MBMAGYAR BETYÁR
Honfoglalás és fejedelemség

1.3.3

Gizella házassága

Honfoglalás és fejedelemség · 895–1000

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Gizella házassága
Illusztráció

Gizella házassága

A közkeletű kép Gizella bajor hercegnő és István házasságát gyakran egyetlen, napra keltezett menyegzőként idézi fel. A fennmaradt egykorú és közeli források azonban napot és helyszínt nem adnak; a reichenaui 995-ös évbejegyzés és a hagyományos 996 körüli keltezés egymás mellett áll.

A tárgy Gizella és István, más néven Vajk házassága: a keltezés, a bajor–császári rokonság és a politikai háttér. Sarolt, a Koppány elleni háború, a trónra lépés menete és a veszprémi lázadás leverése másutt bontakozik ki; itt legfeljebb utaló mondat áll. A veszprémi egyházi felszerelés a legendák házasság-blokkjában Gizella későbbi kegyességeként jelenik meg, nem a frigy napi aktájaként. A forrásrétegek a reichenaui és merseburgi krónika, a magyar legendák és Adémar elbeszélése között válnak szét.

Reichenaui Hermann a 995. évhez jegyzi, hogy Civakodó Henrik bajor herceg meghalt, fia Henrik elnyerte a hercegséget, és ennek húgát, Gizellát Istvánhoz, a magyarok királyához adták házasságba. Hermann a frigyet István Krisztus-hitre téréséhez köti, és Gizella nevét a hit kezeseként („fidei obses”) értelmezi. Napot, helyszínt, hozományt vagy kíséretnévsort a bejegyzés nem ad. Anyjaként Burgundiai Konrád leányát, szintén Gizellát nevezi meg. A bejegyzés több eseményt sorol 995 alá; a frigy naptári éve ezért önmagában nem „napra pontos 995”. A fiú Henrik a későbbi császár.

Merseburgi Thietmar szerint Civakodó Henrik Gandersheimben, Gerberga apátnőnél halt meg, szeptember kalendaeja előtt öt nappal, vagyis augusztus 28-án; az évszám ebben a mondatban nincs. A herceg halála így relatív alsó határt ad: a frigy a kutatás szerint nem jöhetett létre 995. augusztusának vége előtt. Hermann ugyanabba az évbejegyzésbe rendezi a herceg halálát, fia hercegségét és Gizella átadását. A két adat együtt olvasható, de egyik sem ad menyegzői napot. A halálhely és a kalendae-számítás Thietmar saját mondata; ott temették a templom közepén.

Thietmar másutt Vajkot („Waic”) a bajor herceg Henrik „gener”-ének, vagyis vejének, rokonának nevezi. Ugyanebben a mondatban Gizella neve nem áll, és a házasságkötés menete sem. Thietmar szerint Vajk III. Ottó kegyéből és bíztatására püspöki székeket állított, és koronát s áldást nyert; a latin mondatban évszám nincs. A „gener”-rokonság tehát a frigyre utal, de a menyegzőt Thietmar nem narrálja. Gyakori másodlagos parafrázis Thietmarnak tulajdonítja a házasság leírását; a latin szöveg ezt nem adja. A rokonság Gizella révén értelmezhető, de a név hiányzik.

A nagyobb István-legenda szerint István a „jámbornak” nevezett Henrik húgát, Gizellát („Gillam”) vette feleségül, főként az utódokért és a királyság sorsául. A szöveg szerint Gizellát olajkenettel felkenték, és a korona viselésében társának ismerték el. Évet és helyszínt a nagyobb legenda a házassághoz nem ír. Hartvik püspök legendája lényegében ugyanezt a házasság- és Gizella-képet ismétli: felkenés, korona-társaság, év nélkül. Ez legendai, szertartásos kép, nem menyegzői jegyzőkönyv. A „jámbornak” nevezett Henrik a későbbi császári alak a legendában.

A kisebb István-legenda a frigyet Géza öregkori, trónutódlást előkészítő intézkedéséhez köti. Eszerint Géza fiának „a római császárok kiterjedt nemzetségéből származó felette nemes feleséget” hozott, amikor már megöregedett, s érezte, hogy testét felbomlás fenyegeti. Gizellát néven nem nevezi, és évet sem ad. A későbbi hagiográfia tehát Géza szerepét emeli; a közel egykorú nyugati szövegek más hangsúlyokat őriznek. A két legendaréteg ezért nem olvad egyetlen mondattá. A kutatás egy része a bajor döntést és Ottó szerepét is hangsúlyozza.

Chabannes-i Adémar szerint III. Ottó adta Henriknek – a későbbi császárnak – a húgát István fiának házastársul. Adémar a házasságmondatot a keresztelés, a „regnum”, a szent lándzsa és az ereklyék elbeszélésével egy tömbben, év és Gizella neve nélkül adja. A keresztnevek apa–fiú párosa a blokkban nem válik szét naptári sorokra; a szereposztás Adémar elbeszélése, nem menyegzői jegyzőkönyv. Ottó szerepe tehát egyetlen elbeszélő forrás hangsúlya, évjelölés nélkül. A Géza–István (Adémarnál Gouz) apa–fiú páros zavarát nem simítja el naptári sor.

Egy későbbi összefoglaló Ottó unokahúgának nevezi Gizellát. Az egykorú és a közeli források ugyanakkor Henrik herceg leányaként és a későbbi császár húgaként azonosítják. A két megjelölés együtt áll; egyik sem dönthető el a másik rovására a fennmaradt szövegekből. A rokonsági kép tehát forrásonként elválik, és nem simítható egyetlen formulára. Az „unokahúg” megjelölés ellenőrzés nélkül nem vehető át kizárólagosként a hercegi leány és a császári húg alakja helyett. Hermann és a legendák a húg–leány vonalat őrzik.

A lexikon szerint Géza 995-ben kérte meg Gizella kezét István számára, a házasságkötés pedig 996 körül történhetett. A mai történetírás többsége a hagyományos 996 körüli keltezést Hermann 995-ös bejegyzése és Civakodó Henrik 995. augusztusi halálának kombinációjaként kezeli, nem önálló egykorú naptári adatként. Biztos nap – például „996. X. Y.” – az egykorú elsődleges forrásokban nincs. A helyszín szintén ismeretlen az egykorú szövegekben. A kérelmezés 995 körüli lexikoni tétele hagyományos, nem menyegzői napló. A két évjelölés együtt áll; egyik sem az egyetlen helyes.

Hagyomány szerint a menyegző Scheyernben, bajor földön zajlott, és Adalbert szerepét is emlegetik. Ez a helyszín az egykorú krónikákban és a legendákban nem áll; csak hagyományként idézhető. A lexikon és a szakirodalom szerint Gizellával több német, főleg bajor lovag és pap érkezhetett; egykorú kíséretnévsor azonban nincs. Neveket a fennmaradt elsődleges szövegek e frigyhez nem adnak. A kíséret tehát összefoglaló szintű állítás, nem névsoros forrásadat. Részletes kíséretnévsort az egykorú szövegek a frigyhez nem őriznek; a scheyerni hagyomány sem elsődleges forrás.

A nagyobb legenda és Hartvik Gizella egyházi buzgalmát keresztekkel, edényekkel és oltári ékességekkel tanúsítja, és kiemeli a veszprémi püspökség egyházának felszerelését, amelyet alapkövétől kezdve arany- és ezüstneművel, valamint ruhákkal ékesített. Ez a kép a házasság utáni kegyességé, nem a menyegző napi aktájáé. A veszprémi egyház alapításának és a lázadás leverésének menete másutt bontakozik ki; itt csak a legendai házasság-blokk utalása áll. A felszerelés tehát nem a frigy napjának leírása, hanem a királynő későbbi egyházi buzgalmáé.

Politikai háttérként a kisebb legenda a frigyet a trónutódlás előkészítéséhez köti, Adémar pedig Ottó engedményeinek tömbjébe helyezi. A bajor hercegi ház és a császári környezet rokonsága a házasság nyugati kötését jelzi, anélkül hogy egyetlen forrás a menyegző napi menetét rögzítené. A koronázás, a püspöki székek és a hitre térés más mondatokban állnak; ezeket nem szabad a frigy napjának aktáiként összeolvasni. Hermann a hitre térést a házasság átadásához köti. A Koppány elleni háború és az államalapítás küszöbe külön tárgy.

A források tehát nem egyetlen menyegzői jegyzőkönyvet őriznek. Először is, Hermann 995 alá rendezi Gizella átadását, nap nélkül, a hitre téréssel összekötve. Másodszor, Thietmar a herceg augusztus 28-i halálát és Vajk „gener”-rokonságát adja, menyegző-narratíva nélkül. Harmadszor, a magyar legendák és Adémar későbbi vagy elbeszélő rétegek: Géza intézkedése, Ottó szerepe, felkenés és korona-társaság. A hagyományos 996 körüli keltezés e rétegek összeolvasásából születik. Aki egyetlen biztos évet lát, a rétegeket összecseréli. A nap és a helyszín továbbra is hiányzik.

A kutatás egy része a frigyet a herceg halála utánra, gyakran 996-ra teszi; mások hangsúlyozzák, hogy Hermann 995-ös híre önmagában nem dönti el a naptári évet. A lényeg közös: nap és hely az egykorú forrásokban hiányzik, a bajor hercegi rokonság pedig több szövegben áll. A scheyerni helyszín és a kíséret részletes névsora a hagyomány és a későbbi összefoglalók szintjén marad. A politikai következmény – a trónutódlás és a nyugati kötés – a szomszéd témákban bontakozik ki. A hozomány konkrét tételei az egykorú szövegekben szintén hiányoznak.

A személyazonosítás szerint Gizella 985 körül született, esetleg 984 táján, és 1065. május 7-én halt meg Passauban; ez a személyhez tartozik, nem a menyegző napjához. Hermann szerint Gizella öregkorában alamizsnákkal és más jótéteményekkel foglalatoskodott. A nagyobb legenda és Hartvik a veszprémi felszerelést ugyanezen kegyességi vonalba helyezi. A születés, a halál és az öregkori jótétemények tehát elválnak a frigy keltezésétől. A menyegző napja továbbra is nyitott; a hagyományos 996 körüli keltezés nem pótolja a hiányzó naptári bejegyzést. A passaui halál a személyazonosításhoz tartozik.

Összefoglalva: Gizella Civakodó Henrik leánya, a későbbi császár húga, Istvánhoz ment feleségül. Hermann a 995. évhez jegyzi az átadást; a hagyományos keltezés 996 körülre teszi a frigyet. Thietmar Vajkot „gener”-ként nevezi, de a menyegzőt nem írja le. A legendák felkenésről és korona-társaságról beszélnek; Adémar Ottónak tulajdonítja Henrik húgának átadását. A pontos nap és helyszín nyitva marad; Sarolt, Koppány és az államalapítás küszöbe másutt bontakozik ki. A házasság nem egyetlen hősi nap története, hanem forrásrétegek összeolvasása.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mikor volt Gizella és István házassága?
A közkeletű kép Gizella bajor hercegnő és István házasságát gyakran egyetlen, napra keltezett menyegzőként idézi fel. A fennmaradt egykorú és közeli források azonban napot és helyszínt nem adnak; a reichenaui 995-ös évbejegyzés és a hagyományos 996 körüli keltezés egymás mellett áll.
Mit mondanak a legendák és Thietmar Gizella házasságáról?
A nagyobb István-legenda szerint István a „jámbornak” nevezett Henrik húgát, Gizellát („Gillam”) vette feleségül, főként az utódokért és a királyság sorsául. A „jámbornak” nevezett Henrik a későbbi császári alak a legendában. Thietmar Vajkot „gener”-ként nevezi, de a menyegzőt nem írja le.
Hol volt Gizella és István esküvője?
Hagyomány szerint a menyegző Scheyernben, bajor földön zajlott, és Adalbert szerepét is emlegetik. Ez a helyszín az egykorú krónikákban és a legendákban nem áll; csak hagyományként idézhető. A scheyerni helyszín és a kíséret részletes névsora a hagyomány és a későbbi összefoglalók szintjén marad.

Források

  1. Hermannus Augiensis (Hermannus Contractus): Chronicon, 995. év.
  2. Thietmarus Merseburgensis: Chronicon IV.13 és IV.38.
  3. Legenda maior Sancti Regis Stephani, 9. fej.
  4. Legenda minor Sancti Stephani, 2. fej.
  5. Hartvik: Szent István király legendája, 10. fej.
  6. Ademarus Cabannensis: Chronicon.
  7. Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990, Gizella.
  8. Vajk nevének lejegyzője. Thietmar, az ezredforduló krónikása és a magyarok. Újkor.hu, 2018. augusztus 31.
  9. Szent István király, „Születés, gyermekkor, házasság”.
  10. „Géza fejedelem és István király.” Aetas 2000/3, 25–35.
  11. Beilleszkedés Európába, a kezdetektől 1440-ig (Magyarok Európában I.). Budapest, Háttér Lap- és Könyvkiadó, 1990.
  12. „St. Stephen and his age.” Minorities Research 3.
  13. „Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához.” Századok 152 (2018) 3, 543–590.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak