A levél a célként megnevezett békét a cikkelyek szövege nélkül hagyja.

A források szerint vitatott az 1604. őszi álmosdi–diószegi fordulat részlete. A hadtörténeti hagyomány 1604. október 15-ét említi; egy idézett levél szerint a császári had hajnal előtt Álmosdról Diószeg felé indult Belgioioso parancsára. A helyszín megnevezése és a menetvonal földrajza nincs egyetlen lezárt egykorú mondatban; Álmosd és Diószeg megnevezése egyaránt előfordul. A hajdúk átállásának indítéka szintén a források szerint vitatott: engedelmesség-megtagadás és zsoldvita egyaránt szerepel. Menetrend, létszám és hősi jelenet ide nem kerül.

Belgioioso 1604. december 5-én Szepesváraljáról jelentést küldött. Eszerint huszonkét napig ostromolták a várat; Thurzó Kristóf miatt a városok nyugton maradtak; a hajdúk négy ágyút hátrahagyva elvonultak, és nem nyomultak Pozsonyig. A császári oldal a lázadást nem elsősorban vallásügynek, hanem régóta forralt, törökkel összefonódó szervezkedésnek és a hajdúzsold következményének állítja. Ez ellenérdekű kép Bocskai önvédelmi elbeszélésével szemben. A két keret együtt olvasandó. A jelentés tartalma kivonatból ismert.

A források szerint vitatott a szerencsi kiáltvány, a Querela keltezése és szerzősége is. Egy összefoglaló szerint a szöveg 1605 januárjában készült, és 1605 áprilisában a szerencsi országgyűlés alkalmával került nyilvánosságra. Célja a nyugati, főleg német birodalmi protestáns közvélemény megszólítása volt, egy nürnbergi császárpárti röpiratra is válaszolva; érvének középpontjában a kereszténység védőbástyája áll. Egyetlen szerzőt tényként megnevezni nem lehet; a külön szerencsi szöveg léte is kétségbe vonható. Az 1619-es Querela Hungariae pamflet nem azonos az 1605-ös kiáltvánnyal.

A szerencsi országgyűlésen a rendek Bocskait Magyarország fejedelmévé választották. Ez a választás a testamentum fejedelmi címével és a szerencsi levél hadi–diplomáciai állásával egy ívre esik. A kiáltvány szövegének mondatai ide nem kerülnek. A gyűlés a felkelés nyilvános politikai fordulata, nem egyetlen csatanap. A fejedelemmé választás és a török koronázás két külön kérdés marad. A két aktus időben is elválik egymástól az 1605. esztendő folyamán.

Miért térnek el a források? Először is, Bocskai saját indoklása a törvénytelen elkergetés utáni önvédelmet és a hit–szabadság melléállást emeli ki. Másodszor, a császári jelentések a törökkel összefonódó, régóta forralt lázadást és a hajdúzsoldot hangsúlyozzák. Harmadszor, az 1604. őszi ütközet napja áll, de a helyszín, a menet és a hajdúindíték a források szerint vitatott. Aki egyetlen hősi napot lát, a rétegeket összecseréli. A Querela és a királyi cím elutasítása ugyancsak nyitott.

A kutatás egy része a felkelést a tizenöt éves háború utáni válság politikai és propagandanyelvi eseményeként is olvassa, nem csupán egy csataként. A bécsi béke cikkelyei és a zsitvatoroki béke külön szócikk. A kiváltságok és a telepítés menete a felkelés utáni rendezéshez tartozik. Bethlen Gábor fejedelemsége és európai politikája későbbi ív. A forrásrétegek külön tulajdonítandók: kassai testamentum, szerencsi levél, Belgioioso-jelentés, valamint a vitatott kiáltvány-hagyomány. A két császár békéjének célja a szerencsi levélből olvasható; a cikkelyek szövege nem.

Összefoglalva: a Bocskai-felkelés 1604 és 1606 között zajló politikai és hadi fordulat, amelynek gerincét Bocskai saját indoklása adja. A fegyverfogást a birtokfosztáshoz és a várfoglaláshoz köti; a melléállókat a hit és a régi szabadság megkeresésével magyarázza. A török koronázás ténye áll; a királyi cím visszautasítása a források szerint vitatott. Az álmosdi–diószegi nap és a Querela részletei szintén vitatottak. A békék, a hajdúszabadság és Bethlen a testvércikkekben bontakoznak ki.

A folyamat három rétegben olvasható. Először az 1604. őszi kitörés: a nap a hadtörténeti hagyományban áll, a hajdúk átállása a források szerint vitatott. Másodszor az 1605-ös politikai fordulat: szerencsi fejedelemválasztás, a kiáltvány híre közvetve, majd a Rákosmezőn átadott török korona. Harmadszor az 1605. őszi felvonulás és az 1606. decemberi kassai testamentum, amely a megkötött béke fennmaradását köti ki. A három réteg nem egyetlen hősi jelenet. A halál napja lexikoni adat; elsődleges gyászjelentés nélkül itt nem áll.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Miért fogott fegyvert Bocskai István?
Bocskai saját indoklása szerint a fegyverfogás a birtokfosztás és a törvénytelen elkergetés utáni önvédelem volt, 1604 és 1606 között. A záradék szerint a rendelés Kassa szabad városban kelt, 1606. december 17-én; a jelenlévők közt Alvinczi Péter, Örvendi Pál és Péchi Simon áll.
Koronázták-e Bocskait a törökök?
A tárgy a felkelés menete Bocskai saját indoklásában: a kassai testamentum és az 1605. őszi szerencsi levél. A testamentum szerint a két hatalmas császár közül a török meg is koronázta Bocskait; a másik a fejedelemségében megerősítette, és a birodalmi fejedelmek közé vette.
Mikor volt az álmosdi–diószegi ütközet?
A források szerint vitatott az 1604. őszi álmosdi–diószegi fordulat részlete. A hadtörténeti hagyomány 1604. október 15-ét említi; egy idézett levél szerint a császári had hajnal előtt Álmosdról Diószeg felé indult Belgioioso parancsára. A Querela és a királyi cím elutasítása ugyancsak nyitott.

Források

  1. Bocskai István: Testámentomi rendelése (Kassa, 1606. december 17.).
  2. Bocskai István levele Homonnai Drugeth Bálintnak, Szerencs, 1605. október 27. (Régi magyar levelestár).
  3. Báthori István levele, 1604. október 17.
  4. Istvánffy Miklós: Historiarum de rebus Ungaricis libri.
  5. Szamosközy István történeti munkái (MHHS XXX, 1880).
  6. Querelae… Regni Hungariae (a szerencsi kiáltvány).
  7. Ioannes Bocatius: Opera… Prosaica (1992).
  8. Magyar életrajzi lexikon: Bocskai István.
  9. A diószegi ütközet 1604.
  10. „Megjegyzések a Bocskai-féle kiáltvány és Rimay János portai orációjának hátteréhez.” Lymbus 2014, 17–38.
  11. „Giovanni Giacomo Belgioioso tábornok jelentései és a prágai nunciatúra iratai a Bocskai-felkelésről.” In: Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán. Budapest, reciti, 2019, 85–118.
  12. A Bocskai-felkelés politikai nyelvei: Vázlat. In: Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán. Budapest, reciti, 2019.
  13. „A Bocskai-korona és -koronázás mítosza.” Confessio 30 (2006) 3, 54–59.
  14. A Bocskai szabadságharc katonai története. Bp. Akadémiai, 1961.
  15. A Bocskai-szabadságharc. Bp. 1955.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak