MBMAGYAR BETYÁR
Előzmények

0.2.1

Az uráli nyelvcsalád és a magyar helye

Előzmények · őskor–895

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Röviden

A magyar az uráli nyelvcsalád tagja, legközelebbi rokonai az uráli etimológiai szótár szerint a két obi-ugor nyelv, a hanti és a manysi. A nyelvtudomány a rokonságot nem egy-egy hasonló szóra, hanem szabályos hangmegfelelésekre és rétegzett közös alapszókincsre építi. A kutatás szerint a nyelvrokonság nem azonos a népek vérségi vagy faji rokonságával.

A magyar nyelv eredetéről a közvélekedésben két kép ütközik. Az egyik szerint a magyar rokon nélküli, keleti, hun–szkíta eredetű nyelv, a másik szerint az uráli nyelvcsalád tagja, a finn és az észt távoli rokona. A nyelvtudomány a rokonságot nem egy-egy hasonló szóra, hanem szabályos hangmegfelelésekre és rétegzett közös alapszókincsre építi. Ez a szócikk ezt a módszert mutatja be, és megmutatja, hol áll benne a magyar nyelv.

A szócikk a magyar őstörténetről szóló fejezet nyitócikke. Azt követi, mit jelent a nyelvrokonság, milyen ágakra tagolódik az uráli nyelvcsalád, hol áll benne a magyar, és milyen bizonyítékokon nyugszik mindez. A finnugor korról, az ugor egység felbomlásáról és a magyar nyelv önállósodásáról a következő szócikkek szólnak, a török hatások és az őstörténeti viták pedig külön szócikket kapnak.

A nyelvrokonság azt jelenti, hogy több nyelv egyetlen korábbi nyelvből, egy alapnyelvből ered, és az idők során külön úton fejlődött tovább. Ezt az alapnyelvet közvetlenül nem ismerjük, a rokon nyelvek összevetéséből rekonstruálják. A nyelvészet a nyelvek, nem a népek leszármazását vizsgálja. A kutatás szerint a nyelvrokonság nem azonos a népek vérségi vagy faji rokonságával, és a szócikk is csak a nyelvről beszél, a népek eredetéről nem.

A bizonyítékokat legrendszerezettebben az uráli etimológiai szótár adja, amely a rokon nyelvek közös eredetű szavait gyűjti össze, és online adatbázisként is elérhető. A szótár a közös szavakat rétegekbe sorolja aszerint, hogy a rokon nyelvek mely körében találhatók meg. Megkülönböztet uráli, finnugor, finn-volgai, finn-permi és ugor réteget, és minden szónál jelzi, melyikbe sorolja. A rétegek a nyelvcsalád ágainak felelnek meg, ahogyan a szótár a családfát felfogja. Minél szélesebb körben él egy szó, annál régebbi rétegbe sorolja.

Az uráli réteg szavai a finnugor nyelvek mellett a szamojéd nyelvekben is megvannak. Ilyen a víz: a szótár szerint finnül vesi, mordvinul veď, manysi nyelven wit́, magyarul víz, nyenyecül jīʔ, szölkupul üt. A szótár ezekből egy rekonstruált alapalakot is megad, *wete formában; a csillag azt jelzi, hogy ez nem írásban fennmaradt szó, hanem az összevetésből következtetett alak. A szócikk a továbbiakban csillagos alakot nem használ.

Hasonlóan uráli eredetű a hal szó. A szótár szerint finnül kala, mordvinul kal, mari nyelven kol, hanti nyelven kul, manysi nyelven kōl, magyarul hal, nyenyecül χāľe, nganaszanul kole, kamassz nyelven kola. A magyar szó eleji h és a finn k megfelelése nem véletlen egyezés. A szótár rendszeréből következik, hogy szabályos hangmegfelelésről van szó, amely sok más szóban is megismétlődik, és ezért bizonyító erejű.

A név szó is az uráli réteghez tartozik. A szótár szerint finnül nimi, számi nyelven namma, mordvinul ľem, komi nyelven ńim, hanti nyelven nem, manysi nyelven näm, magyarul név, nganaszanul ńim, szölkupul nim. A víz, a hal és a név tehát olyan szavak, amelyeknek megfelelői a nyelvcsalád mindkét nagy ágában, a finnugor és a szamojéd nyelvekben egyaránt kimutathatók, ezért a szótár a legrégebbi rétegbe sorolja őket.

A kéz szó ezzel szemben csak a finnugor rétegbe tartozik: a szótár szerint a szamojéd nyelvekben nincs megfelelője. Finnül käsi, birtokos esetben käden, számi nyelven giettâ, mordvinul keď, mari nyelven kit, udmurt és komi nyelven ki, hanti nyelven köt, manysi nyelven kāt, magyarul kéz. A különbség a víz és a kéz között azt mutatja, hogy a közös szókincs nem egyetlen tömb, hanem rétegekből áll, és ezek a rétegek a nyelvcsalád belső tagolódását tükrözik.

A magyar helyét a nyelvcsaládban az ugor réteg mutatja meg. Ez a magyart a két obi-ugor nyelvvel, a hanti, régebbi nevén osztják, és a manysi, régebbi nevén vogul nyelvvel köti össze. A szótár szerint ezek a magyar legközelebbi rokonai. Az ugor réteg szavai kevesebben vannak, mint az uráli vagy a finnugor rétegéi, és a szótár köztük bizonytalan egyeztetéseket is jelöl. A rokonság szorosságát százalékban kifejezni a szótár adataiból nem lehet.

Ilyen bizonytalan eset a kicsi, fiatal jelentésű ugor szó, amelyhez a szótár a magyar ifjú szót kérdőjellel kapcsolja. A szótár más helyeken indoklással el is vet régebbi összevetéseket. A víz szócikk szerint a magyar ügy, patak jelentésű szó hangtani okból nem tartozik ide, a hal szócikk pedig egy-egy távolabbi párhuzamot csak összevetésre ajánlva, kérdőjellel említ. A szótár tehát nem minden hasonlóságot fogad el, és nyíltan jelzi, hol bizonytalan.

Ebből következik a módszer lényege. A nyelvrokonítás nem azon alapul, hogy két szó hasonlít egymásra, hiszen hasonlóság véletlenül vagy kölcsönzéssel is létrejöhet. Az számít, hogy a megfelelések szabályosak, sok szóban ugyanúgy ismétlődnek, és a szókincs alapvető rétegét érintik: testrészeket, természeti jelenségeket, alapfogalmakat. A szótár bizonytalansági jelölései szerint egyes szavak eredete vitatható, a rokonság egésze azonban nem egy-egy szón múlik, hanem a megfelelések egész rendszerén.

A magyar szókincs nem csak uráli és finnugor eredetű szavakból áll. A kutatás szerint a magyarban sok jövevényszó is van, többek között török, szláv és német eredetű. Ezek a szavak a későbbi érintkezések nyomai, és nem a nyelvrokonság bizonyítékai. A jövevényszavak sokasága nem változtat azon, hogy az alapszókincs és a hangmegfelelések rendszere a rokon nyelvekhez köt. A török hatás kérdése és a körülötte kialakult őstörténeti viták a fejezet külön szócikkének témája, ezért itt csak jelezzük őket, részletes tárgyalás nélkül.

A nyelvrokonság kérdése nem a 20. században merült fel. Az uráli etimológiai szótár a kéz szócikkében a legkorábbi irodalomként Sajnovics János Demonstratio című művét idézi, amely az 1770-es évek elején jelent meg, és a magyar és a lapp, vagyis számi nyelv azonosságát próbálta bizonyítani. Mellette Gyarmathi Sámuel 1799-ben Göttingenben kiadott Affinitas című munkáját említi, amely címe szerint a finn eredetű nyelvekkel való rokonságot nyelvtani alapon bizonyítja.

Ez a szócikk nem ad évszámot az uráli alapnyelv korára, és nem jelöl ki földrajzi helyet, ahol beszélték. A felhasznált források erre nem adnak ellenőrzött adatot, és a nyelvészeti módszer bemutatásához nincs is rá szükség. Hogy a rokon nyelvek mikor és hol váltak el egymástól, azt a következő szócikkek tárgyalják a finnugor korról és az ugor egység felbomlásáról, a saját forrásaik alapján, és ott derül ki, mennyit lehet erről biztosan tudni.

A XIII. századi krónikás hagyomány egészen más eredetet írt le. Ez a réteg nem nyelvészeti forrás, hanem eredetmonda. Kézai Simon a 13. század végén írt krónikájának 4. fejezete szerint a vízözön után a nemzetségek héberül beszéltek, mígnem a Jáfet törzséből való Ménrót, az óriás tornyot kezdett építeni, és Isten összezavarta beszédüket. A nyelvek sokféleségét Kézai tehát bibliai keretben, isteni beavatkozással magyarázta.

Kézai szerint Ménrót két fiút nemzett, Hunort és Magort, akiktől a hunok, vagyis a hungarusok erednek. Ménrót más fiainak utódai a perzsák, akik termetükre és bőrük színére hasonlóak a hunokhoz, és csak beszédükben különböznek valamelyest. Kézai tehát a magyart a perzsával rokonította, ez a rokonítás azonban nyelvi bizonyítékon nem alapul. Az 5. fejezetben Hunor és Magor vadászat közben a Meótisz ingoványaiba űzött szarvast követi, ennek részletei későbbi szócikkekbe tartoznak.

Anonymus, Béla király névtelen jegyzője, a XIII. századi krónikás hagyomány másik szerzője más változatot írt le. A Gesta Hungarorum 1. fejezete szerint Szkítia, más néven Dentü-mogyer első királya Mágóg, Jáfet fia volt, és a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet; az ő ivadékából származott Attila is. Ez névmagyarázó legenda. Anonymus és Kézai más-más ősöket nevez meg, de mindketten bibliai genealógiából indulnak ki, és egyikük sem vizsgálja a nyelvet. Anonymus a magyar nevet egy bibliai király nevéből magyarázza, Kézai a hunokat és a hungarusokat azonosítja.

A krónikás hagyomány és a nyelvtudomány azért nem egyezik, mert más kérdésre felelnek, más módszerrel. A krónikások a dinasztia és a nemesség dicső eredetét keresték, és ehhez a Biblia és a hun hagyomány keretét használták. A nyelvészet a szavak szabályos megfeleléseit vizsgálja. A középkori eredetmonda saját korában a műveltség része volt, és évszázadokig formálta a magyar önképet, de a nyelvrokonság kérdésében nem forrás.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Milyen nyelv a magyar?
A nyelvtudomány szerint az uráli nyelvcsalád tagja. Az uráli etimológiai szótár szerint legközelebbi rokonai az obi-ugor nyelvek, a hanti (osztják) és a manysi (vogul). A nyelvtudomány a rokonságot nem egy-egy hasonló szóra, hanem szabályos hangmegfelelésekre és rétegzett közös alapszókincsre építi.
Hogyan bizonyítják a nyelvrokonságot?
Nem az számít, hogy két szó hasonlít egymásra, hiszen hasonlóság véletlenül vagy kölcsönzéssel is létrejöhet. Az számít, hogy a megfelelések szabályosak, sok szóban ugyanúgy ismétlődnek, és az alapszókincset érintik. Ilyen a magyar hal és a finn kala szó eleji h–k megfelelése.
Jelent-e a nyelvrokonság népi rokonságot?
Nem. A nyelvészet a nyelvek, nem a népek leszármazását vizsgálja. A kutatás szerint a nyelvrokonság nem azonos a népek vérségi vagy faji rokonságával. A magyarban sok jövevényszó is van, többek között török, szláv és német eredetű; ezek a későbbi érintkezések nyomai.

Források

  1. Kézai Simon: Gesta Hunnorum et Hungarorum.
  2. Anonymus: Gesta Hungarorum.
  3. Uralonet – Uráli Etimológiai Adatbázis (HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont), az Uralisches etymologisches Wörterbuch anyagán.
  4. Uralisches etymologisches Wörterbuch I–III. Wiesbaden – Budapest, Harrassowitz – Akadémiai Kiadó, 1986–1988.
  5. Finnugor rokonságunk. Budapest, MTA, 1937; reprint: Trezor, 1994.
  6. A magyar nyelv finnugor alapjai. 3. átdolgozott kiadás. Budapest, Universitas, 2003.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak