Teleki öngyilkossága
A közkeletű kép szerint Teleki Pál egyetlen búcsúlevelet hagyott, és halála egyértelműen lezárt ügy. A források ennél tagoltabb képet mutatnak. Két, 1941. április 3-i keltezésű levele maradt Horthy Miklóshoz; a korabeli orvosszakértői vizsgálat öngyilkosságot állapított meg; a halál körülményeiről és a búcsúlevél hitelességéről később vita folyt. A két levél, a vizsgálat és a későbbi vita három külön kérdés, nem egyetlen zárt történet.
A magyar–jugoszláv barátsági szerződés itt csak előzmény; a két levél, a halál ideje és helye, valamint a forráskérdés a tárgy. Az örök barátsági szerződés részleteit az előző, a Szovjetunió elleni hadba lépést a következő szócikk tárgyalja. A becikkelyező törvény, a levelek átirata és a levéltári összefoglaló adja a rétegeket. A jugoszláviai hadművelet napjai és a hadba lépés menete a következő cikkek tárgya.
Magyarország és Jugoszlávia 1940. december 12-én Belgrádban barátsági szerződést kötött. A szerződés első cikke szerint „A Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között állandó béke és örökös barátság fog fennállani.” A második cikk szerint a felek vállalták, hogy a kölcsönös kapcsolataikat érintő kérdésekben tanácskoznak. A törvény neve barátsági szerződés; az első cikk „örökös barátságot” mond; a búcsúlevél később „örökbéke szerződés”-t ír. A három forma a források saját szavai.
A megerősítő okiratokat 1941. február 27-én cserélték ki Budapesten. A szerződést az 1941. évi II. törvénycikk iktatta be, amelyet február 28-án hirdettek ki. A barátsági kötelezettség tehát a törvény kihirdetésekor már a magyar jog része volt. A decemberi belgrádi aláírás és a februári becikkelyezés között több mint két hónap telt el. A belgrádi aláírás, a budapesti okiratcsere és a kihirdetés három külön keltezés.
Teleki Pál miniszterelnök 1941. április 3-ra virradó éjjel halt meg a budai Sándor-palotában. A levéltári összefoglaló szerint önkezével vetett véget életének. Két, Horthy Miklósnak címzett levelet hagyott hátra; mindkettő 1941. április 3-i keltezésű. A közkeletű kép, hogy „egy levelet” hagyott, tehát pontatlan: búcsúlevél és lemondó levél egyaránt fennmaradt. A levelek eredetijét a Magyar Nemzeti Levéltár őrzi, K 589 jelzet alatt.
A búcsúlevél „Főméltóságú Úr!” megszólítással kezdődik. Első mondata szerint „Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben.” A levél szerint „A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.” Ugyanott áll: „a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz!” A zárás: „Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.” Az aláírás: Teleki Pál, 1941. április 3. A tegező forma Horthyhoz a levél saját hangja.
A kiadás jegyzete szerint a „mohácsi beszéd” Horthy 1926. augusztus 29-i beszéde a mohácsi csata négyszázadik évfordulóján. Ez szerkesztői magyarázat, nem a levél saját szövege. A második, rövid levélben Teleki így írt: „Ha cselekedetem nem is sikerülne teljesen, és még élnék, ezennel lemondok.” A lemondás tehát arra az esetre szólt, ha életben maradna. A két levél közül a második a miniszterelnökségről való lemondást mondja ki arra az esetre, ha Teleki életben maradna.
A levéltár által közölt orvosszakértői szöveg szerint „Az öngyilkosság ténye minden kétséget kizárólag megállapítást nyert.” A korabeli vizsgálat tehát öngyilkosságot állapított meg. A halál körülményeit később is vitatták; a levéltári összefoglaló szerint a körülményeket rejtély lengi körül, ugyanakkor közli az orvosszakértői zárómondatot. A kutatás egy része a búcsúlevél hitelességével is foglalkozott. A levéltári közlés az öngyilkosság tényét a zárómondatban idézi.
A „szószegők lettünk” fordulat a Jugoszláviával kötött szerződésre utal; a tegező „Nem tartottalak vissza” Horthyhoz szól. A nemzet becsületének odadobása a levél saját minősítése, nem a szerkesztő hangja. A búcsúlevél a „mondvacsinált atrocitások” állítását is tartalmazza. A lemondó levél arra az esetre szólt, ha a cselekedet nem sikerülne teljesen, és Teleki életben maradna. A keltezés mindkét iraton 1941. április 3.
Miért térnek el a források? Először is, a szerződés elnevezése háromféleképpen jelenik meg. A törvény „barátsági szerződés”-ről beszél; az első cikk „állandó békét és örökös barátságot” mond; a búcsúlevél „örökbéke szerződés”-t ír. A különbség nem cáfolat, hanem forrásnyelv. Aki egyetlen köznyelvi formát kényszerít mindegyikre, a szövegek saját szavát veszíti el. A három forma idézőjelben, forrásnévvel adható vissza a törvényből, a cikkből és a levélből.
Másodszor, a halál körülményeiről és a búcsúlevél hitelességéről később vita folyt. Ahogyan a kutatás idézi, voltak, akik kétségbe vonták, hogy Teleki asztalán leveleket találtak, és a levél később került elő. A levéltári összefoglaló a rejtély említése mellett közli az orvosszakértői zárómondatot. A vita a körülményekre és a szöveg megjelenésére is kiterjedt. Az idegenkezűség-elméleteket a források nem bizonyítják; a korabeli vizsgálat öngyilkosságot rögzített.
Harmadszor, a levél nyomtatott közlései írásjelekben eltérnek egymástól. Ahogyan a kutatás idézi, az egyik korábbi magyar közlésből a keltezés is kimaradt. A levelek átirata követhető; nem állítható, hogy minden nyomtatott változat betűhíven azonos. Egyetlen nyomtatott szöveg sem azonos a másikkal betűről betűre. Az eltérés a közlések írásjeleire és a keltezés hiányára vonatkozik, a fakszimile és a nyomtatott közlés között is.
Negyedszer, a levél okát a levél saját szavai és a barátsági szerződés kötik össze. A búcsúlevél szószegésről és bűnről beszél a Jugoszláviával kötött szerződéssel szemben. Oknyomozó ítéletet a rendelkezésre álló forrásokból nem lehet kimondani. A jugoszláviai hadművelet és a magyar részvétel napjai a következő cikkekben bontakoznak ki. Itt a szerződés, a két levél és a forráskérdés a tárgy, nem a hadművelet menete.
A levéltári összefoglaló a halál idejét az április 3-ra virradó éjjelre teszi, a helyszínt a budai Sándor-palotára. Az orvosszakértői zárómondat az öngyilkosság tényét „minden kétséget kizárólag” állapítja meg. A későbbi vita a körülményeket és a levél előkerülését is érinti. A zárómondat a levéltári közlésből ismert. A Sándor-palota óráját ez a közlés nem adja meg. Az időpont az április 3-ra virradó éjjel, a helyszín a budai Sándor-palota.
Összefoglalva: Teleki öngyilkossága nem egyetlen levél és nem egyetlen értelmezés története. 1940. december 12-én Belgrádban barátsági szerződést kötöttek; az 1941. évi II. törvénycikk február 28-án hirdette ki. Teleki 1941. április 3-ra virradó éjjel halt meg a Sándor-palotában, és két levelet hagyott Horthynak. A búcsúlevél szószegésről és bűnről beszél; a második levél lemondást tartalmaz. A barátsági szerződésről szóló cikk előzi meg e szócikket, a Szovjetunió elleni hadba lépésről szóló követi.
A törvény elsődleges jogszabály; a levelek korabeli dokumentumok átiratban; az orvosszakértői zárómondat levéltári közlés; a későbbi vita másodlagos réteg. A levél áprilisi keltezése a decemberi aláírás és a februári becikkelyezés utáni pillanat. A kronológia lépésenként adható meg, nem egyetlen „örök barátság” napjaként. A törvény szövege és a levél nyelvezete más-más forrásból származik. A négy forrástípus időbeli sorrendje a dátumokból követhető.
A közkeletű kép, hogy Teleki egy levelet hagyott, a két fennmaradt irattal nem egyeztethető. A közkeletű kép, hogy meggyilkolták, a korabeli orvosszakértői szöveggel nem egyeztethető; az orvosszakértői zárómondat öngyilkosságot állapít meg. A levél nyomtatott közlései írásjelekben eltérnek, és az egyik korábbi magyar közlésből a keltezés kimaradt. Az egyetlen levél, a gyilkosság és az egyetlen szövegváltozat állítása egyaránt téves vagy bizonyítatlan.
A törvény neve barátsági szerződés; a köznyelvi „örök barátsági szerződés” az előző cikk címéből ismert forma. A búcsúlevél „örökbéke szerződés”-t ír. A három elnevezés forrásban van, és idézőjelben adható vissza. A szerződés 1. cikke az állandó béke és örökös barátság fennállását mondja ki; a 2. cikk a kapcsolatok kérdéseiben tanácskozást vállalt a felek között. A különbség a forrásnyelvből adódik, nem cáfolatból.
A „Nem tartottalak vissza” és a „Bűnös vagyok” fordulat a levél zárása, Teleki saját szava. A hangnem a levélé. A következő cikk a Szovjetunió elleni hadba lépést tárgyalja; a jugoszláviai hadművelet napjai is oda tartoznak. A K 589 jelzet alatt a levelek eredetije van. A második levél a miniszterelnökségről való lemondást arra az esetre tartalmazza, ha Teleki életben maradna. A zárómondat a levéltári közlésből ismert.
Ahogyan a kutatás idézi, a búcsúlevél egyik korábbi magyar közléséből a keltezés kimaradt, és egyes nyomtatott változatok írásjelekben eltérnek a fakszimilétől. A hitelesség kérdése ezért a szövegváltozatokra is kiterjed. A levéltár a levelek eredetijét K 589 alatt őrzi. A vita a megjelenés körülményeire és a szövegre egyaránt vonatkozik. A közlések eltérése írásjel és keltezés, a levelek eredetije a K 589 alatt van.
A február 27-i budapesti okiratcsere és a február 28-i kihirdetés a törvényi keretet rögzíti; a levelek áprilisi keltezése ehhez képest későbbi pillanat. A „szószegők lettünk” fordulat ehhez a törvényi kerethez képest értelmezhető. A búcsúlevél tegező zárása Horthyhoz szól; a lemondó irat a hivatalról való lemondást tartalmazza. A két funkció a K 589 jelzetű iratokból külön-külön olvasható. A hadművelet napjai a következő cikkekben következnek.
