MBMAGYAR BETYÁR
Három részre szakadt ország

4.2.2

Az egri vár 1552-es ostroma

Három részre szakadt ország · 1526–1711

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Az egri vár 1552-es őszi ostroma: hegyen álló sérült kővár a védőkkel, alatta oszmán sátrak és ágyúk (illusztráció)
Illusztráció

Röviden

Tinódi szerint 1552-ben – „másfélezörötvenkét esztendőben” – Dobó István és Mecskei István viselte az egri tiszttartói hivatalt. Tinódi históriás éneke verses elbeszélés, nem ostromnapló, és nem automatikusan szemtanú-beszámoló. Dobó István, Mecskei István, Pető Gáspár, Gergely deák és Zoltai István 1552. október 19-én levelet írtak Nádasdy Tamásnak Eger várából. Nádasdy Tamás ekkor az országbíró volt.

Az egri vár 1552-es ostroma

A közkeletű kép szerint 1552-ben Egert egyetlen hősi nap és név szerint ismert asszonyok mentették meg a török ellen. A kortárs elbeszélés ennél óvatosabb: Tinódi Sebestyén verses históriája, Amhát átadást követelő felszólítása Tinódi közvetítésében, majd a védők október 19-i levele Nádasdy Tamáshoz. A regényes sűrítés helyett a história és a parancsnoki levél adja a történeti keretet.

A tárgy az egri vár 1552. őszi ostroma: a védők vezetői, Tinódi éneke, a létszámviták, az ostromjelenetek, az asszonyok névtelen szerepe a históriában, az elvonulás, végül a Nádasdy Tamáshoz írt parancsnoki levél. Temesvár, Drégely és Szolnok csak Tinódi keretében előzmény; Szigetvár 1566 és a végvári élet külön szócikk. Tinódi históriás éneke verses elbeszélés, nem ostromnapló, és nem automatikusan szemtanú-beszámoló. A későbbi regényes feldolgozás nem történeti forrás; a vár ostroma a végvárrendszer egyik kulcsepizódja. A nádori intézmény és Szigetvár a végvárrendszer rokon szócikkei.

Tinódi szerint 1552-ben – „másfélezörötvenkét esztendőben” – Dobó István és Mecskei István viselte az egri tiszttartói hivatalt. Dobót ruszkai vitézként nevezi; Mecskeit 1551-ben hozták mellé az ének szerint. A király Tinódi szerint Pető Gáspárt, Zoltai Istvánt lovag hadnagyként és Bornemissza Gergely deákot gyalog hadnagyként is Egerbe rendelte. Amhát, azaz Kara Ahmed basát és Ali budai basát az Egert fenyegető oszmán vezérek között említi; Szolnok elestét Szent Mihály-hó 4. napjára teszi. Ez hagyományosan 1552. szeptember 4-e. A porkolábok és a hadnagyok Tinódi szerint együtt alkotják a vár vezetését.

A mai történetírás szerint az 1552. évi hadjárat a királyi Magyarország és Erdély 1551-es egyesítési kísérletének megtorlására indult; ez másodlagos keret, nem Tinódi saját indoklása a história elején. Tinódi a várat 1548-ban a király számába kerültnek mondja, és a Szolnok eleste utáni sort a Szent Mihály-hó napjaihoz köti, így viszi az elbeszélést Eger alá. Temesvár és Drégely részletes története más szócikkeké; a Tinódi-keret csak előzményként érinti őket, az egri viadal pedig a középpontban marad. Az előzmények sorrendje a história saját menetét követi.

Tinódi szerint Szent Mihály-hó 9. napján Maklárhoz kötött mozzanat indítja a viadal elbeszélését. Ez Tinódi szerinti kezdőjelenet, nem minden ostromművelet egyetlen biztos kezdőnapja, és nem a közkeletű „szeptember 9-i ostromkezdés” automatikus bizonyítéka. A Szent Mihály-hó 9. naptári megjelölés forráshoz kötött; Tinódi históriája nem ad modern napokra bontott részletes ostromnaptárt. A hagyományos átszámítás a napot szeptember 9-ére teszi, de a história a Maklár-mozzanatot énekli, nem a teljes ostromgyűrű bezárulását. A Maklár-nap tehát Tinódi elbeszélő kerete, nem napló szerinti ostromkezdet.

Tinódi szerint Amhát basa levelet küldött Dobónak és Mecskeinek a vár átadására; a levél szövegét versben közli, a levélhozót vasra verték, a levelet pedig a királynak továbbították az ének szerint. A felszólítás Tinódi verses közvetítése, nem közvetlenül olvasott oszmán eredeti irat. Tinódi a verses megszólításban Amhát pasa levelének hangját adja; a két porkolábhoz intézett átadási követelés a história szerkezetének része az ostrom előtt. A levélhozó vasra verése és a továbbítás a királynak Tinódi elbeszélése. A verses megszólítás és a hadi irat külön forrásrétegként olvasható.

Tinódi az ostrom előtt a várban összesen ezerkilencszázharmincöt „lelket” számol, „hatvanöt híján kétezör”; ez összes lélek, nem ezerkilencszázharmincöt fegyveres katona. A létszám a későbbi feldolgozásban vitatott: a védők számát kétezer és ötezer között is emlegetik, az oszmán nagyságrendeket pedig széles sávban tárgyalják, konkrét oszmán létszám nélkül. Egy levéltári ismertetés körülbelül ezernyolcszáz katonát és körülbelül kétszázhetven menekültet említ. Tinódi szerint asszonyok és gyermekek is voltak a várban; sütőasszonyokat és egyéb asszonyokat, gyermekeket is említ. A mértékegység vitája a lélek és a fegyveres állomány között forog.

Tinódi részletes várleírást ad a belső és külső várról, a bástyákról, a földbástyáról, a Bebek-bástyáról, a Sándor-bástyáról és a tömlöc-bástyáról. Szerinte Mindszent hó 4. napján, Szent Ferenc napján lőporrobbanás történt a sekrestyében, és a monostor részét is rongálta. Mindszent hó 12. napján, Szent Maximilián ünnepén, szerda éjjel kezdődően nagy ostrom indult több bástya ellen az Ó-kapu, a földbástya, a tömlöc-bástya és a Bolyki-torony irányában. A lőporrobbanás és a nagy ostrom külön mozzanatok nála. Az előbbi nap hagyományosan október 4. körüli, az utóbbi október 12. körüli.

Tinódi szerint Dobó a földbástyán biztatta a népet, asszonyokkal hordatott követ, és bort hordatott a fáradtaknak; „gyorsak, vitéz asszonyok” hajigáltak az ostromban. Ugyanebben a verses jelenetkörben Tinódi szerint vitéz Petővel nyugott népek jutottak a harcra, és a védők megszerezték Ali budai pasa aranyos zászlaját. Az asszonyok nála névtelenek; a história nem ad későbbi kultuszban ismert hősnőneveket. A földbástyai biztatás, a névtelen asszonynép és a zászló megszerzése Tinódi saját képe; a Pető-motívum a verses elbeszélés része, nem külön levéltári jelentés.

Tinódi szerint Ali tábora kedden, Szent Lukács napján indult el Eger alól; Amhát távozását is énekli. Szent Lukács napja hagyományosan október 18-a. A mai történetírás egy része Kara Ahmed és Szokoli Mehmed elvonulását október 17-ére, Aliét október 18-ára teszi – ez másodlagos keret, amely távozó csoportokat különít el. A parancsnoki levél október 19-én azt írja, hogy az ostrom „tegnap” ért véget; a levél saját szempontjából ez október 18-át ad. Tinódi Szent Lukácsa, a másodlagos 17–18. és a levél „tegnapja” három külön tanúság, nem egyetlen biztos elvonulási nap.

Dobó István, Mecskei István, Pető Gáspár, Gergely deák és Zoltai István 1552. október 19-én levelet írtak Nádasdy Tamásnak Eger várából. Nádasdy Tamás ekkor az országbíró volt. A kiadott magyar fordítás szerint az ostrom „tegnap” ért véget; a vár annyira romos, hogy „inkább mezőnek, mint várnak látszik”. Új őrséget, hadifelszerelést és lőszert kérnek, mert a vár „a törökök torkában” van, és a szükségesekből kifogytak. A romos várképe a védők helyzetértékelése Nádasdy Tamás felé, nem modern állapotrajz; a kért utánpótlás a végvári helyzet kényszerét mutatja a levél szerint.

Tinódi szerint a védők közül több mint háromszázan meghaltak, több mint kétszázan sebesülten maradtak; tizenhat „öreg” ágyút említ a várban. Ezek tulajdonított számok a históriában, nem levéltári veszteségjegyzék. Tinódi szerint Vajda János, Iváni György, Somogyi András és Kőszegi Albert a királyhoz vitte Ali zászlaját. A Nádasdy Tamáshoz írt levél ugyanezeket a neveket a sorait felmutató négy nemesként említi. A zászló útját csak a história köti a királyhoz; a levél a zászlót nem említi.

Tinódi Eger vár viadaljáról szóló éneke 1554-ben jelent meg Kolozsvárott Hoffgreff György műhelyében; ugyanerről rövidebb darabot is írt: az Egri históriának summáját. Tinódi szerint az ostrom után Dobó és Mecskei lemondtak az egri tisztről, Gergely deákot pedig főhadnaggyá és porkolábbá emelték. Mecskei István halálát az ének külön adja elő: az ostrom után, hazafelé Várkonyban megölték. A summa rövidebb keretben ismétli Dobó, Mecskei, Amhát és Ali nevét. A későbbi ismertetés szerint az oszmánok 1596-ban, a tizenöt éves háborúban foglalták el Egert, az 1552-es ostromtól külön.

Miért különbözik a közkeletű kép a forrásoktól? Először is, a regény és a kultusz név szerinti hősnőket és egyetlen döntő napot sűrít, Tinódi viszont névtelen asszonynépet és több ostromjelenetet ír. Másodszor, a létszámot a közbeszéd gyakran egyetlen „igaz” számmá teszi, noha Tinódi ezerkilencszázharmincöt lelke és a későbbi viták nem ugyanazt mérik. Harmadszor, az elvonulás napját könnyű egyetlen dátumra simítani a levél, Tinódi és a másodlagos keret között, noha a három tanúság külön áll. A létszám, a nők és az elvonulás napja a leggyakoribb sűrítési pontok.

Összefoglalva: 1552-ben Egert Dobó és Mecskei vezetésével védték Tinódi szerint; a história Maklárhoz köti a Szent Mihály-hó 9. mozzanatát, Amhát felszólítását versben közvetíti, asszonyokat és Ali zászlaját említ, Alihoz Szent Lukácsot köt. A Nádasdy Tamáshoz írt levél október 19-én a tegnapi véget és a romos várat írja, és új őrséget kér. A létszám Tinódinál ezerkilencszázharmincöt lélek; konkrét oszmán szám nincs. Szigetvár és a végvárak a testvércikkekben bontják tovább a végvárrendszer keretét.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Ki védte az egri várat 1552-ben?
Tinódi szerint 1552-ben – „másfélezörötvenkét esztendőben” – Dobó István és Mecskei István viselte az egri tiszttartói hivatalt. A porkolábok és a hadnagyok Tinódi szerint együtt alkotják a vár vezetését. A regényes sűrítés helyett a história és a parancsnoki levél adja a történeti keretet.
Milyen tisztséget viselt Nádasdy Tamás 1552-ben?
Dobó István, Mecskei István, Pető Gáspár, Gergely deák és Zoltai István 1552. október 19-én levelet írtak Nádasdy Tamásnak Eger várából. Nádasdy Tamás ekkor az országbíró volt. A regényes sűrítés helyett a história és a parancsnoki levél adja a történeti keretet.
Kik voltak az asszonyok az egri ostrom históriájában?
Tinódi szerint asszonyok és gyermekek is voltak a várban; sütőasszonyokat és egyéb asszonyokat, gyermekeket is említ. Az asszonyok nála névtelenek; a história nem ad későbbi kultuszban ismert hősnőneveket. A létszám, a nők és az elvonulás napja a leggyakoribb sűrítési pontok.

Források

  1. Tinódi Sebestyén: Eger vár viadaljáról való ének.
  2. Tinódi Sebestyén: Egri históriának summája.
  3. Az egri parancsnokok levele Nádasdy Tamásnak, Eger, 1552. okt. 19.
  4. Hieronymus Ortelius krónikája.
  5. „Az basáknak Egör alá szállása.” Magyarságkutató Intézet, 2023. szeptember 9.
  6. Az Egri csillagok (1901) és a történelem.
  7. Nemzeti Emlékhely: Egri vár.
  8. Dobó István Vármúzeum: Az Egri vár 1552-es ostroma.
  9. Az 1552-es egri ostrom leírása Hieronymus Ortelius krónikájában. Agria, 2008. tavasz, 124–133.
  10. Az egri vár kultusza, Honismeret 30 (2002) 5. sz.
  11. Ruszkai Dobó István életrajza.
  12. Az egri hősnők (1552) két história tükrében. Magyarságkutató Intézet, 2022. szeptember 8.
  13. Az egri vár védői, 1552. Magyar Nemzeti Levéltár, 2014. január 15.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak