MBMAGYAR BETYÁR
Honfoglalás és fejedelemség

1.3.3

Sarolt és a családi háttér

Honfoglalás és fejedelemség · 895–1000

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Sarolt és a családi háttér
Illusztráció

Sarolt és a családi háttér

Sarolt a közkeletű képben Szent István anyja, Gyula szép és erős akaratú leánya, aki Géza fejedelem mellett maga is kormányzott, lóra ült, sőt embert ölt. Ez a kép azonban több, egymástól független forrásréteg összeolvasztásából született: a kortársak nevet nem adnak, a legendák hallgatnak, a Sarolt név pedig csak a jóval későbbi krónikákban jelenik meg.

A népszerű alak minden vonása más helyről származik. A szépség a Képes Krónikából, a hatalom Querfurti Brunótól, a vadság merseburgi Thietmartól, a családfa Anonymustól és a 14. századi krónikakompozícióból. A kortárs tudósítók külföldi egyházi szerzők voltak, akik egy névtelen vagy idegen nevű fejedelemasszonyról írtak; István anyjának nevét és származását csak a 13–14. századi magyar krónikák jegyezték fel. Ezekhez társul egy lengyel utóhagyomány, amely egészen más asszonyt tesz István anyjává. A rétegek ezért külön állnak, és csak egymás mellé állítva derül ki, mi forrásadat, mi következtetés és mi késői díszítés.

Merseburgi Thietmar 1018-ban írt krónikájának nyolcadik könyvében a magyar király apját Dewixnek, feleségét Beleknegini-nek nevezi, és hozzáteszi, hogy ez szláv nyelven „szép úrnőt” jelent. Szerinte az asszony „mértéktelenül ivott”, „katona módjára” ült lovon, és hirtelen haragjában megölt egy férfit. A püspök erkölcsi ítélettel zárja a beszámolót: ez a beszennyezett kéz jobban tenné, „ha orsót forgatna”, és őrjöngő lelkét türelemmel fékezné meg.

Thietmar tehát Beleknegini-ről ír, Saroltot nem nevezi meg. Mivel a krónika a király anyjaként mutatja be, a mai történetírás többsége Sarolttal azonosítja, ez azonban következtetés, nem a forrás állítása. A jellemrajz egy távoli, ellenséges szemléletű egyházi szerző véleménye, aki magyar adatait a kutatás egy része szerint másodkézből, szláv közvetítéssel kapta. Hogy Beleknegini ivott és embert ölt, az Thietmar állítása marad, nem igazolt tény.

Ugyanebben a fejezetben Thietmar megemlíti Procuit, a magyar király „avunculus”-át, vagyis nagybátyját; a szó a klasszikus latinban anyai nagybátyát jelent. Thietmar szerint a király korábban elűzte őt székhelyéről, Procui később Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem egyik határvárát őrizte, foglyul esett feleségét pedig a király váltság nélkül, ajándékként adta vissza neki. Hogy ez a Procui azonos-e a krónikák Gyulájával, vagyis Sarolt rokonságával, vitatott kérdés.

A másik kortárs, Querfurti Brunó, Szent Adalbert tanítványa, az Adalbert-életrajz 23. fejezetében azt írja, hogy Adalbert a magyarok nagyfejedelméhez, „sőt inkább annak hitveséhez” küldött, aki „az egész országot egy férfi kezével tartotta hatalmában”, és mindazt, ami a férjéé volt, maga irányította. Brunó szerint ennek az asszonynak a vezetésével kezdődött el a kereszténység, de „pogánysággal vegyült”, és „rosszabb kezdett lenni a barbárságnál”.

Brunó sem a fejedelmet, sem a feleségét nem nevezi meg; hogy Gézáról és Saroltról van szó, a kiadók és a kutatás következtetése. A „férje helyett kormányzott” motívum tőle származik, nem Thietmartól, és Thietmar ugyanitt Brunóra sem hivatkozik. A forráskiadás bevezetője szerint Brunó 1009-ben halt vértanúhalált, művét minden valószínűség szerint Lengyelországban írta, és az két eltérő szövegváltozatban maradt fenn. A 23. fejezet egy régebbi vélemény szerint csak a második változatba került be, a levél keltezése pedig vitatott.

A magyar egyházi hagyomány első rétege, a három István-legenda feltűnően hallgat. Sem a Nagy legenda, sem a Kis legenda, sem Hartvik legendája nem nevezi meg István anyját; a szövegkiadás keltezése szerint az elsőt 1080 körül, a másodikat 1083 után, a harmadikat a 12. század elején írták. A Nagy legendában a születés előtti isteni látomás Gézának jut: egy „gyönyörű külsejű ifjú” közli vele, hogy tőle származik a születendő fiú. A Kis legenda csak annyit tud, hogy István Esztergom városában született.

Hartvik püspök ezt a hagyományt egy új jelenettel bővíti. Nála István első vértanú „a levita öltözet díszeivel ékesítve” megjelenik Géza szülés előtt álló feleségének, és így szól hozzá: „Bízz az Úrban, asszony, s légy biztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek e nemzetségben először jár korona és királyság, és az én nevemet ruházd reá.” Az anya itt már szereplő, de továbbra is név nélkül. A kutatás egy része szerint a legendák hallgatása szándékos lehetett.

A név a krónikákban bukkan fel. Anonymus szerint Tétény fia Horka volt, Horka fiai Gyula és Zombor; Gyulának két leánya született, Karold és Sarolt, és „Sarolt Szent István királynak az anyja volt”. Latin szövegében a két nővér neve caroldu és saroltu alakban áll. Karold csak nála szerepel. Anonymus szerint Zombor fia, a „kisebbik Gyula”, Bolya és Bonyha apja, István „anyja rokonságához tartozott”, vagyis családfája szerint Sarolt unokatestvére volt.

A Képes Krónika szerint Gyulának volt „egy Sarolt nevezetű gyönyörű szép leánya, akinek szépségéről sokáig beszéltek a tartománybeli vezérek”, és Beliud, Kulán földjének ura tanácsolta Gézának, hogy vegye el törvényes feleségül. Ugyanez a krónika azt írja, hogy Géza Gyula leányától, Sarolttól a hagyományos 969-es évben nemzette Istvánt, és erre István legendájára hivatkozik, holott a három István-legendában évszám nincs. Kézai Simon István születését a szintén hagyományos 967-es évre teszi, az anya nevét azonban nem közli.

A krónikák a Gyulák között is különbséget tesznek, de nem egyformán. A Képes Krónika szerint az István által később elfogott Gyula nem azonos Sarolt apjával, hanem „utána a harmadik” volt, és mind a Képes Krónika, mind Kézai István „anyai nagybátyjának” mondja. Anonymus családfájában viszont ugyanez a Gyula Sarolt unokatestvére. A két krónikás hagyomány itt eltér, és az ellentmondás nem simítható el; a hadjárat menete pedig nem Sarolt története.

A krónikák István további rokonságát is számon tartják. A Képes Krónika szerint Taksony fiai Géza és Mihály voltak, Mihály fiai Szár László és Vazul, akit a krónika István „nagybátyja fiának” nevez. A krónika szerint Aba Sámuel István „nővérének” férje volt, Péter király anyja pedig István „húga”; Péter apja a legendakiadás jegyzete szerint Orseolo Ottó velencei dózse. István nővéreinek nevét sem a legendák, sem az itt idézett krónikák, sem Thietmar nem közli, és a krónika „nővér” és „húg” szóhasználata sem egyértelmű.

Thietmar egy korábbi könyvében arról is ír, hogy Vitéz Boleszláv „Magyarországról” vett feleséget, akitől Bezprym nevű fia született, majd az asszonyt elűzte; nevét és apját nem közli. A 15. századi lengyel történetíró, Jan Długosz szerint ez a feleség Géza leánya, Judit volt, de ez késői adat, és a kutatásban vitatott. Koppányról pedig a Képes Krónika azt írja, hogy Géza halála után „Szent István király anyját vérfertőző házasságra kívánta”; ennek következményei külön történetet alkotnak.

Gyökeresen más képet ad a lengyel hagyomány. A lengyel–magyar krónika szerint Iesse, vagyis Géza, Krakkóból vette feleségül Mieszko lengyel fejedelem nővérét, Athleitát, aki keresztény volt, és Hartvik látomásjelenetét is erre az asszonyra vonatkoztatja; kiadója szerint a mű inkább legendás, mint történeti. Egy 13. századi lengyel évkönyv szerint Adelheid megtérítette férjét, és látomása után a hagyományos 975-ös évben szülte meg Istvánt.

A mai történetírás többsége szerint ez a hagyomány nem állja ki a kritikát. Thietmar, aki a lengyel uralkodóház házasságait részletesen leírja, a magyar király anyjának lengyel rokonságáról hallgat, a lengyel szöveg pedig láthatóan Hartvik jelenetéből merít. Ugyanez a többség Saroltot tartja István anyjának, és vele azonosítja Beleknegini-t és Brunó névtelen fejedelemasszonyát is. Ez a többségi olvasat, de a kortársak nevet nem adnak, így az azonosítás következtetés marad.

A születési év sem dönthető el. A 967 Kézaié, a 969 a Képes Krónikáé, a 975 a lengyel évkönyvé; mindhárom hagyományos évszám, a legendák pedig egyiket sem ismerik. A kutatás egy része 980 körülre teszi István születését, Géza és Sarolt házasságát a 970-es évekre, de ezek becslések. Sarolt születési évét, halálát, sírját és leányai nevét sem a kortársak, sem a legendák, sem az itt idézett krónikák nem adják meg, és az is csak a kutatás egy részének feltevése, hogy keleti rítusú keresztény lett volna.

Maga a Beleknegini szó is nyitott kérdés. Thietmar saját magyarázata a „szép úrnő”, a kutatásban azonban felmerült, hogy személynév, cím vagy a Sarolt név szláv megfelelője, és a „fehér úrnő”, a „mókusúrnő” és a „nagyasszony” értelmezés is. A kutatás egy része szerint a Sarolt név ótörök eredetű, és ’fehér vadállat, hermelin, menyét’ jelentésű szóra megy vissza; a két név összekapcsolása azonban feltevés.

Az utókor tovább színezte a képet: a Thietmar-krónika brüsszeli, átdolgozott változatában Beleknegini már karddal öl, Jókai Mór pedig 1854-ben Az amazon című elbeszélésében formált belőle irodalmi alakot. A közkeletű Sarolt-kép így egy püspök erkölcsi ítéletéből, egy hittérítő panaszából, egy krónikás szépségdicséretéből és késői díszítésekből áll össze. István anyjáról biztosan csak annyi mondható, amennyit az egyes rétegek külön-külön, a saját szemszögükből állítanak.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Azonos-e Thietmar Beleknegini-je Sarolttal?
Thietmar tehát Beleknegini-ről ír, Saroltot nem nevezi meg. Mivel a krónika a király anyjaként mutatja be, a mai történetírás többsége Sarolttal azonosítja, ez azonban következtetés, nem a forrás állítása. Hogy Beleknegini ivott és embert ölt, az Thietmar állítása marad, nem igazolt tény.
Mit tudni Querfurti Brunó tudósításáról Géza feleségéről?
Brunó sem a fejedelmet, sem a feleségét nem nevezi meg; hogy Gézáról és Saroltról van szó, a kiadók és a kutatás következtetése. A 23. fejezet egy régebbi vélemény szerint csak a második változatba került be, a levél keltezése pedig vitatott.
Mit mondanak az István-legendák István születéséről?
A Nagy legendában a születés előtti isteni látomás Gézának jut: egy „gyönyörű külsejű ifjú” közli vele, hogy tőle származik a születendő fiú. A Kis legenda csak annyit tud, hogy István Esztergom városában született. A kutatás egy része szerint a legendák hallgatása szándékos lehetett.

Források

  1. Thietmar von Merseburg: Chronicon, IV. és VIII. könyv (latin). Bibliotheca Augustana.
  2. Die Chronik des Thietmar von Merseburg. Übers. M. Laurent, J. Strebitzki. 2. Aufl. Leipzig, Franz Duncker, 1879 (Die Geschichtschreiber der deutschen Vorzeit, 11. Jh., Bd. 1). Wikisource.
  3. Bruno Querfurtensis: Vita s. Adalberti, c. 23. In: Monumenta Poloniae Historica I. Ed. August Bielowski. Lwów, 1864, 211.
  4. Chronica Hungaro-Polonica. Ed. Stanisław Piłat. In: Monumenta Poloniae Historica I. Lwów, 1864.
  5. Szent István király Nagy legendája. In: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000–1530). Sermones Compilati, ELTE.
  6. Szent István király Kis legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000–1530). Sermones Compilati, ELTE.
  7. Hartvik püspök: Szent István király legendája. In: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000–1530). Sermones Compilati, ELTE.
  8. Anonymus: Gesta Hungarorum (latin és magyar szöveg). Wikisource.
  9. Képes Krónika. Ford. Geréb László. Budapest, Magyar Hírlap – Maecenas, 1993. Magyar Elektronikus Könyvtár.
  10. Kézai Simon mester Magyar Krónikája. Ford. Szabó Károly. Magyar Elektronikus Könyvtár.
  11. Kristó Gyula: Szent István király. Budapest, Neumann Kht., 2002 (MEK 05000). „A felmenők”; „Születés, gyermekkor, házasság”.
  12. Halmágyi Miklós: Vajk nevének lejegyzője. Thietmar, az ezredforduló krónikása és a magyarok. Újkor.hu, 2018. augusztus 31.
  13. Halmágyi Miklós: Gondolatok Szent István és más királyok születési évéről. Acta Historica (Szeged) 143 (2018).
  14. Nagy Géza: Szent István vérsége és a magyar kútforrások. (Negyedik közlemény.) Turul 26 (1908). Arcanum.
  15. Kaindl, Raimund Friedrich: Bemerkungen zur „Passio s. Adalperti martiris”. Deutsche Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 9 (1893), 103–111. Wikisource.
  16. Honnan jönnek a kisragadozók? Nyelv és Tudomány (nyest.hu).

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak