MBMAGYAR BETYÁR
Előzmények

0.2.1

Az ugor egység felbomlása

Előzmények · őskor–895

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Röviden

Az ugor egységet csak a szókincs mutatja ki. Ide azok a szavak tartoznak, amelyek csak a magyarban, a hantiban és a manysiban egyeznek. A felbomlása nem egy nap alatt lezajlott esemény volt, hanem nyelvtörténeti folyamat, amelynek idejét és helyét a források nem adják meg.

Az ugor korról a közkeletű kép gyakran lovas népet fest: lóháton vágtató harcosokat, akik a sztyeppén élnek, majd egy napon kettéválnak, és az egyik csoport elindul a magyar történelem felé. A nyelvi adat ennél jóval szerényebb és óvatosabb. Az ugor egységet csak a szókincs mutatja ki, és a felbomlása sem egy nap alatt lezajlott esemény volt, hanem nyelvtörténeti folyamat, amelynek idejét és helyét a források nem adják meg.

Ez a szócikk a finnugor korról szólót követi, és a nyelvcsaládon belül még egy lépéssel szűkebb körre, az ugor rétegre összpontosít. A magyar népnév eredetéről és a magyar nyelv önállósodásáról a következő szócikk szól, a török hatásokról és a hozzájuk kapcsolódó vitákról pedig a fejezet egy későbbi szócikke, ezért ezeket itt csak érintjük.

Mit jelent az ugor egység? Az uráli etimológiai szótár külön ugor réteget tart nyilván. Ide azok a szavak tartoznak, amelyek csak a magyarban, a hantiban és a manysiban egyeznek, a többi finnugor nyelvben viszont nincs szabályos megfelelőjük. Ez a réteg jóval kisebb, mint a finnugor, de éppen ez teszi beszédessé: azt mutatja, hogy a három nyelv egy ideig közösen fejlődött, és ekkor olyan szavak is kialakultak, amelyek csak rájuk jellemzőek.

A rétegek egymásra épülnek. A magyar szókincs legrégebbi öröksége az uráli réteg, ahová például a víz és a hal tartozik, ezt követi a finnugor réteg, benne a kéz szóval, végül a legszűkebb, az ugor réteg, amelyhez a ló és a nyereg tartozik. Minél szűkebb egy réteg, annál kevesebb nyelvben él a szó, és annál későbbi közös fejlődést jelez. Az ugor réteg így a magyar és az obi-ugor nyelvek utolsó közös szakaszát tükrözi.

A hanti, régebbi nevén osztják, és a manysi, régebbi nevén vogul nyelvet együtt obi-ugor nyelveknek nevezik. A szótár szerint ezek a magyar legközelebbi nyelvrokonai. A rokonság itt is nyelvi, nem vérségi kérdés: azt jelenti, hogy a három nyelv egy közös ugor alapnyelvből fejlődött tovább. Hogy az obi-ugor nyelvek maguk mikor és hogyan váltak el egymástól, arról a szócikk forrásai nem adnak adatot, ezért ezt a kérdést nem tárgyaljuk.

Az ugor réteg leghíresebb szava a ló. A szótár az állatfajok közé sorolja. Hanti nyelvjárásokban loγ és law, manysi nyelvjárásokban low, lo és luw, magyarul ló, tárgyesetben lovat, egyes magyar nyelvjárásokban lu vagy lú. A szótár magyarázata szerint a szó „az ugor kori lótartás nyelvi bizonyítéka”. Ez a megfogalmazás pontos: arról szól, hogy az ugor alapnyelv beszélői ismerték és tartották a lovat, nem arról, hogyan és mire használták.

A ló szó távolabbi eredete a szótár szerint tisztázatlan. Lehetséges, hogy valamely ismeretlen közvetítő nyelv útján kaukázusi nyelvekből került az ugor nyelvekbe, ezt azonban a szótár csak lehetőségként említi. Más korábbi javaslatokat, például egy finn kancát jelentő szóval való egyeztetést vagy indoeurópai származtatást a szótár olyan felvetésnek tart, amely további vizsgálatra szorul. A szó tehát biztosan ugor kori, a mögötte álló eredet viszont nyitott kérdés.

Különösen fontos, hogy a szótár szerint a ló szó török származtatása nem valószínű. A magyarázat hangtani: ha a szó a törökből jött volna, az ugor nyelvekben meg kellett volna őrződnie egy olyan hangnak, amely a török alakban megvan. A szótár azt is felveti, hogy az ugor és a török szavak egy harmadik, ismeretlen nyelvből eredhetnek. A gyakori állítás, hogy a magyar a lovat a törököktől ismerte meg, ezen a ponton nem igazolható.

A ló mellett a nyereg a másik kulcsszó, a szótár az állattartás fogalomkörébe sorolja. Hanti nyelven nöγər, manysi nyelvjárásokban naγər, magyarul nyereg, tárgyesetben nyerget. A szótár szerint a magyar szóvégi g képző, az obi-ugor nyelvekben pedig a szó belsejében két mássalhangzó helyet cserélt. A három alak szabályosan megfelel egymásnak, ezért a szót a szótár az ugor rétegbe sorolja, a kaukázusi nyelvekből való származtatását pedig nem fogadja el.

A nyereg szónál a szótár egy döntő megszorítást tesz. Eszerint a szó eredetileg az állat hátára helyezett takarót, illetve terhet jelenthette, mivel az ugor korban még nem ismerték a mai értelemben vett nyerget. A mai jelentés később, névátvitellel alakult ki. Ez a megjegyzés egyszerre két dolgot mond: az ugor alapnyelv beszélői tettek valamit az állat hátára, de ebből nem következik, hogy a mai értelemben vett nyeregben lovagoltak volna.

A ló és a nyereg együtt tehát azt mutatja, hogy az ugor alapnyelv beszélői ismerték a lovat, és valamilyen módon terhet vagy takarót helyeztek az állat hátára. Ennél többet a két szó nem bizonyít. Nem mondja meg, hogy a lovat mire használták, hogy lovagoltak-e rajta, és azt sem, hogy életmódjuk a később ismert pusztai lovas népekéhez hasonlított volna. A népszerű „lovas ugorok” képe tehát több annál, amit a nyelvi adat alátámaszt.

A szótár az ugor réteg egészén belül sem kezel minden egyeztetést egyformán biztosnak. Egy kicsi, fiatal jelentésű ugor szó esetében a magyar ifjú szót csak kérdőjellel kapcsolja a hanti megfelelőhöz, mert a magyar elem csak elhomályosult összetételekben, például az ifjú és a nyelvjárási ilány szavakban fordul elő. Más rokon nyelvi szavak idevonását a szótár hangtani, illetve alaktani okból elveti. A réteg tehát biztos és bizonytalan tételeket is tartalmaz, és a szótár nyíltan jelöli a különbséget.

Mivel az ugor réteg kicsi, minden egyes szava nagy súlyt kap, és egy-egy téves egyeztetés könnyen torzíthatja a képet. Ezért különösen fontos, hogy a szótár hol fogalmaz határozottan, és hol jelez kétséget. A ló és a nyereg ugor volta biztos, az eredeti jelentésük és a távolabbi eredetük kérdése viszont már értelmezés. Aki ezekből a szavakból életmódot rekonstruál, az mindig túllép azon, amit maguk a szavak bizonyítanak.

A ló szónál egy további részlet is tanulságos. A szótár egy nyenyec, vagyis szamojéd nyelvi lószót is említ, de megjegyzi, hogy az a hantiból való átvétel. A szó tehát a szomszédos nyelvek között is vándorolt. Ez jól mutatja, miért kell a közös örökséget gondosan elválasztani a későbbi kölcsönzéstől: egy szó jelenléte egy nyelvben önmagában nem bizonyít rokonságot, csak a szabályos megfelelések rendszere.

Mit jelent akkor az ugor egység felbomlása? A kutatás szerint azt, hogy a magyar és az obi-ugor nyelvek fokozatosan külön utakon fejlődtek tovább, és idővel önálló nyelvekké váltak. Ez nem egy évhez köthető esemény, hanem folyamat, amelynek kezdete és vége sem jelölhető ki pontosan. A nyelvek szétválását a későbbi, csak az egyik ágban kimutatható változások és szavak jelzik, nem egy krónikában feljegyzett pillanat.

Mikor, hol és miért történt mindez? Ezekre a kérdésekre ez a szócikk nem ad választ, mert a felhasznált források erre nem tartalmaznak ellenőrzött adatot. A népszerű összefoglalók gyakran éghajlatváltozással, vándorlással vagy életmódváltással magyarázzák a szétválást, és évszázadot, tájat is megneveznek. A kutatók becslései azonban eltérnek, és a nyelvi adat önmagában nem mondja meg, mi okozta a nyelvek elválását, csak azt, hogy az elválás végbement.

Miért beszélnek a források és az összefoglalók ennyire eltérően az ugor korról? Részben azért, mert más-más kérdést tesznek fel. A szótár szavakat és megfeleléseket vizsgál, és csak azt állítja, amit ezek bizonyítanak. Az elbeszélő összefoglalók viszont egész történetet akarnak mondani, ezért a nyelvi adat mellé feltevéseket is illesztenek. A nyereg szó esete jól mutatja, mennyire más képet ad a szótár óvatos megfogalmazása, mint a lovas népről szóló népszerű leírás. A XIII. századi krónikás hagyomány pedig nem ismeri a hantikat és a manysikat rokonként.

Az ugor egységről tehát egy kis, de jól adatolt szóréteg tanúskodik, benne a ló és a nyereg szavával. Ezek a lótartás korai ismeretét mutatják, de nem bizonyítják, hogy az ugor alapnyelv beszélői lovagoltak, és nem adják meg a felbomlás idejét, helyét vagy okát. A következő szócikk azt vizsgálja, hogyan vált a magyar önálló nyelvvé, és mit árul el erről maga a magyar népnév, amely a manysik nevével rokon.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. Uralonet – Uráli Etimológiai Adatbázis (HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont), az Uralisches etymologisches Wörterbuch anyagán.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak