MBMAGYAR BETYÁR
Vegyesházi királyok

3.5.3

Mátyás és Beatrix

Vegyesházi királyok · 1301–1526

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Mátyás és Beatrix
Illusztráció

Röviden

A közkeletű kép szerint Mátyás és Beatrix esküvője egyetlen fehérvári ünnep volt, és a királyné későbbi megítélése is egyetlen fekete legendára egyszerűsíthető. 1476. szeptember 15-én Nápolyban képviselői esküvő zajlott; december 12-én Székesfehérvárott koronázták magyar királynévá; december 22-én Budán tartották a személyes esküvőt. A három dátum három külön aktus.

Mátyás és Beatrix

A közkeletű kép szerint Mátyás és Beatrix esküvője egyetlen fehérvári ünnep volt, és a királyné későbbi megítélése is egyetlen fekete legendára egyszerűsíthető. A források ennél tagoltabb menetrendet mutatnak. 1476. szeptember 15-én Nápolyban képviselői esküvő zajlott; december 12-én Székesfehérvárott koronázták magyar királynévá; december 22-én Budán tartották a személyes esküvőt. A három dátum három külön aktus.

Az eljegyzés, a nász menetrendje, Beatrix udvari szerepe, Corvin János és az özvegyi évek a tárgy. Bonfinit és az udvari történetírást az előző, a humanista Magyarországot a következő szócikk tárgyalja. A szöveg a fennmaradt levelek és okiratok alapján rekonstruált nászmenetre, Bonfini és Galeotto elbeszéléseire támaszkodik. A Corvina és a palotaépítés ide csak egy-egy utaló mondattal jelenik meg. A házasság, az udvar és az utódlás egy ívet alkot.

Aragóniai Beatrix 1457. november 14-én született Nápolyban, Ferrante nápolyi király leányaként. Mátyás 1474. szeptember 5-én kapta Ferrante levelét az eljegyzésről, és októberben Boroszlóban hirdette ki. Beatrix 1475 nyarától leveleiben már magyar királynénak nevezi magát. A hozományt a követjelentések nyomán kétszázezer aranyra teszik. 1476-ban fényes nászküldöttség indult Nápolyba; Pongrác János képviselte Mátyást a képviselői esketésnél. A küldöttség vezető alakjai között Filipec János is ott volt.

1476. szeptember 15-én Nápolyban képviselő útján megáldották a házasságot, és Beatrixot ott is megkoronázták; Mátyást Pongrác János képviselte. A nápolyi koronázás ünnepi gesztus volt, és nem helyettesítette a székesfehérvári koronázást. Beatrix útja Ferrarán és Velencén át vezetett; Pettaunál Szilágyi Erzsébet fogadta. Bonfini szerint a királyné a török pusztítás nyomai között óvatosabban haladt, és csak a Dráván túl érezte magát biztonságban.

December 10-én Mátyás Székesfehérvár mellett, sátraknál találkozott először személyesen Beatrixszal; Veronai Gábor egri püspök olaszul üdvözölte. A magyar királynévá koronázás december 12-én, Fehérvárott történt; a misét Vetési Albert veszprémi püspök mondta. Bonfini szerint a sorrend: előbb a fehérvári koronázás, azután a budai menyegző. Az esküvőt december 22-én Budán, a Boldogságos Szűz templomában Veronai Gábor celebrálta. A három 1476-os dátum így külön marad.

Galeotto szerint Beatrix művelt, olvasott, ékesszóló királyné volt, aki írókat idézett, és sok olasz udvarhölgyet hozott magával Nápolyból. Bonfini szerint a Beatrix felől érkező hírek a szépségét, szemérmetességét és társalgó készségét emlegették. Mindkét szöveg udvari humanista hang; mindig „Galeotto szerint” vagy „Bonfini szerint” olvasható. A Corvina és a paloták külön cikkek anyaga. A nász idején Bonfini szerint a török Szendrő körül és Erdélyben pusztított.

A házasság gyermektelen maradt. Corvin János 1473-ban született Mátyás törvénytelen fiaként. Mátyás címekkel és birtokokkal emelte, és fejedelmi házasságot tervezett neki Bianca Maria Sforzával. Beatrix ellenezte János trónöröklését, és saját rokonságát erősítette: Estei Hipolitnak jutott az esztergomi érsekség. Az utódlási konfliktus a nász utáni évek központi feszültsége. A források részben pártosak; a pártosság a lépéseket nem írja felül. A pártos elbeszélések János és Beatrix szerepét másként festik.

Mátyás 1490-ben Bécsben halt meg; a hagyományos napi dátum április 6. Halála után a főurak ideiglenesen Beatrix és Corvin János kormánytanácsára bízták a hatalmat. Corvin János a Csontmezőn vereséget szenvedett, és kiszorult a királyjelöltek közül. A választás Ulászlóra esett; Beatrix Ulászló felesége akart lenni. A hagyományos április 6. abból adódik, hogy a gyászmenet április 13-án, hét nappal később indult. Ulászló megválasztása a királynéi tervet új pályára tette.

1490. október 4-én Ulászló előre érvénytelennek nyilvánította a Beatrixszal kötendő házasságot, majd Bakócz Tamás mégis házastársaknak nyilvánította őket. A frigy jogi minősége a későbbi pápai per tárgya lett. VI. Sándor pápa 1501. április 3-án semmisnek mondta ki a házasságot. Beatrix ezután visszatért Nápolyba, a Castello Capuanóban élt, és 1508. szeptember 12-én halt meg. Az özvegyi évek a nász fényétől külön történet.

Miért térnek el a források Beatrix szerepéről? Először is, a nász menetrendje három aktusból áll. A nápolyi képviselői esküvő, a fehérvári koronázás és a budai esküvő nem csúsztatható egyetlen „fehérvári napba”. A budai bevonulás napja a fennmaradt elbeszélésben is ingadozik; ezért inkább a koronázás utáni napok keretében adható meg. A három biztos dátum: szeptember 15., december 12., december 22. A december 10-i találkozás a koronázást megelőző fogadás.

Másodszor, Galeotto és Bonfini Beatrix-képe udvari elbeszélés. A műveltség és az ékesszólás dicsérete panegirikusz is lehet; a későbbi „ármánykodó királyné” kép viszont pártos forrásokból táplálkozik. A kutatás egy része az olasz és a magyar udvari kultúra különbségét is említi. Galeotto egy Vergilius-sort is ad a királyné szájába, és ezt udvari anekdotaként beszéli el. A humanista Magyarország külön cikkben bontakozik ki.

Harmadszor, az utódlás nem egyetlen „Beatrix ellen Corvin” erkölcsi mese. Mátyás Jánost akarta örökösévé tenni; Beatrix gyermektelen házassága után saját pozícióját védte, majd 1490-ben Ulászló felé fordult. A 1490. október 4-i aktus és az 1501-es semmisség a jogi vitát zárja le. A Csontmezői vereség Corvin politikai kiszorulását jelzi. A palota és a könyvtár nem helyettesíti ezt a politikai ívet. A jogi vita 1501-ben zárult, a politikai küzdelem 1490-ben nyílt meg.

Negyedszer, Pongrác János a lakodalmi ünnepek alatt váratlanul meghalt; a násznép a vízkereszt tájáig maradt. A nászküldöttség Velencében nagyszámú kíséretként jelenik meg a fennmaradt közlésben. Ezek a részletek a menetrendet gazdagítják, de nem írják felül a három fő dátumot. A Corvina ajánlásai és Bonfini életműve a testvércikkekben folytatódik. A három fő dátum, szeptember 15., december 12. és december 22., ettől a részlettől nem csúszik össze.

Mátyás első felesége, Podjebrád Katalin korán meghalt; Bonfini szerint alig négy évig volt a király felesége, és a koronázás előtt hunyt el. Az eljegyzés Ferrante 1474. szeptember 5-i levelével indult; októberben Boroszlóban hirdették ki. Beatrix 1475 nyarától leveleiben magyar királynénak nevezi magát. A nászküldöttség 1476 nyarán indult; Velencében a kíséretet nagyszámúnak számlálták. Filipec János váradi püspök a küldöttség vezető alakjai között szerepel.

A nápolyi szertartáson a mise és az egyházi esketés mellett Beatrixot ott is megkoronázták; Carafa bíboros végezte a koronázási gesztust. Ez ünnepi aktus volt, nem fehérvári helyettesítő. Beatrix szeptember 18. táján indult tovább; útja Ferrarán és Velencén át, a török veszély miatt kerülőkkel vezetett. Pettaunál Szilágyi Erzsébet fogadta. Bonfini szerint csak a Dráván túl érezte magát biztonságban. Ferrara és Velence a kerülő út két állomása volt.

A fehérvári koronázáson a koronát a nádor és a főurak tették Beatrix fejére; a misét Vetési Albert veszprémi püspök mondta. December 13-án a násznép elhagyta Fehérvárt; a budai bevonulás a koronázás utáni napokban történt. Az esküvő december 22-én, vasárnap, a Boldogságos Szűz templomában zajlott. A lakodalom több napig tartott, lovagi tornákkal. Pongrác János a nászünnepek alatt váratlanul meghalt. A tornák és az ajándékok a többnapos lakodalom részei voltak.

Galeotto Beatrix tanulását és a tudósok megbecsülését Alfonso példájához köti, és állítja, hogy Beatrix folyékonyan beszélt a cseh királlyal. Mátyás tréfásan mentegeti, hogy az olasz udvarhölgyek leülnek engedély nélkül – Galeotto anekdotája szerint. Ez udvari hang, nem jegyzőkönyv. A humanista Magyarország és Bonfini életműve külön cikkekben bontakozik ki. Itt csak a házasság és Beatrix szerepe a tárgy. Az anekdota az olasz udvarhölgyek leülését tréfával oldja.

Corvin Jánost Mátyás Hunyadi gróffá és Liptó hercegévé is emelte, gondos nevelést adott neki. A Bianca Maria Sforza-házasság terveit eleinte Beatrix elől titkolták. A közvélemény Váradi Péter kalocsai érsek bukását Beatrixnak tulajdonította; Beatrix később tagadta. Az utódlási feszültség tehát több szálon futott. A házasság gyermektelensége kilenc év után vált politikai ténnyé Mátyás számára. A bukás okát a források nem teszik egyetlen kézbe.

Mátyás halála után a pecséteket összetörték; a kormánytanács ideiglenes megoldás volt. Corvin János a Csontmezőn vereséget szenvedett. Ulászló 1490. október 4-i protestatiója előre érvénytelennek nyilvánította a Beatrixszal kötendő frigyet, majd Bakócz házastársaknak nyilvánította őket, mire Ulászló távozott. A pápai semmisség 1501. április 3-án zárta le a jogi vitát. Beatrix nápolyi évei a Castello Capuanóban folytatódtak. Bakócz győri püspökként mondta ki a házastársi nyilatkozatot.

Összefoglalva: Mátyás és Beatrix története nem egyetlen esküvőnap. 1476-ban a nápolyi képviselői esküvő, a fehérvári koronázás és a budai esküvő külön aktusok. Galeotto és Bonfini szerint Beatrix művelt udvari szereplő volt; a házasság gyermektelen maradt, és Corvin János körül éleződött az utódlás. 1490 után Ulászló felé fordult; 1501-ben a pápa semmisnek mondta a frigyet. Bonfini cikk előzi meg e szócikket, a humanista Magyarországé követi.

A közkeletű kép, hogy a nász „egy nap volt Fehérvárott”, a három 1476-os dátummal nem egyeztethető. A három 1476-os dátumot egyetlen fehérvári nappá vonni nem lehet. Galeotto dicsérete nem „objektív igazság”, hanem udvari humanista szöveg. A három kép forrásnévvel, a dátumok szétválasztásával adható vissza. Beatrix nápolyi évei a semmisség után zárják a történetet. A három 1476-os aktus, a dicséret és az utódlás külön kérdés.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum decades, IV. decas IV. könyv.
  2. Mátyás király – Tíz könyv a magyar történetből. Budapest, Magyar Helikon, 1959.
  3. Galeotto Marzio: Mátyás király találó, bölcs és tréfás mondásairól és cselekedeteiről.
  4. Magyar életrajzi lexikon: „Beatrix, Aragóniai”.
  5. Mátyás és Beatrix menyegzője.
  6. Beatrix királyné, 1457–1508 (Magyar történeti életrajzok).
  7. Aragóniai Beatrix magyar királyné életére vonatkozó okiratok. Budapest, MTA, 1914 (Monumenta Hungariae Historica, Diplomataria XXXIX).

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak