MBMAGYAR BETYÁR
Honfoglalás és fejedelemség

1.3.2

Géza központosító politikája

Honfoglalás és fejedelemség · 895–1000

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Géza központosító politikája
Illusztráció

Röviden

Géza fejedelem uralmának kezdete vitatott, halálát a hagyomány 997-re teszi. A források alapján annyi mondható, hogy Géza erőszakkal fékezte meg belső ellenfeleit, nyugati irányban nyitott, és Gyula lányát vette feleségül. A „központosítás” fogalma inkább utólagos értelmezés, mint forrásbeli tény, a „két istent imád” szállóige pedig Jókai Mórtól, 1854-ből ered.

Géza fejedelemről a közkeletű kép két vonással dolgozik. Az egyik a kemény kezű, erős uralkodó, aki rendet teremtett, és előkészítette fia, István államát. A másik a félig pogány, félig keresztény fejedelem, akiről gyakran idézik, hogy „két istent imád”. Ez a szállóige azonban Jókai Mórtól, 1854-ből ered. A Géza-kép többi eleme is több, egymástól eltérő korú és szándékú forrás összeolvasásából született, és a „központosítás” fogalma is inkább utólagos értelmezés, mint forrásbeli tény.

Hogy mennyire volt Géza valóban „központosító”, és mióta uralkodott, ma is vita tárgya. A források egybehangzóan kemény kezű fejedelmet mutatnak, aki nyugat felé nyitott. Kérdéses viszont, mikor kezdődött az uralma, mekkora területre terjedt ki a hatalma, és mennyire volt sikeres a térítés. Az alábbiakban ezért előbb a forrásokat vesszük sorra rétegenként, majd azt, amit a kutatás ezekből következtet.

A Gézáról szóló írott hagyomány három rétegből áll. A közel egykorú nyugati feljegyzések – Liudprand cremonai püspök műve, a Remete Évkönyv, Pilgrim passaui püspök levele, III. Ottó egyik oklevele és Ademarus Cabannensis munkája – egy-egy eseményt rögzítenek a nyugati egyház és a magyarok kapcsolatából. A második réteg a 11. század végi Szent István-legendáké, a harmadik a 14. századi krónikáké. Mindhárom más-más korból szól Gézáról.

A magyar hagiográfia a kemény kezet szentéletrajzi keretbe helyezi. Szent István nagyobb legendája, amely a kutatás egy része szerint a 11. század végén keletkezett, Gézát az első vezértől számítva a negyedikként említi, és úgy írja, hogy „hatalmaskodva bánt az övéivel, de irgalmasan s bőkezűen az idegenekkel”, főként a keresztényekkel. A legenda szerint háznépével együtt megkeresztelkedett, és megfogadta, hogy minden alattvalóját a keresztény hit szolgálatába állítja.

Sok gondot okozott neki a legenda szerint „a lázadók megzabolázása, a szentségtörő szokások lerontása” és püspökségek alapítása. A legenda így egyetlen mondatban említi a lázadók megfékezését, a pogány szokások felszámolását és az egyházszervezést. A belső ellenfelekkel vívott küzdelem és a térítés tehát már a 11. század végi szövegben is együtt jelenik meg.

A nagyobb legenda egy látomást is elbeszél: Géza azt hallja, hogy „kezedet emberi vér szennyezi be”, ezért a művet nem ő, hanem fia viszi végbe. A jelenet Izajás próféta könyvéből vett bibliai idézetre épül, és irodalmi toposz, nem történeti tudósítás. A kisebbik legenda azt írja, hogy akik nem követték Isten útját, azokat Géza „fenyegetéssel és megfélemlítéssel törte meg”. A két legenda tehát egybehangzóan erőszakos fejedelmet mutat, aki a hit ügyében is fenyegetéssel lépett fel.

A 14. századi krónikák tovább formálták a képet. A Képes Krónika szerint Géza „isteni jóslattól megintetve” kezdett a térítésbe, és némelyeket fegyverrel kellett elnyomnia. Itt olvasható az is, hogy a hét „község” önkormányzati szokása „Géza fejedelem idejéig” tartott. A krónika idegen vendégek, Wolfger, Hont és Pázmány, valamint Vencellin érkezését is Géza korához köti, de felsorolása összemossa Géza és István korát, ezért ebből nem lehet pontos időrendet kiolvasni.

A Zágrábi Krónika évszámot is ad: Taksony fia, Géza herceg 963-ban, „isteni intéstől megérintve”, kezdett gondolkodni a pogány szertartások megsemmisítésén. Az „isteni intés” ugyanúgy hagiografikus toposz, mint a Képes Krónika jóslata. Az évszám azért fontos, mert ha Géza ekkor már fejedelemként cselekedett, uralma jóval a hagyományos, 972 körüli trónra lépés előtt kezdődött. A kutatás egy része szerint Taksony halálának a 970-es évek elejére tett, hagyományos dátumát semmiféle forrás nem bizonyítja.

Ez a felfogás a Zágrábi Krónika 963-as adatából és egy nyugati tudósításból arra következtet, hogy Géza már 962–963 táján hatalomra juthatott. A nyugati adat Liudprand cremonai püspöktől, I. Ottó tetteiről írt művéből származik: eszerint 963 májusában XII. János pápa Zacheust püspökké szentelte, és a magyarokhoz küldte, de Capuában elfogták. Ez kutatói hipotézis, nem forrásban rögzített tény, de ha igaz, Géza uralma – a hagyományos 997-es halálozási évvel számolva – több mint három évtizedig tartott.

Az érvelés két adatra épül. A Zágrábi Krónika késői, és Géza szándékáról, nem trónra lépéséről beszél, Liudprand pedig csak azt jegyzi fel, hogy a pápa püspököt küldött a magyarokhoz. Hogy a kettőből 962–963-as uralomkezdet következik, az már kutatói következtetés. Mivel a hagyományos, 972 körüli dátum mellett sincs forrásadat, a vita nem két egyenrangú forrásdátum között folyik. A kutatás egy része szerint a nyugati adatok sorrendje Géza előbb római, majd német tájékozódását jelzi: 963-ban a pápa küldött püspököt, 973-ban magyar főemberek jelentek meg Quedlinburgban.

Hogyan jutott Géza a hatalomhoz? A kutatás egy része szerint a nomád, úgynevezett szenioratusi öröklési rend alapján nem Géza, hanem Tarkacsu ága, Termacsu vagy Szerind következett volna. A főhatalom azonban „Zoltán ágán ragadt”. Ez a felfogás maga is jelzi, hogy rekonstrukcióról van szó, mert az érintettek közül forrás szerint egyet sem ismerünk. Szintén feltevés, hogy Szerind és Termacsu testvérek lehettek, és hogy Szerind kárpótlásul somogyi területet kaphatott. A testvérséget ez a felfogás is csak „megkockáztathatónak” tartja.

A hatalom kiterjedése ugyanilyen bizonytalan. Hogy Géza a saját törzsi államán túl mennyit uralt, az a vita második fő kérdése. A kutatás egy része szerint a Kárpát-medencében több „törzsi állam” élt egymás mellett, és Géza fejedelemsége ezek közül csak az egyik volt. A legismertebb példa Gyula, akinek bizánci, ortodox kapcsolatai voltak, szemben Géza nyugati, előbb római, majd német tájékozódásával. A két hatalmi központ között a 970-es években házassági kapcsolat is létrejött: Gyula lánya, Sarolt ekkor lett Géza felesége. Gyula erdélyi hatalmáról és Erdély 10. századi helyzetéről a saját sávja szól.

A nyugati nyitás a Géza-kor legjobban dokumentált vonása. A Remete Évkönyv szerint 972-ben Wolfgang szerzetes „a magyarokhoz küldetett”. 973 húsvétján a quedlinburgi birodalmi gyűlésen tizenkét magyar főember jelent meg. Ennek a hírnek a forrását a kutatás idézett összegzése nem nevezi meg, ezért óvatosan kezelendő. Egy 11. század eleji nyugati szerző, Ademarus Cabannensis szerint a fejedelem a keresztségben az István nevet kapta.

Pilgrim passaui püspök 973–974-ben VI. Benedek pápának írt levelében arról számolt be, hogy mintegy ötezer előkelő magyart és sok keresztény fogoly gyermekét keresztelték meg. A kutatás egy része szerint ezután a nyugati térítés megtorpant: 974 után mintegy két évtizedig nincs hír a latin kereszténység magyarok közötti működéséről. Ezek a nyugati adatok – Liudprandtól Pilgrimig – a kutatás értelmezésében kapcsolódnak össze egy nyugati irányú politikává.

Ehhez illeszkedik egy 985-ös oklevél is. III. Ottó oklevelében Pilgrim panasza áll arról, hogy 983 után a „barbárok” pusztítják püspöksége keleti birtokait. A kutatás egy része szerint ez a nyugati misszió megtorpanására utal. A 974 utáni hallgatás és a 983 utáni pusztításról szóló panasz együtt adja ennek a felfogásnak az érvét. A térítés sikere, a vita harmadik fő kérdése, így ma is nyitott.

Miért ilyen ellentmondásos tehát a kép? A nyugati feljegyzések egy-egy pillanatot rögzítenek, ezek közül többet ez a szócikk a szakirodalom közléséből idéz. A legendák hagiográfiai toposzokkal dolgoznak, és Gézát fia életének keretében mutatják be. A 14. századi krónikák, az 1358-hoz kötött Képes Krónika és a Zágrábi Krónika „isteni” intésről beszélnek, a Képes Krónika vendéglistája pedig Géza és István korát összemossa.

Mit jelentett akkor a „központosítás”? A források alapján annyi mondható, hogy Géza erőszakkal fékezte meg belső ellenfeleit, nyugati irányban nyitott, és Gyula lányát vette feleségül. A kutatói szintézis szerint a központosítás inkább az Árpád-ág öröklésének kisajátítása és a nyugati egyházi kapcsolat kiépítése volt, mint kész, egységes állam megteremtése. Ez értelmezés, nem forrásállítás, és határait a fenti bizonytalanságok jelölik ki.

Géza halálát a hagyomány 997-re teszi. A kutatás egy része szerint a szenioratus megtörése feszültséget hagyott maga után; hogy ez miként hatott fia uralkodásának kezdetére, az már a következő szakasz kérdése. A Géza-kor kezdete tehát vitatott, vége pedig hagyományos dátumhoz kötődik. Biztosabb támpontot a nyugati kapcsolatok 972 és 974 közötti, forrásokkal dokumentált évei adnak.

Ez a szócikk Géza fejedelemségének kereteit tárgyalja. A nyugati térítők fogadásáról, a családi hatalom térbeli kereteiről, valamint a pogányság és kereszténység párhuzamos jelenlétéről külön szócikkek szólnak. Az előzményeket, a dinasztikus hatalom erősödését a Taksony-korról szóló cikkek mutatják be, István trónra lépésének küzdelmeit pedig a Koppány elleni háborúról szóló szócikk tárgyalja. Sarolt alakjáról és családi hátteréről külön szócikk szól. A Taksony-kori nyugati kapcsolatokról a nyugati kapcsolatok újraszabályozását bemutató cikk szól.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Ki mondta, hogy Géza két istent imád?
Jókai Mórtól, 1854-ből. A közkeletű kép szerint Géza félig pogány, félig keresztény fejedelem volt, akiről gyakran idézik, hogy „két istent imád”, de ez a szállóige Jókaitól ered. A Géza-kép többi eleme is több, egymástól eltérő korú és szándékú forrás összeolvasásából született.
Mikor uralkodott Géza fejedelem?
Hogy mióta uralkodott, ma is vita tárgya. A hagyományos, 972 körüli trónra lépés mellett sincs forrásadat, a kutatás egy része pedig kutatói hipotézisként korábbi kezdettel számol. Géza halálát a hagyomány 997-re teszi. A Géza-kor kezdete tehát vitatott, vége pedig hagyományos dátumhoz kötődik.
Mit jelentett Géza központosítása?
A források alapján annyi mondható, hogy Géza erőszakkal fékezte meg belső ellenfeleit, nyugati irányban nyitott, és Gyula lányát vette feleségül. A kutatói szintézis szerint a központosítás inkább az Árpád-ág öröklésének kisajátítása volt, mint kész, egységes állam. Ez értelmezés, nem forrásállítás.

Források

  1. Szent István király nagyobb legendája (Legenda maior).
  2. Szent István király kisebbik legendája.
  3. Merseburgi Thietmar: Chronicon VIII. könyv.
  4. Képes krónika (14. századi kompozíció).
  5. Zágrábi Krónika.
  6. Liudprand: Liber de rebus gestis Ottonis.
  7. Annales Einsidlenses, 972.
  8. Sankt Gallen-i halottaskönyv.
  9. I. Ottó levele.
  10. Ademarus Cabannensis: Chronicon.
  11. Pilgrim passaui püspök levele VI. Benedek pápához.
  12. III. Ottó oklevele (985).
  13. Szent István király. Budapest, Vince Kiadó; elektronikus kiadás: Neumann Kht., 2002.
  14. Vajk nevének lejegyzője. Thietmar, az ezredforduló krónikása és a magyarok. Újkor.hu, 2018. augusztus 31.
  15. Az államalapítás korának írott forrásai. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 1999.
  16. István király és műve. Budapest, Gondolat, 1977.
  17. Stephanus rex (1988).
  18. Szent István birodalma. Budapest, MTA TTI, 2001.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak