A Nyitrai Fejedelemségről a közkeletű kép egy jól körülhatárolt 9. századi államot idéz, saját fejedelemmel és székhellyel, amelyet egy csapásra hódítottak meg a morvák. A korabeli források ennél jóval kevesebbet mondanak. Maga a „Nyitrai Fejedelemség” kifejezés modern kutatói fogalom: egyetlen 9. századi forrásban sem szerepel. Amit tudunk, néhány rövid forrásmondatból és a kutatás ezekre épülő levezetéséből áll össze.
Ez a szócikk azt követi, mit mond Priwináról és Nitraváról a 9. századi salzburgi irat, a Conversio Bagoariorum et Carantanorum, hogyan rekonstruálja ebből a kutatás a nyitrai alakulatot, és hogyan festi le Nyitrát a XIII. századi krónikás hagyomány. A kaganátus bukásáról az előző szócikk szól, a morva hatalomról a következő. Priwina későbbi, Zala menti uradalma a frank őrgrófságokról szóló szócikk témája.
A kaganátus szétesése után a kutatás összegzése szerint a Dunától északra vazallus fejedelemségek jöttek létre, amelyeket a kutatás morvának és nyitrainak nevez. Ez az elnevezés a kutatásé, nem a forrásoké. A frank birodalmi évkönyvek, az Annales regni Francorum szerint 822-ben a frankfurti gyűlésen a keleti szlávok követségei között a morvák követei is megjelentek. Nyitrát vagy Priwinát azonban az évkönyv ezen a helyen nem említi.
A nyitrai kérdés legfontosabb forrása a Conversio, amely a salzburgi egyház 870 körüli joghatósági vitájában készült. Szerinte Adalram 821-ben lett salzburgi érsek, 824-ben kapott palliumot, és tizenöt évig kormányozta egyházát. Ez az adat azért fontos, mert a Nyitrával kapcsolatba hozott egyetlen korabeli eseményt, egy templomszentelést, csak Adalram érsekségének idejéhez lehet kötni. Ebből vezethető le a 821 és 836 közötti időkeret, pontosabb évet a forrás nem ad.
A Conversio 10. fejezete szerint Ratbod határőrsége idején „egy bizonyos Priwina”, akit Mojmír, a morvák vezére elűzött, Ratbodhoz érkezett. Ratbod Lajos királyhoz vitte, és a király parancsára Priwinát hitoktatás után megkeresztelték a Salzburghoz tartozó Treisma, a mai Traismauer Szent Márton-templomában. A magyar szakirodalomban gyakran Pribina alakban szereplő név a forrásban Priwina. A fejezet nem mondja meg, honnan és melyik évben menekült Priwina.
A Conversio 11. fejezete egy zárójeles megjegyzésben közli, hogy Adalram érsek korábban Priwinának „saját birtokán, egy Nitrava nevű helyen” templomot szentelt. A megjegyzés évet nem ad. A forrás tehát két külön helyen szól Priwináról: az egyik az elűzéséről, helymegjelölés nélkül, a másik a nitravai birtokról, keltezés nélkül. A kettő összekapcsolása már a kutatás munkája, nem a forrás állítása, és ezt a különbséget érdemes szem előtt tartani.
A kutatás ebből a két mondatból rekonstruálja a nyitrai alakulatot. Feltételezi, hogy Nitrava azonos Nyitrával, hogy Priwina ennek a területnek volt az ura, és hogy Mojmír onnan űzte el. Az elűzést a kutatás a 830-as évek elejére teszi, Mojmír uralmát pedig nagyjából 830 és 846 közé. A Nitrava–Nyitra azonosítást a kutatás általánosan elfogadja, de ez is azonosítás, nem forrásadat; az elűzés éve és helye pedig levezetés.
A forrásból nem tudjuk meg, hogy a nyitrai terület önálló fejedelemség, morva függésű uradalom vagy frank érdekszférába tartozó birtok volt-e. A Conversio Priwina „saját birtokáról” beszél, ami nem feltétlenül jelent államot. A „Nyitrai Fejedelemség” kifejezés ezért óvatosan használandó: olyan kutatói fogalom, amely két forrásmondat összekapcsolásából született, és amelynek kiterjedését, intézményeit és önállóságát a 9. századi források nem írják le. A szócikk ezért a kifejezést a kutatás fogalmaként használja.
A Conversio forrásértékét befolyásolja, hogy egyházjogi vitában készült. A salzburgi egyház joghatósági igényét védte abban a 870 körüli vitában, amely Metód működése körül bontakozott ki. A Nitrava-templom említése is ezt a célt szolgálja: azt mutatja, hogy a salzburgi érsek már korán egyházi szolgálatot végzett ezen a területen. A megjegyzés tehát nem helytörténeti feljegyzés, hanem egy jogi érvelés része, és ennek megfelelően kell olvasni.
Priwina további útja a Conversio szerint kalandos volt. Ratboddal viszályba keveredett, és fiával, Chozillal, a magyar szakirodalomban Kocellel előbb a bolgárok földjére, majd Ratimar herceghez menekült. Végül a Száván átkelve Salacho gróf kibékítette Ratboddal. Ezután Alsó-Pannónia egy részét hűbérül kapta a Zala folyó körül, és mocsaras helyen erődöt épített; az ottani templomot Liupram érsek 850. január 24-én szentelte fel Szűz Mária tiszteletére.
A Conversio 13. fejezete szerint Priwinát a morvák ölték meg, és utóda fia, Chezilo, vagyis Kocel lett; évet a forrás itt sem ad. A kutatás a Ratboddal való kibékülést 838–840 tájára teszi, de ez is levezetett időpont. Priwina élete a forrásban így néhány mozzanatból áll össze: elűzés, keresztelés, nitravai templomszentelés és Zala menti uradalom. Ezek közül csak a Zala menti templom felszentelésének van pontos dátuma, a nyitrai eseményekhez kapcsolódó mozzanatok egyike sem keltezett.
Régészeti adatot a nyitrai alakulatról ez a szócikk nem közöl, mert a felhasznált források között ilyen nincs. A kutatás egy része arra is figyelmeztet, hogy a régió utódállamainak történetírása a sáncvárak, udvarházak és templomok leleteit gyakran egy-egy fejedelemség „államalkotó” nemzetével azonosítja, és a „Nagymorva Birodalom” kifejezést legújabb kori történetírói fogalomnak tartja. Ebben a kérdésben a régió kutatásai között vita van, amelyet a morva hatalomról szóló szócikk tárgyal.
Egészen más Nyitrát mutat a XIII. századi krónikás hagyomány. Ez a réteg nem 9. századi forrás: Anonymus, Béla király névtelen jegyzője, hogy melyik Béláé, vitatott, és Kézai Simon több száz évvel később írt, saját koruk viszonyait és helyneveit visszavetítve. Anonymus Gesta Hungaroruma szerint a 33. fejezetben Árpád Szovárdot, Kadocsát és Hubát küldte Gömör és Nógrád népe ellen, „a csehek határa felé Nyitra váráig”.
Anonymus a 35. fejezetben azt írja, hogy „Attila király halála után” a Vág és a Garam közti földet a Dunától a Morváig „a csehek hercege” foglalta el, és egy hercegséggé tette; az ő kegyelméből lett Zobor a nyitrai vezér. Ez anakronizmus: az 5. századi Attila korát és a 9. századot mossa össze. A 9. századi források cseh uralmat Nyitra fölött nem ismernek; a Conversio szerint Priwinát a morvák vezére űzte el.
Anonymus 37. fejezete szerint Zobor a csehek segítségével három napig feltartóztatta a magyarokat a megáradt Nyitra folyónál, majd a negyedik napon a csehek és a nyitrai szlovének a városba menekültek. Zobort Kadocsa lándzsája megsebezte, elfogták, a várost bevették, őt pedig „egy magas hegyre” hurcolták és felakasztották; ezért hívják Anonymus szerint azt a hegyet Zobor hegyének. Ez névmagyarázó legenda: Zoborról korabeli forrás nem tud.
Anonymus elbeszélésében a győzelem után a föld népe a Vágig meghódolt, a magyarok elfoglalták Sempte, Galgóc, Trencsén, Bolondóc és Bán várát, Árpád pedig Hubát Nyitra és más várak ispánjává tette. Ez a 13. századi vár- és ispánsági szervezet visszavetítése a honfoglalás korába. A Zobor-történet a hegy nevéhez fűzött névmagyarázó legenda, ezért belőle sem a 9. századi Nyitra urára, sem a honfoglalás eseményeire nem lehet következtetni.
Kézai Simon krónikája Nyitráról kevesebbet mond. A 23. fejezet szerint a hunok pusztulása után Pannóniában jövevény népek maradtak, köztük kiemelkedett „Szvatopluk, Marót fia”, a bolgárok és a morvák uralkodója, akit a magyarok legyőztek; Nyitrát Kézai itt nem nevezi meg. A 32. fejezet szerint Lél, a hatodik sereg vezére a hagyomány szerint a morvák és csehek kiirtása után többnyire Nyitra vidékén lakott. A vizsgált krónikafejezetek Priwinát nem említik.
A krónikák és a 9. századi forrás képe pontról pontra eltér. A Conversio szerint Nitrava Priwina saját birtoka volt, akit a morvák vezére űzött el; Anonymus szerint Nyitrát a csehek hercegének embere, Zobor kormányozta; Kézai Nyitra uráról nem szól, Szvatoplukot pedig a bolgárok és a morvák uralkodójának mondja. A szereplők sem fedik egymást: a Conversio Priwinát, Mojmírt, Adalramot és Ratbodot ismeri, a krónikák Zobort, Szovárdot, Kadocsát, Hubát, Szvatoplukot, Marótot és Lélt.
A nyitrai alakulatról azért születnek eltérő képek, mert a források nagyon különböző dolgokat mondanak. A Conversio egy salzburgi jogi érvelés részeként, két rövid megjegyzésben említi Priwinát és Nitravát, és egyik krónikás szereplőt sem ismeri. A kutatás ezekből vezeti le a fejedelemség képét, keltezését és helyét. A XIII. századi krónikás hagyomány pedig egy cseh uralmú Nyitrát és egy legendás Zobort írnak le, amelyet 9. századi forrás nem igazol.