Nándorfehérvár eleste (1521)
A közkeletű kép szerint Nándorfehérvár 1521. augusztus 29-én egyetlen hősi napon esett el, majd a védőket a táboron kívül levágták. A források tagoltabb képet mutatnak. I. Szulejmán hadjáratán Belgrád Magyarország kulcsaként került célba; a kulcsátadás napja hidzsra-dátum, a Gergely-naptári augusztus 29. hagyományos átszámítás. Az oszmán elbeszélők kegyelemről írnak; a mészárlás későbbi összefoglaló adata.
A tárgy az 1521. évi nándorfehérvári ostrom: Szabács, a Száva-híd, Zimony, a külső és belső vár, az akna, a kulcsátadás és a felmentés elmaradása. II. Lajos udvara és a végvárrendszer válsága külön szócikk; az 1456-os ostrom csak említés. Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata élő testvércikk, itt csak utaló mondat. A két hagyomány – kegyelem és táboron kívüli mészárlás – külön tulajdonítandó.
Lutfi pasa szerint 1521-ben, a hidzsra 927. évében I. Szulejmán hadjáratot indított Magyarország ellen; a ruméliai sereg Szófiában gyülekezett. Alacsa-Hiszárnál két út vezetett Magyarországba: Belgrád, más néven Belgirád, és Bögürdelen, azaz Szabács. Piri pasa a faltörő ágyúkat Szendrőből Belgrádhoz vitte; a szultán Bögürdelen felé indult. Dselálzáde Musztafa szerint Piri Mohammed azt tanácsolta: Belgrád Magyarország kulcsa, előbb azt kell elfoglalni, különben a védők elvághatják a visszavonulást. A hadjárat tehát a kulcsvár elfoglalására irányult.
Lutfi szerint Szabácsot a ruméliaiak ágyú nélkül, kötél- és fahágcsón, karddal vették be. A Száván czölöpös híd épült; a megáradt víz a malmokkal együtt szétszaggatta. A szultán hírt kapott, hogy a magyar király, II. Lajos nem jöhet harcra. Zimony a Duna partján, Belgráddal szemben feküdt; az előrement sereg már elfoglalta, amikor a szultán odaért. A Szabács–Száva–Zimony sor így az ostrom előzménye. A hídépítés kudarca az árvíz miatt áll a szövegben.
Lutfi szerint Szulejmán olyan erős várnak látta Belgirádot, amilyet még nem látott. Néhány napi lövetés után a külső vár elesett; a védők a belső várba vonultak. A harc huszonhét napig tartott. Aknával lerombolták az éléskamrának szolgáló tornyot. A védők kegyelmet kértek; a padisah kegyelmet adott, és birtokba vette a várat. Dselálzáde ugyanezt a külső–belső váltást és az aknát is említi. A két oszmán elbeszélés a kegyelemben egyezik, a mészárlást nem említi.
Dselálzáde szerint ramazán 26-án, csütörtökön hozták a vár kulcsait a magas udvarba. A hagyomány szerint ez a nap augusztus 29.; a Gergely-naptári azonosítás későbbi átszámítás, nem önálló naplómondatként áll itt. A vár bégje és porkolábjai díszruhát kaptak; személyüknek, gyermekeiknek és feleségeiknek megkegyelmeztek. Másnap, pénteken zászlókat tűztek, felhangzott az ezán, a templomokat minárékká alakították, a padisah pénteki istentiszteleten volt. A kulcsátadás és a pénteki istentisztelet így két egymást követő nap.
Dselálzáde szerint a kegyelmet kértek egy része Magyarországra távozott vagy a padisah árnyékában maradt; a többi keresztényt családostul Isztambulba szállították, a Héttorony közelében. Innen származik a Belgirád nevű városrész. Ugyanekkor több szerémségi vár kulcsa is beérkezett. Az oszmán elbeszélés tehát a kegyelem, a díszruha és a letelepítés keretében zárja a bevételt. Táboron kívüli mészárlás ezekben a fejezetekben nincs. A letelepítés és a kegyelem így együtt áll.
Szerémi György szerint a nándorfehérvári felmentést a tizenhatodik napig halogatták. Báthori István nádor Futakon táborozott; az erdélyi vajda, Szapolyai János nem jött el. A hét teve kincséről szóló hírt Szerémi maga kétségbe vonja. Ha a vár elesik – írja –, az egész kereszténység nagy zavarba jut. A király nem hisz a felderítőknek. Szerémi szövege udvari vádirat, nem bástya-jelentés. A felmentés késlekedése a magyar oldal panasza.
Szerémi szerint a nándorfehérvári, zimonyi és zalánkeméni naszádosok zsoldot kértek; megalázták őket, zászlóikat a budai vár kapuja elé, majd egy kúthoz kötötték, és azt mondták: Isten veled, Magyar Királyság. A király végül hadi felszerelés nélkül indult a vár oltalmára. Szerémi szerint a várat már hatvanhat napja ostromolták, amikor a felmentés elmaradását panaszolták. A zsoldvita és a késlekedés így a felmentés elmaradásának része. A király indulása nem egyenlő a vár felmentésével.
Egy későbbi hadtörténeti összefoglaló szerint az őrség alig haladta meg a hétszáz főt, és a parancsnokságot Oláh Balázs és Móré Mihály vitte, miután Héderváry Ferenc és Török Bálint nem tértek vissza. Az oszmán szemtanú-elbeszélések ezt a névsort és a létszámot így nem mondják. A két adatréteg ezért külön áll: a másodlagos összefoglaló a parancsnokságról, az oszmán elbeszélés a kegyelemről. Árulást a források nem döntik el egyértelműen. A létszám tehát nem oszmán elsődleges adat.
Ugyanaz a későbbi hadtörténeti elbeszélés a hagyományos augusztus 29-éhez köti a hitlevél szerinti kivonulást, és azt írja: a táboron kívül levágták azokat a magyarokat, akik nem álltak át; a szerbeket Konstantinápolyba szállították. Lutfi és Dselálzáde viszont kegyelemről, díszruháról és részbeni távozásról vagy isztambuli letelepítésről szól. A két hagyomány külön áll; egyik sem az egyetlen helyes. A mészárlás másodlagos adat; a kegyelem az oszmán elbeszélőké. A két képet nem lehet egyetlen jelenetté sűríteni.
Hieronymus Balbi angol követjelentés-kivonata szerint Belgrád erős vár, amely segítséget kapva ellenállhat, de ha elesik, az egész ország elvész. Ugyanez a kivonat szerint Magyarországon nincs pénz, kapitány, gyalogság, tüzérség – csak jó könnyűlovasság. 1521. szeptember 10-én Brüsszelből jelentették: a brüsszeli hír szerint a törökök bevették Belgrádot; a magyar követ még nem hallotta a hírt. A diplomáciai visszhang tehát az ostrom idején és a bevétel hírével együtt olvasható. Az ostrom alatti remény és a bevétel híre így elválik.
Miért térnek el a források? Először is, az oszmán szemtanú-elbeszélők a hadjárat menetét, az aknát és a kegyelmet emelik ki; a kulcsátadás napja náluk ramazán 26. Másodszor, Szerémi a felmentés késlekedését, a naszádosok megalázását és Báthori Futakját írja, ostromnapló nélkül. Harmadszor, a későbbi hadtörténeti összefoglalók a hétszáz fős őrséget és a táboron kívüli mészárlást közlik. Aki egyetlen hősi napot és egyetlen végkifejletet lát, a rétegeket összecseréli. A hagyományos augusztus 29. a kulcsátadás átszámított napja.
A kutatás egy része a vár felszereltségét és a védők esélyeit is vitatja; az angol kivonat még az ostrom idején a segítséggel való ellenállást tartja lehetségesnek. II. Lajos udvara és a végvárrendszer válsága külön szócikkekben bontakozik ki. Az 1456-os ostrom itt csak említés. A naptári egybeesésből nem következik szimbolikus magyarázat a későbbi hadjárattal. A forrásrétegek külön tulajdonítandók: Lutfi, Dselálzáde, Szerémi, a diplomáciai naptár és a későbbi hadtörténeti összefoglalók.
Összefoglalva: 1521-ben Nándorfehérvár elesett I. Szulejmán hadjáratán, Szabács és Zimony után, a külső vár, majd a belső vár és az akna után. A kulcsátadás Dselálzáde szerint ramazán 26-án történt; a hagyomány szerint ez augusztus 29. Az oszmán elbeszélők kegyelemről írnak; a táboron kívüli mészárlás későbbi összefoglaló adata. A felmentés elmaradását Szerémi panaszolja. Az udvar és a végvárrendszer a testvércikkekben folytatódik.
A folyamat három rétegben olvasható. Először a hadjárat előkészülete a két úttal, Szabács bevételével és a Száva-híd kudarcával. Másodszor az ostrom: külső vár, belső vár, huszonhét nap, akna, majd a kulcsátadás és a kegyelem az oszmán elbeszélésben. Harmadszor a magyar oldal: a felmentés halogatása, a naszádosok megalázása és a diplomáciai visszhang. A másodlagos őrség- és mészárlás-hagyomány ehhez a harmadik réteghez sem olvad bele. A három réteg együtt adja az 1521-es elestét, nem egyetlen hősi napot.
Lutfi saját állítása szerint részt vett a hadjáratban; Dselálzáde a nagyvezír mellett áll az ágyúvontatásnál a saját elbeszélésében. A két szöveg tehát szemtanú-igényű oszmán hagyomány, magyar fordításban. Ahmed pasa és Lutfi pasa a hadjárat szereplői az oszmán elbeszélésben. A hidzsra és a Gergely-naptár két külön réteg marad. A dátumátszámítás szerzője a törzsben nem szerepel; a hagyományos augusztus 29. így jelölve áll.
A bevétel utáni szerémségi várkulcsok beérkezése Dselálzáde szerint ugyanehhez a fordulathoz tartozik. A kulcsvár elvesztése a déli határ védelmét szakította meg; a végvárrendszer válságának részletei külön szócikk. II. Lajos udvarának élete szintén külön tárgy. Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata öt évvel későbbi esemény; itt csak kronológiai szomszédként áll. A két augusztus 29. napja tehát nem olvasható egyetlen végzetes jelenetté vagy közös magyarázattá.
A nagyvezír elválása Belgrád felé, Szabács híre és a szultán Zimony közelébe érkezése a hagyományos hadi naptárban július elejére és végére esik; a külső vár eleste ugyancsak augusztus eleji hagyományos keltezés. Ezek a napok későbbi jegyzetekből ismertek, nem a Lutfi- és Dselálzáde-fejezet saját mondataiként állnak itt. A huszonhét nap és a ramazán 26. viszont az oszmán elbeszélésből olvasható. A kétféle keltezés így külön tulajdonítandó.
