II. József kormányzati elvei
A közkeletű kép szerint II. József halálos ágyán egyetlen tollvonással visszavonta minden rendeletét. A források ennél tagoltabb folyamatot mutatnak. 1780 végétől rendeletekkel kormányzott; a türelmi, a nyelvi, a jobbágyi és a közigazgatási intézkedések külön elveket hordoztak; a visszavonás 1790 január végén történt, körülbelül egy hónappal a február 20-i halál előtt. A három kivétel – türelem, lelkészrendezés, jobbágyrendelet – a resolutióban is szerepel.
A felvilágosult abszolutizmus elvei és a kulcsrendeletek a tárgy. A koronázás megtagadását a következő, a Bécsből irányított központosítás részleteit a további szócikk tárgyalja. A szöveg a türelmi rendelet magyar fordítására, a visszavonó resolutio közlésére és a korabeli sajtó idézetére támaszkodik. A teljes rendelet-történetek az egyes rendeletek saját szócikkeiben bontakoznak ki. Az elvek és a négy kulcsrendelet együtt adják a kormányzat képét.
II. József 1780 végén, Mária Terézia halála után lett egyeduralkodó, és november 30-án királyi leirattal kezdte uralmát. A leiratban nem ígért országgyűlést és koronázást; rendeletekkel kormányzott. Célja az egységes összmonarchia volt: a tartományok sajátosságait mellőzve kívánta kormányozni országait. A kutatás egy része szerint egyeduralma alatt körülbelül hatezer rendeletet bocsátott ki. A francia követ 1786-ban egyetlen akaratról és a tanácskozó szervek hiányáról számolt be.
A magyarországi türelmi rendelet 1781. október 25-én kelt; az alsó-ausztriai alapváltozat október 13-án. Indoklása szerint a lelkiismereti kényszer ártalmas, a keresztényi türelem pedig a vallásnak és az államnak egyaránt hasznos. Evangélikusoknak, reformátusoknak és görögkeletieknek legalább száz család esetén magán imaházat engedett torony, harang és utcára nyíló bejárat nélkül. A katolikus vallás maradt az uralkodó vallás; teljes felekezeti egyenjogúságról nincs szó.
A közhivatalok betöltésénél a valláskülönbség helyett az érdemet, a tehetséget és a becsületes életet kellett mérlegelni. A vegyes házasságoknál eltörölte a reverzálist; katolikus apa esetén minden gyermek katolikus lett, katolikus anya esetén a lányok követték az anyát. Párhuzamos egyházpolitika volt a kontemplatív kolostorok feloszlatása. VI. Pius pápa 1782-ben Bécsben kereste fel Józsefet, de nem térítette el egyházpolitikájától. A türelmi pátens a visszavonáskor hatályban maradt.
A nyelvrendelet 1784-ben kelt; a Helytartótanács májusban hirdette. A Magyar Hírmondó július 5-i közlése szerint a rendelet a latint kívánta a némettel felváltani a közügyekben, és kifejezetten tagadta, hogy a nemzetek anyanyelvét el akarná törölni. November 1-től a középfokú iskolákba csak németül írni és olvasni tudó gyermeket lehetett felvenni. A német tannyelv bevezetése elakadt; 1787-ben csak fokozatosan indult. A nyelvrendelet a visszavonás alá esett.
A magyarországi jobbágyrendelet 1785. augusztus 22-én kelt. Megszüntette az örökös jobbágyságot, megtiltotta a „jobbágy” elnevezést, és biztosította a szabad házasodást, költözést, tanulást és mesterségválasztást. A jobbágyszolgáltatások – robot, kilenced – addigi rendjén nem változtatott; ez nem francia értelemben vett jobbágyfelszabadítás. A visszavonáskor ez a rendelet is hatályban maradt. Az 1790/91. évi XXXV. törvénycikk a szabad költözést törvényben is rögzítette. Csehországban az első hasonló pátens már 1781. november 1-jén megszületett.
1785/86-ban Magyarországon tíz közigazgatási kerületet hoztak létre királyi biztosokkal; Erdélyben további három kerületet. A főispáni tisztséget megszüntették, az alispánokat kinevezett állami hivatalnokká tették, a megyét végrehajtó szervvé fokozva. 1783-ban a Helytartótanács Pozsonyból Budára került. A kerületi rendszer a visszavonással a Mária Terézia-kori állapot felé fordult vissza. A központosítás részletei a következő szócikkben bontakoznak ki. A kerületek élén királyi biztosok álltak, nem a régi főispán.
Miért térnek el a források a visszavonás napjáról? Először is, 1790. január 26-án a magyar–erdélyi kancellária elnöki ülésén tárgyalták a vármegyék engedetlenségét. A kutatás egy része szerint a döntés még aznap megszülethetett; mások a január 28-i továbbítást tartják a resolutio napjának; a 19. századi történetírás január 30. mellett is érvelt. A keltezés tehát január vége, egyetlen lezárt nap nélkül. Az eredeti kéziratos levélke elveszett.
Másodszor, a resolutio nem minden rendeletet törölt el. Minden általános intézkedést eltörölt, visszaállítva a Mária Terézia halálakor fennálló állapotot – kivéve a türelmi pátenst, a lelkészrendezést és a jobbágyrendeletet. A visszavonás csak a Magyar Királyságra és az Erdélyi Nagyfejedelemségre vonatkozott. A Szent Koronát és a klenódiumokat Budára kellett szállítani. A „minden rendeletét eltörölte” formula ezért pontatlan. A fél intézkedés a resolutio saját szavai szerint nem ért semmit.
Harmadszor, a „halálos ágyán” kép annyiban igaz, hogy József súlyos beteg volt, de a visszavonás körülbelül egy hónappal a február 20-i halál előtt történt. A közvetett közlés szerint 1790. február 7-én Lipótnak azt írta: néhány követelés megadása nem lett volna elegendő, ezért rászánta magát a rendeletek visszavonására. A nyelvrendelet és a kerületi közigazgatás a rendi panaszok középpontjában állt. A türelmi és a jobbágyi intézkedések viszont fennmaradtak.
Negyedszer, a nyelvrendelet szándéka és fogadtatása sem esik egybe. A korabeli sajtóközlés a latint cseréli németre a hivatalokban, és tagadja az anyanyelvek eltörlését. A hatás és a fogadtatás ettől még germanizációnak tűnhetett. A jobbágyrendelet személyi jogokat bővített, de a robot rendjét meghagyta. A kormányzati elv – rendeleti reform országgyűlés nélkül – mindkét esetben ugyanaz. Az 1790/91. évi XXVI. törvénycikk a vallás ügyét már törvényben rendezte.
A türelmi rendelet 18 pontban szabályozta a protestánsok és a görögkeletiek magánvallásgyakorlatát. A száz családos küszöb az imaház, a lelkészlak és a tanítói lakás építéséhez kötődött. Kezdetben torony, harang és utcai bejárat tilos volt; a torony és a harang 1786-tól, az utcai bejárat 1788-tól enyhült. A protestánsoknak saját hitüknek megfelelő esküt engedett. A katolikus maradt az uralkodó vallás a rendelet keretében is. A száz család anyagi fedezete az építkezés feltétele is volt.
A kolostorfeloszlatás a monarchiában 1781 végén, Magyarországon 1782 elején indult. A kutatás egy része szerint körülbelül száznegyven kolostort számoltak fel, és kb. ezerkétszáz új plébánia jött létre. VI. Pius 1782-es bécsi útja a fordított Canossa képeként él, de nem térítette el Józsefet. A lelkészrendezés a visszavonáskor a kivételek között maradt. Az egyházpolitika tehát nem esett teljesen vissza. A feloszlatás a szemlélődő kolostorokat érintette, nem minden rendházat.
A jobbágyrendelet előzményei között az 1784-es erdélyi parasztfelkelés is szerepel a szakirodalmi összefoglalókban. A személyi szabadságok bővültek: házasodás, költözés, iskolázás, mesterség, ingóságok örökítése. A telekhasználat védelme és az ügyvédi segítség is megjelenik. A robot és a kilenced rendje viszont megmaradt. Az 1786-os kiegészítések között a botozás tilalma is említődik. Az erdélyi felkelés a szakirodalom szerint gyorsította a rendelet magyar változatát.
A közigazgatási kerületek székhelyei között Nyitra, Besztercebánya, Kassa, Munkács, Nagyvárad, Temesvár, Pest, Győr, Pécs és Zágráb szerepel. A megye tanácskozási és törvényhozó szerepét elvették; a kiváltságos területek autonómiája is sérült. 1783-ban a Helytartótanács Budára került, ügyosztályos ügyintézéssel. A visszavonás ezt a rendszert is a Mária Terézia-kori állapot felé fordította. A központosítás részletei a testvércikkben folytatódnak. A szász és a székely székek autonómiája is csorbát szenvedett.
1790. január 24-én József felkérte Pálffy kancellárt, hogy tárgyalják az engedetlen vármegyék ügyét. A január 26-i tanácskozáson Pálffy, Bánffy, Spielmann és mások vettek részt. A resolutio a törvénytelennek tekintett rendeletek megszüntetését célozta. A visszavonás csak Magyarországra és Erdélyre szólt; a többi örökös tartományra nem. A Korona Budára szállítása a resolutio része volt. A tanácskozás 1790. január 26-án délelőtt tíz órakor ült össze.
Az 1790/91. országgyűlés a vallás ügyét a XXVI. törvénycikkben, a földesurak és jobbágyok viszonyát a XXXV. törvénycikkben rendezte. A szabad költözés és az örökös jobbágyság megszüntetése így törvényi formát kapott. A türelmi pátens irányát a törvény több ponton túl is lépte a nyilvános gyakorlat felé. II. Lipót koronázása és a hitlevél a József utáni fordulat része. A koronázás megtagadása külön cikk tárgya.
Összefoglalva: II. József kormányzati elvei nem egyetlen utolsó tollvonás története. 1780 végétől egységes összmonarchiát akart rendeletekkel. A türelmi rendelet, a nyelvrendelet, a jobbágyrendelet és a kerületi közigazgatás külön elveket hordoztak. 1790 január végén a magyar–erdélyi rendeletek nagy részét visszavonta, három kivétellel; február 20-án halt meg. A koronázásról szóló cikk követi e szócikket, a központosítás részletei pedig tovább bontják a keretet.
A közkeletű kép, hogy minden rendeletét a halál napján törölte, a januári resolutióval és a február 20-i halállal nem egyeztethető. A közkeletű kép a teljes visszavonásról a három kivétellel nem egyezik. A nyelvrendelet céljáról szóló „elnémetesítés” olvasat a Magyar Hírmondó indoklásával csak részben találkozik. A három kép forrásnévvel, a kivételek megnevezésével adható vissza. A türelmi rendelet teljes története külön cikkben következik.
A nyelvrendelet végrehajtása a központi kormányszékeken 1784 novemberétől német ügyintézést kívánt; a vármegyéknek és városoknak hosszabb, a bíróságoknak még hosszabb átmenetet szabtak a szakirodalmi összefoglalók szerint. Sok tanár nem tudott vagy nem akart németül tanítani. A panaszok között a nyelvrendelet a visszavonás idején is szerepelt. A kormányzati elv – a latin helyett közös hivatali nyelv – így ütközött a gyakorlattal. A koronázás és a hitlevél kérdése külön cikkben folytatódik.
