MBMAGYAR BETYÁR
Forradalmak, Trianon, Horthy-kor

8.7.3

1944. március 19.

Forradalmak, Trianon, Horthy-kor · 1918–1945

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

1944. március 19.
Illusztráció

Röviden

Összefoglalva: 1944. március 19. a német csapatok bevonulásának napja, de nem a teljes történet egyetlen zárónapja. Horthy visszaemlékezése szerint március 17–18-án Klessheimben tárgyalt, és a visszaúton mutatták be Veesenmayert. Március 19-én német csapatok vonultak be, március 20-án Jüterbogban ellátási jegyzőkönyvet vettek fel. Horthy visszaemlékezése szerint március 23-án Sztójay kormánya esküt tett.

1944. március 19.

A közkeletű kép szerint 1944. március 19-én a német csapatok egyetlen nap alatt mindent átvettek Magyarországon, és a kormányzó vagy fogoly volt, vagy szabadon egyezett bele. A források ennél tagoltabb folyamatot mutatnak. Március 18-án Klessheimben tárgyaltak; március 19-én német csapatok vonultak be; a letartóztatások és az új kormány eskütétele napokon át tartott. A március 18–23-i napok együtt adják a folyamatot.

A klessheimi találkozó, a bevonulás, az első letartóztatások, a jüterbogi ellátási jegyzőkönyv és a Sztójay-kormány eskütétele a tárgy. A belső ellenállás csíráit az előző, Sztójay Döme kormányát a következő szócikk tárgyalja. Horthy visszaemlékezése és a jüterbogi jegyzőkönyv adja a fő réteget; a hivatalos közlemény későbbi közvetítéssel ismert. A következő hónapok deportálásairól és a holokausztról külön cikkek szólnak; a Sztójay-kormány politikája is külön cikk.

Horthy Miklós kormányzó visszaemlékezése szerint 1944. március 17-én, pénteken indult Klessheimbe Ghyczy külügyminiszter, Csatay Lajos honvédelmi miniszter és Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök kíséretében. Az út egyik célja – Horthy szerint – a külföldön állomásozó magyar csapatok hazahozatalának kérése volt. A memoár utólagos visszaemlékezés; a kíséret és az út célja is Horthy visszaemlékezéséből való. Hitler meghívására utazott. Ghyczyt a források keresztnév nélkül nevezik meg.

Március 18-án reggel Hitler, Ribbentrop és Keitel fogadta az állomáson. Horthy visszaemlékezése szerint Hitler az olasz kiugrásra hivatkozott, és katonai óvintézkedéseket jelentett be, mert szerinte Magyarország is oldalváltásra készül. Horthy szerint tiltakozott, és lemondását helyezte kilátásba. Visszaemlékezése szerint Keitel közölte, hogy a csapatok már úton vannak, ezért a bevonulás nem vonható vissza. A memoár szerint Horthy végül hivatalában maradt; a lemondás kilátásba helyezése nem vált hivatali lépéssé.

Horthy visszaemlékezése szerint Hitler a német csapatok kivonását ígérte egy általa elfogadott kormány megalakulása után. Ugyanott olvasható, hogy Ribbentrop olyan közleményszöveget olvasott fel, amely szerint a német csapatok „kölcsönös beleegyezéssel” vonulnak be; Horthy tiltakozott, a német sajtó mégis eredeti formában közölte. Horthy visszaemlékezése szerint a visszaút este nyolckor kezdődött, és a vonatot Salzburgban és Linzben hosszan feltartották. A memoár szerint a vonaton mutatták be Edmund Veesenmayert, a Birodalom új követét és teljhatalmú megbízottját.

Március 19-én német csapatok vonultak be Magyarországra. Horthy visszaemlékezése szerint a bevonulás komoly incidens nélkül zajlott, tizenegy hadosztállyal, köztük páncéloshadosztályokkal; a hadosztályszám Horthy visszaemlékezésének saját adata. A bevonulás napja a német csapatok megérkezésének napja, nem az új kormány eskütételének napja. A folyamat a következő napokon a letartóztatásokkal és a kormányalakítással folytatódott. A bevonulás útvonalait a jüterbogi jegyzőkönyv nem írja le.

Horthy szerint a Gestapo a felsőház kilenc és a képviselőház tizenhárom tagját letartóztatta, elfoglalta a rendőr-főkapitányságot, és lefoglalta az Astoria szállót; ezeket a számokat Kállay közlésére hivatkozva adja. Visszaemlékezése szerint a palota kapuja előtt már német őrök álltak, amikor visszaért, és azonnal koronatanácsot hívott össze. Keresztes-Fischer belügyminisztert és fivérét – Horthy szerint – március 20-án tartóztatták le. A letartóztatások a memoár saját adata szerint folytak.

Március 20-án a Berlin melletti Jüterbogban a Honvédelmi Minisztérium és a német haderő-főparancsnokság képviselői jegyzőkönyvet vettek fel a német csapatok magyarországi ellátásáról. A magyar küldöttséget Karánsebesy Gyula hadbiztos-altábornagy vezette. A jegyzőkönyv szerint a Magyarországon állomásozó és átvonuló német csapatok pénzbeli, élelmezési és elhelyezési ellátását a Magyar Királyi Honvédség vállalta. A költségeket a Wehrmacht egy különszámla terhére téríti meg; a kiegyenlítésről később tárgyalnak.

A jegyzőkönyv szerint a Honvédség a német csapatoknak magyar pénznemben bocsát rendelkezésre fizetési eszközöket. A kutatás egy része szerint Karánsebesy a jegyzőkönyvet a honvédelmi miniszter utólagos jóváhagyásának kikötésével írta alá. Ugyanott olvasható az a szerkesztői összefoglaló, hogy a kormányzó Klessheimből úgy indult vissza, hogy a németek által előkészített két okmányt – politikai és katonai követeléseket – nem írták alá. A jüterbogi szöveg katonai-adminisztratív irat; a szerkesztői összefoglaló más réteg.

Horthy visszaemlékezése szerint Veesenmayer Imrédy Bélát akarta miniszterelnöknek; ezt ő elutasította. Horthy visszaemlékezése szerint március 23-án Sztójay Döme, a korábbi berlini követ és kormánya letette az esküt, és Sztójay a külügyeket is átvette. A kormányközlemény – ahogyan a kutatás idézi – úgy fogalmazott, hogy „kölcsönös megegyezés alapján német csapatok érkeztek Magyarországra”. Horthy memoárja a kölcsönös beleegyezés formulát tagadja. A két szöveg nem fedi egymást.

Horthy visszaemlékezése szerint hivatalában azért maradt, hogy a hadsereg az ő parancsnoksága alatt maradhasson; ez utólagos indoklás a memoárból. Kállay közlése a letartóztatásokról szintén a memoárban szerepel. A Sztójay-kormány eskütétele zárja a március 18–23-i szakaszt. A következő hónapok deportálásairól külön cikkek szólnak. A Kállay-kormány sorsa és a Sztójay-kormány politikája a következő cikkekben bontakozik ki; Imrédy jelölését – Horthy szerint – ő elutasította.

Miért térnek el a források a klessheimi találkozó értelmezésében? Először is, a fő beszámoló Horthy utólagos memoárja. Horthy szerint tiltakozott, és a „kölcsönös beleegyezés” formulát kihúzatta. A kutatás egy része viszont úgy foglalja össze a találkozót, hogy Horthy nem szegült szembe, nem mondott le, és a németek kívánságának megfelelő kormányt nevezett ki; ennek fejében Hitler eltekintett a román és más csapatok bevonásától. A három szöveg – memoár, szerkesztői összefoglaló, hivatalos közlemény – nem azonos.

Másodszor, a bevonulás nem egyetlen nap teljes átvétele. Március 19. a német csapatok megérkezésének napja. A letartóztatások március 19–20-án folytatódtak; Keresztes-Fischer letartóztatása a memoár szerint a 20-ára esett. Az új kormány március 23-án tette le az esküt. Aki „egyetlen nap alatt mindent” lát, a bevonulás, a letartóztatások és a kormányalakítás napjait összemossa. A három dátum együtt adja a folyamatot; egyik sem emelhető egyedüli zárónappá.

Harmadszor, a fogság kérdése is óvatosságot kíván. Horthy saját visszaemlékezésében felvetette, fogolynak tekintse-e magát; a válasz szerint a vonat este indulhatott. Arról, hogy Horthyt Klessheimben fogva tartották volna, nincs forrás. A vonat feltartása Salzburgban és Linzben a memoár saját állítása. A „fogva tartás” és a „késleltetett visszaút” nem ugyanaz; a memoár kérdésfeltevése nem bizonyít fogságot. Horthy visszaemlékezése szerint a visszaút este nyolckor indult.

Negyedszer, a jüterbogi jegyzőkönyv más típusú forrás. Nem a politikai megállapodás szövegét, hanem az ellátás kötelezettségeit rögzíti. A Honvédség vállalta a német csapatok ellátását; a költségek későbbi elszámolását a Wehrmacht különszámlájára utalta. A fizetési eszközöket a jegyzőkönyv szerint magyar pénznemben kellett rendelkezésre bocsátani. Ez katonai-adminisztratív irat, nem a klessheimi beszélgetés jegyzőkönyve. A politikai interpretáció és az ellátási jegyzőkönyv más kérdésekre válaszol.

Összefoglalva: 1944. március 19. a német csapatok bevonulásának napja, de nem a teljes történet egyetlen zárónapja. Horthy visszaemlékezése szerint március 17–18-án Klessheimben tárgyalt, és a visszaúton mutatták be Veesenmayert. Március 19-én német csapatok vonultak be, március 20-án Jüterbogban ellátási jegyzőkönyvet vettek fel. Horthy visszaemlékezése szerint március 23-án Sztójay kormánya esküt tett. A belső ellenállásról szóló cikk előzi meg e szócikket, Sztójay Döméről szóló követi.

A német csapatok bevonulását a memoár és a kormányközlemény is említi. A rendőr-főkapitányság elfoglalását Horthy Kállay közléseként adja vissza. A holokauszt és a deportálások nem e cikk tárgya; a Sztójay-kormány politikáját a következő cikk bontja ki. Itt a március 18–23-i fordulat forrásrétegei a lényeg. A bevonulás útvonalait sem a memoár idézett része, sem a jüterbogi jegyzőkönyv nem írja le. Veesenmayer teljhatalmú megbízotti szerepe a memoárból ismert; a bemutatás Horthy szerint a visszaúton történt.

A közkeletű kép, hogy a németek egyetlen nap alatt mindent átvettek, a március 19–23-i napokkal nem egyeztethető. A közkeletű kép, hogy Horthyt Klessheimben fogva tartották, a memoár saját kérdésfeltevésénél tovább nem bizonyítható. A közkeletű kép a „kölcsönös megegyezésről” a hivatalos közlemény szövege; Horthy memoárja tagadja. A három kép a maga forrásához kötve olvasható. A kényszer vagy megállapodás kérdése a három szöveg megnevezésével marad nyitva.

A vidéki zsidóság deportálása és a budapesti zsidóság helyzete külön cikkekben következik. A magyar holokauszt összefoglaló cikke ugyanezen alfejezet része. A vitatott pont – kényszer vagy megállapodás – a memoár, a szerkesztői összefoglaló és a hivatalos közlemény megnevezésével marad nyitva. A testvércikkek a saját forrásaik szerint folytatják a történetet a március 23. utáni hónapokban. A Sztójay-kormány eskütétele a szakasz záróeseménye; politikája a következő cikk tárgya.

A memoár szerint a felsőház kilenc és a képviselőház tizenhárom tagját tartóztatták le; a számok Horthy visszaemlékezésében állnak. Az Astoria szálló lefoglalása és a rendőr-főkapitányság elfoglalása a memoár Kállay-közléséből ismert. Horthy visszaemlékezése szerint visszaérkezésekor azonnal koronatanácsot hívott össze. A palota kapujánál álló német őrök a memoár saját képe. A tizenegy hadosztály száma szintén csak a memoárban szerepel; incidens nélküliségét is onnan ismerjük.

A szerkesztői összefoglaló szerint Hitler eltekintett a román és más csapatok bevonásától, ha Horthy a németek kívánságának megfelelő kormányt nevez ki. Ez az összefoglaló nem a memoár szövege, és nem a hivatalos közlemény. A három forrás – memoár, szerkesztői összefoglaló, közlemény – a kényszer vagy megállapodás kérdésében nem fedi egymást. A három szöveg egymást nem igazolja, és egyik sem lép a másik helyébe. A vita a források megnevezésével marad nyitva.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. Horthy Miklós emlékiratai, angol kiadás: Annotated Memoirs of Admiral Miklós Horthy, Regent of Hungary, 20. fejezet: The Occupation of Hungary.
  2. A március 23-i kormányközlemény (1944).
  3. Jegyzőkönyv a német haderő csapatainak és szerveinek magyarországi ellátásáról, Jüterbog, 1944. március 20.
  4. Szombathelyi Ferenc feljegyzése a klessheimi tárgyalásról, 1944. március 18. In: Magyarország és a második világháború. Budapest, Kossuth, 1961.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak