MBMAGYAR BETYÁR
Habsburg rendi királyság

5.3.2

Türelmi rendelet

Habsburg rendi királyság · 1711–1825

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Türelmi rendelet
Illusztráció

Türelmi rendelet

A közkeletű kép gyakran egyetlen napra és „teljes vallásszabadságra” sűríti II. József türelmi rendeletét. A magyarországi rendelet azonban több keltezési és kihirdetési rétegben jelenik meg, és magán vallásgyakorlatot enged, miközben a nyilvános gyakorlat katolikus előjoga megmarad. A tárgy a magyar szöveg, nem a linzi örökös tartományi pátens.

A rendelet a Királyi Helytartótanácshoz szól. A magyar szöveg címe és a latin záradék Bécsben, 1781. október 25-én keltezi az okiratot; a záradék aláírói a közlés szerint Iosephus, Comes Franciscus Esterhazy és Iosephus Iablanczy. A jobbágy-, nyelv- és közigazgatási rendeletek, valamint a szerzetesrendek feloszlatása másutt bontakozik ki; itt csak utaló félmondatként állnak. A keresztény türelmi szöveg pontjai tehát önálló tárgyat képeznek a jozefinista rendeletek sorában.

Az örökös tartományi Toleranzpatent Linzben, 1781. október 13-án kelt, és hét fő pontot tartalmaz. Ez a szöveg Privatexerzitiumot, száz családot Bethaushoz, iskolamestert, pastort és a stóla-rendet is érinti, de a magyar filia-, fiscalis- és zsinat-szabályokat nem adja. Tartalmilag rokon lehet a magyar változattal, mégsem azonos vele. A linzi okmány tehát háttér, nem a magyar rendelet helyettesítője. A két szöveg összecserélése a dátumokat és a pontszámot is összeolvasztja.

A keltezés, a kiadmányozás és a publikáció külön napokra esik. A bécsi október 25-i keltezés mellett egy levéltári tanulmány a helytartótanácsi kiadmányozást 1781. október 29-ére teszi; egy 19. századi összefoglaló a rendelet „létrejöttét” ugyanezen a napon említi, miközben a latin záradékot október 25-re keltezi. A két dátum ezért nem írható egyetlen „rendeletnapként”. A keltezés és a kiadmányozás két különböző aktus a bécsi és a helytartótanácsi síkon, és a pozsonyi publikáció még külön áll.

A német nyelvű magyarországi szöveg pozsonyi publikációs dátuma 1781. december 21. A vármegyei kihirdetés gyakran 1782-re csúszott. Egy tanulmány szerint a Wiener Zeitung már október 17-én, a Pressburger Zeitung október 20-án előzetesen hírt adott; a lapszámok itt nem ellenőrzöttek, ezért csak tanulmányi állításként állnak. A dátumok rétege így keltezés, kiadmányozás, publikáció és megyei kihirdetés. Egyetlen nap keresése ezeket a rétegeket összecseréli, és a pozsonyi közzétételt is elrejti.

A magyar rendelet ágostai, helvét és görög szertartású nem egyesült hívekre vonatkozik. Ahol nincs nyilvános vallásgyakorlat, magán gyakorlatot enged. A meglévő nyilvános gyakorlatot adó törvények és kiváltságok, valamint az uralkodó vallás javára szóló tilalmak megmaradnak; a magán gyakorlat dispensatio formájában jelenik meg. A főispánoknak a megyegyűlésen ki kell hirdetniük a rendeletet, és ki kell nyomtatni. A magán és a nyilvános sík így együtt olvasható, nem egymás helyett, és nem teljes felekezeti egyenlőségként.

Száz nem katolikus család és törvényes fedezet esetén magán imaház építhető, lelkész és tanító tartható. Az 1781-es szöveg szerint az imaháznak se tornya, se harangja, se közútról nyíló bejárata ne legyen, olyan, mint a nyilvános templomoknak van. A torony, a harang és az utcai bejárat tilalma tehát az alapszöveg része. A későbbi enyhítések más évekhez tartoznak, nem ehhez a pontszöveghez. A látható templomi forma 1781-ben még nem volt szabad az új imaházak számára.

A hivataloknál, akadémiai méltóságoknál, polgár- és mesterjogban, valamint a birtoklásnál – ahol törvény vagy kiváltság nem zárja ki őket – a valláskülönbség mellőzendő; érdem, tehetség és keresztényi élet számít. Dalmát-, Horvát- és Szlavónországban, továbbá egyes szabad királyi városokban a kizárás alól dispensatio adható. A meglévő területi tilalmak tehát nem tűnnek el automatikusan; a képesség dispensatióval nyílik meg. A rendelet a kiváltságos kizárásokat nem törli egyszerre, hanem eseti felmentéssel, dispensatióval kezeli.

Az eskü csak a saját hitelvek szerinti formában kötelező. A nem katolikus hívek nem kötelezhetők katolikus istentiszteleten való részvételre, bírságra sem. Vallás miatti testi vagy pénzbüntetés – polgári bűncselekmény kivételével – tilos; a kölcsönös szidalmazás szintén. A rendelet így a kényszer egy részét oldja, de a felekezetek jogi egyenlőségét nem mondja ki. A nyilvános gyakorlat előjoga a katolikus (uralkodó) vallásé marad. A türelem tehát nem azonos a teljes vallásszabadsággal, sem a felekezetek jogi egyenlőségével.

A vegyes házasságoknál a reverzálisok gyakorlatát eltörli. Ha az apa katolikus, valamennyi gyermek – fiú és leány – a katolikus vallásban nevelendő. Ha az anya katolikus, az apa nem az, a gyermekek nemük szerint kövessék a szülőket. A helvét szükségkeresztség miatti zaklatást tiltja. Katolikus pap ne tolakodjon nem katolikus beteghez hívás nélkül; nem katolikus lelkész a rabot a vesztőhelyig kísérheti. A családi és a lelkigondozói szabályok így együtt jelennek meg a magyar szövegben.

A protestáns lelkészeket felmenti a katolikus püspöki vizitáció alól; szuperintendensi vizitáció gyűjtés nélkül engedett. Zsinatot az 1715:31. törvénycikk szerint, két királyi biztos előtt enged. A magyar szöveg tehát nemcsak a magán imaházat szabályozza, hanem a lelkészi fegyelem és a zsinati keretek egy részét is. Ezek a tételek a linzi hétpontos pátensben ilyen formában nem állnak. A magyar változat ezért önálló szerkezetű szöveg, és nem csupán a linzi pátens fordítása.

A magyar nyelvű szöveg tizennyolc pontot számoz; a német nyelvű magyarországi átírás tizenhatot. A különbség szerkesztési vagy összevonási kérdésnek látszik: a magyar szöveg egyes tételeit a német átírás nem emeli külön számozott ponttá. Latin ősnyomtatvány hiányában kanonikus számozás nem rögzíthető. A pontszám tehát nem dönthető el egyetlen „helyes” alakként. A tartalmi mag – magán gyakorlat, imaház-korlát, hivatali dispensatio – mindkét változatban olvasható, a számozás eltérése mellett is.

A végrehajtás megyénként elhúzódhatott. Pest megyében a közgyűlés 1782. február 5-én tárgyalta a közzétételt; a megyei kihirdetés 1782. július 23-án történt. A váci konzisztórium 1782. április 19-én tette közzé a rendeletet papjainak. Az uralkodói válasz továbbítása a helytartótanácson át 1782. május 16-án történt. A bécsi keltezés és a pozsonyi publikáció tehát nem jelentett azonnali, egységes megyei alkalmazást. A helyi út hónapokkal később zárult, a februári tárgyalás, a májusi továbbítás és a júliusi kihirdetés között.

Esztergom vármegyében a farnadi és nagyölvedi helvét lakosok 1782. április 15-én még a kihirdetést kérték. Folyamodványuk szerint januári közgyűlésen kérték az intimátum közlését, de választ nem kaptak. Képesnek mondták magukat prédikátor és mindkét helyen iskolamester eltartására; oratorium, prédikátor és ludimagister engedélyét is kérték. A kérvény a pátens pontszövegét nem idézi, de a késedelmes kihirdetés helyi nyomát őrzi. A vármegyei út tehát 1782 tavaszán még nyitva állt Esztergom vármegyében.

Egy levéltári bemutató szerint 1786-tól torony és harang, 1788-tól utcai bejárat is engedélyezhetővé vált. Ez későbbi végrehajtási enyhítés, nem az 1781-es alapszöveg. Ugyanez a bemutató 1787 végéig „például 218 anyagyülekezetet” említ; a szám nem a pátens tétele, hanem későbbi összefoglaló adat. A kancellária a bemutató szerint kétszáz családnál akarta a határt; a végső magyar szöveg száznál állapodott meg. A száz család tehát az 1781-es szöveg szabálya, nem a kétszázas javaslat.

1790-ben, II. József rendeleteinek visszavonásakor a türelmi rendelet az érvényben hagyottak között maradt. A megtartás nem teszi a szöveget „teljes felekezeti egyenlőséggé”, csak azt jelzi, hogy a magán gyakorlat kerete túlélte a jozefinista visszavonások hullámát. A keresztény türelmi szövegek a zsidókat nem szabályozzák; a zsidókra vonatkozó külön intézkedések másutt állnak, részletezés nélkül. A rendelet tárgya az ágostai, helvét és görög nem egyesült hívek magán gyakorlata, nem a zsidó politika.

A források azért térnek el, mert más-más aktust és szövegváltozatot kelteznek. A linzi október 13-i pátens hét pontja az örökös tartományokra szól. A magyar okirat bécsi október 25-i keltezése, a helytartótanácsi október 29-i kiadmányozás és a pozsonyi december 21-i publikáció három külön nap. A vármegyei kihirdetés gyakran 1782-re esik. A tizennyolc és a tizenhat pontos számozás szerkesztési különbség; egyik sem „javítja ki” a másikat. Aki egyetlen napot keres, a rétegeket és a szövegváltozatokat összecseréli.

A népszerű kép a magán imaházat gyakran nyilvános templomi szabadsággá olvassa át. Az 1781-es szöveg tornyot, harangot és közúti bejáratot tilt; a későbbi enyhítés 1786 és 1788 táján jelenik meg a bemutatókban. A nyilvános gyakorlat katolikus előjoga és a meglévő területi tilalmak megmaradnak. A dispensatio és a magán gyakorlat együtt mutatja a rendelet határát: türelem, nem teljes felekezeti egyenlőség. A „egy nap alatt teljes szabadság” sűrítés ezért több réteget fed el: a szöveget, a keltezést, a publikációt és a végrehajtást.

Összefoglalva: II. József magyarországi türelmi rendelete 1781-ben keltezett és kiadmányozott szöveg, amely magán vallásgyakorlatot enged az ágostai, helvét és görög nem egyesült híveknek. A linzi örökös tartományi pátens más okmány. A keltezés, a kiadmányozás, a pozsonyi publikáció és az 1782-es vármegyei kihirdetés külön napok. A torony, a harang és az utcai bejárat 1781-ben tiltott; 1790-ben a rendelet érvényben maradt. A szomszéd témák a jobbágy-, nyelv- és közigazgatási rendeleteket, valamint a szerzetesrendek ügyét bontják ki.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Vallásszabadságot hozott II. József türelmi rendelete?
A nem katolikus hívek nem kötelezhetők katolikus istentiszteleten való részvételre, bírságra sem. A rendelet így a kényszer egy részét oldja, de a felekezetek jogi egyenlőségét nem mondja ki. A türelem tehát nem azonos a teljes vallásszabadsággal, sem a felekezetek jogi egyenlőségével.
Milyen feltételekkel építhettek imaházat a protestánsok?
Száz nem katolikus család és törvényes fedezet esetén magán imaház építhető, lelkész és tanító tartható. A látható templomi forma 1781-ben még nem volt szabad az új imaházak számára. Egy levéltári bemutató szerint 1786-tól torony és harang, 1788-tól utcai bejárat is engedélyezhetővé vált.
Hogyan hirdették ki a türelmi rendeletet Magyarországon?
A keltezés, a kiadmányozás és a publikáció külön napokra esik. A német nyelvű magyarországi szöveg pozsonyi publikációs dátuma 1781. december 21. A vármegyei kihirdetés gyakran 1782-re csúszott. A főispánoknak a megyegyűlésen ki kell hirdetniük a rendeletet, és ki kell nyomtatni.

Források

  1. II. József magyar nyelvű türelmi rendelete a Helytartótanácshoz, 1781. október 25.
  2. Toleranz für das Königreich Hungarn. In: Handbuch… Wien, Moesle, 1785.
  3. Örökös tartományi Toleranzpatent, Linz, 1781. okt. 13.
  4. Farnadi és nagyölvedi helvét lakosok folyamodványa, 1782. ápr. 15. Esztergom vármegyéhez.
  5. Magyar Nemzeti Levéltár: „Türelmi rendelet” (A hét dokumentuma), 2010. 09. 23.
  6. A Magyar Nemzet Története, „Reformok az egyház terén”.
  7. Im Zeichen der Toleranz.
  8. „II. József türelmi politikájának érvényesülése Pest megyében.” Levéltári Közlemények 88. (2017), 29–48.
  9. „A katolikus egyház viszonya a jozefinista reformokhoz.” Pontes 1. (2018), 115–132.
  10. A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. MPIT, Bp. 1939.
  11. Iratok a türelmi rendelet történetéhez. MPIT, Bp. 1940.
  12. Das Toleranz-Patent…, Wien, Braumüller, 1882.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak