MBMAGYAR BETYÁR
Honfoglalás és fejedelemség

1.3.1

Taksony fejedelemsége

Honfoglalás és fejedelemség · 895–1000

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Taksony fejedelemsége
Illusztráció

Taksony fejedelemsége

A közkeletű kép gyakran egyetlen, biztos uralkodási táblába zárja Taksony fejedelemségét, mintha a kezdet és a vég egy-egy hivatalos évszám volna. A fennmaradt források azonban rétegeket mutatnak: Anonymus, Bíborbanszületett Konstantin és Liudprand nem ugyanazt az utódlást és nem ugyanazt a keltezést erősíti meg.

Taksony a forrásokban Árpád-házi fejedelem; a latin és görög alakokban Tocsun, Thocsun vagy Taxis néven jelenik meg. Anonymus Gesta Hungarorumában Zolta – másként Zsolt vagy Zulta – fia. Bíborbanszületett Konstantin De Administrando Imperio című művének negyvenedik fejezete szerint Zaltas, Árpád negyedik fiának a fia, tehát Árpád unokája. A két genealógiai kép egyaránt az Árpád-házhoz köti, de a közvetlen apa neve és a családfán belüli hely hangsúlya eltér. A későbbi krónikás hagyomány Gézát és Mihályt nevezi meg fiaként; Anonymus Gyejcsát, Magyarország ötödik vezérét említi.

Anonymus szerint Zolta vezérnek az Úr megtestesülésének kilencszázharmincegyedik esztendejében fia született, akit Taksonynak nevezett. A latin szöveg a születést anno dominice incarnationis d. cccc. xxxi. keltezi. Ez krónikás, hagyományos év, nem kortárs anyakönyvi adat. Ha a 931-es születést szó szerint vesszük, a 947 körüli itáliai hadvezetéssel feszültség keletkezik; az elsődleges szövegek ezt maguk nem oldják fel. A születési év tehát a geszta rétegéhez tartozik, és nem olvasható anyakönyvi bizonyítékként.

Anonymus lineáris sort rajzol: Árpád után Zolta, majd Taksony. A geszta szerint Zolta még életében megeskette nemeseit, és fiát vezérré, uralkodóvá tette egész Magyarország felett; a latin szöveg ducem ac dominatorem alakot használ. Zolta a fiú uralkodásának harmadik esztendejében meghalt. Taksony Anonymus szerint hatalommal és szépszerével, potenter et pacifice tartotta meg az ország jogait. Abszolút trónév a gesztában nincs, és Falicsi vagy Fajsz közbülső fejedelemként sem szerepel.

Ugyanez a geszta-elbeszélés nem kortárs trónátadási okmány: későbbi szerkesztmény, amely a hosszú folyamatot dinasztikus jelenetekké sűríti. A lineáris Árpád–Zolta–Taksony sor élő apa általi átadással és közvetlen utódlással áll, abszolút évszám nélkül. A kutatás egy része ezért nem fogadja el Anonymus képét egyetlen hiteles menetrendként. A Falicsi nélküli sor és Konstantin Phalitzis-adata közötti feszültség a forráskritika középpontjában marad, és nem simítható el egyetlen táblával.

Bíborbanszületett Konstantin művének keletkezését a megőrzött kiadás 948 és 952 közé helyezi. A negyvenedik fejezet Phalitzist, Ioutotzas fiát nevezi a jelenlegi Árpád-házi fejedelemnek. Ugyanott Árpád fiai mind meghaltak; unokái közül Phalis, Tasis és unokatestvérük, Taxis élnek. Taxis tehát élő rokona a jelenlegi fejedelemnek, de a bizánci tudósítás szerint a mű keletkezésének idején még nem ő a nagyfejedelem. A DAI időablakában Taksony nem a jelenlegi fejedelem.

A két elsődleges kép így nem olvasható össze egyetlen hivatalos táblává. Anonymus élő apa általi átadást és Falicsi nélküli, közvetlen utódlást beszél el; Konstantin Phalitzist tartja jelenlegi fejedelemnek, miközben Taxist is említi. Van, aki Anonymus lineáris sorát követi; mások Konstantin Phalitzis-adatát veszik kiindulópontnak. A lényeg közös: a trónra lépés éve a fennmaradt anyagból nem zárható le egyetlen biztos dátumra, és a két réteg nem olvad egybe.

A későbbi lexikon-összefoglalók egy része Anonymus közvetlen lemondás-képét bírálja, és Konstantin alapján Vál vagy Falicsi közbeiktatását hangsúlyozza. Másodlagos keretek Taksony uralmát gyakran körülbelül 955-től számítják, Falicsi után. Ez becsült, a kutatásban vitatott keret, nem elsődleges keltezés. A 947 körüli itáliai rex-említés és a körülbelül 955-ös becslés tehát két nyitott változat; egyik sem hivatalos trónév. A kezdőév kérdése mindkét változatban nyitva marad a forrásokban, választás nélkül.

Liudprand Antapodosisában ebben az időben, Per id tempus, Taxis, a magyarok királya, Hungariorum rex, nagy sereggel Itáliába jött. Berengár nem saját pénzéből, hanem egyházak és szegények összeszedéséből tíz mérő, tíz modios pénzt adott neki. A latin mondatnál évszám nem áll; a 947 a német kiadás lapszéle. A rex-megnevezés hadjárati és fizetési kontextusban áll, nem trónátadási okmányban, és önmagában nem erősíti meg Anonymus élő apa általi átadását.

Liudprand adata tehát kortárs külső említés a személy hadi szerepéről és királyi megnevezéséről, de nem cáfolja a DAI Phalitzis-adatát sem. Van, aki Taksony uralmát e hadjárattól számítja; mások a 948–952-es DAI-állapotból későbbi, körülbelül 955 körüli kezdetet latolgatnak. Mindkét keret hagyományos vagy becsült, a kutatásban vitatott. Az Otrantóig jutás állítása Liudprand e szakaszában nem szerepel, ezért tényként nem áll. A nyugati kapcsolatok újraszabályozása másutt bontakozik ki.

Anonymus gesztája további elbeszéléseket fűz Taksonyhoz. Zolta kunok földjéről hozott feleséget a fiának. Bulárföldről Billa és Baks, latinul Bocsu, sok izmaelita kíséretében érkezett; a vezér Pest várát nekik engedte. Ezek geszta-narratívák: kortárs oklevél vagy külső megerősítés a fennmaradt anyagban nem áll. A kun házasság és a Pest-adomány tehát hagyományréteg, nem a fejedelemség keltezésének bizonyítéka, és nem olvasható kortárs birtokadományként sem.

Tanuzaba, a gesztában Thonuzoba, besenyő földről érkezik; temetés-elbeszélése István koráig nyúlik. A részletek a fejedelemség kezdő és záró évéhez nem adnak elsődleges keltezést. Anonymus Gyejcsát, Magyarország ötödik vezérét említi Taksony fiaként; a későbbi krónikás hagyomány szerint Taksony Gézát és Mihályt nemzette. Ugyanott Géza Sarolttól 969-ben nemzette Istvánt; ez genealógiai időrend, nem Taksony trónéve, és nem pótolja a hiányzó abszolút trónévet.

A XIV. századi krónikakompozíció Levente temetésénél azt írja: mondják, hogy Taksony falvánál pogány módra van eltemetve őse, Taksony is. A mondják hagyományjelölés; régészeti azonosítást a fennmaradt anyag nem állít. Pogány temetés tehát nem ásatási tény, hanem későbbi elbeszélés. A dinasztikus hatalom erősödése szomszéd témaként másutt jelenik meg; itt a fókusz a személy és az utódlás forrásrétegein marad, nem a későbbi intézménytörténeten.

Anonymus abszolút évet nem ad Taksony halálára. Egy lexikon-összefoglaló Géza fejedelemségét 971–997 közé teszi, és Taksony vezér fiának nevezi; ez közvetve, becsült keretként körülbelül 971 felé helyezi az uralom végét. Egy 19. század eleji összefoglaló fejlécében 947–972 áll. Egy másik lexikon Aloldus nyomán 972-es halált közöl; az eredeti szöveg közvetlenül nem ellenőrzött, és a kutatás egy része koholmánynak tartja. Másutt zárójelben 947–973? is felbukkan.

A kutatás egy része a 970-es évek eleji Géza-váltást, más része korábbi, akár 963 körüli kezdetet latolgat. A záróév tehát ugyanúgy nyitott, mint a kezdő: 971, 972 és a kérdőjeles 973 hagyományos vagy becsült keretek. Egyik sem dönthető el egyetlen biztos dátummá a fennmaradt anyagból. A Géza-utódlás ténye a forrásokban áll; a váltás pontos éve nem, és a három zárókeret együtt mutatja a bizonytalanságot.

A forrásrétegek elválasztása azért is fontos, mert a közkeletű kép hajlamos a 947-es itáliai említést trónra lépésként, a DAI Phalitzis-adatát pedig mellékszálként kezelni, vagy fordítva. Valójában Liudprand hadjárati kontextust ad, Konstantin pedig a saját jelenének fejedelmét nevezi meg. Anonymus abszolút trónév nélkül beszél átadásról. A három szöveg más kérdésre válaszol, ezért az évszámok nem cserélhetők fel egymással, mintha ugyanazt a napot írnák le.

A 931-es geszta-születés, a 947 körüli rex-említés, a 948–952-es DAI-állapot és a 971/972 körüli zárókeretek tehát nem egyetlen idővonal pontjai, hanem különböző műfajok jelei. A hagyományos születési év a gesztához, a lapszélen jelölt 947 a német Liudprand-kiadáshoz, a Phalitzis-adat a bizánci tudósításhoz, a záró évek pedig lexikon-hagyományhoz kötődnek. A kutatás egy része a 955 körüli kezdetet, más része a 947-es hadjáratot hangsúlyozza; a zárásnál hasonlóképpen nyitott a 971–973 sáv.

Ezek a képek azért nem egyeznek, mert más műfajú és más korú szövegek beszélnek. Anonymus XIII. század eleji gesztája lineáris dinasztikus elbeszélést ad abszolút trónév nélkül. Konstantin kortársabb bizánci tudósítása a saját keletkezésének jelenét rögzíti. Liudprand itáliai hadjáratot és pénzfizetést jegyez fel, nem trónátadási okmányt. A későbbi lexikonok a rétegeket utólagos táblába sűrítik, és a bizonytalanságot évszám-keretek mögé rejtik el.

A lényeg közös: Taksony Árpád-házi fejedelem a forrásokban, de személye, utódlása és uralmának határai csak forrásrétegenként olvashatók. A 931-es születés hagyományos geszta-év; a 947 körüli rex-említés hadi kontextus; a 948–952-es DAI-állapot Phalitzist tartja jelenleginek; a 971/972 körüli zárás lexikon-hagyomány. A biztosnak látszó uralkodási tábla ezért nem a források közös eredménye, hanem későbbi összesimítás. A nyugati kapcsolatok és a dinasztikus hatalom kérdése másutt folytatódik.

A személy hadi megjelenése Liudprandnál és a fejedelmi státusz Anonymusnál tehát nem azonos bizonyíték. Az egyik seregvezetőt és pénzfizetést ír le Itáliában; a másik dinasztikus átadást beszél el abszolút év nélkül. Konstantin pedig a saját jelenének fejedelmét nevezi meg, miközben Taxist élő unokatestvérként tartja számon. A három állítás együtt rajzolja ki Taksony helyét a forrásokban, de nem ad egyetlen hivatalos uralkodási táblát.

Ezért a fejedelemség kezdete és vége itt nem évszám-páros, hanem nyitott kérdés. A 947 és a körülbelül 955, illetve a 971, 972 és 973 körüli zárás mind hagyományos vagy becsült keret. A kun feleség, a Billa–Baks-elbeszélés, a Pest-adomány és a pogány temetés szintén geszta- vagy krónikahagyomány, kortárs megerősítés nélkül. A forráshű olvasat a rétegek megőrzése, nem a tábla lezárása egyetlen hivatalos sorba.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mikor uralkodott és mikor halt meg Taksony?
Anonymus abszolút évet nem ad Taksony halálára. A kutatás egy része a 955 körüli kezdetet, más része a 947-es hadjáratot hangsúlyozza; a zárásnál hasonlóképpen nyitott a 971–973 sáv. Anonymus XIII. század eleji gesztája lineáris dinasztikus elbeszélést ad abszolút trónév nélkül.
Mit mesél Anonymus gesztája Taksony uralmáról?
A geszta szerint Zolta még életében megeskette nemeseit, és fiát vezérré, uralkodóvá tette egész Magyarország felett; a latin szöveg ducem ac dominatorem alakot használ. Bulárföldről Billa és Baks, latinul Bocsu, sok izmaelita kíséretében érkezett; a vezér Pest várát nekik engedte.
Mit ír Liudprand Taksonyról?
Liudprand Antapodosisában ebben az időben, Per id tempus, Taxis, a magyarok királya, Hungariorum rex, nagy sereggel Itáliába jött. A latin mondatnál évszám nem áll; a 947 a német kiadás lapszéle. Liudprand itáliai hadjáratot és pénzfizetést jegyez fel, nem trónátadási okmányt.

Források

  1. Anonymus: Gesta Hungarorum.
  2. Bíborbanszületett Konstantin: De administrando imperio 40. fejezet.
  3. Liudprand: Antapodosis V.33.
  4. Képes krónika (Budapest, Magyar Hírlap–Maecenas, 1993).
  5. „Aloldus” (11. századi forrás).
  6. Aus Liudprands Werken. Die Geschichtschreiber der deutschen Vorzeit, Bd. 29/2. Leipzig, Verlag der Dyk'schen Buchhandlung, 1890.
  7. Magyar életrajzi lexikon 1000–1990, Géza-szócikk.
  8. A Pallas nagy lexikona, „Taksony”.
  9. Magyar Katolikus Lexikon, „Taksony”.
  10. Magyar Katolikus Lexikon, „Fajsz”.
  11. Anonymus and Master Roger.
  12. A magyar nemzet története, „2. A kóborló hadjáratok.”.
  13. Magyar századok, Toxus-fejezet.
  14. „The political organisation of the ninth and tenth century Hungarians from Byzantine aspect.” Opuscula Byzantina 11, Szeged.
  15. Mikor lett fejedelem Géza? Acta Universitatis Szegediensis, Acta Historica 102 (1995) 11–23.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak