MBMAGYAR BETYÁR
Három részre szakadt ország

4.3.3

Zrínyi Miklós téli hadjárata

Három részre szakadt ország · 1526–1711

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Zrínyi Miklós téli hadjárata
Illusztráció

Zrínyi Miklós téli hadjárata

A közkeletű kép szerint Zrínyi Miklós 1664 telén Szigetvárat is bevette, és az eszéki híd egyetlen, pontosan megadható „királyi” mű. A szemtanúk és Zrínyi saját levelei mást mutatnak: a hadjárat 1664 január–februárjában a Dráva–Duna közén zajlott; Szigetvárat nem foglalták el, Pécs városát igen, a várat nem.

A napi dátumok a magyar résztvevő-források szerint Gergely-naptárban értendők; a Julián 1664-ben még tíz nappal hátrább járt. A királyi Magyarországon már az 1588. évi XXVIII. törvénycikk az új naptár használatát írta elő. Zrínyi Miklós horvát bán, Wolfgang Julius von Hohenlohe birodalmi vezér és a csatlakozó magyar–horvát hadak a téli (eszéki) vállalkozást a török utánpótlás megakasztására és a Dráva–Duna közi tartomány pusztítására indították. A cél Zrínyi leveleiben a híd megsemmisítése és Kanizsa elzárása Berzence, Babócsa és Segesd tartásával.

Hohenlohe serege a német hadijelentés-vonal szerint 1664. január 20-án Új-Zrínyivárnál, a gyülekezőhelyen volt. Draskovich János február 18-i levele szerint január 21-én Zrínyi, Hohenlohe és Batthyány hada Berzence alatt egyesült. Az Eszterházy-nyomú összefoglalók az összlétszámot körülbelül huszonhatezer főre teszik – magyar, horvát, birodalmi és császári német részekkel; a névtelen szemtanú viszont körülbelül negyvenezer főt említ. A két szám nem simítható egyetlen hivatalos fejkvótává; a kettős parancsnokság a későbbi nézeteltérés kerete.

Berzence a kalendárium és a többségi szemtanú-vonal szerint január 22–23. táján megadta magát, szabadabb elvonulással. Babócsa január 24–25. körül került keresztény kézre; Draskovich a megadást a 24-re is teheti, más források a 25-öt hangsúlyozzák. A napi eltérés kicsi, de a pontos nap forrásonként változik, és nem zárható egyetlen táblába. Zrínyi február 19-i levele szerint Berzencét és Babócsát említésre méltó veszteség nélkül bevették, és tartották a hadjárat végéig.

Barcsot üresen találták a Dráva mellett, és felégették; Zrínyi február 19-i levele Barcsot és Turbékot együtt említi a pusztított helyek között. Turbékot – Szulejmán sírhelyét Szigetvár közelében – elfoglalták és elpusztították. A névtelen szemtanú szerint Zrínyi nem engedte a sír kibontását, mondván: Non venimus contra mortuos, sed vivos. A sír érintése tehát nem történt meg; a hadmozdulat az élők ellen irányult a szemtanú szerint, nem a holtak sírja ellen. A Dráva-menti üres helyek felégetése a tartományi nyomás része volt, nem önálló cél.

Szigetvárnál lövöldözés és zaklatás volt, de Draskovich, a névtelen elbeszélő és Zrínyi Turbék-említése nem állítja a vár bevételét. A névtelen szemtanú kifejezetten cáfolja a hírt, hogy „megvettük Szigetet”, és a könnyű bevétel lehetőségét is elutasítja. A lexikon átmeneti Szigetvár-foglalása ezzel ellentmond a szemtanúknak; a hadjárat magjában Szigetvár ostrom nélkül maradt. A közkeletű összekeverés innen ered, és a szemtanúkhoz képest téves másodlagos állítás. A Turbék–Sziget környéki zaklatás tehát nem egyenlő a vár kézre kerítésével.

Pellérdre január 27-én értek; Pécs alá a kalendárium és Draskovich szerint január 28-án. A város bevétele forrásonként szóródik: a kalendárium, Draskovich és a Vitnyédi-vonal január 29-ét adja, a névtelen szemtanú január 30-át. Egyik nap sem dönthető el egyetlen hivatalos dátumként; mindkét szálat együtt kell tartani. A vár török kézen maradt; Zrínyi a tél hidegét és a sereg megőrzését hozta fel okként a grazi tanácshoz és a királyhoz írt levelekben.

Zrínyi február 19-i levele szerint Hohenlohe Pécs ostromát a kelleténél mohóbban követelte. A vár sok vér árán való megszerzése helyett a bán a hídfelégetést és a tartomány pusztítását tartotta a vállalkozás magjának. A Zrínyi–Hohenlohe nézeteltérés helyét a 19. századi összefoglalók gyakran Pécshez kötik; a kalendárium-közlés összevetése a Szigetvár utáni szétválást is hangsúlyozza. A két helyszínréteg párhuzamosan áll, egyik sem zárja ki a másikat véglegesen; Hohenlohe seregét nem rendelték egyértelműen Zrínyi alá.

Zrínyi lovassággal az eszéki híd felé indult; a kalendárium ezt január 30-ára teszi, körülbelül négyezer fővel, más források körülbelül ötezerről beszélnek. Dárdát – a híd védelmében álló várat, a forrásokban Tordaként is – január 31-én bevették. Az eszéki fahíd felégetését február 1-jén kezdték; a névtelen szemtanú és Eszterházy két napot (1–2.) ír, Draskovich harmadfél napot, a kalendárium 1–2-t, visszatéréssel a harmadikán. Az időtartam tehát szóródik, és nem zárható egyetlen napra. A lovassági előrenyomulás a híd ellen a vállalkozás döntő szakasza.

A híd leírása forrásonként eltér, és nem adható egyetlen hivatalos méret. Draskovich szerint szélessége tizenhat lépés, hossza egy jó mérföld, szép, sima, vastag tölgyfa; fahidat annál szebbet és hosszabbat soha nem látott. Eszterházy Mars Hungaricusa szerint tizenkét láb széles és körülbelül nyolcezer-háromszázharmincöt láb hosszú. A névtelen szemtanú opus regium et generosumnak nevezi; náddal rakták meg, majd felgyújtották, mígnem porrá égett. A méretek így három párhuzamos szemtanú-képet adnak, nem egyetlen táblát.

Zrínyi a királynak a hidat híres s igazán királyi hídnak nevezte, amelyet Dárdával együtt felégettek. A kutatás egy része – 19. századi kritikában fenntartott ellenvetésként – rőzse–földtöltésnek minősíti hidacskákkal, nem remekműnek. A szemtanúk tölgyfa-képe és ez a földtöltés-olvasat egymás mellett áll; egyik sem győztes döntés. Eszékből lőttek az égetés alatt; a keresztény veszteség a szemtanúk szerint csekély volt: Eszterházy egy sebesültet, Draskovich semmi kárt említ a hídnál.

Visszafelé a kalendárium február 3–5. közé teszi az utat; Draskovich február 4-i indulást említ. Útközben Baranyavárat és Sásdot, illetve a vidéket is felperzselték. Zrínyi február 19-i levele szerint a tatárok a Dunán átúszva menekültek. A Dráva–Duna közi pusztítás a levelek magja; a névtelen szemtanú „háromezer falu” és „nyolcvanezer szekér” képe retorika, nem számszerű tény, és nem emelhető a hadjárat mérhető eredményei közé. Zrínyi grazi levele szerint török sereg ott aligha járhat. A pusztítás léptékét a levelek magja igazolja, a kerek számok nem.

Pécs városát a visszavonulás előtt felgyújtották; a pontos nap forrásonként szóródik. A névtelen szemtanú február 5-ét adja, az Eszterházy-kivonat február 6-át, a kalendárium február 7-i indulást, egy későbbi hadijelentés-vonal február 9-ét is említi. Az 5–7. (esetleg 9.) sáv nem simítható egyetlen napra. Eszterházy Pécs égését Szodoma-párhuzammal írja le – ez is retorika, nem mérhető adat a tűz nagyságáról, és nem szám.

Szigetvár mellett az elvonulás február 8. vagy 9. táján történt a források szerint; a vár továbbra sem került keresztény kézre. Segesd február 12. táján megadta magát; Draskovich szerint körülbelül negyvenöt török volt benne, és keresztény rabokért engedték szabadon. Zrínyi Babócsába és Berzencébe kétszáz németet a Spork-ezredből és saját költségén néhány száz magyart helyezett őrségként, hogy a három hely tartása Kanizsa elzárását szolgálja a téli forrás szerint. A három hely tartása Zrínyi önértelmezésében a Kanizsa-elzárás feltétele.

Zrínyi Babócsáról február 11-én a grazi császári tanácshoz írta: amit akartak és megfogadtak, teljesítették; Pécs városát kifosztották és felperzselték, a várat a kedvezőtlen időjárás a kezükből kiragadta; csupán Segesd nem váltotta be akkor még a reményüket. Február 17-én Wesselényi Ferenc nádornak Csáktornyáról azt írta: az új esztendőt a haza vigasztalására látták, és „most avagy sohasem” ronthatja meg az ottomán hadat – ez a bán saját időzítése. A grazi és a nádori levél így a téli siker önképét rögzíti.

Zrínyi február 19-i levele I. Lipótnak önjelentés: a vállalkozás célját elérték említésre méltó seregveszteség nélkül – ez az ő értékelése. Draskovich Pécs körül körülbelül kétszáz német veszteséget említ részegség miatt; a névtelen szemtanú is veszteségeket jegyez az ostrom körül. Ha Berzence, Babócsa és Segesd tartani lehet, Kanizsa – Zrínyi szerint – magától elesik, mert Törökországgal nem közlekedhet; ez téli stratégiai megjegyzés, nem az ostrom elbeszélése. Az önjelentés és a szemtanúi veszteségjegyzék tehát két réteg.

Egy 1664-es bécsi magyar kalendárium kéziratos bejegyzései napról napra együtt futnak a hadjárat főbb állomásaival, és jelzik a Babócsa- és Pécs-napok forráskülönbségeit. Draskovich február 18-i levele útleírásként rögzíti ugyanazt a magot, a hídégetést harmadfél napra téve. Egykorú német metszet a híd rombolását és a hadjárat színterét ábrázolja. A mag közös; a vita a napokban, a létszámban, a hídméretben és a szakítás helyében van, nem a hadjárat fő irányaiban.

Csáky Istvánnak írt rövid levelében Zrínyi Eszékig tartó raboltatást és várakat említ, s a királyi levél másolatára utal; a keltezés a két kiadásban február 20. vagy 29. – a különbség kiadási, nem eldöntött hadinap. Egy 19. századi hadtörténeti összefoglaló február 15-én Új-Zrínyivárba helyezi a bevonulást; Eszterházy február 14-én Segesdről írt feleségének. A jelentések sorozata így zárja a téli menetet, mielőtt a későbbi hadszíntér másutt folytatódna.

A források tehát nem egyetlen hősi napot, hanem január végétől február közepéig tartó menetet adnak: Berzence és Babócsa tartása, Turbék és Barcs pusztítása, Pécs városának bevétele vár nélkül, az eszéki híd felégetése Dárdával, a tartomány felperzselése, majd Segesd. A szomszéd témák – a vasvári rendezés, a szentgotthárdi ütközet, a korábbi hosszú háborúk – másutt bontakoznak ki; itt a téli hadmozdulat, a híd és Zrínyi önértelmezése a mérce. A keltezési és létszámviták a magot nem írják felül.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Bevette Zrínyi Miklós Szigetvárt a téli hadjáratban?
A szemtanúk és Zrínyi saját levelei mást mutatnak: a hadjárat 1664 január–februárjában a Dráva–Duna közén zajlott; Szigetvárat nem foglalták el, Pécs városát igen, a várat nem. A névtelen szemtanú kifejezetten cáfolja a hírt, hogy „megvettük Szigetet”, és a könnyű bevétel lehetőségét is elutasítja.
Miért nem ostromolta Zrínyi a pécsi várat?
A vár török kézen maradt; Zrínyi a tél hidegét és a sereg megőrzését hozta fel okként a grazi tanácshoz és a királyhoz írt levelekben. A vár sok vér árán való megszerzése helyett a bán a hídfelégetést és a tartomány pusztítását tartotta a vállalkozás magjának.
Mikor indult vissza Zrínyi serege, és mit pusztítottak el?
Visszafelé a kalendárium február 3–5. közé teszi az utat; Draskovich február 4-i indulást említ. A Dráva–Duna közi pusztítás a levelek magja; a névtelen szemtanú „háromezer falu” és „nyolcvanezer szekér” képe retorika, nem számszerű tény, és nem emelhető a hadjárat mérhető eredményei közé.

Források

  1. Zrínyi Miklós levele I. Lipótnak. Csáktornya, 1664. február 19.
  2. Zrínyi Miklós a grazi császári tanácshoz. Babócsa, 1664. február 11.
  3. Zrínyi Miklós Wesselényi Ferenc nádorhoz. Csáktornya, 1664. február 17.
  4. Zrínyi Miklós Csáky Istvánnak. Csáktornya, 1664. február.
  5. Draskovith János levele Wesselényi Ferenchez, 1664. február 18.
  6. Névtelen szemtanú: Gróf Zrínyi Miklós horvát bán téli hadjárata 1663–4-ben.
  7. Kéziratos bejegyzések az 1664-es bécsi magyar Új ez Ó Kalendariom-ban.
  8. ABBILDVNG DER GEWALTIGEN VND KOSTBAHREN BRÜCK, WIE SOLCHE RVINIRT WORDEN Anno 1664.
  9. 1588. évi XXVIII. törvénycikk az ó naptár eltörléséről.
  10. Vitnyédi István levelei.
  11. Denkmal Serinischer Hoeldenthaten.
  12. Eszterházy Pál: Mars Hungaricus.
  13. Régi magyar levelestár.
  14. Amikor Zrínyiék felgyújtották Eszék hídját (Magyarságkutató Intézet).
  15. A magyar nemzet hadtörténelme, „b.) Zrínyi Miklós 1664. évi téli hadjárata.”.
  16. A magyar nemzet története — „V. FEJEZET. Az 1664-iki hadjárat.”.
  17. „Az 1664-es téli hadjárat előzményei, lefolyása és eredményei.”.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak