MBMAGYAR BETYÁR
Előzmények

0.1.7

Frank őrgrófságok Pannoniában

Előzmények · őskor–895

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Frank őrgrófságok Pannoniában
Illusztráció

Röviden

A frank őrgrófságok pontos határait és székhelyeit a források nem adják meg, a térkép a kutatás rekonstrukciója. A korabeli források grófokról, „határőrökről” és egyetlen alkalommal egy felosztott „marcáról” beszélnek. A frank évkönyv szerint 828-ban a marcát négy gróf között osztották fel.

A frank őrgrófságokról a közkeletű kép egy jól kiépített határvidéki rendszert lát a 9. századi Dunántúlon, pontos határokkal, székhelyekkel és egymást követő őrgrófokkal. A korabeli források ennél jóval kevesebbet mondanak. Grófokról, „határőrökről” és egyetlen alkalommal egy felosztott „marcáról” beszélnek, a grófságok nevét és határát azonban nem adják meg. A rendszer képe nagyrészt a kutatás rekonstrukciója.

Ez a szócikk azt követi, mit mondanak a frank évkönyvek és a salzburgi Conversio a kaganátus bukása utáni Pannónia igazgatásáról, mit tud a forrás Priwina és fia Zala menti uradalmáról, és hogyan ért véget a frank Pannónia. A bolgár határvitáról az előző szócikk szól, a medence népeiről a következő. Nagy Károly avar hadjáratai az avar korszak szócikkeinek témája.

A frank birodalmi évkönyvek, az Annales regni Francorum és a Fuldai évkönyv szerint 811-ben Nagy Károly egyik seregét Pannóniába küldte, hogy elsimítsa a hunok, vagyis az avarok és a szlávok vitáit. A két nép tehát együtt élt a vidéken, és vitában állt egymással. A kutatás egy része szerint ugyanebben az évben egy aacheni döntés nyomán a Dunántúl és a Dráva–Száva köze közvetlen frank igazgatás alá került, ezt azonban a források nem részletezik.

A frank évkönyv szerint 822-ben a frankfurti gyűlésen a Pannóniában lakó avarok követsége is megjelent, vagyis az avar közösség a frank fennhatóság alatt is megmaradt egy ideig. A Conversio Bagoariorum et Carantanorum szerint pedig, miután Károly az avarok feletti egyházi hatalmat Salzburgra bízta, a szláv és a bajor nép kezdte elfoglalni a földet, ahonnan az avarokat kiűzték. Évszámot ez a mondat nem ad, és azt sem mondja meg, honnan érkeztek a betelepülők.

Az „őrgrófság” szót a szócikk a cím miatt használja, de a forrás szóhasználata más. A Conversio „grófot” mond, latinul comest. A frank évkönyvek 826-ban a határ őreiről és elöljáróiról beszélnek, „marca”, vagyis határgrófság csak egyszer, 828-ban szerepel. Az őrgrófság mint intézmény tehát részben a későbbi fogalomhasználat terméke. A forrásokban a frank határvidék igazgatása személyekhez kötődik, nem pontosan körülírt területekhez, és a feladatuk a határ védelme volt, nem egy kész tartomány kormányzása.

A Conversio 10. fejezete felsorolja a vidék császár állította grófjait: az első Goteram, a második Werinhar, a harmadik Albric, a negyedik Gotafrid, az ötödik Gerold volt. Közben a grófoknak alárendelt szláv vezérek, Priwizlauga, Cemicas, Ztoimar és Etgar éltek a Salzburghoz tartozó részeken. Utánuk bajorok kapták a földet grófságként királyi adományból: Helmwin, Albgar és Pabo. Ezután Ratbod vette át a határ védelmét.

A gróflista értéke nagy, de korlátai is vannak. A Conversio egyetlen évszámot sem ad hozzá, így nem tudjuk, ki meddig viselte tisztségét, és mekkora területet igazgatott. A sorrend a forrásé, a keltezés és a területi beosztás viszont a kutatás feladata. A lista azt mutatja, hogy a frank király grófokra bízta a vidéket, és hogy a helyi szláv vezetők alárendelt szerepben megmaradtak, a grófságok határát azonban nem rajzolja meg.

A frank évkönyv 826-ban két grófot nevez meg név szerint. A császár Bertrich palotagrófot Baldrich és Gerold grófokhoz, „az avar határ őreihez” küldte Karantániába, hogy bolgár mozgolódásról érdeklődjön. Az őszi gyűlésen Baldrich és Gerold, „a pannon határ elöljárói” jelentették, hogy ilyet nem észleltek. A két megnevezés ugyanarra a feladatra utal: a frank keleti határ védelmére, a bolgár veszéllyel szemben. Gerold neve a Conversio gróflistájában is szerepel.

828 februárjában Aachenben Baldrich friauli herceget megfosztották tisztségeitől, mert hanyagsága miatt a bolgár sereg büntetlenül pusztította Felső-Pannónia határait. A frank évkönyv szerint a marcát, amelyet addig egyedül tartott, négy gróf között osztották fel. Ez a forrás teljes állítása. A négy gróf nevét, területét és a felosztás határait a forrás nem adja meg, és a szócikk felhasznált forrásaiból sem ismerjük őket. Ami ezen túl van, az már értelmezés.

A kutatás egy része szerint ez a 828-as átszervezés hozta létre az új rendet. Eszerint a Rába és a Dráva közti terület lett Alsó-Pannónia, az északi és nyugati rész Felső-Pannónia, az Alpok vidékét pedig négy grófságra bontották. A kutatás szerint Pannóniában ekkor jelenhettek meg az első grófságok, Ratbod, Rihharius és Priwina vezetésével. Ez rekonstrukció, amelyet a kutatás maga is feltételes módban fogalmaz meg.

A kutatás egy része szerint az átszervezés oka az volt, hogy a Dráva–Száva közi terület Ljudevit lázadásával meggyengült, ténylegesen pedig a 828-as bolgár terjeszkedéssel veszett el. A forrásokban ennek az az alapja, hogy a frank évkönyvek 819 és 823 között Ljudevit lázadásáról, 827-ben és 828-ban pedig a bolgár betörésekről szólnak. Az ok-okozati kapcsolat azonban már a kutatás értelmezése, nem a forrás állítása.

A források legbiztosabb adatai Priwina Zala menti uradalmára vonatkoznak. A Conversio 11. fejezete szerint a király Alsó-Pannónia egy részét a Zala folyó körül hűbérül adta Priwinának, aki egy erdős-mocsaras helyen erődítést kezdett építeni, és népet gyűjtött maga köré. Évet a forrás itt nem ad; a Ratboddal való kibékülést a kutatás 838–840 tájára teszi. Priwina korábbi életéről a nyitrai szócikk szól.

Az erőd belsejében épült templomot Liupram salzburgi érsek 850. január 24-én szentelte fel Szűz Mária tiszteletére. A jelenlévők névsorában szláv és germán nevek vegyesen állnak. Liupram Salzburgból kőműveseket, festőket, kovácsokat és ácsokat küldött, Priwina városában templom épült, amelyben Hadrianus vértanú nyugszik. A Conversio szerint a városon kívül is több tucat helyen szenteltek templomot; ezek helyét a forrás neveken kívül nem azonosítja, és a mai helynevekkel való egyeztetésük bizonytalan.

A Conversio 12. fejezete szerint 848. október 12-én Regensburgban Német Lajos tulajdonul adta Priwinának mindazt, amit addig hűbérként birtokolt, kivéve a salzburgi egyházat illető részeket. A tanúk között Ratbod, Werinheri és Pabo szerepelt, vagyis a vidék ismert grófjai közül többen is. A forrás tehát hűbérbirtokról, majd tulajdonról beszél, nem grófságról. Priwina „grófsága” a kutatás megnevezése, amely a frank igazgatási rendbe illeszti a Zala menti uradalmat.

A Conversio 13. fejezete szerint 865 karácsonyát Adalwin érsek Chezilo várában ünnepelte, „amelyet újabban Moosburgnak hívnak”. Chezilo, a magyar szakirodalomban Kocel, apja halála után lépett örökébe; Priwinát a forrás szerint a morvák ölték meg, de évet nem ad. A régészeti kutatás összegzése szerint Mosaburg Zalavár Vársziget részével azonosítható, virágkora 840 és 900 közé esik, és a Conversio templomai közül eddig csak néhányat azonosított. Egyes épületek részleteit ez a szócikk nem tárgyalja.

A Conversio forrásértékét befolyásolja, hogy salzburgi érdekirat. A 14. fejezet a salzburgi egyház hetvenöt éves pannóniai joghatóságát hangsúlyozza egészen Metód új tanításáig. A templomszentelések és a gróflista felsorolása is ezt az igényt szolgálta: azt mutatta, hogy a vidék egyházi gondozása régóta Salzburg kezében volt. Ezért a forrás adatai pontosak lehetnek, de válogatásuk egy jogi vita szempontjait követi, és ami Salzburg szempontjából közömbös volt, arról hallgathat.

Német Lajos halála után Regino krónikája szerint 876-ban a fiak felosztásában Karlmann kapta Bajorországot, Pannóniát és Carnutumot, „amit romlottan Carantanumnak mondanak”, valamint a szlávok, csehek és morvák országait. Regino azonosítása a saját tudós értelmezése. A Fuldai évkönyv regensburgi folytatása szerint később Arnulf, Karlmann fia „tartotta Pannóniát”, a grófok közti viszály pedig a frank Pannónia válságához vezetett. A Karoling-uralom utolsó évtizedei így belső harcokkal teltek.

A regensburgi folytatás szerint Wilhelm és Engilschalk fiai elérték, hogy Arbo grófot megfosszák méltóságaitól, majd Arnulfhoz pártoltak. Szvatopluk ezt ürügyül véve Pannóniát pusztította, 884-ben Megingoz és Papo a Rába folyóban lelte halálát, és a krónikás szerint Pannónia a Rábától keletre teljesen elpusztult, ami retorikus túlzás is lehet. 894-ben pedig a „magyaroknak nevezett avarok” egész Pannóniát pusztították. Ezzel kezdődött a frank Pannónia vége, amelynek részleteit a honfoglalás szócikkei tárgyalják.

A források és a közkeletű kép azért térnek el, mert a forrás személyeket és eseményeket rögzít, a kutatás pedig ezekből intézményt és térképet rajzol. A Conversio évszám nélkül sorolja a grófokat, a frank évkönyv csak a négy grófra osztást közli, a határvonalak, a grófságok neve és Priwina „grófsága” rekonstrukció. Biztos forrásadat a 848-as birtokadomány és a 850-es mosaburgi templomszentelés, a frank Pannónia végét pedig a 894-es betörés jelzi.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Voltak-e frank őrgrófságok Pannoniában?
A források grófokról, „határőrökről” és egyetlen alkalommal egy felosztott „marcáról” beszélnek, a grófságok nevét és határát azonban nem adják meg. A frank évkönyv szerint 828-ban a marcát négy gróf között osztották fel. A rendszer képe nagyrészt a kutatás rekonstrukciója, nem a források leírása.
Mi volt Priwina Zala menti uradalma?
A Conversio szerint a király Alsó-Pannónia egy részét a Zala folyó körül hűbérül adta Priwinának, aki erődítést kezdett építeni. 848. október 12-én Német Lajos tulajdonul adta neki, amit addig hűbérként birtokolt. Priwina „grófsága” a kutatás megnevezése, a forrás nem grófságról beszél.
Mi volt Mosaburg?
Chezilo, vagyis Kocel vára, „amelyet újabban Moosburgnak hívnak”. Az erőd templomát Liupram salzburgi érsek 850. január 24-én szentelte fel. A régészeti kutatás összegzése szerint Mosaburg Zalavár Vársziget részével azonosítható, virágkora 840 és 900 közé esik, Priwina és Chezilo központja volt.

Források

  1. Conversio Bagoariorum et Carantanorum.
  2. Annales Fuldenses (MGH SRG, Hannover, 1891).
  3. Regino: Chronicon (MGH SRG, Hannover, 1890).
  4. A Karoling-kor (811–896). In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 308–316.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak