MBMAGYAR BETYÁR
Vegyesházi királyok

3.5.3

A humanista Magyarország

Vegyesházi királyok · 1301–1526

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A humanista Magyarország
Illusztráció

A humanista Magyarország

A magyarországi humanizmusról a közkeletű kép Mátyás király fényes budai udvarát idézi: itáliai tudósokat, díszes kódexeket és „Mátyás egyetemét”. A források ennél szűkebb és korábbi történetet mondanak el. A 15. század közepétől egy maroknyi, kivétel nélkül egyházi értelmiségi kör hozta be az új latin műveltséget, és ennek középpontjában nem a király, hanem Vitéz János állt.

A mai irodalomtörténet becslése szerint a Mátyás-kori humanista réteg „egy-két tucatnyi” magas értelmiségiből állt. Legtöbbjük köznemesi származású volt, sokan a Vitéz-rokonságból vagy Vitéz pártfogoltjai közül kerültek ki, és kivétel nélkül egyháziak voltak. Hazai egyetem híján a műveltséget Itáliában szerezték meg. A mozgalom gyökerei egy püspöki udvarba, egy nagybácsi és unokaöccse kapcsolatába nyúlnak vissza; a királyi udvar platonista kapcsolatai csak az 1470-es évek második felében kezdődtek. Ami erről tudható, levelekből, versekből, oklevelekből és egy nyomtatvány kolofonjából áll össze, és ezek a források nem mindig ugyanazt mondják.

Vitéz János, latinul Joannes de Zredna, horvát köznemesi családból származott; születési éve csak hozzávetőleg ismert, 1400 körülre teszik. 1434-ben a bécsi egyetemen tanult, majd 1444-ig a királyi kancellárián dolgozott, 1439-től protonotáriusként, és ő fogalmazta a legfontosabb diplomáciai leveleket. Itáliába maga soha nem jutott el, de fiatalokat küldött oda tanulni. A közkeletű „itáliai műveltségű főpap” képe rá tehát nem illik; pályája a bécsi egyetemről a királyi kancelláriára vezetett.

Vitéz 1445. június 4-én lett váradi püspök. Leveleit familiárisa, Ivanich Pál gyűjtötte kötetbe. Az 1451. január 12-én Váradon kelt előszó szerint a leveleket „szanaszét heverő, lapokon maradt, sarokba hányt” állapotban szedte össze, csak az utolsó hét esztendő anyagából és időrend nélkül, a lapszélekre pedig odaírta a levelekben idézett régi szerzők nevét. Ugyanez az előszó elmondja, hogy a szerző nem engedte címeit a címlapra írni. Az epilógus szerint a kötet Váradon, 1451. december 16-án készült el.

A gyűjtemény, amely ma Leveleskönyvként ismert, 78 levelet tartalmaz 1445 és 1451 között; ebből 50 Hunyadi János nevében íródott, főként a török ügyében. A levelek nagyobb része tehát nem magánirodalom, hanem államügyek latin nyelvű intézése. Vitéz mégis irodalmi mércét állított: második előszólevelében, a magyar fordítás szerint, arról panaszkodik, hogy „hazánkban, mely a latinság parlagán született”, „vajmi csekély különbséget tesznek az irodalom lisztje meg korpája között”. A mondat jól mutatja, mennyire tudatos volt nála a stílus iránti igény.

Az új ékesszólás a nagypolitikában is megjelent. Vitéz 1455 márciusában Bécsújhelyen III. Frigyes császár előtt Magyarország nevében beszédet mondott a török elleni összefogásért. A beszéd napja forrásonként eltér: a szövegkiadás március 23-át, egy irodalomtörténeti összefoglalás március 25-ét adja. Vitéz kora első hazai humanista könyvgyűjtője is volt; könyveiből ma 26 kötet ismert. A királyi könyvtár, a Corvina története azonban már egy másik, későbbi fejezet.

A kör következő nemzedéke már Itáliában tanult. Ferrarában, Guarino da Verona iskolájában képezte magát többek között Janus Pannonius és Báthori Miklós, Guarino fiánál pedig Garázda Péter és Váradi Péter. Közülük Janus pályája ismert a legjobban. Az irodalomtörténeti összefoglalás szerint 1434. augusztus 29-én született Szlavóniában; anyja Vitéz Borbála, nagybátyja Vitéz János volt, aki 1447-ben Ferrarába, Guarino iskolájába küldte. A rokonság és a pártfogás így közvetlenül kötötte össze a váradi udvart az itáliai iskolákkal.

A kapcsolat a távolság ellenére szoros maradt. Vitéz 1451. március 17-én Budáról írt Guarinónak: a magyar fordítás szerint látták „hozzánk visszahívott Jánosunkat”, és most visszaküldik mesteréhez Ferrarába. Janus 1454 és 1458 között Padovában jogot tanult, és 1458-ban doktorált. Hazatérése után alig háromnegyed évvel pécsi püspök lett. A pálya íve jellemző a korra: az itáliai tanulmányok nem világi pályára, hanem az egyházi hierarchia csúcsa felé vezettek.

Az itáliai tanulmányok irodalmi hozadékát Janus egyik „hazai” verse, a Laus Pannoniae („Pannónia dicsérete”) fogalmazza meg. A kritikai kiadás szövege szerint: „Quod legerent omnes, quondam dabat Itala tellus, / Nunc e Pannonia carmina missa legit.” Egykor tehát Itália adott olvasnivalót mindenkinek, most pedig maga olvas Pannóniából küldött verseket. Az egyik népszerű műfordítás „könyveket” mond, a latin carmina azonban verseket, dalokat jelent. A záró sorok szerint a dicsőség nagyobb része a hazáé, amely a költő tehetsége által lett nevessé.

Ugyanilyen beszédes a „Búcsú Váradtól”, latin címén Abiens valere iubet sanctos reges, Waradini. A versben a költő télen indul Várad felől a Duna felé, „urunkhoz”, és sorra búcsúzik a hőforrásoktól, a szent királyok aranyozott szobraitól és a könyvtártól, amely a magyar műfordítás szerint „híres könyvei drága régieknek” őrzője. A vers nem nevezi meg a könyvtár gazdáját; hogy Vitéz váradi gyűjteményéről van szó, értelmezés. Szövegét egyetlen 16. századi kiadás őrizte meg, Beatus Rhenanus közlésében.

A kör pályájának csúcspontja az 1465-ös év. Vitéz ekkor lett esztergomi érsek, bár a hónapot a források eltérően adják, Janus pedig Mátyás követeként Velencében és Rómában járt. Egy egyetemtörténeti tanulmány szerint május 19-én ő nyújtotta át II. Pál pápának Mátyás kérvényét egy magyarországi egyetem alapítására, és a pápa még aznap ráírta: „fiat ut petitur”, vagyis „legyen, ahogy kérik”. A bulla egy 18. századi másolatának címe szerint az egyetem a bolognai egyetem mintájára jöhetett létre.

Ugyanezen az úton Janus megismerkedett Marsilio Ficinóval, és az irodalomtörténeti összefoglalás szerint ekkor találkozott a neoplatonizmussal. A kapcsolat tartósnak bizonyult: Ficino 1469 augusztusában Janusnak ajánlotta Platón Lakomájához írt kommentárját. Janus legjelentősebb verseit 1465 és 1468 között írta, 1468 után már csak néhány kisebb verse ismert. Janus költői pályájának legtermékenyebb szakasza tehát éppen arra az időre esett, amikor az egyetem terve megvalósult.

Az egyetem megnyitása két évet váratott magára. 1467 tavaszán Vitéz esztergomi udvarában gyűltek össze a leendő tanárok: Regiomontanus (Johannes Müller), Ilkuszi Márton, Johannes Gattus és egy „Petrus magister”. Regiomontanus ugyanebben az évben Esztergomban írta csillagászati táblázatait, és Vitéznek ajánlotta őket. Az egyetemnek horoszkóp is készült az esztergomi katedrális tornyában; a napja forrásonként eltér: egy tanulmány június 20-át adja, magában a kódexben azonban június 5. áll.

Vitéz 1467 júliusában Esztergomból írt Pozsony város elöljáróinak. Levele a magyar fordítás szerint arra hivatkozik, hogy „az Apostoli Szentszék engedélyével és király urunk őfelsége akaratából főiskola létesült e városban”. Három professzort küldött: az egyházjog professzorát, aki teológiai magiszter is volt, a szabad művészetek egy mesterét, valamint a szabad művészetek és az orvostudomány egy professzorát. Egy bécsi teológus, Laurentius Huntpichler az új egyetemet a bécsi egyetem „soror”-jának, testvérének nevezte. Az alapítás így két dátumhoz köthető: 1465-ben pápai engedély, 1467-ben megnyitás.

Az intézmény ma Academia Istropolitana néven ismert, ez a név azonban későbbi. Saját korában universitasnak, studium generalénak vagy universale gymnasiumnak nevezték, academiának nem. Az „academia” szó egy 1490 körüli levélben, Virunius Ponticusnál bukkan fel először rá vonatkozóan, a ma használt név pedig egy 1774-es tudós munkából ered. Az alapító személye is vitatott: a kérvény a király nevében ment, a kutatás egy része szerint azonban a kezdeményező és szervező valójában Vitéz volt.

A gyors kezdet után gyors hanyatlás következett. A híres tanárok 1469 és 1471 között sorra távoztak: Gattus 1469-ben, Ilkuszi Márton 1470-ben, Regiomontanus 1471-ben. Az egyetem működéséről az utolsó biztos adat az 1474-es évből való. A megszűnés idejéről nincs egyetértés: egy tanulmány szerint legkésőbb 1477 nyarán megszűnt, ugyanez a tanulmány viszont megjegyzi, hogy a kutatók többsége Mátyás haláláig tartó lassú hanyatlást feltételez.

Ez utóbbi nézet fő támasza Ujlaky Ferenc pozsonyi prépost 1544-es és 1546-os beadványa, amely szerint a működésnek a Mátyás halála utáni zavargások vetettek véget. Ez azonban több évtizeddel későbbi, feltehetően szájhagyományon alapuló adat. II. Ulászló 1492. május 1-jei oklevele ezzel szemben már „régen megszűnt” studiumról beszél. Egyetlen megszűnési év ezért nem adható meg: az 1474-es utolsó biztos adat, az 1477 nyarára tett végpont, a Mátyás haláláig tartó működés feltevése és az 1492-es oklevél között a kérdés nyitva marad.

A kör politikai bukása gyorsabb volt az egyetemnél. Az 1471-es összeesküvés után Mátyás 1472 februárjában elfogatta Vitézt. Janus, aki állítólag az összeesküvés főszervezője volt, Itáliába akart menekülni, de a Zágráb melletti Medvedgradnál 1472. március 27-én meghalt. Vitéz 1472. augusztus 8-án halt meg. A két vezéralak eltűnésével a váradi és esztergomi kör elvesztette középpontját, a humanista műveltség pedig új helyen és új eszközzel jelent meg.

Ez a hely Buda volt. A Budai Krónika (1473) kolofonja szerint: „Finita Bude anno Domini MCCCCLXXIII in vigilia penthecostes: per Andream Hess”, vagyis a nyomtatást Hess András Budán, 1473-ban, pünkösd előestéjén fejezte be; ez 1473. június 5. A kötet 70 levélből, 133 nyomtatott lapból áll; tíz példánya maradt fenn, ebből kettő Magyarországon. Gutenberg Németországán kívül a könyvnyomtatásban csak Itália (1465), Svájc (1470), Franciaország (1470) és talán Németalföld előzte meg Magyarországot.

Hess ajánlása szerint a mesterséget Itáliában tanulta, és a címzett meghívására jött Magyarországra. A kötetet „e nemben első művemet” szavakkal ajánlja, és azt írja, hogy a munkát „nélküled sem elkezdeni, sem befejezni nem tudtam volna”. Az ajánlás László nevű „budai prépostot”, apostoli protonotáriust és királyi alkancellárt nevez meg. A mai kutatás szerint ő Kárai László óbudai prépost, királyi alkancellár, aki 1470 novemberében Mátyás követeként Rómában járt; hogy Hesst ott hívta meg, csak következtetés.

Az ajánlás szerint tehát nem a király, hanem alkancellárja hívta Magyarországra a nyomdászt. Hess másik ismert budai nyomtatványa egy közvetett adat szerint Nagy Szent Baszileiosz és Xenophón egy-egy művét tartalmazza, „Bude A. H.” jelöléssel. A műhely rövid életű volt, akárcsak egy másik ősnyomda, az úgynevezett „Confessionale nyomdája”, amely becslés szerint 1477–1480 körül, talán Pozsonyban működött. A két nyomda együtt is csak rövid epizód maradt a hazai könyvkultúrában.

A királyi udvar platonista kapcsolatai 1477-ben kezdődtek, amikor a Ficino-körhöz tartozó Francesco Bandini Budára jött, és Ficino még abban az évben elküldte Budára Platón-életrajzát. Az udvarban ezután egy kis platonista kör alakult Váradi Péterrel, Garázda Péterrel és Báthori Miklóssal. Ők is a Vitéz-féle nemzedék itáliai tanulmányainak örökösei voltak, így a későbbi udvari humanizmus a korábbi egyházi kör folytatásaként is olvasható.

A források azért nem adnak egységes képet, mert más-más rétegből származnak. Vitéz leveleit egy familiáris válogatta és szerkesztette; Janus egyik legszemélyesebb verse egyetlen 16. századi kiadásban maradt fenn; az egyetemről szóló adatok egy része csak közvetve, kései beadványokból vagy egy 18. századi másolat címéből ismert; Hess pártfogóját az ajánlás csak keresztnéven és „budai” prépostként nevezi meg. A „Mátyás-kori” humanizmus így elsősorban egy szűk egyházi kör műve volt.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Ki gyűjtötte össze Vitéz János leveleit?
Leveleit familiárisa, Ivanich Pál gyűjtötte kötetbe. Az epilógus szerint a kötet Váradon, 1451. december 16-án készült el. A gyűjtemény, amely ma Leveleskönyvként ismert, 78 levelet tartalmaz 1445 és 1451 között; ebből 50 Hunyadi János nevében íródott, főként a török ügyében.
Hol tanult Janus Pannonius?
Ferrarában, Guarino da Verona iskolájában képezte magát többek között Janus Pannonius és Báthori Miklós, Guarino fiánál pedig Garázda Péter és Váradi Péter. Janus 1454 és 1458 között Padovában jogot tanult, és 1458-ban doktorált. Hazatérése után alig háromnegyed évvel pécsi püspök lett.
Miért fontos az 1465-ös év a magyar humanizmusban?
A kör pályájának csúcspontja az 1465-ös év. Vitéz ekkor lett esztergomi érsek, bár a hónapot a források eltérően adják, Janus pedig Mátyás követeként Velencében és Rómában járt. A bulla egy 18. századi másolatának címe szerint az egyetem a bolognai egyetem mintájára jöhetett létre.

Források

  1. Vitéz János levelei és politikai beszédei. Válogatta, a szöveget gondozta és a bevezető tanulmányt írta Boronkai Iván; a jegyzeteket írta Bellus Ibolya; fordította Bellus Ibolya és Boronkai Iván. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987 (Magyar ritkaságok).
  2. Janus Pannonius: Laus Pannoniae; Abiens valere iubet sanctos reges, Waradini. Latin szöveg és magyar fordítások: Janus Pannonius – honlap, Országos Széchényi Könyvtár, 2008.
  3. Iani Pannonii opera quae manserunt omnia. Volumen I. Epigrammata. Fasciculus 1. Textus. Edidit Iulius Mayer, similia addidit Ladislaus Török. Balassi Kiadó, Budapest, 2006.
  4. Chronica Hungarorum. Buda, Andreas Hess, 1473 (hasonmás). Magyar Elektronikus Könyvtár, MEK-25555.
  5. Borsa Gedeon: A budai Hess-nyomda új megvilágításban. Magyar Könyvszemle 1973, 139–149. Újraközölve: Borsa Gedeon: Könyvtörténeti írások I. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 1996.
  6. Borsa Gedeon: Andreas Hess. (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA-R Egyesület füzetei 6.) Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2013.
  7. Császár Mihály: Az Academia Istropolitana, Mátyás király pozsonyi egyeteme. Oklevéltárral. Pozsony, 1914.
  8. Klaniczay Tibor: Egyetem Magyarországon Mátyás korában. Irodalomtörténeti Közlemények 94 (1990) 5–6. sz. 575–612.
  9. Klaniczay Tibor (szerk.): A magyar irodalom története I. A magyar irodalom története 1600-ig. Főszerk. Sőtér István. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964. „A reneszánsz kultúra kezdetei Magyarországon”; „Vitéz János”; „Janus Pannonius. Élete”.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak