Taksony fejedelemsége
A közkeletű kép gyakran egyetlen, biztos uralkodási táblába zárja Taksony fejedelemségét, mintha a kezdet és a vég egy-egy hivatalos évszám volna. A fennmaradt források azonban rétegeket mutatnak: Anonymus, Bíborbanszületett Konstantin és Liudprand nem ugyanazt az utódlást és nem ugyanazt a keltezést erősíti meg.
Taksony a forrásokban Árpád-házi fejedelem; a latin és görög alakokban Tocsun, Thocsun vagy Taxis néven jelenik meg. Anonymus Gesta Hungarorumában Zolta – másként Zsolt vagy Zulta – fia. Bíborbanszületett Konstantin De Administrando Imperio című művének negyvenedik fejezete szerint Zaltas, Árpád negyedik fiának a fia, tehát Árpád unokája. A két genealógiai kép egyaránt az Árpád-házhoz köti, de a közvetlen apa neve és a családfán belüli hely hangsúlya eltér. A későbbi krónikás hagyomány Gézát és Mihályt nevezi meg fiaként; Anonymus Gyejcsát, Magyarország ötödik vezérét említi.
Anonymus szerint Zolta vezérnek az Úr megtestesülésének kilencszázharmincegyedik esztendejében fia született, akit Taksonynak nevezett. A latin szöveg a születést anno dominice incarnationis d. cccc. xxxi. keltezi. Ez krónikás, hagyományos év, nem kortárs anyakönyvi adat. Ha a 931-es születést szó szerint vesszük, a 947 körüli itáliai hadvezetéssel feszültség keletkezik; az elsődleges szövegek ezt maguk nem oldják fel. A születési év tehát a geszta rétegéhez tartozik, és nem olvasható anyakönyvi bizonyítékként.
Anonymus lineáris sort rajzol: Árpád után Zolta, majd Taksony. A geszta szerint Zolta még életében megeskette nemeseit, és fiát vezérré, uralkodóvá tette egész Magyarország felett; a latin szöveg ducem ac dominatorem alakot használ. Zolta a fiú uralkodásának harmadik esztendejében meghalt. Taksony Anonymus szerint hatalommal és szépszerével, potenter et pacifice tartotta meg az ország jogait. Abszolút trónév a gesztában nincs, és Falicsi vagy Fajsz közbülső fejedelemként sem szerepel.
Ugyanez a geszta-elbeszélés nem kortárs trónátadási okmány: későbbi szerkesztmény, amely a hosszú folyamatot dinasztikus jelenetekké sűríti. A lineáris Árpád–Zolta–Taksony sor élő apa általi átadással és közvetlen utódlással áll, abszolút évszám nélkül. A kutatás egy része ezért nem fogadja el Anonymus képét egyetlen hiteles menetrendként. A Falicsi nélküli sor és Konstantin Phalitzis-adata közötti feszültség a forráskritika középpontjában marad, és nem simítható el egyetlen táblával.
Bíborbanszületett Konstantin művének keletkezését a megőrzött kiadás 948 és 952 közé helyezi. A negyvenedik fejezet Phalitzist, Ioutotzas fiát nevezi a jelenlegi Árpád-házi fejedelemnek. Ugyanott Árpád fiai mind meghaltak; unokái közül Phalis, Tasis és unokatestvérük, Taxis élnek. Taxis tehát élő rokona a jelenlegi fejedelemnek, de a bizánci tudósítás szerint a mű keletkezésének idején még nem ő a nagyfejedelem. A DAI időablakában Taksony nem a jelenlegi fejedelem.
A két elsődleges kép így nem olvasható össze egyetlen hivatalos táblává. Anonymus élő apa általi átadást és Falicsi nélküli, közvetlen utódlást beszél el; Konstantin Phalitzist tartja jelenlegi fejedelemnek, miközben Taxist is említi. Van, aki Anonymus lineáris sorát követi; mások Konstantin Phalitzis-adatát veszik kiindulópontnak. A lényeg közös: a trónra lépés éve a fennmaradt anyagból nem zárható le egyetlen biztos dátumra, és a két réteg nem olvad egybe.
A későbbi lexikon-összefoglalók egy része Anonymus közvetlen lemondás-képét bírálja, és Konstantin alapján Vál vagy Falicsi közbeiktatását hangsúlyozza. Másodlagos keretek Taksony uralmát gyakran körülbelül 955-től számítják, Falicsi után. Ez becsült, a kutatásban vitatott keret, nem elsődleges keltezés. A 947 körüli itáliai rex-említés és a körülbelül 955-ös becslés tehát két nyitott változat; egyik sem hivatalos trónév. A kezdőév kérdése mindkét változatban nyitva marad a forrásokban, választás nélkül.
Liudprand Antapodosisában ebben az időben, Per id tempus, Taxis, a magyarok királya, Hungariorum rex, nagy sereggel Itáliába jött. Berengár nem saját pénzéből, hanem egyházak és szegények összeszedéséből tíz mérő, tíz modios pénzt adott neki. A latin mondatnál évszám nem áll; a 947 a német kiadás lapszéle. A rex-megnevezés hadjárati és fizetési kontextusban áll, nem trónátadási okmányban, és önmagában nem erősíti meg Anonymus élő apa általi átadását.
Liudprand adata tehát kortárs külső említés a személy hadi szerepéről és királyi megnevezéséről, de nem cáfolja a DAI Phalitzis-adatát sem. Van, aki Taksony uralmát e hadjárattól számítja; mások a 948–952-es DAI-állapotból későbbi, körülbelül 955 körüli kezdetet latolgatnak. Mindkét keret hagyományos vagy becsült, a kutatásban vitatott. Az Otrantóig jutás állítása Liudprand e szakaszában nem szerepel, ezért tényként nem áll. A nyugati kapcsolatok újraszabályozása másutt bontakozik ki.
Anonymus gesztája további elbeszéléseket fűz Taksonyhoz. Zolta kunok földjéről hozott feleséget a fiának. Bulárföldről Billa és Baks, latinul Bocsu, sok izmaelita kíséretében érkezett; a vezér Pest várát nekik engedte. Ezek geszta-narratívák: kortárs oklevél vagy külső megerősítés a fennmaradt anyagban nem áll. A kun házasság és a Pest-adomány tehát hagyományréteg, nem a fejedelemség keltezésének bizonyítéka, és nem olvasható kortárs birtokadományként sem.
Tanuzaba, a gesztában Thonuzoba, besenyő földről érkezik; temetés-elbeszélése István koráig nyúlik. A részletek a fejedelemség kezdő és záró évéhez nem adnak elsődleges keltezést. Anonymus Gyejcsát, Magyarország ötödik vezérét említi Taksony fiaként; a későbbi krónikás hagyomány szerint Taksony Gézát és Mihályt nemzette. Ugyanott Géza Sarolttól 969-ben nemzette Istvánt; ez genealógiai időrend, nem Taksony trónéve, és nem pótolja a hiányzó abszolút trónévet.
A XIV. századi krónikakompozíció Levente temetésénél azt írja: mondják, hogy Taksony falvánál pogány módra van eltemetve őse, Taksony is. A mondják hagyományjelölés; régészeti azonosítást a fennmaradt anyag nem állít. Pogány temetés tehát nem ásatási tény, hanem későbbi elbeszélés. A dinasztikus hatalom erősödése szomszéd témaként másutt jelenik meg; itt a fókusz a személy és az utódlás forrásrétegein marad, nem a későbbi intézménytörténeten.
Anonymus abszolút évet nem ad Taksony halálára. Egy lexikon-összefoglaló Géza fejedelemségét 971–997 közé teszi, és Taksony vezér fiának nevezi; ez közvetve, becsült keretként körülbelül 971 felé helyezi az uralom végét. Egy 19. század eleji összefoglaló fejlécében 947–972 áll. Egy másik lexikon Aloldus nyomán 972-es halált közöl; az eredeti szöveg közvetlenül nem ellenőrzött, és a kutatás egy része koholmánynak tartja. Másutt zárójelben 947–973? is felbukkan.
A kutatás egy része a 970-es évek eleji Géza-váltást, más része korábbi, akár 963 körüli kezdetet latolgat. A záróév tehát ugyanúgy nyitott, mint a kezdő: 971, 972 és a kérdőjeles 973 hagyományos vagy becsült keretek. Egyik sem dönthető el egyetlen biztos dátummá a fennmaradt anyagból. A Géza-utódlás ténye a forrásokban áll; a váltás pontos éve nem, és a három zárókeret együtt mutatja a bizonytalanságot.
A forrásrétegek elválasztása azért is fontos, mert a közkeletű kép hajlamos a 947-es itáliai említést trónra lépésként, a DAI Phalitzis-adatát pedig mellékszálként kezelni, vagy fordítva. Valójában Liudprand hadjárati kontextust ad, Konstantin pedig a saját jelenének fejedelmét nevezi meg. Anonymus abszolút trónév nélkül beszél átadásról. A három szöveg más kérdésre válaszol, ezért az évszámok nem cserélhetők fel egymással, mintha ugyanazt a napot írnák le.
A 931-es geszta-születés, a 947 körüli rex-említés, a 948–952-es DAI-állapot és a 971/972 körüli zárókeretek tehát nem egyetlen idővonal pontjai, hanem különböző műfajok jelei. A hagyományos születési év a gesztához, a lapszélen jelölt 947 a német Liudprand-kiadáshoz, a Phalitzis-adat a bizánci tudósításhoz, a záró évek pedig lexikon-hagyományhoz kötődnek. A kutatás egy része a 955 körüli kezdetet, más része a 947-es hadjáratot hangsúlyozza; a zárásnál hasonlóképpen nyitott a 971–973 sáv.
Ezek a képek azért nem egyeznek, mert más műfajú és más korú szövegek beszélnek. Anonymus XIII. század eleji gesztája lineáris dinasztikus elbeszélést ad abszolút trónév nélkül. Konstantin kortársabb bizánci tudósítása a saját keletkezésének jelenét rögzíti. Liudprand itáliai hadjáratot és pénzfizetést jegyez fel, nem trónátadási okmányt. A későbbi lexikonok a rétegeket utólagos táblába sűrítik, és a bizonytalanságot évszám-keretek mögé rejtik el.
A lényeg közös: Taksony Árpád-házi fejedelem a forrásokban, de személye, utódlása és uralmának határai csak forrásrétegenként olvashatók. A 931-es születés hagyományos geszta-év; a 947 körüli rex-említés hadi kontextus; a 948–952-es DAI-állapot Phalitzist tartja jelenleginek; a 971/972 körüli zárás lexikon-hagyomány. A biztosnak látszó uralkodási tábla ezért nem a források közös eredménye, hanem későbbi összesimítás. A nyugati kapcsolatok és a dinasztikus hatalom kérdése másutt folytatódik.
A személy hadi megjelenése Liudprandnál és a fejedelmi státusz Anonymusnál tehát nem azonos bizonyíték. Az egyik seregvezetőt és pénzfizetést ír le Itáliában; a másik dinasztikus átadást beszél el abszolút év nélkül. Konstantin pedig a saját jelenének fejedelmét nevezi meg, miközben Taxist élő unokatestvérként tartja számon. A három állítás együtt rajzolja ki Taksony helyét a forrásokban, de nem ad egyetlen hivatalos uralkodási táblát.
Ezért a fejedelemség kezdete és vége itt nem évszám-páros, hanem nyitott kérdés. A 947 és a körülbelül 955, illetve a 971, 972 és 973 körüli zárás mind hagyományos vagy becsült keret. A kun feleség, a Billa–Baks-elbeszélés, a Pest-adomány és a pogány temetés szintén geszta- vagy krónikahagyomány, kortárs megerősítés nélkül. A forráshű olvasat a rétegek megőrzése, nem a tábla lezárása egyetlen hivatalos sorba.
