MBMAGYAR BETYÁR
Honfoglalás és fejedelemség

1.1.1

Árpád és Álmos a krónikás hagyományban

Honfoglalás és fejedelemség · 895–1000

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség

Árpád és Álmos a krónikás hagyományban
Illusztráció

Röviden

Annyi biztosan, hogy a 9. század végén Árpád a magyar törzsszövetség vezető alakja volt, apja Álmos volt. VII. (Bíborbanszületett) Konstantin 948 és 952 között összeállított műve szerint a magyarok Árpádot választották fejedelemmé. Anonymusnál, a 12–13. század fordulóján, Álmos az első vezér; Kézainál és a Képes Krónikában Árpád áll az élre.

A magyar honfoglalás történetének két legismertebb alakja Álmos és fia, Árpád. Nevük nemcsak a magyar államalapítás előtti korszakhoz kapcsolódik, hanem ahhoz a középkori hagyományhoz is, amely évszázadokkal később próbálta megőrizni és elbeszélni a magyarság eredetét, vándorlását és a Kárpát-medence birtokbavételét.

A róluk kialakult kép azonban több rétegből áll. A középkori magyar krónikák, Anonymus Gesta Hungaroruma, valamint későbbi történeti művek nem minden részletben ugyanazt a történetet őrizték meg. Emiatt Álmos és Árpád alakjánál különösen fontos megkülönböztetni a krónikás hagyományt, a mondai elemeket és a történeti forrásokból rekonstruálható eseményeket.

A közkeletű kép egyszerű és kerek: Álmos, a turulmadártól fogant vezér, akinek a hét vezér vérszerződéssel esküszik hűséget; majd fia, Árpád, aki átveszi a vezetést, bevezeti népét az új hazába, és megalapítja a később királyokat adó dinasztiát. Ez a történet azonban nem egyetlen forrásból származik, hanem több, egymástól eltérő korú és szándékú szöveg összeolvasásából. Ha a rétegeket szétválasztjuk, az derül ki, hogy a két alak szerepe a forrásokban korántsem olyan egyértelmű, mint az iskolai emlékezetben.

A honfoglaláshoz időben legközelebb álló beszámoló nem magyar, hanem bizánci. VII. (Bíborbanszületett) Konstantin császár „A birodalom kormányzásáról” ismert műve – amelyet 948 és 952 között állítottak össze – a 38. fejezetben elmondja, hogy a kazár kagán a magyarok első vajdájának, Levedinek fejedelmi méltóságot ajánlott fel. Levedi elhárította, és helyette egy másik vajdát, Álmost vagy annak fiát, Árpádot javasolta. A magyarok Árpádot választották, és a kazárok szokása szerint pajzsra emelve tették fejedelemmé.

Ennek a beszámolónak a súlyát az adja, hogy magyar közvetítőktől ered: a császár udvarában a 10. század közepén magyar előkelők jártak, köztük Termacsu és Bulcsú. A mű a fejedelmi család leszármazási sorát is Árpáddal kezdi, és kimondja, hogy a magyarok fejedelme azóta is az ő nemzetségéből kerül ki. A leírás tehát nem a bizánciak saját megfigyelése, hanem annak a hagyománynak a lejegyzése, amelyet a császár magyar vendégei maguk adtak elő, ezért elfogultságot is tükrözhet.

Egy másik, 10. századi bizánci krónikafolytatás (Georgius Monachus Continuatus) szerint VI. (Bölcs) Leó császár követe, Nikétasz Szklérosz a 890-es évek közepén az Al-Dunánál Árpáddal és egy Kuszán nevű vezetővel (nevének alakja és azonossága a nyugati forrásokban szereplő Kurszánnal vitatott) tárgyalt a bolgárok elleni szövetségről. Ebben a két, közel egykorú forrásban tehát Árpád áll az élen; Álmos csak a császár művében tűnik fel, Árpád apjaként és Levedi jelöltjeként.

A magyar krónikás hagyomány ennél jóval később rögzült, és két irányba ágazik el. Az egyik ág Anonymusé, aki a 12–13. század fordulóján írta meg a magyarok tetteit. Nála Álmos az első vezér. A monda szerint anyjának, Emesének álmában turulmadár jelenik meg, és Anonymus ebből az álomból magyarázza a gyermek nevét és dinasztikus sorsát: a latin szöveg szerint azért kapta az Álmos nevet, mert az álom magyarul „almu”.

Anonymusnál a vezérek vérszerződéssel esküsznek hűséget Álmosnak; ezt a jelenetet egyedül ő beszéli el, mintegy három évszázaddal az események után. Szerinte Álmos még életében vezérré és parancsolóvá tette fiát, Árpádot; a vezérátadás jelenete is csak nála olvasható. Az „almu”-ra épülő névmagyarázat jól mutatja, hogy Anonymus nem csupán elbeszélt, hanem a kora tudós eszközeivel meg is akarta indokolni, amit a múltról tudni vélt.

Anonymus évszámokat is ad: Ügyek és Emese házasságát 819-re, a kiköltözést 884-re, Árpád halálát 907-re teszi. Ezek az évszámok azonban óvatosságra intenek. A kutatás szerint a 884-es dátum Regino 889-es évszámának romlott alakja lehet; a 819-es év eredete vitatott: van, aki szintén Reginóra, egy 818-as bejegyzésére vezeti vissza, mások szerint Anonymus saját leleménye lehet. Anonymus műve ezért elsősorban a saját korának, a 12–13. század fordulójának honfoglalás-képét tükrözi, nem pedig a 9. századi eseményeket.

A másik ág Kézai Simoné, aki az 1280-as években írt, valamint a 14. századi krónikakompozícióé, amelynek legismertebb kézirata a Képes Krónika. Itt Árpád a honfoglaló „első kapitány”, Álmos pedig csak mint az apja kerül elő. A Képes Krónika egy rövid, de feltűnő mondatot is megőrzött: Álmost „Erdőelve országában megölték, nem volt szabad bejönnie Pannóniába”. A latin szövegben a helynév „Erdelw” alakban áll, és a mondat semmit sem árul el arról, kik és miért ölték meg Álmost.

Ezzel szemben a Váradi Krónika 888-nál, a Zágrábi Krónika sérült szövegében valószínűleg 889-nél említi a honfoglalást és Álmos fővezérré választását. A 13. századi Albericus Trium Fontium a 893. évnél azt jegyzi fel, hogy a magyarok első vezérük, Álmos idején Szkítiából kivonulva kezdtek Pannóniában lakni; a mondatot téves évszámával együtt Freisingi Ottótól vette át, csak az Álmos nevű első vezérre vonatkozó betoldás az övé – a latin szövegben torzult „Alinus” alakban –, amely korai magyar krónikából eredhet. Ezek a kései feljegyzések tehát Anonymushoz hasonlóan Álmost tartják első vezérnek.

Miért van két hagyomány? Az egyik lehetséges magyarázat szerint a kezdődő magyar történetírás két változat közül választhatott: Álmost vagy Árpádot tekinti-e az első fejedelemnek. Hogy ez a történetírás mikor indult, maga is vitatott: a legkorábbi összefoglalást, az úgynevezett ősgestát a kutatók I. András, Salamon, Szent László vagy Könyves Kálmán korára teszik.

A honfoglaláshoz legközelebb álló bizánci forrás mindenesetre Árpádot nevezi meg választott fejedelemként, Álmost pedig csak jelöltként. Az, hogy az Álmos név mintegy 175 évvel Álmos feltételezett megölése után ismét feltűnik a királyi családban – I. Géza fia, Álmos herceg viselte –, arra utalhat, hogy az uralkodóház fontos ősként tartotta számon Árpád apját. Ez azonban még nem bizonyítja, hogy Álmos ténylegesen fejedelem volt.

Álmos halála is vitatott. A Képes Krónika „megölték” kifejezését a kutatás egy része archaikus, hiteles emléknek tartja, és szakrális uralkodógyilkosságként értelmezi: e felfogás szerint – a kazár kagánra vonatkozó, a kutatás által feltételezett szokás párhuzamára – a szent uralkodónak nagy vereség vagy csapás után meg kellett halnia. Mások szerint a jelenet bibliai mintát követ: Álmos Mózeshez hasonlóan nem léphet be az „ígéret földjére”. Az sem biztos, hogy Álmos megérte a bejövetelt.

A vita mögött egy még alapvetőbb kérdés húzódik meg: milyen méltóságot viselt Álmos és Árpád? A muszlim földrajzi irodalom szerint a magyaroknak két vezetőjük volt: egy szakrális méltóságú „kende” (kündü) és egy „gyula”. A 10. század közepéről VII. Konstantin műve is a fejedelem mellett két további méltóságot említ, a jilát és a karchát, akik bírói tisztséget viselnek. A méltóságok léte tehát forrásból ismert, az viszont, hogy a 9. század végén ki viselte őket, már értelmezés kérdése.

A kutatók ezt a modellt eltérően töltik meg nevekkel. Az egyik felfogás szerint Árpád volt a gyula, a kende pedig a nyugati forrásokban szereplő Kurszán, akinek 904-es halála után Árpád maradt egyedül az élen. Kurszán halálát a nyugati évkönyvek alapján a kutatás 904-re teszi. Egy másik felfogás szerint Álmos volt a szakrális fejedelem. Megint mások úgy vélik, hogy Árpád volt az első választott fejedelem, Álmos pedig törzsfő.

Árpád halálának évét is a krónikás hagyomány adja. Anonymus szerint Árpád 907-ben halt meg. A 907-es évszámot a kutatás többnyire elfogadja, de felmerült az is, hogy Árpád már 899–900 körül meghalt. Árpád sírjának helyét nem sikerült azonosítani, ezért minden konkrét lelőhelyhez kötött állítás feltevés marad.

Mi marad, ha a rétegeket lehántjuk? Annyi biztosan, hogy a 9. század végén Árpád a magyar törzsszövetség vezető alakja volt, apja Álmos volt, és a 10. század közepén uralkodó fejedelmek az ő utódainak tartották magukat. A turulos születés, a vérszerződés jelenete, Álmos vezérátadása vagy erdőelvi megölése már a hagyomány világához tartozik: értékes emlékek arról, hogyan gondolkodtak a 12–14. századi krónikások és udvari megrendelőik a dinasztia eredetéről, de nem egy az egyben leírt események.

Ez a különbség nem kisebbíti a két alakot. Éppen az mutatja jelentőségüket, hogy a későbbi századok újra és újra hozzájuk kapcsolták a kezdeteket, és az uralkodóház legitimitását rájuk építették. A történetírás feladata itt is ugyanaz, mint a honfoglalás egészénél: a hősi jeleneteket nem kell elvetni, de el kell helyezni őket a saját keletkezési korukban, és meg kell mondani, mit tudunk a 9. századról, és mit csak a 12–14. századi elbeszélésekből.

Ez az írás a honfoglalás folyamatáról szóló bevezető szócikk keretét a vezetés kérdésével egészíti ki. Az útvonalakról – a Vereckei-hágóról és az Al-Duna felőli hadmozdulatról – külön szócikkek szólnak, a hatalom megosztásáról Kurszán szerepének és halálának bemutatása, a megtelepedés földrajzáról pedig a honfoglaló törzsek szállásterületeit tárgyaló cikk.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Ki volt az első magyar fejedelem, Álmos vagy Árpád?
VII. Konstantin 948–952 között összeállított művében a magyarok Árpádot választják fejedelemmé; Álmos ott Árpád apjaként és Levedi jelöltjeként tűnik fel. Anonymusnál Álmos az első vezér, Kézainál és a Képes Krónikában Árpád. Biztos, hogy a 9. század végén Árpád a törzsszövetség vezető alakja volt.
Hogyan halt meg Álmos vezér?
A Képes Krónika szerint Álmost „Erdőelve országában megölték, nem volt szabad bejönnie Pannóniába”, de nem árulja el, kik és miért. A kutatás egy része szakrális uralkodógyilkosságként értelmezi, mások szerint a jelenet bibliai mintát követ. Az sem biztos, hogy Álmos megérte a bejövetelt.
Hol van Árpád sírja?
Árpád sírjának helyét nem sikerült azonosítani, ezért minden konkrét lelőhelyhez kötött állítás feltevés marad. Halálának évét is a krónikás hagyomány adja: Anonymus szerint Árpád 907-ben halt meg; ezt a kutatás többnyire elfogadja, de felmerült az is, hogy már 899–900 körül meghalt.

Források

  1. Bíborbanszületett Konstantin: De administrando imperio 38. és 40. fejezet.
  2. Georgius Monachus Continuatus.
  3. Anonymus: Gesta Hungarorum.
  4. Kézai Simon: Gesta Hungarorum.
  5. Képes krónika (14. századi krónikakompozíció).
  6. Zágrábi és Váradi Krónika.
  7. Albericus Trium Fontium: Chronica.
  8. Prümi Regino: Chronicon.
  9. Annales Sangallenses maiores.
  10. Annales Alamannici (Sváb évkönyv).
  11. Az első fejedelem: Árpád vagy Álmos? Acta Universitatis Szegediensis, Acta Historica 103 (1996) 31–42.
  12. Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések – új válaszok. Budapest, Balassi, 1993 (az 1948-as mű + 1993-as kiegészítés).
  13. Mikor lett fejedelem Géza? Acta Universitatis Szegediensis, Acta Historica 102 (1995) 11–23.
  14. A Gesta Ladislai regis néhány bibliai eredetű hasonlatáról. Századok 154 (2020) 5. sz. 1083–1104.
  15. Magyar historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon. Budapest, Osiris, 2002 (A történettudomány kézikönyve).
  16. A honfoglalás korának írott forrásai. Szeged, 1995 (Szegedi középkortörténeti könyvtár 7).
  17. A 9–10. századi magyar fejedelmek. In: V. Interdiszciplináris Doktorandusz Konferencia. Konferenciakötet. Pécs, PTE Doktorandusz Önkormányzat, 2016, 186–200.
  18. Honfoglaló fejedelmek: Árpád és Kurszán. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 1993.
  19. Hungarian History in the Ninth Century. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 1996.
  20. Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). Budapest, 1994.
  21. Az ó-budai Fehéregyház. Budapest Régiségei 2 (1890) 3–50.
  22. Álmos, az áldozat. Budapest, 1986.
  23. Egy kazár felirat a Kárpát-medencében. Életünk 24 (1987) 4. sz., 383.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak