MBMAGYAR BETYÁR
Három részre szakadt ország

4.2.2

Szigetvár 1566

Három részre szakadt ország · 1526–1711

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Szigetvár 1566
Illusztráció

Röviden

Az ostrom hetekig tartott, a kirohanás napjában a források egyetértenek, Szulejmán halálának napjában viszont nem, és Zrínyi halálának módjáról is két egymásnak ellentmondó elbeszélés maradt fenn. A hősi jelenet nagyobb része a későbbi hagyományból és irodalomból származik. A döntő nap a források egybehangzó tanúsága szerint 1566. szeptember 7. volt.

Szigetvár 1566

A közkeletű kép egyetlen hősi pillanatot őriz: a lángoló várból fehér lovon kirontó Zrínyi Miklóst, aki nagy beszéd után rohan a halálba, miközben a vár alatt bosszúsan meghal a vén szultán. A források ennél töredezettebbek és ellentmondásosabbak. Az ostrom hetekig tartott, a kirohanás napjában a források egyetértenek, Szulejmán halálának napjában viszont nem, és Zrínyi halálának módjáról is két egymásnak ellentmondó elbeszélés maradt fenn. A hősi jelenet nagyobb része a későbbi hagyományból és irodalomból származik.

Ez a szócikk az 1566-os ostrom menetét, a kirohanást, Zrínyi és Szulejmán halálát, valamint a dátumvitát követi. Az egri vár 1552-es ostroma az előző, a végvári élet és társadalom a következő szócikk tárgya. A védők és az ostromlók létszámáról a felhasznált források nem adnak megbízható adatot, ezért a szöveg ilyen számot nem közöl. Régészeti adat sem szerepel benne: a szöveg kizárólag írott forrásokra támaszkodik, és mindenütt jelzi, melyik forrás mit állít.

A legrészletesebb keresztény beszámoló egy szemtanútól ered. Cserenkó Ferenc, Zrínyi szolgája, horvát nyelven írta le az ostromot; ezt a szöveget Budina Sámuel fordította latinra, és közben át is dolgozta, ki is bővítette. A latin mű Historia Sigethi címmel 1568-ban jelent meg Bécsben, Stainhofer nyomdájában. A cikk ostromleírása nagyrészt erre a latin változatra épül, de ahol Budina a szemtanún túl is stilizál, ott a szöveg ezt külön jelzi. Cserenkó horvát eredetijét a szócikk csak úgy ismeri, ahogyan a kutatás idézi.

Budina szerint augusztus 5-én érkezett a török előhad a vár alá, és megszállta azt a dombot, amelyet a szultán táborának jelöltek ki. Két nappal később a törökök földdel töltött vesszőkosarakat hordtak a sáncokhoz, augusztus 8-án hajnalban pedig három helyen támadták az újvárost. A szultán érkezésének napjáról a török krónikák eltérnek: ahogyan a kutatás idézi, Pecsevi augusztus 7-ét, Szolakzáde augusztus 9-ét adja. Az újváros Szolakzáde szerint augusztus 13-án esett el.

Az ostrom tehát nem egyetlen napig tartott, hanem lépésről lépésre haladt: a külső részek elestével a védők egyre szűkebb térre szorultak vissza. Budina szerint augusztus 26-án, hétfőn, Szent Bertalan ünnepe után indult az első roham magának a várnak a falai ellen. Kátib Mohammed török krónikája úgy írja le, hogy a várat négy oldalról ágyúzták. Ugyanez a krónikás a vár urát tévesen Zrínyi fiaként, János néven nevezi meg, tehát a védők személyéről pontatlanul tudósít.

A döntő nap a források egybehangzó tanúsága szerint 1566. szeptember 7. volt. Budina latin szövege szerint ezen a napon, Kisboldogasszony előestéjén, reggel hat óra körül a törökök tüzet vetettek a belső várba. Cserenkó, ahogyan a kutatás idézi, ugyanígy fogalmaz: Kisboldogasszony előestéjén, korán reggel hat órakor. Budina elbeszélése szerint ebben a helyzetben, a tűz terjedése közben határozta el a kapitány, hogy a megmaradt védőkkel kitör a várból.

Budina részletesen leírja a kirohanás előkészületeit. Zrínyi apja négy kardja közül a régit választotta, mondván, hogy ezzel szerzett először dicsőséget és tisztességet. Páncélt és sisakot nem vett fel, csak kis kerek pajzsot vitetett maga után. Budina szerint a belső vár udvarán beszédet is mondott a katonáinak. Ez a beszéd azonban a humanista történetírás szokása szerint Budina stilizált szövege, nem szó szerinti lejegyzés, ezért tartalmát csak az ő elbeszéléseként lehet idézni.

Budina szerint Zrínyi „testvéreim és vitéz katonáim” megszólítással kezdte, és a helyzetet foglalta össze: tűz emészti őket, kevesen maradtak, az élelem elfogyott. Felidézte az esküt, hogy ott együtt élnek és halnak. Végül kijelentette, hogy ő lesz az első, és amit ő tesz, azt tegyék ők is, majd háromszor Jézus nevét kiáltotta. A költő Zrínyi Miklós Szigeti veszedelme 1651-ben ennek a jelenetnek költői változatát adta, de az irodalom, nem forrás.

A kirohanás Budina leírásában nem lovas roham volt. A kapuban egy vasdarabokkal megtöltött mozsarat helyeztek el, és azt a kapu előtt álló törökökre sütötték el. A füstben lépett ki Zrínyi kivont karddal és kis pajzzsal, előtte pedig Juranics Lőrinc vitte a császári zászlót. Budina szerint a hídon csaptak össze a törökökkel. A fehér lovas kép tehát nem a szemtanúi hagyományból, hanem a későbbi festészetből és a romantikus emlékezetből ered.

Zrínyi haláláról két, egymásnak ellentmondó elbeszélés áll egymás mellett. Budina szerint a janicsárok a hídon golyóval találták el, és a fejét ért lövéstől esett össze. Kátib Mohammed szerint viszont Zrínyit élve fogták el, a pasa elé vitték, és ott kardokkal felkoncolták. Ahogyan a kutatás idézi, a többi török krónikás nem ezt a változatot adja: Szelániki és Szolakzáde szerint egy janicsár mellbe lőtte, Pecsevi pedig mellbe lövésről és fejét ért nyílról tud.

A kirohanás napjában a keresztény és a török hagyomány ritka egyetértést mutat. Ahogyan a kutatás idézi, a török Szelániki Musztafa is azt írja, hogy Zrínyi szeptember 7-én, szombaton rohant ki a belső várból. Forgách Ferenc emlékirata ugyancsak szeptember hetedikét adja, és úgy tudja, hogy Zrínyi a hídon belül két puskagolyótól találva esett el. A kutatás egy része szerint Zrínyi dél körül halt meg, a szeptember 8-i dátum pedig egy későbbi átdolgozásból eredő torzulás.

A kirohanás után a tűz a belső vár egyik tornyában tárolt lőporhoz ért. Budina szerint a robbanás lerombolta a régi házakat, és, ahogy maguk a törökök mondták, mintegy háromezer török halt meg a tűzben és a romok alatt; ez a szám tehát hallomás. Kátib Mohammed szerint a lőporos kamraként szolgáló nagy templom kövei repültek a levegőbe. Forgách hitelt adott annak, hogy Zrínyi szándékosan robbantatta fel a tornyot, de ezt más forrás nem igazolja.

A győztesek bánásmódjáról Budina részletesen tudósít. A janicsáragák levágatták Zrínyi fejét, és a szultáni táborba vitték. Budina szerint szeptember 8-án, vasárnap, Mária ünnepén a fejet karóra tűzték, egy kőhajításnyira a császári sátortól. Szeptember 9-én hajnalban Szokollu Mehmed nagyvezír Budára küldte testvérének, Musztafa budai pasának, aki selyembe takarva a győri császári táborba juttatta. Onnan Batthyány Boldizsár vitte Csáktornyára, ahol a Szent Ilona-kolostorban temették el.

Szulejmán halálának napja a legvitatottabb pont. Budina szerint a szultán szeptember 4-én, ebéd után egy óra körül halt meg, a vártól negyed mérföldre, a szigeti szőlők közelében, és a nagyvezír a vár elestéig titkolta halálát. Ahogyan a kutatás idézi, Szelániki szerint szombatra virradóra, éjfél után két óra tájban halt meg, ami átszámítva szeptember 7. Ugyanabban a forráskiadásban egy másik jegyzet viszont szeptember 8-at ad meg.

A kutatás egy része szerint Feridun bég iratai alapján a szeptember 7-i hajnal a leghitelesebb, vagyis a szultán néhány órával Zrínyi előtt halt meg. A dátum tehát ma is vitatott: szeptember 4., 7. vagy 8. egyaránt szerepel a forrásokban. Abban viszont egyetértés van, hogy halálát titkolták. A szigetvári táborban levő vezírek II. Szelimhez írt előterjesztése szerint a haláltól harmincöt nap telt el, és titkát minden lehető módon őrizték.

Kátib Mohammed részletesen leírja, hogyan működött a titkolás. A halálról csak a legszűkebb kör tudott, a nagyvezír diványt tartott, mintha a szultán élne, a holttestet pedig kocsin vitték tovább, és a nagyvezír úgy tett, mintha jelentéseket olvasna fel neki. Budina további részletet is közöl: szerinte a nagyvezír éjjel megölette a szultán orvosát. Ezt azonban csak ő állítja, ezért nem tekinthető biztos ténynek, csak Budina elbeszélésének.

Ahogyan a kutatás idézi, II. Szelim szeptember 24-én lépett trónra Konstantinápolyban. A hadjárat nem csak Szigetvárról szólt: Kátib Mohammed szerint a szultán Bécs ellen indult szent harcra, és ugyanebben a hadjáratban Pertev pasa bevette Gyulát is. Budina a szultán halálához csodás elemet is kapcsol, egy nagy vihart, amely széttépte a szultáni sátrakat. Ez a motívum a legendás hagyomány része, és nem tekinthető eseménytörténeti adatnak.

A népszerű emlékezet több elemét a források nem támasztják alá. Az a kép, hogy Szulejmán bosszúságában halt meg a vár falai előtt, népi hagyomány: a felhasznált források csak a halál idejéről vitatkoznak, ilyen okot nem közölnek. Az a gondolat pedig, hogy Zrínyi maga robbantotta fel a várat, Forgách gyanúján alapul. Budina és Kátib Mohammed egyaránt csak arról ír, hogy a tűz a lőporhoz ért, a szándékról egyikük sem beszél.

Miért térnek el ennyire a források? Budina humanista fordító volt, aki egy szemtanú szövegét bővítette és stilizálta, a török krónikások pedig a szultáni udvar szemszögéből, gyakran évekkel később írtak. A dátumokat a muszlim holdnaptárból kell átszámítani, ami önmagában is eltéréseket szül. Budina latin szövegében több név és szám olvasata bizonytalan, ezért a szócikk ezeket nem közli. Így a hősi jelenet egyes elemei jól adatoltak, mások csak egy-egy forráson állnak.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. Cserenkó Ferenc – Budina Sámuel: Historia Sigethi, totius Sclavoniae fortissimi propugnaculi… Viennae, Stainhofer, 1568.
  2. Kátib Mohammed Záim: Dsámi-et-tevárikh (1577–78).
  3. Feridun bég oklevelei.
  4. Ferdi: A törvényhozó Szulejmán szultán története.
  5. Szelániki Musztafa, Pecsevi és Szolakzáde török krónikái.
  6. Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról… In: Humanista történetírók. Budapest, Szépirodalmi, 1977.
  7. Török történetírók II. Budapest, MTA, 1896.
  8. Cserenkó és Budina. Századok 105 (1971) 57–69.
  9. Zrínyi Miklós és Szulejmán halála. Történelmi Szemle 58 (2016) 2. sz.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak